Függetlenség, 1962 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1962-02-08 / 6. szám

lit Its 48th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J, VOL. XLIX. ÉVFOLYAM — NO. 6. SZÁM Ten Cents per Copy— $4.00 per Year Second Class postage paid at Trenton, N. J. TRENTON, N. J., 1962. FEBRUÁR 8 Tito ajánlata elképesztő: hajlandó guerilla hadviselésre kiképezni az In­diában menedéket élvező tibe­tieket . . . Természetesen, a ti­betiek a kínai kommunisták vi­zeit zavarnák a Himalája rej­tett ösvényein, átjáróin. De ez Titót, a kommunistát nem za­varja. Mert a Mao féle kommunis­ták gyarapodása nem érdekli a Tito féle kommunistákat, any­­nyira nem, l|ogy igy — közvet­ve — hajlandók borsot is törni egymás orra alá. A Tito féle kommunistákat látható lag bosszantja a Mao féle kommu­nizmus jelentkezése a szomszé­dos Albániában. Enver Hodzsa különben is leleplezte a Krus­­csev és Tito közti titkos levele­zést, éppen a magyar forrada­lomról. Szóval Tito szeretne egy ki­csit ártani Maonak, de nem azért, hogy megtért bárányká­vá vedlett. Használni szeretne Kruscsevnek és, persze, önma­gának ; ez a maoizmus már kis­sé az idegeire megy. Tito jelleméről mindenki al­kothat saját véleményt, de a lé­nyeg az, hogy marják már egymást s még a kárörvendő vi­lággal sem törődnek sokat. Már mondtuk egyszer ezeken a hasábokon, hogy a kommu­nizmus hanyatlása megkezdő­dött. Ezt a véleményt még egy­szer aláhúzzuk. A keletnémetek lázadása most nem volna kizárt, ha bíz­nának abban, hogy valamelyes segítséget kapnak nyugatról. De nem bíznak. Pontosan tud­ják, hogy a Nyugat újból csak karbatett kezekkel nézné — esetleg szemérmesen elfordul­na, — hogy elszánt férfiak, asszonyok és gyermekek pusz­ta ököllel mennek neki a harc­kocsiknak. A németek emlékezete nem kurta: 953-ban már ezt a faj­ta küzdelmet megpróbálták és Nyugatról mégcsak egy kovás puskát sem dobtak át a hatá­ron. Figyelték a magyar nép harcát is 1956-ban. Nem, a Nyugat ezúttal sem volt haj­landó magának kényelmetlen­séget szerezni. Keletnémetországban az éle­lemért sorba kell állni -— nincs krumpli, vaj, gyümölcs és még sok minden nem kapható az állami boltokban. Az emberek elégedetlenek, dühösek. Aki viszont nem nyeli le a dühét, viszik a börtönbe. Uj börtönöket építenek, eről­tetett ütemben. A politikai foglyok száma a múlt nyár óta megkétszereződött. A lázadás alapfeltételei tehát adva volná­nak. De, természetesen, nem lesz semmi. A keletnémetek nagyon is alaposan ismerik a közelmúlt történelmét. Washington gondjai bokrosak, — a kormány ja­vaslatokkal árasztja el a kong­resszust, a törvényhozók tisz­teletreméltó testületé pedig megpróbálja az idők kerekeit, ha nem visszaforgatni, leg­alább megállítani, ha nem is állandó jelleggel. Az öregek betegsegélyéből az idén, úgy látszik, nem lesz semmi, mert a kongresszus el­lenáll és Kennedy javaslatát el­ássák, ember legyen a talpán, aki még egyszer kikaparja. Kevés kilátás van arra is, hogy a városok uj minisztériumát el­fogadja a törvényhozói testü­let. Pedig valljuk meg, az amerikai városokra csakugyan ráférne már egy kis tervezés, szépítés, egységes irányítás. A tegnapi falvakból csupa váro­sok lettek és holnap Amerika egészen a városok országa lesz. De a kongresszus nem enged. Vannak a földkereksé­gen nyomorult kis országok, ahol kétszer-háromszor annyi a minisztériumok száma, mint Amerikában. De a kongresszus makacsul ragaszkodik a teg­naphoz. És a kongresszus nem lelke­sedik azért sem, hogy Amerika és Nyugateurópa gazdasági együttműködése szorosabb le­gyen. Az elnök — majd hosz­­szu harc után — egyféle felha­talmazást kap, de távolról sem kapja meg azt, amit kért. Tehát Kennedy elnök nagy, fiatalos lendületéből amolyan bicegés féle marad. Legalább is egyelőre. “Sztálintalanitás” Sztálinvárosban Magyarországról kapott je­lentések nyomán az osztrák saj­tó is közölte hogyan játszódott le a “sztálintalanitás” Sztálin­városban, mely korántsem ment olyan simán, mint ahogy akkori­ban a MTI jelentette. Hírek sze­rint amint a munkások között el­terjedt a hir, hogy a pártbizott­ság kérte a város átkeresztelé­sét, a munkások tömeggyülésen követelték az intézkedés azonna­li végrehajtását. A tüntetők a­­zonnal hozzáláttak s kalapácsok­kal, vésőkkel eltávolították Sztá­lin nevét az igazgatósági épület­ről, valamint Sztálinnak egy ol­vasztókemencébe beépített szob­rát is, miközben a kemence is e­­rősen megrongálódott. A gyár­­vezetőség megkísérelte először a gyárépületeket lezárni. Mivel nem birt a munkásokkal, a rend­őrséghez fordult segítségért, de a rendőrök nem tudták magukat a munkások között átvágni. Vé­gül is miután kiderült,, hogy a szomszédos laktanyában lévő magyar katonaság hadgyakorla­ton volt, szovjet csapatokat hív­tak segítségül, melyek mintegy 20 kilométerre állomásoznak a várostól délre. Csak a szovjet ka­tonák megjelenése tudott véget vetni a munkások tüntetésének. Itt említjük meg, hogy meg­érkezett Magyarországról a leg­újabb vicc is ezzel kapcsolatban. (Magyar népünknek van egy u­­tánozhatatlan “akasztófarumo­­ra,” ami még a legnagyobb ba­jok és nyomorúság idején sem hagyja el!) A szóbanforgó vicc ez: Összeült a vörös kupaktanács, hogy ha a volt Dunapentelét már nem szabad többé Sztalin­­városnak hívni, mire keresztel­jék el. A vita hevében megszó­lal egy atyafi s azt mondja: — Van Sátoraljaújhelyünk ... legyen hát Dunapentele neve: Kruscsevaljaujhely Az érelmeszesedést okozó koleszterol-nevü anyagról ed­dig csak rossat mondtak az or­vosok. Egy Kaunitz nevű né­met doktor most az állítja, Washingtoni képviselő-jelöltünk EDWARD J. PATTEN lett a leendő 15-ik kongresz­­szusi kerület (Middlesex) de­mokrata jelöltje az előválasz­táson. Az elmúlt vasárnap összegyűltek a megye demok­rata vezetői s döntöttek a kér­désben: ki legyen a párt jelölt­je? Végül is Patten nyerte el a jelölést. Otlowski, aki már vagy fél éve bejelentette, hogy pályázik, az előválasztáson Patten ellen fog szaladni, de alig hihető, hogy a párt jelölt­jét ki tudja buktatni. Patten rendkívül népszerű ember; volt amboyi polgármester, me­gyei főjegyző és a Meyner kor­mány állam-minisztere (Secre­tary of State). Bizonyos, hogy ő lesz a képviselőnk. Végh Imre New York-i bankár meghalt Végh Imre ismert New York-i magyar közgazdász és pénzügyi szakember február 3-án, 55 éves korában meghalt. Budapesten született, ott vé­gezte 1928-ban az egyetemet, majd Angliában, a hires Cam­bridge Egyetemen folytatta ta­nulmányait s 1930-ban jött Amerikába, ahol mint pénz­ügyi szakember vált híressé sa­ját befektetési ügyeket intéző cégével. Kevesen tudják, mert szere­tett névtelen maradni, hogy minden jótékonycélu és érde­mes magyar ügyhöz hozzájá­rult Sokszor tetemes pénzbeli adományával. Hátrahagyott kí­vánsága az volt, hogy ravata­lára ne küldjön senki virágot, hanem ahelyett a pénzt küld­jék az Amerikai Magyar In­tézet, illetve az American Hun­garian Studies Foundation­­nak, a Rutgers Egyetemre. Hogy mennyi tisztelője és ba­rátja volt Végh Imrének, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a Magyar Intézet pár na­pon beül többszáz' dollár ado­mányt kapott koszorumegvál­­tás címén. Az Intézet történeté­ben egyébként ez már a máso­dik eset, amikor valaki utolsó kívánságaként koszorumegvál­­tás-pénzeket hagy az Intézet­re; a tavaly elhunyt Báró Ull­­manh temetése után szintén szép adomány érkezett New Brunswickra a Magyar Inté­zethez. hogy az emberi szervezetnek a koleszterolra egyenesen szük­sége van, mert az erek belső falának sérüléseire gyógyító, az egyenetlenségeket kiegyenlítő hatása van. Érelmeszesedést okoz? Erjedés, bűz a kom­munizmus hordó jában... A 23. moszkvai kongresszus óta olyan erjedési folyamat indult meg a kommunizmus hordójában, aminek bűze most már az egész világon érezhető. A Szovjet kormány, miután kiadta a rendeletet úgy belföl­dön, mint a vasfüggönyön belül levő országokban, hogy Sztá­lin nevét le kell kaparni min­denhonnan, szobrait el kell távolítani, könyveket, melyek róla szólnak, vagy amelyekben neve említve van, át kell Írni, oldalakat kell kitépni doku­mentum-írásokból és könyvek­ből, ahol a “nagy tanító” neve és munkája szerepel . . . most elrendelte azt is, hogy minden utcanevet, gyár, vagy helység­nevet, amely a Kruschev poli­tikáját nem elég radikálisan követő Molotov, Malenkov, Ka­­ganovics és Vorosilov nevét vi­seli, azonnal meg kell változ­tatni. Szabályos formák között kiadott törvényben történt ez a rendelkezés. Közben jött a hir, hogy Molotov azért nem ment vissza a bécsi állomáshelyére, mert szívrohammal kórházba került. S e hir után siri csend: alig lehet valamit hallani Moszkvából. Mi megy ott most végbe, pontosan senki sem tud­ja. Csak találgatás minden az egész vonalon. A párt központi bizottsága március 5-én fog ülésezni s akkor, feltételezhe­tő, hogy fog történni valami. A nemzetközi kommunista fronton azonban tovább folyik a bűzös erjedés. És Moszkvá­nak a kommunista világfront­ban játszott eddigi központi és vezetöszerepe és egész “mono­póliuma” nagy veszélyben van! Mao kínai kommunista Kínája s a mögéje felsorakozó kisko­rnak: Albánia, esetleg Tito Ju­goszláviája, stb., egyre na­gyobb szerephez jut, egyre hangosabb és merészebb. Albá­nia egymásután kürtői világgá leleplezéseket a Szovjet belső dolgairól, stiklijeiről — ho­gyan nevezték ki Moszkvában Kádárt magyarországi főmuf­tivá, stb. — s igy lassan-lassan kinyílik a szeme a kommunis­táknak mindenfelé a világon. . . . Persze azért ők csak kom­munisták maradnak ... de el­szakadnak, elhúzódnak Moszkvától. Ha Moszkva ezt engedi s nem csap közéjük va­lamiképen. Mert még az is le­hetséges, hogy a vörösek hajba­­kapnak s lesz olyan cirkusz, hogy nézheti a világ. A világ, amelynek még a végén haszna lehet valamilyen formában eb­ből a bűzös erjedésből! Meghalt Fritz Kreisler Fritz Kreisler, a 20-ik szá­zad egyik legnagyobb hegedű­művésze 87 éves korában agg­kori gyengeségben, New York­ban csendesen elhunyt. A bécsi születésű virtuózó 1888-89-ben koncertezett elő­ször Amerikában heti 37 dol­lárnyi tiszteletdijért. Pályafu­tása későbbi szakaszán koncer­­tenkint $3,000-t keresett. 65 éves müvészkarrierje alatt Kreislert kétszer fényegette a halál: az első világháborúban a kozákok súlyosan megsebesí­tették, 1941-ben pedig egy te­herautó elütötte, amelynek kö­vetkeztében látása és hallása Romboló csillag­­hullás A nap körül sokezer kisebb csillag (asteroid) kering ép­­ugy, mint a nap bolygói, köz­tük a mi földünk is. Ezeknek a csillag-darabkáknak a nagy­sága 100 lábtól 20 mérföld át­mérőig is terjed. Ha, például, a földről kilőtt valamelyik nagy­­erejű rakéta-löveg egy na­gyobb méretű ilyen asteroidot kizökkentene utjából, amely­ben évmilliók óta kering s az a földünkre hullna, egész orszá­gokat elpusztíthatna. Ha egy ilyen csillag, például, Kentucky államra zuhanna, elpusztítaná fél Amerikát, Bostontól Mia­miig, Duluthtól New Orleans­­ig, Washington, D. C.-től Oma­­háig. Ha pedig az Atlanti óce­án partja közelében zuhanna le, a felkorbácsolt viz és óriási szökőár elborítaná nemcsak az Egyesült Államok keleti part­vidékét, hanem Nyugat-Európa egy részét is. Dandridge M. Cole, a Gene­ral Electric Co. rakéta- és űr­hajó-kutatási osztályának főnö­ke és tudósa előadást tartott nemrég “az ember pusztító erejének lehetőségeiről” s az ő fejtegetéseiből vettük a fenti adatokat. Szerinte már 10 éven belül ott tarthat az emberiség, hogy ezek a szempontok a leg­komolyabban figyelembe ve­endők. Cole számítása szerint a csillag lecsapó ereje 8 millió­­szőr millió-tonna dinamit fe­szítőerejének felelne meg. Emellett egy 100-megatonos (100 millió tonnás) hydrogén bomba alig több, mint egy paszulypisztoly. HÉTFŐ FEBRUÁR 12: LINCOLN ÁBRAHÁM születésnapja NEMZETI ÜNNEPÜNK ANEKDOTÁK LINCOLNRÓL Amikor Lincoln az illinoisi törvényhozás tagja volt, egy politikai konvención kellett megjelennie, springfieldi laká­sától messzi távolságban. Lovat kellett bérelnie, de a helyi is­tálló tulajdonosa az ellenpárt­hoz tartozott. Igen lassú lovat adott hát Lincoln alá, remélve, hogy lekési a gyűlést. Lincoln azonban éjjel-nappal lovagol­va mégis idejében ért el céljá­hoz. Visszajövet azután meg­kérdezte : — Ugy-e ezt a lovat csak te­metésekre szokták használni? — Dehogy is! — felelte a ra­vasz lócsiszár. — Akkor rendben van! — felelte Lincoln — mert ez a ló a halottat nem tudná sírba szállítani a feltámadás előtt! Elnökké beiktatási ünnepé­lye után Lincoln megérkezett a Fehér Házba és bár az ország a polgárháború küszöbén ál­lott, előszobáját álláskeresők­kel találta tele. “Úgy érzem magam — mondotta — mint a szálloda tulajdonos, aki a be­járatnál szobákat ad ki, miköz­ben a háza lángokban áll!” ‘Bélyegek kiküldése deviza-bűntett’ A polgárháború közben nagybefolyásu politikusok ás­kálódtak Grant tábornok ellen, irigyelve tőle a vezérséget. Grant azonban akkortájt épen nagy vereséget okozott a Déli­eknek s általában jobb katonai eredményeket ért el, mint bár­melyik más északi tábornok. Ellenségei különösen azzal vádolták Lincoln előtt, hogy iszákos. — Szóval Grant túlsókat iszik? — kérdezte az elnök az egyik gáncsoskodó kritikustól. — De mennyire! — felelte a politikus — s ezt be is tudom bizonyítani! — Kár volna az időt ezzel vesztegetni — mondotta erre Lincoln. — Tudja meg, miféle whiskeyt fogyaszt Grant, mert abból hordószámra szeretnék küldeni minden tábornokunk­nak! A mai kommunista Magyar­­országon ma már oly mérték­ben dühöng a szabadság, hogy az állam jóformán mindenbe beleüti az orrát, a magánéletbe és az egyén egészen magán­jellegű ügyeibe épugy, mint minden másba. Az “állam” mondja meg, hogy mit tehetsz és mit nem: mennyit szabad aludnod, pihenned, mit szabad enned, milyen szenvedélyeid lehetnek s ha vannak, azoknak milyen mértékben hódolhatsz, stb. Erről a szabad, boldog népi Magyarországról jön most az alábbi érdekes — bélyeggyűj­tőkre nézve azonban szomorú -— hir: “A Legfelsőbb Bíróság ki­mondotta, hogy postabélyege­ket Magyarországról csak a külkereskedelmi miniszter en­gedélyével szabad kivinni, vagy külföldre kiküldeni. Bűn­tettet követ el, aki bármi árut, tehát bélyegeket is, engedély nélkül juttat ki külföldre. A bélyeggyűjtők a Magyar Bé­lyeggyűjtők Országos Szövet­sége és a Magyar Nemzeti Bank megállapodása alapján, bizonyos meghatározott érté­kig cserélhetnek külföldiekkel bélyegeket. Ez azonban csak a Bélyeggyűjtők Szövetségén keresztül bonyolitható le. A bélyegeket tartalmazó levele­ket a Szövetség továbbítja és a külföldi cseretársaknak bélye­sulyosan megromlott.­— Fényes csillag tűnt le századunk nagy müvészegyéni­­ségeinek egéről — mondotta Mischa Elman, ugyancsak vi­lághírű hegedűművész, —- nem hiszem, hogy az ő játékstílusát valaki valaha is átveheti. geiket a Szövetség címére kell küldeni. Ha a külföldi gyűjtő mégis közvetlenül belföldi ese­­retársa cimére küldi a bélyeget, az ilyen küldeményt ellenőrzés céljából felbontatlanul be kell mutatni a Szövetségnek. Uj magyar bélyegsorozatok kibo­csátása napján bárki vásárol­hat meg nem határozott számú sorozatokat, ha azokat levél­­boritékra felragasztva küldi ki külföldre. Ezeket az úgyneve­zett elsőnapos borítékokat to­vábbítás előtt be kell mutatni a Szövetségnek. Aki ezektől a rendelkezésektől eltérően küld ki külföldre bélyeget, a deviza­­gazdálkodásról szóló törvény rendelkezései alapján bűntet­tet követ el.” Vagyis: a szegény jámbor magyar bélyeggyűjtő azt a le­velet, amiben külföldi bélyeg­társa bélyeget küld neki, fel­bontatlanul köteles a Szövet­ségnek bemutatni ... De hon­nan tudja, hogy van-e benne bélyeg, vagy nincs, ha a leve­let nem bonthatja fel? Van itt kérdezni való ezzel a bárgyú magyarországi kommun ista rendelkezéssel k a p c solatban bőven, de . . . kérdezze, vagy érdeklődjön utána az, akit ér­dekel. Minket nem. Mert ilyen alapon ki akarhat “bélyegez­ni” . . . pláne: a kommunista magyar kormánnyal? Nem törvény, még csak nem is rendelet Amerikában, de lassan-lassan becsület-kérdés és tisztességérzet - m e g á llapitó szabály lesz ez: bűnt követ el a szabad világ ellen az, aki uj kiadású magyar bélyegért, vagy bármely vasfüggöny mö­götti ország bélyegéért: pénzt, dollárt ad ki! A polgárháború idején mon­dotta egyszer Lincoln: — Tudom, hogy sokan pa­naszkodnak, hogy a katonai fegyelmet lazítom meg azzal, hogy ismételten gyakorlom ke­gyelmi jogomat. De a keserves napi gondok és küzdelem után megnyugvást szerez és friss erőt kölcsönöz, ha enyhítő kö­rülményt tudok felfedezni, mely egy ember életét meg­mentheti. A meggyilkolását megelőző délután is kegyelmet adott az elnök egy fiatál katonának, akit szökés miatt halálra Ítélt a katonai törvényszék,- “Azt hiszem, több szolgálatot tehet még ez a fiú a földön, mint a föld alatt” -— voltak a nagy mártíréi nők szavai. American Council HELYREIGAZÍTÁS Lapunk multheti számába a New Brunswicki Magyar Ame­rikai Atléta Klub polgárosodási tanfolyamának b e f e j eztével kapcsolatos cikkünkbe két saj­nálatos hiba: névelirás csúszott be. Varga Lajos volt elnöknek a nevét Varga Gyulának irtuk, Bankó Sándorné sz. Mészáros Ida tanítónak pedig a nevét Bankó Jánosnénak irtuk. Meg kell jegyeznünk, hogy a cikke­ket utolsó percben küldtük , a nyomdába és a nagy sietségben még csoda, hogy “csak” ennyi hiba csúszott bele. Nagyon kérjük úgy Varga Lajos, mint Bankó Sándorné szives, megér­tő elnézését az elírásért! Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság

Next

/
Oldalképek
Tartalom