Függetlenség, 1963 (50. évfolyam, 1-46. szám)
1963-05-23 / 21. szám
8. OLDAL FÜGG E TLEN S É G 1963 MÁJUS 23 A grófi kastély titka Regény (folytatásokban) Irta: BÖDONYI ZSIGMOND — Mit jelentsen ez, atyám? ! Még- csak befogadni sem akar? Miért nem engedte, hogy a kastélyba menjek? — Ön azt nagyon jól tudja! Megírtam önnek! — De hát mi oka és joga, hogy engem, a fiát kitagadjon?! — Ön nem a fiam és vegye ezennel tudomásul, hogy sohase is volt az! — Mi az? ! Jól hallok?! Mit mond, atyám? ! Hogy én nem voltam, nem volnék a fia?! — Nem! — hangzott keményen a válasz. — Megőrülök ! ... És anyám ? — Ne vegye ajkára a nevét ! . . . Szegény már meghalt és korai halálának egyedül ön az oka! Elvetemült! — Ó, jaj,! — jajdűlt most őszintén, a megbánás hangján a fiú. — Igen! A sírba vitte . . . — Ön volt az atyám, aki elküldött, elüldözött hazulról! — De a javát akartam s ön visszaélt jóságommal, atyai szeretemmel !... — Igaz, léha, könnyelmű voltam, de megbántam, ó, keservesen megbántam tetteimet és ha megbocsájtana . . . — Soha, de soha! — Jó útra akarok térni, becsületes munkából szándékozom magamat fenntartani . . . — Akkor hát miért fordult hozzám? ! — Hogy segítsen rajtam . . . Éhes vagyok és rajléktalan. Tegnap óta nem ettem . . . — Itt van, egyen s menjen lakni, ahova akar, de hozzám nem — heveskedett az öreg és Dénes lába elé dobott néhány bankjegyet. — Alamizsnát ad nekem, a fiának, atyám? ! — Úgy van és még azt sem szívesen! A koldusnak szívesebben adnám! \ — ó, jaj! Mire jutottam?! — Maga kereste! — Atyám, az égre kérem, boldogult jó anyám emlékére esedezem, legyen irgalommal! — Ön kiölte szivemből az irgalmat! — Legyen szive . . . Feledje a múltat és én jóvá teszem mindazt, amit atyám ellen vétettem! — Megmondtam és én ura vagyok szavamnak és akaratomnak! ön két családot tett szerencsétlenné, boldogtalanná! — Elveszem Eleonórát . . . — Azt, még ha akarná, sem tehetné! A grófnő férjhez ment. — Még ez is! — Nincs több beszélnivalónk! Mehet az útjára és többé az én házamhoz ne is közeledjék, mert a kutyáimmal zavartatom a házamtól! — Atyám, — rimánkodott újból Dénes — könyörüljön ,ne vigyen a végső elkeseredésbe, pusztulásba ! — Vegye, — nyújtott feléje egy-két bankópénzt, — hogy néhány hétre legyen miből élnie, de ezzel vége ! Többé hallani sem akarok önről! Dénes némán állt az öreg előtt. — Nos, — folytatta az apa — itt a pénz! — Nem kell! Adja a koldusának, de ne a fiának, — kiáltotta a fiú haragosan. — Úgy Isten hírével! — szólt az öreg s a kastély felé igyekezett. Dénes vontatottan utána lépkedett. Már meglehetős későre járt, a hold is fölbukkant. Az öreg visszatekintett, mire a fiú újból megszólalt: — Még egyszer kérem, atyám, nézze, térdemen könyörgök, irgalmazzon! — Már késő . . . Dénes fölegyenesedett: — Úgy hát legyen Isten irgalmas mindkettőnknek ! — hangzott torkaszakadtátból s hátsó zsebéből kihúzta revolverét és atyjára célzottan elsütöttte . . . Az öreg jajszó nélkül összeesett . . . A fiú most hozzárohant s még néhányszor rálőtt, máj szivének irányította a revolvert s agyonlőtte magát . . . , A lövés zajára legelsőkben a portás, utána a kasr télyból Székácsyné, Béla fiával, ugyanígy a cselédség a kastély melletti útra futott. Kiáltozás, sikoltozás hangja verődött a csöndbe... A rémülettől a portásnak elállt a szava. Amint lámpájával odavilágitott s megfogta urának, majd Dénesne khidegre vált kezét, alig hallhatóan mormolta: — Vége!... Mind a kettő meghalt... Székácsyné ájultan ranyatlott ura holttestére .... A halotttak vértócsájukban hevertek a kastély előtti utszögleten. A vér valóságos patakot alkotott: Vérpatak a kastélynál . . . (Folytatjuk) TV 68 hrs., 40 mins. Toaster 6 hrs., 26 mins. Gasoline 0 mins. A képsorozat azt mutatja be, hogy az amerikai atlagmunkasnäk, akinek 2.40 dollár az órabére, hány órát kell dolgoznia ahhoz, hogy különböző árucikkeket megvásárolhasson. Az adatok a munkaügyi minisztérium 1962 évi jelentésére támaszkodnak. Egy bíró, aki uj módszerrel neveli az ifjúságot... Whiting, Ind.-i városka' bírósági tárgyalóterme. Az iltiszt, William Obermiller bíró felszólítására, beengedi az előszobában várakozó vádlottakat: nyolc 15-20 éves fiatalembert. A rendőrség tartóztatta le őket, amiért egy •‘ivászattal” egybekötött party után utcán megtámadtak három járókelőt.Mind a nyolc ifjúnak már volt egy és más a rovásán: verekedés, naplopás, szemetelés, stb. Barátaik a padokban ülnek, vigyorogva,.— kíváncsian arra, hogyan', bánik el a biró ezekkel a fenegyerekekkel. A bírói, pulpituson Obermiller egy ideig tanulmányozza az iratokat, aztán a nyolc vádlottat veszi alaposan szem ügyre. Valamennyien fekete bőrkabátot hordanak, széles öVvel; hajuk olyan hosszú, hogy szinte a vállukat verdesi. Kabátjuk felső zsebébő' hosszú fésű kandikál ki. Úgy festenek, mint valami exoti kus hadsereg zsoldosai.- A vádlottak nem készültek fel a tárgyalásra! — jelenti ki a biró. — Altiszt, vigye őket a borbélyhoz. Az utca túlsó oldalán van két borbélyüzlet. A borbélysegédek megkapják a biró utasítását. “Vágják a hajukat egész rövidre, csináljon belőlük amerikai katonákat!” ' Amikor a n^olc fiatalember rövidrevágott hájjá* 1 újra Obermiller biró előtt áll, tekintetük már nem olyan magabiztos, mint amilyen félórával azelőtt volt. A biró megjegyzi: “No lám, most körülbelül úgy festenek, mint azok a katonák, akikkel együtt szolgáltam a Navynél. Most pedig kérem azt a detektívet, aki letartóztatta a fiukat.” A rendőrtiszt elmondja a történteket: a fiuk alaposan felöntöttek a garatra, s hogy megmutassák milyen hősök ők, kimentek az utcára és megtámadtak három békés járókelőt. A biró megkérdezi a vádlottaktól: van-e az elmondottakhoz hozzátenni valójuk? A vádlottaknak nincs mondanivalójuk. — Elkiildhetnélek benneteket javitóintézetbe — mondotta a biró — de az nem segítene. Minthogy azonban most már egész jól festetek a rövidrenyirt hajjal, segíthettek a “Jövő farmereinek” a fiatal mezőgazdasági mun kásoknak. A környéken néhány ilyen csoport dolgozik. Remélem, meg fogjátok állni a helyeteket. Mindenekelőtt azonban vegyétek le fekete bőrkabátotokat. Ha majd az iskolában, a jólvégzett munka fejében kitüntetést kaptok, a szép alkalomra újra felvehetitek ezeket a kabátokat. A biró a fiatalembereken tartotta a szemét a továbbiak során is. Egyik sem okozott semmiféle bajt. Ma jól tanul nak az iskolában, illetve ki fogástalanui végzik munkájú kát. A fekete bőrkabát, a hi valkodó fésű és a hniigár öltözködés többi kellékei el tűntek. A 39 éves Obermiüer Whi ting, Ind.-ban született. Égj olajgyári munkás fia, aki ; Notre Dame egyetemén sze rezte meg jogtudományi ké pesitését. Obermüler tulaj donképpen városi biró és nerr a fiatalkornak bírája. Hetenként egyszer, reggel, é. kétszer az esti órákban te vénykenykedik a bíróságon, idejének többi részében a; Americal Oil Co. olajfinomító gyárban dolgozik mint a vá' lalat ügyésze. 1960-ban vá lasztották meg bírónak. Meg választása előtt kijelentette rendet teremt a fiatalkori “hősködők” között. És Ítéletei világosan bizonyítják: valóban megtartotta azt amit ígért. Obermiüer biró a múlt év ben került elsőizben “össze köttetésbe” fiatalkorú buli gánokkal. Négy fiú került elé két 16 egy 15 és egy 17 évei fiatalember. A vád az volt el lenük, hogy egy kölcsönka - pott autóval vadul száguldoztak az utcákon, vereked tek és ittas állapotban közbotrányt okoztak. Amikor r dicső társaság bevonult a tárgyalóterembe, a legkisebbik, a 15 éves, szemtelenül a birói emelvényre könyökölt, elővett zsebéből néhány bankjegyet és így szólt a biróhoz: “Oké. Mi a birság? Mennyi pénzt akar?” Ülj le — utasította a fiút a biró. A tárgyalást jövő csütörtökre elhalasztóm. — Altiszt — fordult a birósági tisztviselőhöz, gondoskodjék arról, hogy a legközelebbi tárgyaláson a négy fiú szülei is megjelenjenek. A kitűzött tárgyalási napon ott voltak a szülők is. Amikor a biró kérdésére a legfiatalabb fiú tiszteletlen választ adott, anyja rászólt. A fiú erre odakiáltott neki: ‘fogd be a szád!” A biró félig felemelkedett izékéből, aztán újra visszalölt. A fiú apjához fordult. ‘Mikor verte meg utoljára a fiát” — kérdezte tőle. — Soha, — hangzott a váasz. — Soha nem verte meg ezt i fiút? Aztán az altisztet utasitot;a, hogy hívjon be négy bi’ósági tisztviselőt. Ezek azonnal megjelentek, ellapták az ifjú legényt és juszta kezükkel alaposan lelybenhagyták, a biró színe llőtt. Néhány tucat ütést mér ;ek a boldogabbik felére. — Ez egyelőre elég lesz! — jelentette ki a biró. Talán nőst megtanulja, hogy nem jeszélhet tiszteletlenül az édesanyjával. A látottak hatása alatt a bárom vigyorgó kamasz is negszelidtilt. Most már tisz;ességtudóan válaszolt a bi•ó kérdéseire. Büntetésüket Obermiüer próbaidőre felfüggesztette. És nem volt szükség a büntetés letöltésébe ; a négy fiú becsületesen végezte munkáját az iskolában, vagy munkahelyén. — A pénzbüntetés semmitsem használ — mondta Obermiüer biró. Ha megbüntetem az egyiket 25 dollár birságra, kizsarolja a pénzt szüleitől. Ehelyett más büntetéseket alkalmazok. A fiatalkorú vád lottaknak vasárnap — szabadidejükben — a közösség javára kell dolgozniok. A tó FÖLDI PARADICSOMRÓL ÁLMODNAK PESTI ELVTÁRSAK Az irodában csend volt, mozdulatlan reggeli csend. Kerti felnézett az újságból: — Azt Írják — olvasta —, hogy belátható időn belül elérkezünk oda, amikor szükségletünk szerint részesülünk a javakból . . . Azért kiváncsi volnék, hogyan lesz az . . . — Hát az úgy lesz — mondta Almai —, hogy például maga, Kertikém, ha akar egy televíziót, akkor bemegy egy üzletbe és elviszi . . . — És pénzt nem kell adnom érte? — Természetesen nem. Nem is lesz pénz. Kimegy a divatból. — No jó. De mondjuk, én az összes televíziót akarom. Felpakolom az egész hóbelevancot egy teherautóra, és elviszen. Utóvégre, ha nekem ez a szükségletem, megtehetem. Nem? — Természetesen megteheti. De maga nem fogja megtenni. — Már miért ne tenném meg? Ide a rozsdás, kötőtűt, hogy megteszem. Televízióval rákon tele még a fürdőszobát is. —Mondom, hogy maga nem fogja megtenni, Kertikém. — És miért nem? — Mert maga akkor már annyira öntudatos kommunista lesz, hogy nem csinál ilyet. — Mondja csak, Almaikám, honnan tudja azt, hogy én milyen leszek? Levelet kapott? Hanem várjon csak, most én kérdezek magától valamit. Maga nagy bélyeggyűjtő, ugye? No jó. Akkor azt mondja meg, mi lesz a bélyeggyüjtéssel ? — Mi lenne? Gyűjtjük tovább! — Puff neki! Most megfogtam! Ha nem lesz pénz, édesapám, akkor nem lesz bélyeg sem, mert nem kell portózni a leveleket, tehát akkor nem lesz bélyeggyüjtés sem. — Nézze, látom ,hogy maga ezt az egészet nem érti. Maga folyton ezzel a mai fejével gondolkozik. — Mit csináljak? Nekem csak ez az egy fejem van. — Maga meg én ,érti, akkorra már olyan fokra jutunk el, hogy mentesek leszünk minden kapzsiságtól. Persze, ez nem úgy lesz, hogy maga, Kertikém, pénteken este még egy irigy kolléga, és szombaton reggel már valami egészen más. Fokozatosan megy végbe a dolog, érti? Nellike, a titkárnő lépett be: — Csao! Megvolt a prémiumosztás! Maga, Almai kartárs, kapott 600-at, Kerti kartárs ugyananynyit, Misányi 700-at . . . — Misányi többet kapott? — suttogta elképedve Kerti. — Piszokság. — Az a talpnyaló, az a senki, az többet kapott? — tajtékzott Almai. — Mát érdemes rendesen, becsületesen dolgozni? No, nem baj, legjobb, ha az ember nem törődik semmivel, fütyül az egészre . . . Magyarok Bécsben Becs város statisztikai hivatalának közlése szerint március hónapban Magyarországból 2,843 látogató érkezett Bécsbe. Ezzel Magyarország Bécs idegenforgalmában a harmadik helyre került, az Egyesült Államok és Németország után. Az előjegyzések arra mutatnak, hogy a nyár folyamán még erősebb mértékben fog felszökni a magyarországi látogatók száma. De még igy is a bécsi magyar idegenforgalom távolról sem partján minden hét végén ezer és ezer eldobált palack, konzervdoboz, a szemét valóságos dombja fekszik. Ezl a heiyet a fiatalkorú huligánok tisztítják meg vasárnaponként. Én magam is ott vagyok a strandon, néhány olyan apával, akik addig képtelenek voltak csemetéiket fegyelmezni. Mások, más feladatokat kapnak: templomokat takarítanak, a város közkönyv I tárának rendezésénél segítenek. A vakmerő és gondatlan fiatal vezetőknek el kell olvasniok az “Indiana State Driver’s Manuel” nevű autóvezetési kézikönyvet, — azokból részleteket kell lemásolniok, vagy el kell mondaniok a könyv tartalmát. —Mindezzel azt akarom megmutatni a kisszámú garázdálkodó fiatalságnak, — mondotta Obermiüer biró — hogy van a rendbontásnál sokkal érdekesebb “szórakozás” is, és ez — a munka . . . Az eredmények a bírót igazolják. Alig-alig akad olyan éri el az 1956. évi rekordot, amikor több mint 150,000 magyar szökött a ledöntött drótakadályokon át Bécsbe. Találtak egy népet RÁBÁUL — Mintegy 100 főnyi, eddig ismeretlen embercsoportot találtak Uj-Guinea két hegylánc közé zárt elhagyatott részén. A magukat ghomnak nevező nép halászattal, vadászattal foglalkozik és kőbaltát használ. fiatal, aki később visszaesne a korábbi “életformájába” . . . Csak meg kell mutatni nekik az utat, amelyen járniok kell . . . A párisi Pasquier szalon legújabb frizura-kreációja.
