Függetlenség, 1963 (50. évfolyam, 1-46. szám)
1963-07-18 / 29. szám
6. OLDAL •■■■T' ■■ 1 iiszvmiSBmsm ~ *—*■.?■ -~i — “A gyanú vasfüggönye” — a kommunista tömbön belül A kommunista tömböt a szabad nyugati világtól elválasztó vasfüggöny mellett vannak kisebb “vasfüggönyök” is — a tömbön belül . . Ezeken a határokon ugyan nincsenek aknazárak és szöges drótkerítések, de az egyik országból átlépni a másikba mégsem egyszerű ... Ha külföldi az egyik “testvérállamból a Szovjetunióba jut, úgy érzi magát, mintha ködfelhőben járna. A turistákat azonnal kézbeveszik az idegenvezetők, akik buzgón mutogatják a tetszetős épületeket, az idegen számára kiállított tárgyakat, de mindazt ami a potemkin-város mögött van — a nép igazi életét, gondolkodását, vajmi kevés külföldinek van alkalma megismerni. Mi az oka ennek a jelenségnek? Az, hogy eyyik-másik kommunista ország mélyebbre sülyed a gazdasági káosz ingoványában, mint a másik. Lengyelország például sok-PRINCETON, N.J. — Amerika egyik legkiválóbb amatőr ejtőernyősé a 34 esztendős, franciaországi születésű, Jacques André Istel. Nemrégiben, itt Princeton. ban, meghívott’ közönség és t érdeklődők előtt, Istel előa' dást tartott és ez alka- lommal — többek között —a következőket mondotta: — Mindenkinek, aki unatkozik, azt ajánlom, képezze ki magát amatőr ejtőernyőssé. Rendkívül egyszerű, könnyen megtanulható és sokkal szórakoztatóbb, mint például a bélyeggyüjtás. Az * ember maga is megdöbben a.’zon, hogy milyen bátran és nyugodtan ugrik ki a repülő. gépből, néhányezer lábnyi magasságból. Istel a továbbiak folyamán , közölte hallgatóságával, hogy az amerikai amatőr ejtőernyős sport hódolóinak száma • rendkívüli módon megnövekedett az utábbi néhány esztendő folyamán. — Például, 1957-ben még mindössze csak 200 ember próbálta meg, hogy e^t a sportot űzze szabadidejében mondotta Jacques André Istel. — Az 1982-ik évben azonban már 15,000 amerikai ejtőernyős volt és ezek összesen 80,000 ugrást hajtottak végre, egyetlen esztendő lekal jobb gazdasági helyzetben van, mint Magyarország, vagy Bulgária. Ha nagy a különbség, Moszkva természetesen közbelép, és igyekszik kiegyenlíteni — különben a nehezebb vasba vert népek lázongani kezdenének ... Ez a kiegyenlítés úgy történik, hogy a jobb sorban élő népektől elveszik a “felesleget” . . . A gazdasági és politikai vasfüggönyt jól érzékelteti I. Gordon amerikai riporter, aki nemrégiben a Szovjetunió-ban és Lengyelországban járt. Brest-Litovskban érkzett lengyel földre; ebben a régi határvárosban, ahol Oroszország és Lengyelország találkozik; a városban, amelyben az első világháború utolsó szakaszában az akkor még győztes előrenyomuló németek “különbékét” kötöttek a cári Oroszországgal. Ez a békekötés indította el az 19il7-es bolseviki forrádalforgása alatt. Istel ezután azt a meglepő tényt közölte hallgatóival, hogy az ejtőernyős ugrás megtanulásához mindössze 3 órára van szükség. Ezután elmondotta első ugrása történetét : — A repülőgép 2,500 láb magasságban repült. A nyitott oladalajtóban ültem, lábam a levegőben lógott. Egyszerre megszólalt az oktatóm; — Most ugorj! Kiugrottam és bevallom, kicsit féltem. A légáramlattól hirtelen baloldalra fordultam és igy zuhantam tovább. Az ejtőernyőbe szerelt rádión keresztül megszólalt az oktatóm : — Rántsd meg a jobboldali zsinórt és fordulj a jobboldalra! Megtettem. S aztán ... egyszerre, minden olyan lett, mint az álom. Kényelmesen himbálóztam a levegőben s hallottam fejem felett a repülőgép motorjának zúgását. A hallgatóság egyik tagja megkérdezte az előadót, mi történik, ha nem nyílik ki az ejtőernyő? Istel pillanatnyi habozás után igy válaszolt : — Ez a legnagyobb ritkaság. Az ejtőernyő mindig kinyílik. Ha azonban mégsem, hát akkor, bizony . . . nagy baj van. mat, amely azután uj irányt szabott az emberiség történelmének. — A város körüli végtelen síkságon — irja a riporter —- didergő, éhes hadseregek harcoltak évszázadokon át. Napóleon Grande Arméee-ja diadalmasan vonult át rajta Kelet felé, de maradéka megcsonkítva vánszorgott viszsza a végtelen orosz hómezők felől. Hitler légiói dübörögve száguldottak át Szmolenszken, hogy azután -— hemsokkal később — elvérezzenek a havas síkságokon . . . A brest litovski állomáson a pályaudvar hangszórója szinte szünet nélkül szól. Politikai propaganda-frázisok lebegnek a sürü lévegőben: a szovjet és a lengyel nép közötti testvéri szolidaritásról, a vállvetve kiharcolt békéről, a “nagy barát” eredményeiről szónokol. Ilyen körülmények között az utas azt gondolhatán, hogy a h atárátlépési formalitások olyan egyszerűek, mint például az Egyesült Államok és Kanada valamelyik közös határállomásán. Erről szó sincs. Brest Litovskban a gyanú és az ellenszenv láthatatlan határa választ ja el a Szovjetuniót Lengyelországtól. Ennek az ellenségeskedésnek legkézenfekvőbb megnyilatkozása a tüzetes motozás, melynek az utasokat alávetik, mielőtt elhagyják Oroszországot. A vörös hadsereg katonái végigkutatják minden utas, podgyászát, a csomagtartókat, a félreeső fülkéket, sőt még a padlók alá is bepillantanak. Amikor megkérdeztem az egyiktől, mit keresnek, — azt a választ kaptam, hogy “illegális utasokat” . . . Eltávozni a Szovjetunióból még a “baráti Lengyelországba” is olyan bűn, amelyért halállal kell bűnhődni. Csaknem két óráig tart a vámvizsgálat. Időközben kicserélik a vonat széles nyomtávú kerekeit, amelyek nem használhatók a lengyel sínpárokon. Csak ezután döcög el a vonat a Bug folyó feletti határhidig. Itt újabb bizonyítékát látjuk annak, milyen “baráti és testvéri viszonyban” él egymással a két állam. A folyó orosz oldalán fegyveres jáőrök vannak szolgálatban. A másik oldalon golyószórós lengyel őr áll. A part UNATKOZIK? LEGYEN AMATÖR EJTŐERNYŐS! FÜGGETLENSÉG mindkét oldalán a katonák ugyanazt a vörös csillagot viselik, de fegyvereiket egymás ellen irányítják. Nem kell sokáig Lengyelországban tartózkodni ahhoz, hogy az ember megértse: miért van ez igy? Mert a légkör-különbség a két kommunista állam között — szinte kézzelfogható. A lengyel falvakban láthatóan nagyobb jólét uralkodik mint a Szovjetunió falvaiban. A házak szebbek, az utcák tisztábbak, az üzletekben több az élelmiszer és az emberek ruházata is jobb, mint a szovjet sorstársaiké. A lengyelek életfelfogása is egészen más, mint az oroszoké. Mig a Szovjetunióban azok is kerülik a nyugatiakkal való beszélgetést, akik angolul tudnak, a lengyelek szinte fejest ugranak a beszélgetésbe, még akkor is, ha nem tudnak angolul. Egy lengyel tudós, akivel együtt utaztam Moszkva óta, s aki az egész ut alatt egyetlen szót sem szólt, itallal kínálta meg a fülke valamennyi utasát, — amint átkeltünk a Bug folyón. “Most már beszélgethetünk — mondotta. — A Szovjetunióban nem tanácsos idegenekkel beszélgetni” — tette hozzá mentegetőzve. A felszabad ultságnak ugyanez az érzése valósággal szembetűnő a lengyel fővárosban, Varsóban. Moszkva tele van plakátokkal, amelyek arra buzditják a népet, hogy “dolgozzanak a kommunizmusért”. Az újjáépített Varsó falai is tele vannak plakátokkal, de ezek színházi műsorokat, kiállításokat sőt — helyenként — istentiszteleteket hirdetnek. A párt jelszavainak nyoma sincs sehol'. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kommuniták nem tartják erősen kézben Lengyelországot. A párt még mindig a legnagyobb hatalom, élet és halál ura. Mégsem vitatható el, hogy a lengyel kommunizmus csak nagyon távolról hasonlít az orosz változatra. A lengyel földek háromnegyedrésze még mindig magánkézen vannak. S jellemző tünet: azon a napon, amikor Kruscsev Moszkvában beszüntette a jazzmuzsikát, a varsói éjsézakai lokálok tele voltak vadul twisztelő párokkal . . . És ami talán mindennél fontosabb: a lengyelek nyugatiaknak tekintik magukat. Vallásukban, modorukban és a jövőbe vetett hitükben és reményeikben, az európai nagy népcsalád egyik tagjának érzik magukat. Ezzel szemben — hangoztatják a lengyelek — az oroszok — “keletiek” ... A nagy kommunista szolidaritás ellenére a két népet még mindig hatalmas távolságok választják el egymástól, bár határaik közösek . . . Ez a magyarázata annak, hogy a szovjetpolgár — eltekintve a kiválasztottaktól — ritkán juthat el még a testvérállamokba is. Mert még az a kis különbség is elgondolkoztatja a szovjet munkást, amit egy csatlósállamban lát. Ezért keresik a fegyveres katonák az “illegális utasokat” még Lengyelország földjén is, noha úgy a lengyelek mint a magyarok, vagy a többi csatlósállamok polgárainak élete, még nagyon-nagyon távol áll attól a szabad- 1 ságtól, amelyet a nyugati országok polgárai élveznek . . Hagersownban (Md.) elkezdték William Zantzinger és felesége ügyének tárgydását. Zantzinger egy bál alkalmával úgy megvert egy idős néger csaposnőt, hogy az belehalt sérüléseibe. Felső, bal kép: a Trans World airlines uj repülőjáratain fonott székek várják az utasokat Alsó kép: A másodpilóta felszolgaija a vacsorát a gépen. Felső jobb kép: A Ford motorral felszerelt fajta Hep. Also bal kép: Az uj gép ajtaja előtt áll két légi pincérnő. A JETGEP LEZUHANT A TÁBORRA - ÖT HALOTT... WILLOW GROVE, Pa. — Egy Fury tipusu jet gép — a jelek szerint elektromos zavarok következtében — egy gyermekekkel és felnőttekkel zsúfolt üdülőtáborra zuhant, a Willow Grove-i tengerészeti támaszpont közelében. A katonai hatóságok és az államrendőrség közlése szerint legalább öt ember vesztette életét a balesetnél és 15 megsebesült. A pilóta, John W. Butler kapitány épségben került ki a katasztrófából. A támaszpontra vitték, ahol egészségügyi vonatkozásban felülvizsgálták és kihallgatták . Két évvel ezelőtt ezen a teületen hasonló katasztrófa történt. Akkor — egy vasáríap délután — egy jetgép ráiuhant egy üzletházra; egy személyt megölt és megsebesített egy tucatnyi embert. •Paul Bardzik a támaszpont szóvivője elmondotta: amikor i gép földet ért, lángba bo'ult és meggyuj tóttá maga sörül a füvet és a fákat, majd sok i szaladt egy régi épületnek, amelyet mostanában fürdőháznak használnak. A ha lottak, a fürdőházban tartóz ködök közül kerültek ki. Az áldozatok közül kettő felnőtt volt a többi gyermek “Rengeteg ember tartózkodott ebben az időben ezen a területen — mondotta Bardzik. Különös csoda, hogy a katasztrófának nincs jóval több halálos áldozata. Az abbingtoni kórház jelentése szerint öt súlyos sebesültet vett át, akik közül egynek sebesülése életveszélyes. Nyolc másik könnyebb sebesültet kezelés után elbocsátottak, négy sebesült még további kezelést kap. Butler, a pilóta elmondotta: a levegőben észrevette, hogy a géppel valami baj van, s ekkor elhatározta, kényszerleszálást hajt végre. A gép csak az utolsó néhány lábnyi magasságból zuhant a földre, ahol a kiömlő gazolin gyújtotta meg a körülötte fekvő területet. Az ügyben a vizsgálat tovább folyik. ___________________ JULY 18, 1963 U THANT MAGYARORSZÁGON (FEC) U Thant, az ENSZ főtitkára junius 30-án utazott Budapestre, a magyar kommunista kormány meghívására s akkor tárgyalt kádárékkel. Utjának céljáról semmiféle előzetes nyilatkozat nem jelent meg, igy nem tudhatjuk, hogy hogyan és mennyiben igyekszik eleget tenni a Közgyűléstől kapott megbizásának. A Közgyűlés múlt évben hozott határozata felsorolja a magyar kérdés ben 1956 óta hozott döntéseket egytől egyig, de a főtitkár belátására bízza, hogy ezekből mit sikerül megvalósíttatni a budapesti rendszerrel. Bizonyos, hogy a határozatok kát lényeges elemét — azaz a szovjet csapatok kivonását és szabad választások megtartását az ENSZ ellenőrzése alatt — nem sikerült elérnie, de még abban sem lehetünk biztosak, hogy ez a probléma felvetődik-e a tárgyalások folyamán. Viszont a harmadik kérdésben, a börtönben maradt és amnesztiában nem részesült, sőt szabadlábra sem helyezett forradalmárok és szabadságharcosok kérdésében az Egyesült Nemzetek főtitkárának véleményünk szerint lehetne eredményt elérni, ha ezt kellő formában szóvá tenné. Ma már világosan látható, ami az amnesztia-rendelet kiadása után csak gyanítható volt, hogy az amnesztiával a rendszer becsapta a világot. A külföldre irányuló idegen ás magyarnyelvű propaganda ugyanis úgy igyekszik az amnesztiát beállítani, mintha azzal jóformán minden fogoly szabadult volna, különösen a forradalmárok. Az egyik viléki újság, a Kisalföld azonban május 19-i számában elárulta, hogy a szabadultak száma 2,500-3,000 körül volt, s ibben benne vannak a “köztörvényesek” is. Mivel Magyarországon a foglyok szána 8-15,000 körül volt, a foglyok egyötödét érintette csak az amnesztia. Magyarországról érkező és öbb oldalról is megerősített ürek szerint azonban a “névtelen” szabadságharcosok és forradalmárok nagyobb része börtönben maradt. Az amíesztiarendelet 2. paragrafusa kiveszi a kegyelem hatálya alól azokat, “akik kémkedés, inti enség, hazaárulás bűntettét” követték el; a 6. paragrafus pedig azokat “akik gyilkosságot, szándékos emberölést, rablást, gyújtogatást, társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy szándékos felgyujtását, vagy rongálását” követték el. A börtönajtó igy végleg be:áródik, mert a rendelet kitette a kegyelem hatálya alól í forradalmárokat, akiknek Itéletébenb enne van a hüt’enség és hazaárulás és a sza>adságharcosokat, akiket a /észbiróságok szándékos emberölésért, gyuj togatásért, társadalmi vagyon rongálásáért Ítéltek el. Világosan látszik, hogy már 1957-58-ban úgy készültek ezek az Ítéletek, mintha a forradalomban résztvevők nem politikai, hanem köztörvényes “bűnözők” lettek volna. A rendszer persze tisztában volt azzal, hogy ha a neves közéleti személyeket, írókat, egyetemi tanárokat, újságírókat nem engedi ki .akkor a csalást mindenki észreveszi. Ezért ezek számára —- mint Bibó Istvánnak is — külön kegyelmet adtak. A nyugati sajtó magatartásán felbuzdulva, mely azonnal hitelt adott a teljes amnesztiának, mostmár úgy gondolják, hogy s többiekre végképpen rácsuk hatják a börtönajtót, akik súlyos — legtöbbször életfogytiglani — büntetésüket majd kénytelenek lesznek kitölteni. Közben a rendszer az ENSZ- bén és a világ közvéleménye előtt mégis learathatja az amnesztia gyümölcseit és az emberségesség kegyelmet gyakorló álarcában jelentkezhet. A rendszert az sem zavarja, hogy súlyos megkülönböztetést tesz a neves — és igy számára hasznos — és a névtelen — számára tehát közömbös — politikai foglyok között. Ugyanazért a “bűncselekményért” az egyik szabadul, a másik a börtönben sínylődik. Ifjúmunkások, iparostanoncok, középiskolai és egyetemi diákok, fiatal értelmiségiek, akik 20 éves koruk körül kerültek be a börtönökbe azért, mert 1956-ban egy szabad Magyarországért harcoltak, ma már meglett emberek és vájjon mikor szabadulnak? Akik mind kiszabadultak a börtönből Az amnesztia-rendelet 1. paragrafusa b. pontja értelmében kegyelemben részesülnek azok, “akik hatalmukkal visszaélve, a szocialista törvényességet megsértették”, azaz a volt ÁVÓ-s tisztek és terrorlegények. Itt aztán nincs kivétel. Voltaképpen ezöknék a fejesebbjei már korábban szabadultak egyéni amnesztiával. A hírhedt Péter Gábor, Tímár Mihály, Farkas Mihály és Vladimir, az ÁVÓ-s tisztek egész sora már évek óta nemcsak szabadlábon van, de jó állásban, magas fizetéssel élnek. Péter Gábort ma már sokszor látni egyik-másik kávéházban, eszpresszóban. Most aztán a Beria-iskolában képzett ÁVÓ-s terrorlegények is kivétel nélkül szabadlábra kerültek. Kádár feltétel nélkül megbocsájt még azoknak is, akik őt kínozták, mert kommunisták voltak és a szovjet gyarmati uralom fenntartása érdekében tevékenykedtek. De nem bocsájt meg azoknak a fiatal kommunistáknak sem, akik 1956-ban a szovjet gyarmati hatalom eltörlése ellen harcoltak ámbár meggyőződéses szocialisták voltak. És a deportáltak? Az ENSZ egyik 1956-os határozata a Szovjetunióba való deportálások beszüntetését és az addig deportáltak hazaszállítását követelte. A deportálásokat erre be is szüntették, de az addig kiszállitottakmak nyoma veszett. Ki emel szót értük? Talán az ENSZ főtitkára szóváteszi a börtönben maradtak és a deportáltak ügyét egyaránt és ügyükben ér el valamilyen eredményt. Ha pedig nem, akkor bizonyára lesz módja arra, hogy e szerencsétlen áldozatok sorsa a világszervezet fóruma elé kerüljön. KÚT Y ABIZTOSITÁS LONDON — Angliában most vezették be a kutyabiztositást. Ha a “biztosítottat” betegség vagy baleset éri, gazdája 70 dollár költségtérítést kap. A biztosítás dija egy héten 6 cent. FÖLDRENGÉS LIMA, Peru. — Arequipából, amely Peru déli részén fekszik, néhányperces erős földrengést jelentettek. Sebesülés, anyagi kár nem történt. NÉMET MUNKAHÉT BONN. — Az átlagos német munkás munkahete 1963 első negyedében 2.8 százalékkal csökkent. Az átlagos munka hét most 42.2 óra — közli egy kormányjelentés. KANADAI MŰVÉSZEK OTTAWA. —A bekövetkező két évben Amerika 24 múzeumában 14 mai kanadai festő és szobrász müveit állítják ki. Az első ilyen kiállítás Bostonban nyílik meg, novemberben.
