Függetlenség, 1963 (50. évfolyam, 1-46. szám)
1963-05-23 / 21. szám
PIROS PÜNKÖSD NAPJA A keresztény világnak egyik legszebb, legköltőibb ünnepe Pünkösd. Ahova csak elhatott a világot megváltó Istenember igéje, a templomok tornyaiban megkondulnak a harangok e napon, hirdetve, hogy az Eszme, mely keresztülment a Kálvária vérkeresztségén, mely diadalmaskodott a Golgothán; nem halt meg, él és élni fog. Az Újszövetség könyvének tanítása szerint, mikor Jézus isteni dicsfénnyel övezve, felemelkedett a mennyek országába, az apostolokat mély szomorúság szállotta meg. A tizenkét ember ott állt egy ellenséges világrend közepette s az igazság hajóját, melynek evezője és kormányrudja gyenge kezükben volt letéve, elborító hullámverések fenyegették. Mint az emberi társadalomnak minden nagy átalakulásánál, most is erős rázkódtatások ingatták meg a világegyetemet s annak a tizenkét halásznak volt a magasztos feladata, hogy a rengő talajon a pogányság vérszomjas ellénségeskedése közt felépítse annak a hitnek az oltárát, melynek alapja a világot átölelő, az emberiséget testvéri érzelemmel egybekapcsoló szeretet. Már-már csüggedés szállta meg lelkűket, midőn a Mester ezen a napon, elküldé hozzájuk a megerősítés malasztját s tizenkét tüzes nyelv alakjában leszállt föléjük a Szentlélek. Valami csodálatos erő szállta meg erre az apostolokat, akik azután szétoszlottak a világ különböző tájai felé s nem rettenve meg a vérpadtól, a vértanú haláltól, hirdették az Eszmét, az igazság Igéit. És a kereszt, mely eddig a megalázás szimbóluma volt, most mint a dicsőség jelképe járta be a világ minden tájékát. Pünkösd szép ünnepe tehát a szeretet vallásának diadalünnepe. Talán mert a szeretet ünnepe, azért borítják e napon oly pazarul a virágok a földet. Hiszen a virág és szeretet édestestvérek. Amerre a szem tekint, odakint a mezőn, a lombokból koronázott erdők árnyékában, a hegyek sziklahasadékai közt, a csillogó patak partján, mindenütt virágok hintik bóditó illatukat. A rózsa kifejti pompáját s pünkösd hajnalára kipattanó bimbója valami édes titkot rejteget magában. Egy kristálycseppet, egy könnyharmatot, melyet, amig aludt a világ, valami szerelmes tündérleány, vagy egy itt lent járt angyal hullatott szirmai közé. A liliom lehajtja virágát s megcsókolja a futó habokat. Himes szőnyeg borítja be a világot s ifiig megkondul a hajnalharang imára hivó szava, a berekben, a lombok árnyán, a vetések zöld kalászai között a nladardal, a természetnek szelid kis dalosa is a szerétéiről mond édes, vidám dalt egymásnak, r. árjának. Ott künt a mezőn, benn a kis faluban, a tanya■mrök közt, megszűnik a nehéz életküzdelem, elhal a v aj, csak valahol a kertek alján, illatot szóró orgonabokrok zöldfüves tövében ott szólal meg a pásztor tilinkója és átrezeg a tájon, messze, messze, egészen odáig, ahol egy szép leány öntözi virágait bogárhátu ház zöldzsalus ablakán: Nem anyától lettél, Rózsafán termettéi, Piros pünkösd napján Hajnalban születtél. Mert a magyar népnek is egyik legkedvesebb ünnepe a pünkösd s mint mindent, amit szeret, beszövi ezt is dalaiba, költészetébe s feldíszíti képzeletének aranyszálaival. Ekkorra lesz félig-meddig sárga a fcuzakalász, érik a gabonaszem s ez is a küzdelem, a kitartás, az isteni szeretet gyümölcsé. Ezért mondja a magyar paraszt: Ha eljön a pünkösd Aranykalászával Megtelik a szérű Isten áldásával. fi-TK OLDAL Pünkösd van, piros pünkösd napja. A “Unisphere” nevű óriás acéltorony lesz a new yorki Világkiállítás -jelképe. A most készülő acélt árny.Ql a United Steel hidosztálya építi. függetlenség _____________________ ims május, 23 A Nagyságos Fejedelem és a kuruc ezereskapitány ILRáWóczi Ferenc szabadság-harca 1703 tavaszán ezelőtt 2G0 esztendővel — a felső-tiszavidéki magyar nép felkeléséből bontakozott ki. A bujdosó fejedelm és a felkelő magyar nép szövetségének okmánya Rákóczi első kiáltványa, amelyet 1703 május 0-án egy lengyel várból bocsátott ki “minden hazaszerető és édes országunk régi dicsősége szabadságát óhajtó magyaroknak”. Rákóczi volt a megkínzott magyar nép végső reménysége. Az a két évtized,amely Thököly szabadságharcának bukásától telt el a magyar történetben Rákóczi szabada szenvedések szakadatlan sorozata volt a magyar jobbágyság számára. A várakban német zsoldos katonák ültek, kiszállottak a falvakra, pénzt és élelmet követel tek, a parasztokat kiverték házaikból, leütötték utolsó tyukjokat, felzabálták maroknyi lisztecskéjüket. Bármerre tekintsünk szerte az országban, mindenütt a végső nyomor megdöbbentő képei tárulnak elénk. Szatmár megye főispánja azt jelenti, hogy akadnak olyan parasztok, akik kötéllel vetnek véget nyomorult életüknek. . . Az ország nádora irtózással ir* a császári katonaság kegyetlenségeiről; a jobbágyok eladják gyermekeiket, hogy fizetni-tudják a hadiadót : a porciót. Rabbá és koldussá tett országban emelték fel a szabadság zászlaját az első kurucok: a tiszaháti parasztok, Esze Tamás szegénylegényei. Mekkora felelősség és erkölcsi bátorság élt ezekben a szegény, elnyomott parasztokban, hogy történelmünk egyik legnehezebb korszakában kezükbe merték venni a haza sorsát! Amikor vezért kerestek maguknak, a haza határain belül senkit sem találtak, aki alkalmas lett volna egy uj nemzeti szabadságharc .megindítására. A nemességet is megtörte és elszegényítette a Habsburg uralom — még a nagybirtokos nemes urak is érezték a császári iga szőritását — , mégsem akadt az országban egyetlen birtokos nemes sem, aki csak gondolni is mért volna arra, hogy fegyvert fogjon Becs ellen a magyarság felszabaditására.“Melyik úri vagy nemesi renden valók merészlettek a ‘német nemzetnek igája alatt édes hazájuknak hasznára czélozó dől got előhozni, annyival is inkább indítani ?Romlását édes nemzetünknek nem behunyt szemmel nézik vala-é?”— kérdezte az első kurucok, a fegyvert fogott jobbágyok vezére, Esze Tamás. Lázong a föld népe A Rákóczi szabadságharcot előkészitő parasztfelkelés első eset az ujabbkori magyar történelemben arra, hogy a szegény, robotoló adófizető nép maga kezd gondolkodni a haza sorsáról. “A föld népe kész, csak legyen feje” — mondotta Esze Tamás, s amikor követei elindultak, hogy felkutassák a lengyel földön rejtőzködő Rákóczi Ferencet, már 5400 paraszt volt fegyverben a tiszai tájakon. A nép bizalma Rákóczi fe-' lé fordult, amikor uj vezért keresett az uj nemzeti szabadságharcnak, de azt sem tudták, él-e. Ő volt az egyetlen nagybirtokos nemes, aki folytatni akarta a magyar nemzet küzdelmét, Bocskai, Bethlen, I.Rákóczi György, a Zrínyiek és Thököly harcát a Habsburg uralkodóház, l.Lipót igazságtalan és embertelen uralma ellen á magyar nemzeti függetlenség kivívásáért. A 18-ik század elején újra fellobbant a hagyományos német-francia ellentét, l.Lipót német császár és XIV.Lajos francia király harca az európai hegemóniáért és a megüresedő spanyol trónért. Rákóczi XIV.Lajos szövetségét kereste, de mindjárt első lépéséért majdnem életével fizetett. A biztos halál elöl menekült el a császár bécsújhelyi börtönéből Lengyelországba. A francia segítséghez fűzött nagy reményei — nem valósultak meg. Mint francia hadimérnök rejtezkedett egy barátságos lengyel ur várában, orgyilkosok figyelték, maga csak vergődött kétség és remény közt. Ha a nép nem keresi meg | Rákóczit s nem hívja haza, hogy benne bízva, reá támaszkodva kezdje meg a küzdelmet a haza felszabadításért, a harc bizonyára akkor is megindul a nemzet és az uralkodóház között, de vájjon mikor és milyen feltételek mellett? Ha a kurucok követei 1703 májusában nem ajánlják fel baltájukat és kaszájukat Rákóczinak a magyar szabadság ki vívására, vájjon a várakozásban és veszteglésben nem tiint volnae tova a nagy alkalom a támadásra? A tiszaháti felkelő, parasztoké a gyors és eredményes kezdet érdeme, ) e kik köszönhette Rákóczi,hogy támadása a legjobb pillanatban indult s teljesen készületlenül érte Bécset. Meglepő, milyen részletes, mennyire hiteles értesüléseik voltak a tiszaháti jobbágymozgalom vezetőinek az európai helyzetről és az ország állapotáról. Egyszerű,jórészt írástudatlan emberek voltak, mégis az országos dolgokban járatos férfiak jó érzékével tudták mérlegelni, mikor mit kell cselekedniük. Mintha nem Í3 távoli erdőkben rejtőzve, szikladokon és ledőlt fatörzseken ülve tanácskoztak volna a haza dolgáról, hanem a nádor vagy az országbíró székéből vizsgálták volna az időket és az alkalmat — olyan tág volt látóhatáruk. Vezért keres a nép A nagy kuruc szabadságharcak két örök emlékezetre méltó hőse van: a névtelen felkelő paraszt, aki felismerte, hogy a haza áz övé. és a haza szabadságát jobban szerette, mint tulajdon életét, és Rákóczi Ferenc, aki bizalommal merte népe hűségére bízni életét és politikáját, A szabadságharc a magyar nép okos és tevékeny hazaszeretetére és Rákóczi osztálykorlátokon f el ül emelkedő? bazafiuságára épült. A felkelők és Rákóczi breznai találkozása a magyar történet egyik legszebb jelenete. “Mikor beszédemről reám ismertek — írja Rákóczi e nagy napra való visszaemlékezésében — könnyező szemmel és örömtől zokogva borultak lábaim elé. Szakadozott beszéddel üdvözöltek . . . Ezután baltát kértek és el hasították botjukat s előadták a küldetésükről szóló levelet. A levelet jobbágyaim Írták, akik meghallván a szállongó hirt, hogy Lengyelországban rejtőzöm, könyörögtek nekik, hogy járják kerésztül-kasul az országot mindaddig, mig reám akadnak. Mert az egész nép mint pásztor nélküli nyáj, úgy . tévelyeg: a végső két- 1 ségbeeséstől hajtva községenj ként csoportokba verődik, utánam epekedik, rólam beszél, bennem reménykedik.” A követek beszámoltak a felkelésre készülő nép szervezkedéséről, amely behálóz ta az országot Munkácstól — Kecskemétig. A népi kuruc agitáció csendes, okos és szívós szervezkedés formájában át- meg átjárta az országot. Debrecen fontos góca volt, a városban a szegényebb emberek a kurucokhoz húztak, a Hegyalján és az apróbb bihari falvakban, a Hernád-Sajó menti hajdú telepeken,— Nagybánya környékén, Kővár vidékén csak jeladásra vártak az emberek. A mozgalom átlépte a Tiszát, a kurucok nak Nagykőrösön, Kecskémé ten, a távoli Szécsényben bizalmas embereik vannak. Rákóczi óvatos megfontolt ember volt. Egy bizalmasát beküldte a hazába, győződjék még arról, hogy igazak-é a hírei. “Május végére ért viszsza és megerősítette, hogy nemcsak 'igaz, hanem életben létem roppant reményeket ébresztett a népben.” A fejedelem követét a felkelők vezére Esze Tamás kisérte viszsza Lengyelországba. Az a nap, amikor Rákóczi és Esze Tamás találkoztak, május 6, a Rákóczi s abadsághare születésének napja. A fejedelem a tarpai szegénylegényt kinevezte az alakulóban lévő uj kuruc had sereg első ezereskapitányának, címerével díszített piros harci lobogót adott kezébe, a lobogón aranybetükkel kihimezve ragyogott az un nemzeti küzdelem jelmondata:— “Pro Patria et Libertate”, a hazáért és a szabadságért. . . Rákóczi megígérte Esze Tamásnak, hogy azokat a jobbágyokat, akik fegyvert fognak a hazáért s kitartanák a harcban a végső győzelemig, fel fogja szabadítani a földesurak hatalma alól, s szabad közösségekben telepíti le őket, mint száz esztendővel korábban Bocskai a hajdúkat, ígéretét esküvel pecsételte meg Esze Tamásék előtt. A breznai kiáltvány A szegénylegények vezére a fejedelem kiáltványával, a hires breznai kiáltvánnyal tért vissza Magyarországra. A kiáltvány Rákóczi üzenete az egész magyar nép számára. “Minden fegyvert fogható igaz hazafiai bizonyosak legyenek benne, hogy magunk is minden késedelem nélkül megyünk elég segitő haddal és édes hazánkért, nemzettünkért s régi szabadságunkért tökéletes szívvel szenteltük vérünket kiontani,egyedül hazánk s nemzetünk szabadságáért. Ideje országunkat ilyen törvénytelen és szenvedhetetlen iga alól felszabadítani. Ki-ki édes hazája szabadsága, nemzete mellett, — foglaló s fogyató, becsületünket tapodó, sónkat, kenyerünket elevő, életünkön uralkodó s kegyetlenkedő birodalom ellen fogjon fegyvert.” A tiszaháti kuruc parasztok azt vallották, hogy csak annak a jobbágynak lehet igénye a felszabadításra, aki harcol a hazáért. A szabadságot meg kell érdemelni, az nem sültgalambként száll az emberek szájába, hanem harc és áldozat gümölcse: ezt ta nitották Esze Tamás hadnagyai, amikor felolvasták Rákóczi kiáltványát a biró kapujába kitűzött Rákóczi-lobogó alatt a falu színe előtt. Rákóczi a határon Mikor Rákóczi julius 14-én megjelent a határon, egyetlen szavára, egyetlen üzenetére, ott, ahol akarta, akkor, amikor kivánta, fellobbant a tűz: a megkínzott nép feltámadt elnyomói ellen. Még fenn táborozott a hegyekben, a határszélen, a Beszkidekben, amikor Esze Tamás emberei már messze távol Erdélyben és messzire a Duna partjára, Kecskemét tájára eljuttatták a breznai pátenst. A kiáltványban Rákóczi szavaiból pattant ki az a szikra, amely fellobbantotta az uj kuruc szabadságharcot. A nép nemcsak a császári katonaságot, de földesurát is gyűlölte. A kuruc szegénylegények néhány évvel korábban még az urak ellen hadakoztak Beregben és Ugocsában. Most legyőzve “természetes gyülölségüket” a nemesek ellen, készek voltak összefogni a haza, a nép ügyét támogató nemességgel, mert megértették, hogy széleskörű nemzeti összefogásra van szükség a szabadságharc győzelmére. De egy pillanatra sem feledkeztek meg a szegény, igavonó nép felszabadításáról, A haza nem szép szavakból álló ködkép volt számukra, hanem föld és ház, szabad élet és jogok birtoklása. A kuruc világ történi tét csak úgy lehet megérteni, ha figyelünk a harc kettőáégére: az egész nemzet harcára az idegen uralo.m lerázása és a nemzeti függetlenség megszerzése érdekében, s a katonáskodó jobbágyok harcára a jobbágyi állapotukból való felszabadulásukért. Jacqueline Cochran pilótanő fogadja az amerikai Air Force egyik repiilöezredesének és a Lockheed-California Go. elnökének gratulációját. Cochran megdöntötte a korábbi sebességi rekordjait. LOHENGRIN ÉS ELZA — NEPIDEMOKRATIKUS OPERA A budapesti gomblyukgyár nemzeti vállalat főirodájában a könyvelési osztályon dolgozik Drabant Elza. A hivatal munkaértekezletén megbírálják Elzát, ám ekkor előlép a vállalathoz nemrégen érkezett Lohengrin, nemes felszólalásban utasítja vissza az Elzát ért vádakat. Elza és Loréngrin barátságot köt, a barátságból szerelem bontakozik ki. Lohengrin egyre értékesebb ajándékokkal halmozza el szerelmesét. Elzát nyugtalanít ja a dolog. Honnan van hivatali kollégájának pénze az értékes ajándékokra? Szeretné kifürkészni Lohengrin titkát, de ö minden esetben kitér a válasz elől, csak annyit kér: “Nie sollst du mich befragen ...” Vagyis, hogy sohase kérdezze erről őt. Így következik el az esküvőjük napja, melyen Lohengrin csodaszép drágaköves gyűrűvel ajándékozza meg jövendőbelijét. Elza nem állja meg, hogy a család és a tanuk előtt ne vonja ismét kérdőre Lohengrint, miből telik neki az ékszerre? Lohengrin összeroppan és nagy elbeszélésben vallja be, hogy másfél éve sikkaszt a vállalatnál. A házasságnak persze fuccs és megjelenik egy rendőrségi hattyú és magával viszi Lohengrint. a ló eves Jose aei carmen Valenzuela lorres, a cnilei crpiianban Közvetlenül Kivégzésé előtt. A lerfi megölte feleségét és öt gyermekét. A családirtásért halálra Ítélték.
