Függetlenség, 1964 (51. évfolyam, 1-53. szám)

1964-06-25 / 26. szám

Thursday, June 25, 1964

KASTÉLY ÉS BÖRTÖN KESZTHELYEN

(2-IK FOLYTATÁS)

Délután megnéztük az erdészeti iskolát és a zeneiskolát. Tiszteletemre a grófi ösztöndijiaísok nagy zenekara, amelyben egy-két erdélszhailllgató is játszik, néhány kitűnő darabot adöitít élő. Azután Liebald tanálrrall azt a taborzó tisztet látogattam meg, akivel a gróf asztalánál találkoztam. Arra akartam, megkérni, hogy kedvemért adassa elő embereivel a toborzó táncot; azonban a katonák már elmentek más városba. Igen sajnálom, hogy elmulasztottam az alkalma amikor ezt a nemzeti táncot a maga tökéletességében láthattam volna.

A táncosok díszes ruhát viselnek, hogy felkeltsék a fiatalság érdeklődésiét, éls katonáinak csábítsák őket, A tánc lassú és kimért lépésekkel kezdődik, de amint halad, minden ütemmel élémkebbé válik. A táncoilók tapsolnak, csizmájukat veregetik vagy összieütik a bokájukat, amíg végre a parasztok maguk is tüzbe jönnek. (Csak parasztoktól láttam ezt a táncot.) De azt mondják, hogy a katonák a hatás kedvéért túloznak is, szinte örjöngenek, és abba nem hagyják, mig sarkantyújuk darabokra nem törik és ők maguk össze nem roskadnak a fáradtságtól.

Vacsoránál a gróf, akinek minden vágya az. volt, hogy minél tovább részesítsen vendégszeretetében és állandóan érdekességekkel foglalkoztasson, megkérdezte, mi a másnapi tervem. Amikor azt a kívánságomat nyi'lvánitottam, hogy szeretném megnézni azt a gazdaságot, amelyben bivalycsordáját tartja, abban állapodtunk meg, hogy a prefektus, befogat négy lovat, és a számvevő, aki mindent el tud! magyarázni, elkísér Kereszturra. Csakugyam, másnap reggel hét órakor elindultunk és hamarosan ott voltunk a kompnál, amellyel át kellett kelnünk a tavon.Négy igen jó hajót találtunk itt, amély állandóan jon-megy.

Viteldijat a révész csak a parasztoktól és kereskedőktől szedhet. A rangbéli, azaz. nemes ember nem szólítható fel fizetésre, még szekeréért és lováért sem; a katonai személyek , természetesen nem fizetnek.

Az átkelés majdnem egy, óra hosszáig tartott. Az ült második felét olyan vágásban tettük meg, amelyet az állandóan ide-oda járó komp nyitott és tartott nyitva a nádasban. Valóságos csatorna volt ez,. Több halászt iis láttunk, amint lélekvieisztőjével utat tör magának a nád között a varsái felé. Vékony nádfalakból sajátságos útvesztőt készítenek itt, amelyben a kisebb haliak eltévednek, és fáradság nélküli zsákmányul esnek. Kúp alakú kosarakat is raknak, ki, amilyenekkel a mi folyóinkban is találkozunk. Az, igazi halászat ideje a tél. A jégbe olyankor nagy háromszög

kerülete mentén lyukakat vágnak. A háromszög egyik csúcsánál kibocsátják a nagy huzó-ihálót, a lyukak mentén, végigviszik a háromszög alap ján, majd két végét a háremszög másik csúcsába húzzák Ilyen módon gyakran igen sok halat fognak. A halászati jog a föld tulajdonosáé, de némi dij elleniében minden paraszt szerezhet engedélyt és olcsó pénzen megtoldhatja asztalát.

A gróf birtokán partra szálltunk. Előbb nagy réten, hajtattunk át, majd keresztül egy falun, amely jellegzetes Magyarországnak ezen a Vidékén. A vályogMizia'kat nem a szokásos zsuptetővell fedik, hanem egyszerűen csak szálmával takarják le, s a szálmát dorongokkal rögzítik. A házak és udvarok kerítése nádból készül. A harang meg, galambdúc módjára, cölöpre állított házikóban van. Azután gyönyörű, vidékeken mentünk keresztiül. Jcbbról-balrcl szőlő, tele virágzó gyümölcsfákkal. Távoliról láttuk a tavat és a túlsó parton azokat a hegyeket, amelyeknek egyiksn-mlásikián már jártam. Ez a. szőlő Hunyadi grófé. Az általa ültetett sok élŐBÖvénykeriités, a a angol ízlés szerint, az egész vidéket kedvesebbé teszi. A parasztok a szőlő kitakarásával foglalkoztak.

Körülbelül egy óra leforgása aHaitt elértük Keresztúrit' s a Festetics-család ősi tartózkodási helyét, amely a tó partján áll. A bivalyokat,—

amelyeknek kedvéiért jöttem erre a birtokra,, a jelenlegi! gróf nagyatyja telepítette ie. A grófnak négy bivalycsordája volt, de csak ©zen a birtokon váltak be Ez a gazdaság nagyon alkalmas erre, mocsaras talaja miatt. A bivaly ugyanis akikor érzi magát legjobban, almikor nyakig fetreng a vízben, s ott gyékényt meg durva füvet legelhet. A keresztúri csorda jelenleg negyvenöt tehénből, tizenöt borjúból éisr néhány bikából áll. A bivalytej tápláló, de könnyű, és hasonlít a szamáirtejhez. A delőle készült sajt ize sem! kellemetlen.

Ezek az állatok igen erősek, de nehéz bánni velük, mert nagyon engedetlenek, ha vizet látnak. Egy ízben az itteni csordának két bivalyökre átúszta a Balatont! olyan helyen, ahol a viz legalább fél mérföld széles, és üres szekeret is húzott maga: után. A gróf néha nagyon, különös célra haszmáljav őket Keszthely mellett van egy meleg forrás, amely! egy tavat táplál. A tóból csatorna vezet ki. A növényzet fejlődése és az iszapilierakódás oly rohamos, hogy e’.duguiásisal fenyeget. Abban az esetben a szomszédos nagy rét viz alá kerülne. Sokiáig nagy gondOt-bajt okozott ennek a csatornának a rendben tartása. De most nem kell tenni semmi mást, mint belehajtani a bivalyokat. Az állatok hol előre, hol hátrafelé mozognak benne, és kitépdesnek és letaposnak mindent, ami idővel eltömné a csatornát. A bivalyok fejese egy gulyás dolga, ki á gróftól kapott legelő és téli takarmány elleniében minden tehén után évenként húsz font vajat köteles beszolgáltatni Minden egyéb az övé., A bivalyborju húsát dicsérik, sőt marhahús gyanánt a bivalyhust iis árulják, de nem, sokat ér.

Mielőtt elválltunk, vacsora után, újabb kirándulást tűztünk ki másnapra. Ez alkalommal a gróf iháiziorvcisának, a nagy műveltségű és nem kevesebb, minit tizenegy nyelvet ismerő Gerrard doktornak a vezetésére bízott. A könniyékbeli meleg fürdőt néztük meg, amely inneni két rnérföldnyire, a Hévízpatak forrásánál található. Mint fürdőhely, alig érdemes említésre. A gróf nyilván! csák aiz alisóbb népréteg használatára rendezte be. A parasztok nyáron eljönnek, és, itt orvost találtalak, aki a vérvétel vagy köpölyözési annyira kedveit orvoslásmódjával kezeli őket. Az egyetlen hajlék egy nyomorúságos ház, amely nyárom kocsma, és vajmi szerény kényelmet biztosit

De a meleg forrás figyelemre méltó azon forró, kénes vízmennyiség miatt, amelyet egy mélyen fekvő, mocsaras síkság közepén kilök, ahol tő alakjában, közel kát holdmyi területet elborít. A levezető csatorna vize pedig két vagy három malmot hajt útjában. Hőfokáról nem tudok pontos adatot, de nagyon meleg, még a csatornában is. A viz erőslein kénes gázt lehel, és szinte kékesbe játszik. A fehér tündérrózsa teljes virágjában állott és egy pontyfaj tömegesen úszkált a tóban:. Szemlátomást örvendezve a meleg vízinek.

Este újabb érdekes dioígot mutattak: a szárazföldi tefcnőslbékák 'keltető és nevelő te leplét. A mocsári teknős a leggyakrabban előforduló faj a Balatonban és miei’ílékfcilyójában a Zalában Magyarország más részében ugyancsak szép számmal ellnek a teknősbékáik, különösen Füzesgyarmat határában éls.- a Tisza lápjaiban. ízletes csemege lévén, megfogják és alkalmas helyen tartják: őket.

A keszthelyi telep körülbelül egy kis holdmyi területen fekszik. Árkok éis tavak! vannak rajta, melyekben J azi állatok Hegelinek és cs'usznak-mászmiak. Az egyik sarakban két láb magas kerítés különíti el a kisebb csigatelepet. A csiga itt is, N'é* mietorszlágban is keresett! élelmicikk. A kerítés tétjét hüvelyknyi, fcözfoe-közbe fái! tók ki. Azt mondták nekem, hogy a szegekein át az áriatok sohasem próbáltak kiszökni Ezt a csigát Biécsben nagyon kereisiilk. Ott rendesen zsákszámra rakják ki a piacon a bab, a lencse éls a szarvasgomba között.

A négyezer lakosú Keszthelyen nincs társadalmi élet. A hely egyike azon kis városoknak, amelyeket csak úgy ismernek, mint a birtokos főur székhelyét, azét, aki

előtt mindenki fejet hajt, és jakinek mosolya magarányózza az emberi létet. iGsiafk a kereskedelem van a zsidók kezén. Néhány kiskereskedő ellátja a várost a mindennapi élet szükségleteivel. A llalfcosság egyébként vagy a grófi tisztekből és munkásokból áll, vagy megélhetésié valamilyen módon a város iskoláival és valásos intéz menyeivel van összefüggésben. Az intézeten kívül, melyet leiirtam, egy katolikus latin iskola és egy elemi iskola is van itt-Mind a kettő, jóllehet a gróf erkölcsi éls anyagi támogatását élvezi, a József császár által meghonosított országos közoktatásügyi rendszerbe tartozik.

A Keszthelyen tapasztaltak szépen világítják meg a magyarországi lakosság jó részének helyzetét. A nagy városok és a szabad városok lakóinak száma annyira csekély, hogy aligha haladja meg az egész lakosság egy tizienlkilenoed résziét. A többiek vagy Keszthelyhez hasonló nagyságú mezővárosokban laknak (ezeknek számla az országban 691), vagy falvakban (a falvak száma 11,068). A- kisebb helyek közül csak egynéhányban! akad müveit társadailmi réteg. Magyarország földművelő állam, és lakosai, még azok is, akik a legnagyobb városokban élnek és a legkülönfélébb foglalkozásokat űzik, bizonyos vonatkozásban vannak a gaz dasággal. Ilyen viszonyok között a fényűzés és a művészet szükségképptem háttérbe szorul.

(VÉGE)

SZERELEM

kefArjai

Irta: KERTÉSZ MIKLÓS

•_________V1 -r '■ 1 i I , *■ 1:- ..'i ir . . • J

Erejéből kifogyva, kimerültén hanyatlott vissza, de megmaradt irtózatos szavainak hatása. Csak suttogva tudott beszélni, de ez a suttogás vihar gyanánt zúgott mindenkinek, különösen pedig Földváry gróf fülébe.

Rédey Irma elnémult. Hasztalan vetette rá magát az öreg gróf, hogy aléltságából felrázza — hasztalan kiáltott vad fájdalmában:

— Rédey Irma mondja meg, hogy gondolatai összezavalódiak! Oh, ismerje be, hogy fiam nem lehet gyilkos. Ilyen borzasztó vád. Jaj nekem, szerencsétlennek, hogy ilyet kellett öreg napjaimra megérnem!

Szentiványi gróf átfektette Irmát Lola karjaiba és felemelkedett. Arca lángolt, szemei őrült lázban forogtak.

— Szánjatok meg minden kijáratot! — kiáltott rekedten. — El kell állni minden ajtót, úgy a kastélyban, mint a kertben. Ki- vagy beereszteni egy emberi lelket spm szabad. Kutassatok át minden zugot, hátha még itt lappang valahol a gyilkos.

A szolgák szétszéledtek, az égő fáklyák és lámpák szerteszét bolyongtak a kertben. Mozdulataikból látszott, hogy minden rejtekbe, minden bokorba bevilágítottak.

Földváry gróf még mindig ott térdelt a földön Irma mellett és belebámult az aléltnak sápadt arcába és azokra a szederjes ajkakra, melyek az imént oly rettenetes vádat hangoztattak.

Alig tudta elhinni, hogy az a nő, kiről rövid idő előtt mind a ketten himnuszokat zengedeztek, akinek nemes szivét, finom lelkét nem győzték magasztani — vádlója legyen fiának. És milyfen iszonyú váddal illette őt. Szerinte Aladár lenne a gyilkos . . . gyáva orgyilkos, aki gyönge nőre emelt kezet.

Ő maga ugyan egy percig sem kételkedett, hogy itt valami végzetes félreértésnek kellett történnie. Mert hiszen képzelhetetlen volt, hogy Aladár, a jól nevelt ifjú, egy előkelő gróf ház sarja, közönséges orgyilkossá lehessen.

És mégis, ha figyelembe vette, hogy fia négy hét óta eltűnt és hirt sem adott magáról, kénytelen volt elismerni, hogy a vádnak lehet valami alapja. Szive összeszorult ennél a gondolatnál. Akárhány eset volt már, hogy egy hevesvérű fiatalember a szerelem hevétől elvakitva, vagy féltékenységből és lángoló bosszúvágyból vezérelve, súlyos bűntényt követett el. A törvényszékek e'őtt százával fordulnak elő ily esetek, de apai szive nem tudta elhinni fiáról, hogy ilyen közönséges bűntényre vetemedjen.

— Hiába keresik őt, — mormogta maga elé. — Én legalább nem hihetem, hogy fiam ezen a környéken kóborol, még kevésbbé, hogy ebbe a parkba betette volna a lábát. Mit keresett volna itt?

Ebben a pillanatban vad lárma keletkezett* a pavilion

felül zűrzavaros hangok ha'latszottak. Az öreg összerázkódva figyelt. Ekkor a többi hangokat mind tulharsogta egy fiatalosan csengő érces hang:

— Bocsássatok el! Mit akartok velem? Jajj lesz annak, ki közelíteni mer hozzám. Földváry Aladár gróf vagyok és nem tolvaj, ahogy gondoljátok!

Az öreg gróf megismerte fia hangját és összeesett.

— Tehát mégis ő az — mormogta elhaló hangon és kezeibe temette arcát.

Géza gróf is meghallotta a távoli lármát, ő is összerázkódott és mé!y bánat borította el arcát. De csakhamar győzött maga fölött és érces hangon kiáltott:

— Bárki legyen az, akit a pavillonban találtatok! fogjátok meg, mint gyilkost és hozzátok ide.

A pavillonból, heves dulakodás hallatszott, mely azonban csak rövid ideig tartott, a szolgák legalább is tizen voltak és igy egy e'lenféllel könnyen elbántak.

Nemsokára hozták a fiatalembert, aki még útközben is kétségbeesetten akarta magát kiszabadítani a szolgák kezéből.

Most odaértek a nagy bükkfa közelébe, egy lámpa fénykörébe és a fogoly felkiáltott:

— Várakozásomban nem csalódtam, ott áll atyámnak barátja, Szentiványi Géza gróf. Oh most már minden jól van. A félreértés rögtön ki fog derülni.

Ekkor Géza gróf egy lépéssel közelebb ment hozzá.

— Földváry Aladár gróf! — szóH komoran. — Szerencsétlen ember, tehát csakugyan ön az?

— No igen, én vagyok. De mit jelent mindez?

— Nézzen ide! Áldozata itt fekszik vérébe fagyva, ön a gyilkosa, de van itt még más valaki is, akinek láttára ön megsemmisülten össze fog roskadni.

Ekkor lassan felemelkedett az öreg gróf és egy pillantást vetett a fogolyra. A következő pillanatban szivettépő feljaj dulás rezgett végig a kertben. Egy megtört apai szivnek a jajkiá'tása volt ez.

— Fiam, csakugyan a fiam az! — nyögte leirhatatlan fájdalmában a gróf.

— Atyám, atyám! ^ kiáltott a fiatalember boldogan. — Mennyire örülök, hogy téged is itt talállak. Végre valahára viszontláthatlak. Engedjetek, hadd boruljak a legjobb apa keblére. Egyáltalán nem értem, mit akartok velem? És nincs .senki, aki védelemre kelne?

Minden erejét összeszedve sikerült neki kiszabadítani magát a szolgák kezéből és atyjához rohant.

Ámde a következő percben rémülten hátratántorodott. Atyja átokra emelte kezét és lesújtó tekintettel, megvető mozdulattal mondta:

— El szemem elől! Gyilkos vagy és nem lehetsz többé fiam. Elátkozlak!

Most egy újabb sikoltás hallatszott végig a kerten.

23. FEJEZET

Vissza a világba (

Vájjon miképpen történhetett ez, hogy a fiatal Földváry grófot ama végzetes éjjelen Szentiványi Géza gróf parkjában, a félreeső pavillonban találták? Vissza kell térnünk Morvay doktor tébolydájába, még pedig ama diszesen berendezett szobába, melyben Ilka már hetek óta sajátszerü módon fogva tartotta a fiatalembert.

Aladár nem is sejtette, hogy ő még mindig Morvay doktornak intézetében van; valóságnak vette mindazt, ami körülötte történik; elhitte, hogy ő most a Szent Erzsébet kórházban van és szobájának kényelmes berendezése meg is erősíthette benne ezt a hitet.

Itt nyoma sem vo't annak a sivár ürességnek, mely a tébolyda celláit jellemzi, nem volt kényszerzubbony és hiányzottak a durvaképü, brutális ápolók és ápolónők is és ezek helyett egy igen kedves, figyelmes, sőt igen csinosnak is mondható apáca forgolódott körülötte. Esperanza, aki minden szükségletéről gondoskodott.

És ő mégis oly végtelenül elhagyottnak és bo^ogtalannak érezte magát. Akkor este is, midőn a szörnyű eset a gróf parkjában megtörtént, Aladár könyökére támaszkodva, maga elé merengett.

Voltaképpen mi is lesz belőle? Hogy van az, hogy betegsége oly végtelen hosszúra nyúlik, vagy talán nem is lesz vége? Egyre szedi magába az orvosságot és mégsem tud meggyógyulni. Az orvos minden nap eljön és minden elkaíomma1 újabb orvosságot rendel, mert még mindig nem találja őt egészségesnek. Voltaképpen mi is a baja? Éppen ez az, amit nem mondanak meg neki.

És ha egyszer-másszor Esperanza nővért, vagy magát az orvost kérdezte, rendesen az lett a válasz, hogy idegláza volt, ( melynek következményeit még mindig nem tudta kiheverni.

Arra a kérdésre pedig, hogy mikor fogják már egyszer elengedni, az volt a rendes válasz: majd ha jobban lesz. DE mikor lesz jobban, ezt senki sem tudta neki megmondani.

Ez volt bánatának egyik főoka. Nem volt reménye, hogy valamikor viszontláthatja Rózsikát, sőt az sem állott módjában, hogy kiszabaditása érdekében megtegye a szükséges intézkedéseket.

Már azon is gondolkozott, hogy elszökik. De az is lehet,etlenség volt. Oly gondosan ügyeltek rá, hogy soha sem maradt magára. Esperanza nővér mindig körülötte volt és egyéb dolgait bölcs kiszámítással akkor végezte, mikor az orvos rendes napi látogatását tette nála.

Egy másik körülmény, mely szintén igen sok anyagot szolgáltatott ■ a gondolkodásra, az vo‘t, hogy valahányszor az orvosságot bevette, utáni mindig sajátszerü bágyadtság és álmosság jött rá.

— Mitől van ez? — kérdezte és erre azt a felvilágosítást nyerte, hogy ő még mindig igen gyenge, tehát sok alvásra van ^szüksége.

Ez volt az oka annak is, hogy Esperanza nővér rendszerint alkonyaikor adta be neki az orvosságot. Ilyenkor rögtön el is álmosodott. Hasztalan küzdött az álmosság ellen, szemei leesukódatk és o!yan mozdulatlan lett másnap reggelig, mint egy darab fa.

A harmadik körülmény, mely szintén nagy mértékben nyugtalanította őt, az volt, hogy miért nem kap semmi hirt hazulról? Lehetetlen volt, hogy levelét atyja nem kapta meg. Pedig úgy kellett lennie, mert úgy ismerte édesatyját, hogy a levél vétele után rögtön útnak indult és addig meg sem á1!, mig csak ide nem ér, egyetlen fia betegágyához.

~~ FCGGETLFNSSB

8. OLDAK 1