Függetlenség, 1962 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1962-10-04 / 40. szám

In Its 48th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság VOL. XLIX. ÉVFOLYAM — NO. 40. SZÁM Ten Cents per Copy—$4.00 per Year Second Class postage paid at Trenton, N. J. TRENTON. N. J. 1962. OKTÓBER 4 Buffalo magyarsága példamutató módon valósította meg a “magyar egység” álmát: megalakították ott a magyar egyházak és egyletek nagybi­zottságát, amely magába fog­lalja úgy a régi, mint az uj és legújabban bevándorolt ma­gyarok csoportjait, sőt, a má­sodgenerációs, ittszületett ma­gyarokat is. “Nagy-Buffalo Magyar Egyházainak és Egye­sületeinek Bizottsága,” a ben­ne képviselt 20-nál több ma­gyar egyházzal és polgári, vilá­gi testülettel körülbelül 15,000 magyart képvisel, elnöke pedig egy másodgenerációs magyar: Taylor József üzletember, a Wm. Penn Egylet fiókelnöke, régi konvenciós kiküldöttje. Az egyház- és egyletközi Nagybizottsággal Buffalo (N. Y.) magyarságának tevékeny­sége és “ereje” nagy mérték­ben hatványozódik. Együtte­sen és egységesen léphet akció­ba, cselekedhet, tevékenyked­het igy egy-egy város és ma­gyarlakta-környék magyarsága úgy önmaga javára és érdeké­ben, mint kommunista rabság­ban szenvedő óhazai magyar véreink érdekében és az egész világon szétszóródva élő ma­gyarság egyetemes érdekében. A példa előttvnk áll! Buffa­­lóból, az első nagy amerikai magyar “nemzetgyűlés” váro­sából (1929) ismét egy üzenet röppent fel, magyarok felé, bárhol is éljünk ebben az or­szágban : egységesnek kell len­nünk, egymásra kell végre ta­lálnunk, kéz a kézben együtt kell munkálkodnunk, ha ko­moly eredményt akarunk elér­ni bármilyen téren, magyarok! A széthúzás, a torzsalkodás, az egymásra acsarkodás, egymásra leglehe­tetlenebb valótlanságokat mon­dás és hasonló testvérhez nem illő gonoszságok szelleme és ör­döge el kell végre tűnjön közü­lünk s egységet kell teremt­sünk portáinkon! Itt is, New Jerseyben! Az amerikai magyarság elő­retörése és őt megillető méltó helyének kivívása az amerikai társadalomban, politikában és minden vonalon csak igy válik lehetségessé! Ez pedig teljesen tőlünk függ. Csak önmagunk­ra számíthatunk, másra nem! Pusztán a saját erőnkbe vetett hittel és bizalommal tervezhe­tünk bármi nagyot komolyan s csak igy szerezhetünk meg­becsülést, támogatást közös ügyünk diadalraviteléhez! Szü­lőhazánkon és odaáti testvére­inken is csak úgy segíthetünk, ha azt itteni belső viszonyaink szilárdságára és megbontatha­­tatlan magyar egységre építjük fel! A magyar egység kérdése és szükségessége hova­tovább egyre jobban mutatko­zik minden vonalon. Itt, New Jersey államban egy egész cso­mó olyan magyar-lakta kör­nyék van, melyeknek egyházai, egyletei, intézményei komoly erőt jelenthetnének, lélekszám szerint pedig óriási számot mu­tathatnak fel, de csak akkor, ha együtt vagyunk. Vájjon nem lehetséges-e, legalább is megpróbálni valamilyen egy­ség létrehozását? Vájjon New Jersey magyarsága, vagy egy­­egy város és környéke magyar­sága nem kezdhetné-e el vala­milyen “nagybizottság - féle” megszervezését? (Trentonban, a fővárosban már régen meg van egy ilyen Nagybizottság és évek óta példásan működik is!) A háború után majd pedig az 56-os szabad­ságharc után jöttek között ez­rek vannak, akik itt telepedtek le, New Jerseyben. De szét­szórtan ,a maguk apró csopor­­tusulásában élik “magyar éle­tüket” s fejtik ki aktivitásu­kat. Elporlad, jelentéktelenné lesz minden, amit tesznek, az idők távlatában. Ha azonban mind együtt lennénk, együtt cselekednénk, együtt rendez­nénk egy-egy nagy magyar ün­nepélyt, megmozdulást . . . mi­lyen hatalmas nagy jelentősége lenne annak! A jövőbe tekintve is! És bármi történjék is, ha hireteln cselekednünk kell, egységes magyar állásponton kell lennünk valamilyen előre nem látott dologban, lenne egy Nagybizottságunk, mely mind­nyájunk nevében intézkedhet­ne, cselekedne. Milyen szép álom s milyen szép lenne a megvalósulása! A széthúzás helyett, az egyre-másra alakított és ala­kuló csoportok helyett ha egy nagy csoportban lennénk, ma­gyarok, mennyivel máskép le­hetne minden! Gondolkozzon ki-ki maga ezen, aludjunk rá egyet — ahogy mondani szokás — és akinek van ezzel kapcso­latos mondanivalója, indítvá­nya, talpraesett gondolata, kö­zölje velünk, szívesen, készség­gel közreadjuk lapjainkban. Nem uj valaminek a létreho­zására gondolunk, Isten ments, hanem a sok-sok meglevő régi­nek (és újabbnak), a sok-sok egyháznak, egyletnek, klub­nak, csoportnak egységesítésé­re, közös nevezőre hozására, “egy kalap alá vonására!” Próbáljuk meg! Hátha sikerül! Serényi István volt távfutó legújabb “orszá­gos” nagy teljesítményéről ír­nak a “magyar nemzeti” lapok. Ezek szerint ez a gentleman szeptemer 11-én azzal indult el gyalogosan San Francisco­­ból, Amerika nyugati partjai­tól, hogy 75 nap múlva New Yorkba, az ország keleti part­jaihoz érkezik. Tehát már ja­vában gyalogol. A mintegy 3,000 mérföldnyi utat végig gyalog akarja megtenni, min­den nap átlagosan 40 mérföl­det (kb. 70 km.) kutyagolva. Ez a Serényi, — aki civilben hol a Szabad Magyarság nevű, magyart magyar ellen, keresz­tényt keresztény ellen uszító, egységromboló kiadvány igaz­gatóságának a tagja, hol pedig egy másik kiadvány szerkesztő­jének a meggratulálója, akivel és amelyikkel emez vad polé­miát folytat s még bíróságon is perrement — ez a Serényi Ist­ván egyszer már “bravurozott” egy New York-Washington kö­zötti távfütással. 1956-ban, a magyar szabadságharc előtti hetekben volt ez s akkor csú­nyán megjártuk vele. A magyar sajtó számára (Folyt, a 4-ik oldalon) MI A VÁLASZTÓK VÉLEMÉNYE? A politikusok minden vá­lasztás előtt igyekeznek a sza­vazók véleményét megismerni a szőnyegenforgó kérdésekről és a jelöltek személyéről. Bizo­nyos, hogy Kennedy elnök egész hivataloskodása alatt élénken érdeklődik az iránt, hogyan gondolkozik a nemzet többsége bizonyos közéleti kér­désekről. Megválasztása előtt is sűrűn vette igénybe a közvéle­ménykutató intézetek szolgála­tait, úgy a demokrata párti je­lölés, mint a Richard Nixon­­nal való versenye idején. Egyes államokban a véleménykutató szervek jelentései szabták meg a demokrata párt korteskedé­sének az irányát. West Virgi­niából, például, azt jelentették a kutatók, hogy Kennedy jelö­lésének a legnagyobb akadálya a felekezeti elfogultság. Ken­nedy, aki addig óvatosan kerül­te a kérdést, nyíltan megtá­madta azokat, akik felekezeti kérdést igyekeztek kovácsolni a választásokból. És nyert. Az 1962. évi választások előtti hetekben az ország leg­több részében folytatnak le ilyen kö z v é 1 emény-kutatást, legalább is olyan helyeken, ahol az eredmény kétséges le­het. Megállapítják a próbasza­vazások segítségével, kik azok a jelöltek, akiket a választók előnyben részesítenek, hány szavazó van, aki még nem al­kotta meg véglegesen a véle­ményét és mi ennek az oka? Azt is megállapítják, milyen politikai kérdések érdeklik leg­inkább a szavazókat és milyen megoldást akarnak. Abban a 38 államban, ahol szenátori választások lesznek az idén, majdnem mindenütt lesznek próbaszavazások. Csak ott nem alkalmazzák ezt a módszert, ahol máris egészen bizonyos, hogy kit fognak meg­választani és a november 6-i választás csak megpecsételi a már ismert tényeket. A demokratikus köztársaság ereje vezéreinek tehetségétől és energiájától függ. Nemcsak azért ültették őket a hivatalba, hogy a nép akaratát megvaló­sítsák, hanem azért is, mert bi­zonyos mértékben az ő ítélőké­pességükre bízzák magukat. Az elnöknek lehetnek olyan ér­tesülései, melyekről a nagykö­zönség semmit sem tud. Az el­nök tehát nem engedheti meg magának, hogy sutba dobja a népakaratot, viszont nem tit­kolhatja el a saját egyéni véle­ményét sem. Ellenkező esetben nem igazi államférfi — és nem is fogják még egyszer megvá­lasztani. A közvéleményt kuta­tó próbaszavazások tehát, me­lyeket pártatlan magánszerve­zetek folytatnak le, igen fontos szolgálatot teljesítenek. American Council Eltűnt nyugat­német rakéta szakember Heinz Krug világhírű német rakéta-szaktekintély, szeptem­ber 15-én nyomtalanul eltűnt. A müncheni hir szerint Krug, aki 1958-tól 1961-ig a stuttgar­ti Fizikai Kutató Intézetnek volt munkatársa és jelenleg sa­ját villamossági üzeme van Münchenben, szeptember 15-én üzeméből azzal ment el, hogy egy üzleti tárgyaláson fog résztvenni. Valószínűnek tart­ják, hogy a kommunisták elra­bolták a hires rakéta szakem­bert. HÍREK MONDATBAN A KELET-NÉMET katonai erők egyik vezető tagja, Martin Loeffler ezredes, az I. sz. mo­torizált gyalogsági hadtest pa­rancsnoka nyugatberlini terü­letre szökött át és politikai me­nedékjogot kért és kapott. A világhírű “Hungarian Quartet” hang­versenye New Brunswickon, november 14-én este New Brunswickon, a Rut­gers egyetemi “Magyar Hét” keretében nov. 14-én este, a Vorhees Chapel-ben hangver­senyezik a világhírű “Hunga­rian Quartet”; Székely Zoltán és Kuttner Mihály hegedűmű­vészek, Koromzay Dénes viola­­hegedű művész és Magyar Gá­bor cselló-művész. Ez a vonós­négyes az öt világrész minden magasabb igényű zenekedvelő­jét meggyönyörködtette játé­kával. A New York Times szigorú zenekritikusa azt irta róluk, hogy: “Nem sok vonós­négyes hangversenyére emlék­szünk, amelyik ennyi szépséget és élvezetet nyújtott . . A Christian Science Monitor pe­dig a “nagy zenemüvek nagy előadóinak” nevezte őket, akik számtalan hangversenyükkel s hanglemezükkel egy olyan standardot állítottak fel, mely a zenei kifejezéstechnika és zeneértés legmagasabb foka. A fentiek előrebocsátásával s elmondásával már el is mond-Hatszor a föld körül Szerdán, október 3-án siker­rel tette meg hatszoros földkö­rüli útját, több mint 100 mér­földre kint az űrben a harma­dik amerikai asztronat Walter Schirra. Úgy a kilövés, mint a föld légkörébe visszaérkezés és az előre megjelölt helyen le­ereszkedés a legteljesebb tö­kéletességgel ment végbe oly­annyira, hogy a rá várakozó re­pülő-anyahajótól alig 3 mér­­földnyire esett a tengerbe a visszaérkező ürlöveg s abból vi­dáman, sértetlenül szállt ki Schirra. Az Egyesült Államok ezzel a sikeres újabb felderítő világür-löveggel óriási lépéssel jutott előre a Hold felé vezető utján. tunk mindent erről a vonós­négyesről, amit mondanunk szükséges a novemberi 14-i new brunswicki hangverse­nyükkel kapcsolatban. Mind­össze még azt füzzük hozzá, hogy a jegyek rohamosan kel­nek erre a hangversenyre és azokat elővételben a Rutgers Egyetem “Concert Office”-án lehet igényelni (CHarter 7-1766 telefonhívással). Aki szereti az igazán szép, meste­ri zenét, el ne mulassza ezt a hangversenyt. Hívjuk fel bará­­tainki ismerőseink figyelmét is erre! A Magyar Hét egyik ne­vezetessége lesz a világhírű magyar vonósnégyes: bruns­wicki szereplése. Nyugat-Berlin idegenforgalma Nyugat-Berlin idegen for­galma az elmúlt nyáron szinte elképzelhetetlen méreteket öl­tött, ami elsősorban annak tu­lajdonítható, hogy a kommu­nista diktátor, Ulbricht gettó­falát mindenki közvetlen kö­zelről szeretné látni. A turisták számának ugrás­szerű emelkedése azzal járt, hogy a volt birodalmi főváros­ban soha nem tapasztalt gaz­dag választék várja azokat, akik berlini emléktárgyakat akarnak magukkal hazavinni. Kapható Willy Brandt főpol­gármester fába faragott feje, mint diszdugó, a berlini med­ve számtalan : változatban és gondosan lezárt üres befőttes­­üvegek, ezzel a felírással: “Berlini levegő.” Az emlék­tárgyipar dicséretére legyen mondva, hogy a gyalázatos falról semmiféle emléktárgy nem készült, semmilyen formá­ban. VASZARI PIROSKA, a film­jeiből Amerikában is évtizedek óta jól ismert magyar színész­nő, aki nemrégen Kanadában telepedett le, október 28-án Pittsburghban fog szerepelni, az ottani Egyetemi Magyar Szoba Bizottsága műsoros dél­utánján. LESTER HOLZMANN wash­ingtoni képviselő javaslatot ter­jesztett a kongresszus elé, amelyben indítványozza, hogy minden év október 1-ét .nyilvá­nítsák “Nagyszülők Napjává.” KELET-Németország kom­munista diktátora, Walter Ul­bricht elrendelte, hogy a játék­kártyákat újakkal kel kicserél­ni, amelyeken a királyok he­lyett a “szocialista munka hő­seit,” a királynők képe helyett pedig egy-egy élenjáró trakto­roslány képmását kell ábrázol­ni. (Hülye,!) I.'. . ~ f A CSEH Filharmonikus Ze­nekar svájci vendégszereplése során a zenekar két tagja úgy döntött, hogy nem megy visz­­sza a kommunista* paradicsom­ba, hanem nyugaton marad és politikai menedékjogot kértek. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK területén ez idő szerint 65 mil­lió személyautó és mintegy 13 millió tehergépkocsi szalad és van beregisztrálva. AZ EGÉSZSÉGÜGYI Világ­­szervezét közlése szerint több mint 2 millió ember hal meg rákbetegségben a földgolyón és ez a szám, az orvosi tudomány előrehaladása dacára is évről­­évre pő. A “SOVETSKAYA” c. kom­munista újság írja» hogy a Szovjet egyes területein az idei aratási eredmények kétségbe­­ejtően rosszak s merészen hoz­záteszi a moszkvai lap, hogy: “A népnek kenyér kell, nem pedig Ígéret 1” “Csak annak a nemzetnek van jövője, melynek vértanúi is vannak ... A Szabadság Fáját, hogy viruljon s bő gyümölcsöt teremjen, a hős hazafiak vérének kell öntöznie . . . Ahol hősi halál van, akármilyen reménytelen ott a jelenben az élet, akár­milyen kétségbeejtően pusztít is ott a szolgaság, fel fog ott virradni a feltámadás dicsőséges reggele! . . . ” Ezek az örökbecsű szavak jutnak akaratlanul is eszünkbe, Magyar Október idején, amikor az 1849 október 6-án, a vér­szomjas Haynau parancsára vértanúhalált halt hőseinkre gon­dolunk s amikor, ugyanekkor, az alig néhány év előtti októberi magyar szabadságharc megannyi elesett hősének emlékét idézzük. Az 1848-49-es és 1956-os szabadságharcok hőseinek, vér­tanúinak emléke minden igaz magyar előtt szent ... A ma­gyar szivek mélyéből — bárhol is lakjék a magyar e földkerek­ségen — nem lehet kitörölni az ő emléküket! . . . Élni fognak ők, az igaz hősök és vértanuk, évszázadokon át, időtlen-időkig, örök dicsőségben! “EM-ÁJ-ESZESZ-ÁJ-ESZESZ­ÁJ-PIPI-ÁJ” Az amerikai elemi iskolák­ban korán elkezdik a “szpelo­­lást,” a szavak hangosan ki­ejtett kibetüzését, hogy a gyermekek a sokféleképen írandó sokféle angol szó helyes leírását megtanulják. S szerte az országban, az iskolákban az ilyen betüzés példaszava “Mis­sissippi” — amit cikkünk cím­szavaként, magyarul kimon­dott betüzésben adunk — az egyik hires (most már hírhedt) déli állam és hasonnevű nagy amerikai folyó neve. Amilyen népszerűvé tették az iskolai “szpelolások” ezt a nevet, oly népszerűtlenné és utálatossá vált az az elmúlt rö­vid egy hét leforgása alatt. Mert ami ott történt a múlt va­sárnap este és éjszaka, az való­sággal világ szégyene! Nem Amerika szégyene a világ előtt, hanem Mississippi állam és fe­hérbőrű lakóinak világraszóló szégyene! A próbatétel itt voltaképen nem az volt, hogy az “integrá­ció,” a négerek fehérekkel va­ló összekeverése az iskolákban — ez esetben a Mississippi Egyetemen — simán keresztül megy-e, mint ment nagyon sok déli államban, hanem az, hogy a Legfelsőbb Szövetségi Bíró­ság által kimondott véghatá­rozattal szembe áll-e, szembe szállhat-e bárki is ebben az or­szágban? A válasz erre oly egyszerű és világos, oly logi­kus: nem! Ezt azonban a tör­ténelem kerekét 100 évvel visz­­szaforgatni akaró, ki tudja mi­re oly büszke Mississippi-ek nem akarták, vagy nem tudták megérteni. S hiába beszélt hozzájuk közvetlenül, a televí­zión maga az Egyesült Államok elnöke: mialatt beszélt, a diá­kok, összekeveredve egy sereg közelről és távolról összegyűlt huligánnal, közelharcot kezd­tek a szövetségi kormány mar­shall jaival és a szövetségi kor­mány által átvett “honvédek” (National Guard) osztagaival, akik a néger Meredith nevű diákot bekísérték az egyetem területére, a diákházak egyi­kébe, hogy az másnap formáli­san beregisztráljon. A közelharcban, amely a szövetségi kormány emberei ré­széről főleg könnybombázásból állott, de amelyet a diákok és a Walker volt ál-tábornok veze­tése alatt álló csőcselék fegy­­verdurrogtatásokkal, éles lövé­sekkel folytatott, tucatszámra sebesültek meg mindkét olda­lon, két személy pedig: egy francia (külföldi) ujságripor­ter és egy helybeli “szemlélő,” még azon az éjszakán belehalt sebeibe. Hiába volt és későn érkező volt már az ostoba kormányzó meghátráló és a néger fiú egye­temi felvételébe beleegyező nyilatkozata és kiáltványa, hiá­ba volt később ugyanennek a kormányzónak a rádiószózata a néphez, a tömeghisztéria ha­talmába kerítette az előzőleg fokozatosan felbőszített diáko­kat és “rebelliseket,” akik va­lóságos csatatérré tették az Ox­ford városkában levő Mississip­pi Egyetem területét. Walker ex-tábornokot, — aki ez év tavaszán lemondott ragjáról, kiállt a hadsereg kö­telékéből s egy csapásra a világ szélsőjobboldali bolondjainak imádott, egekig magasztalt fő­hülyéje lett (a vasárnapesti és éjszakai gyalázatos magavise­letéért letartóztatták és néplá­­zitásért, az amerikai haderő és kormányhatalom elleni lázitá­­sért fogják bíróság elé állítani, hacsak időközben bolonddá nem nyilvánítják (valószínű, hogy nem épelméjű!). Mississippi állam 1962 szep­tember 30-án éjszaka csúnya, véres, halálos szégyenbélyeget kapott az Egyesült Államok történelmében. Az Egyesült Ál­lamok pedig, ugyanakkor, tisz­tázta magát a külföldön, a kommunisták által oly ostobán bemocskolni igyekvő propa­ganda-vád alól, hogy ebben az országban a négereket elnyom­ják, utolsónak, senkiknek te­kintik, stb. Az Egyesült Álla­mok minden szárazföldi, légi, tengeri ereje s maga az elnök állt egyetlen néger fiú igazsá­ga mögé és meg is védte azt! Minden áron, bármilyen áron, de megvédte! Van-e még egy ilyen ország bárhol a világon? Olcsóbb telefon­hívások este A New Jersey Bell Tele­phone Co. újítást vezetett be, melynek folytán az állam te­rületén belül este 9 óra után egy még olcsóbb rátát számíta­nak a telefonhívásokért. Az állam területén levő bármely két telefon összekapcsolásáért és egy 3-perces beszélgetésért nem számitanak többet, mint 35 centet. Nem számit ide a személyes hívás, vagy “collect” hívás. Az este 9 óra utáni olcsó telefonálás reggel fél 5-ig van érvényben, bármely napon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom