Függetlenség, 1961 (48. évfolyam, 1-51. szám)

1961-05-25 / 21. szám

In Its 48th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság VOL. XLVIII ÉVFOLYAM — NO. 21. SZÁM 20 Ten Cents per Copy—$4.00 per Year Second Class postage paid at Trenton, N. J. TRENTON, N. J., 1961. MÁJUS 25 Találkozás Becsben — Kelet és Nyugat határán, ahol lefékez a párizsi express­­vonat, mint a nemes paripa, amelynek rozsdás szög fúró­dott a patájába. A nyugati utas számára Bécs az utolsó állomás — aki még tovább akar menni, annak a szive már nem könnyű. Idáig élvezet volt, ami ezután következik: feladat, kötelesség és egy kicsit teme­tőbe indulás. Bécs még áll. Bécs valahogy mindig megúszta. Kétségte­len, hogy Bécs nem hagyta ma­gát, de ezen kívül a Nyugat mindig is érezte, hogy köteles­ségei vannak vele szemben. Idáig nem hatoltak el a tatá­rok és a törökök is ott hagyták a zápfogukat. Bécs dacol az idővel, a történelemmel. Bécsben még élnek öregek, akikben a császárváros emléke egyre fakul s azóta születtek sokan fiatalok, akik uj problé­mákról beszélgetnek a barokk­­kávéházakban. És ezek az öre­gek és fiatalok találkoztak a történelem egy pillanatában, amikor oly forrón magukhoz ölelték a magyar forradalom menekültjeit. Szive volt akkor Bécsnek. Talán először a történelemben. Vagy legalább is, akkor látta meg a világ először, hogy van szive. Mi magyarok, akkor lát­tuk először. Kennedy és Kruscsev itt találkozik a napokban, hogy “megismerkedjenek egy­mással.” A “semleges” Bécs valószínűleg alkalmas hely er­re, a hires város lakói már megértek egy-két csodát. Ven­­dégül látták ők már Kruscsevet, aki el akart menni ebbe a vá­rosba, hogy az osztrákok há­láját a világ nyilvánossága előtt is elkönyvelje. Az osztrákok udvariasak voltak hozzá, de fagyosak, amilyenek csak ők tudnak len­ni, ha valakit utálnak. Nem va­lószínű, hogy ezúttal is ra­jongnak majd érte. Az “ismerkedés eredménye” aligha nem nulla lesz. Volt és még van egy régi nyugati té­tel, hogy beszélgetni kell a szovjet emberekkel, mert az­alatt legalább nem folyamod­nak semmi erőszakos eszköz­höz. Ezt a tételt a szovjet ve­zetők már csak az Isten tudja hányszor döntötték meg, de azért vannak nyugati állam­férfiak, akik makacsul hisznek benne. A szovjet vezetők beszélget­nek és cselekszenek, a kom­munista tanok dinamikája sze­rint, “jobb belátásra” nem hajlanak, mert a kutyából sza­lonna nem lesz. Kruscsev, miközben beszél­get és ismerkedik, nem pa­rancsol megálljt a földalatti és föld feletti kommunista erők­nek, mert be akarja — és saj­nos, be is tudja — bizonyítani a világnak, hogy háború nélkül is lehet nyerni. Erre a legutóbbi példa Kuba és Laos. Bécs előtt állva, kénytelenek vagyunk keserűen megállapí­tani mi is, mint ahogy tették már annyian mások, hogy Ken­nedy stratégiája valahol félre csúszott. Az elnök határozott felfogása volt, hogy* addig nem hajlandó Kruscsevvel talál­kozni, amig a szovjet diktátor nem szolgál erre rá, tehát nem enyhíti a hidegháborús feszült­séget. A “személyes diplomácia” úgy látszik, nem dobható sut­ba, ahogy azt még nemrégiben Washingtonban oly meggyő­ződéssel hirdették. Rusk kül­ügyminiszter lassan felveszi a néhai Dulles iramát, Johnson alelnök éppen most járta be egész Délkeletázsiát és Ken­nedy elnök gyors egymás­utánban — Ottawa után — Pá­rizsba és Bécsbe látogat. Vájjon eszébe jut-e Kenne­­dyinek majd Bécsben, hogy nem messze van oda a magyar határ, amelyen belül néhány évvel ezelőtt Kruscsev a törté­nelem egyik legaljasabb gaz­tették hajtotta végre? Ha eszé­be jut sem említi, mert az is­merkedésnek illem szabályai vannak. Elveszthetik “mene­kült jogukat” a hazalátogatók (FEC) A régi enekültek igen kevés érdeklődést mutatnak a budapesti kormány állampol­gársági és utiokmány rendelete iránt. Úgy vélik, hogy akik fel­ülnek a csalogatásnak és “kon­zuli útlevelet” kérnek és kap­­nap, előnytelenebb helyzetbe ke­rülnek, mint amilyenben ezideig voltak. Kiteszik magukat annak, hogy menedékjogukat a befoga­dó ország bevonja, sőt még tar­tózkodási engedélyt sem kap­nak. Nem is beszélve arról,-hogy egy magyar “konzuli útlevéllel” utazni Nyugateurópában — még a genfi egyezmény alapján kiállított utiokmánnyal szemben is — nagyfokú korlátozást je­lentene. Franciaországi menekülték­kel történt meg a következő e­­set: a “Magyarok Világszövet­sége” meghívására társasutazást rendeztek. A résztvevők zöme nem menekült, hanem rég kiván­dorolt magyar volt. Néhány 1956-os menekült is érdeklődött, hogy garantálják-e a visszaté-MÁJUS 27-ÉN SZABADSÁGTÜNTETÉS LESZ NEW YORKBAN! A katholikus és protestáns egyházak, a Szabadságharcos Szövetség és a Volt Politikai Foglyok Szövetsége teljes erő­vel dolgoznak annak a tünte­tésnek sikerén, melyet a szov­jet delegáció épülete előtt ren­deznek május 27-én, szomba­ton d. u. 3 órakor New York­ban, a Park Avenue és 68-ik utca sarkán. A katholikus templomokban Slezák Imre, New Yorkban Gáspár Jánoc, Passaic, Huber Antal, Carteret, Lányi Vince Woodbridge és Máriaföldi Lu­kács New Brunswickon tartot­tak megrázó beszédeket pa­pok és a parasztság üldözéséről Magyarországon s kérték hí­veiket, hogy tömegesen jelen­jenek meg a május 27-ki tün­tetésen, mert szavuk ez alka­lommal helyettesíti az üldözöt­tek jajkiáltását, kiknek nincsen módjukban panaszkodni és se­gítségül hívni a világ lelkiis­meretét. Kovács Imre new yorki re­formátus lelkész múlt vasár­napi szónoklatában elmondot­ta, milyen üldözésnek vannak kitéve Magyarországon és Er­délyben a protestáns papok és kérte, hogy még azok is jöjje­nek el a tüntetésre, akik eddig bármely okból távoltartották magukat. A Szabadságharcos Szövet­ség május 20-án New York­ban értekezletet tartott, ame­lyen Dálnoki Veres Lajos tá­bornok vezetésével egyhangú tapssal fogadták Fábián Béla felszólalását, aki azt mondotta: “Ha mi nem hallatjuk hangun­kat az utcán, a világ süket ma­rad s elnémul az otthoniak jajgatása, mely nemcsak az egekhez, de a földiekhez is se­gítségért kiált.” Ez az egyhangúság, mely mellett elhallgat minden ki­­sebb-nagyobb egye netlenség, remélhetővé teszi, hogy a szom­bati, május 27-iki tüntetésen mindenki, akinek szive van, résztvesz és ezzel a részvételé­vel kifejezésre juttatja háláját az Istennel szemben, hogy itt élhet ebben az országban s nem a mai Magyarországon, a szenvedések földjén. A magyar asszonyok, mint mindenkor, most is fokozott mértékben veszik ki részüket az impozánsnak induló meg­nyilatkozásban. MAGYARORSZÁGRÓL JÖTT UTAS AZ ÚJABB EGYHÁZüLDuz-ÉSRuL Júniusban kilövik a második amerikai világ-ür utast Jólinformált helyről szárma­zik az a hir, hogy az Egyesült Államok junius 26, vagy 27-én kilövi a világűrbe a második asztronom-tudóst, még pedig John H. Glenn, vagy Virgil J. Grisson személyében. A Mer­cury-program hét asztronomja közül rájuk esett most a válasz­tás, de hogy kettőjük közül ki lesz a következő löveg utasa, az még nem biztos. A második löveg célja alap­jában véve ugyanaz, mint az elsőé volt. Az 500-millió dollá­ros Mercury-program kereté­ben még két, esetleg 3 Red­­stone-löveget küldenek ki a vi­lágűrbe a Shepardéhoz hasonló kapszulával. És mig Gagarin orosz “Space Columbus” állító­lagos (?) útja csak egyszer kerülte meg földgömbünket, az amerikai légürutasok leg­alább 3 orbitban fognak körül­menni a földgolyó körül. A 2-ik Vatikáni Zsinat (FEC) Egy Magyarországon járt utas az újból fellángolt egyházüldözésről a következő­ket mondotta: “Hónapok óta egyik leggya­koribb beszéd-tárgy Magyar­­országon a lelkészek letartóz­tatása. Nyilvánosan nem taná­csos a tárgyat érinteni, de ba­ráti és családi körben annál többször említik. A hivatalos jelentést már hetekkel megelő­zően elterjedt a hire Budapes­rést. A válasz kedvező volt: “A- ki a láttamozási megkapta, me­het és vissza is térhet.” Többen nem hittek ennek, de néhányan mégis elutaztak. Ezeket vissza­térésükkor a francia határon fi­gyelmeztették, hogy ideiglenesen engedélyezik ugyan beutazásu­kat, de a párizsi magyar követ­ségtől szerezzenek útlevelet és annak alapján tartózkodási en­gedélyt, mert politikai menedék­jogukat elvesztették. Rev. Leslie J. Carey az Amerikai Magyar Református Egyesület district managere Nt. Kecskeméthy József ,az Amerikai Magyar Református Egyesület központi titkára Rév. Leslie J. Carey-t (Nt. Kerekes J. Lászlót) nevezte ki az egye­sület New Jersey-i és Kelet- Pennsylvaniai szervezési kerü­letének managerévé. A Washingtonban székelő 65 éves Református Egyesület jelenlegi vagyona 11 millió dol­lár, tagsága pedig meghaladja a 44,000-et. New Jerseyben összesen 22 osztálya van az egyesületnek. Rev. Carey személye jól is­mert New Jerseyben és általá­ban itt keleten. A debreceni Református Theologia élvégzé­­ses után ösztöndíjjal jött az Egyesült Államokba a prince­­toni egyetemre. Pennsylvániá­­ban, Connecticutban, Wiscon­­sinban szolgált magyar refor­mátus gyülekezeteknél, a Perth Amboy-i Kálvin János reformá­tus egyháznak is lelkésze volt, legutóbb pedig a Manville-i Református Egyháznak. A Re-LESLIE J. CAREY formátus Egyesületnél Nt. Fe­­renczy Pál helyét fogja betöl­teni, aki a keleti körzet főfel­ügyelője lett. ten a lelkészek őrizetbevételé­nek. A számot illetően egészen különböző változatok voltak forgalomban. A hírek minden­esetre kivétel nélkül többről szóltak, mint amennyit hivata­losan jelentettek. Minden jóravaló keresztény ember felháborodással beszél az egyházellenes élű akcióról. Az előrelátók azt mondják, hogy ez a kezdet és további ‘terrorihtézkedésekkel’ szá­molnak, Aki a közelmúltban a vallásellenes intéz kedéseket kellőképen értékelte (atheista tanfolyamok rendezése, a kom­munista erkölcsök hangozta­tása,' a pedagógusok világné­zeti átképzésének meggyorsí­tása), annak a terror ilyen formában való kirobbanása nem lehetett s nem is volt meg­lepetés. Az előjelekből látni lehetett, hogy valami készül. A hívők reakciója elemi, em­beri : a megtámadott mellé áll­nak és segítséget nyújtanak. Többen járnak templomba, ez­zel is demonstrálják egyház­­hoztartozásukat és szolidaritá­sukat az egyházzal, másrészt meg sokan fogadkoznak, hogy ezentúl többet fognak adakoz­ni, mint eddig.” Kikotyogott hadi­titok Ismét kiszivárgott egy féltve őrzött amerikai hadi-, illetve hadászati titok. Az úgyneve­zett “Project Caesar” egy olyan tengerfenéki lehallgató készülék-láncolat, a m e 1 ynek segítségével bármilyen ellensé­ges tengeralattjáró útirányát és manőverét pontosan meg lehet figyelni. A nagy titkot, ami most már nem titok többé, ma­ga R. B. Pirié, U. S. altenger­­nagy kottyantotta ki egy ava­tóbeszéd alkalmával. (És nem került courtmarshal - bíróság elé.) Persze az újságok kap­­va-kaptak a “hir” továbbadá­sán s a titkot ma már az ellen­ség is tudja. A Rómában megjelenő “Ci­­vita Cattolica” közli, hogy a vasfüggöny mögötti katolikus egyházakat a vörösek eltiltot­ták a Második Vatikáni Zsinat előkészítő munkájában való részvételtől. A bizottságnak 699 tagja van, akik összesen 63 nemze­tet képviselnek. A kinevezett tagok között vannak kardiná­lisok, prelátusok, lelkészek és világia. Északamerikát 70, Dél- és Közép-Amerikát pedig 43 bizottsági tag képviseli az előkészítő munkában. A bi­zottság legtöbb tagja, számsze­rűit 528, európai. A Demokrata Nem­zetiségi csoportok feje Sen. Hubert H. Humphrey Minnesota állami szövetségi szenátort nevezte ki John M. Bailey, a Democratic National Committee elnöke a párt Na­tionalities Division-jának elnö­kévé, G. Mennen Williams mi­­chigani kormányzó helyébe, aki Washingtonban helyettes külügyminiszter lett. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogy- ak valamilyen okból ' nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­hatóságnál. MEMORIAL DAY ¥ + 4C KEDD, MÁJUS 30 Hősök Napja 800 AMERIKAI ÜNNEPEL­TE KOSSUTHOT IOWÁBAN VONULJON KI AZ OROSZ MAGYARORSZÁGRÓL! Tudomásunk szerint öt pos­tahivatal, vagy kisebb telep vi­seli Kossuth Apánk nevét szer­te az Egyesült Államok terüle­tén. New York, Pennsylvania, Indiana, Mississippi és Iowa ál­lamban találhatjuk ezeket, ma­gyar azonban alig lakik a kör­nyékükön. Az Iowa állam észa­ki részén levő Kossuth-megyé­­ben sem él magyar honfitár­sunk, viszont a 26,000 lakosú és 28 járásra felosztott várme­gye székhelyén, a 6,000 lélek­számú Algonában tudatosan ápolják a Kossuth kultuszt. Az Amerikai Magyar Szö­vetség kezdeményezésére ala­kult ottani Kossuth County Historical Society május elején rendezte évi bankettjét, melyre Kubáért Berlin... Elhihető és mégis merész spekuláció látott napvilágot egyik New York-i lapban. A lap állítása szerint a kubai fel­szabadító invázió idején Khrushchev azt üzente Kenne­dy elnökünknek, hogy “ameny­­nyiben az Egyesült Államok beleavatkozik a Castro dikta­túrája elleni harcba, a Szovjet­unió azonnal kikergeti a nyu­gati szövetséges haderőket Ber­linből.” A híradás szerint Kennedy elnök erre hirtelen lefújta az amerikai légierő és más ameri­kai alakulatok részvételét az invázióban és minden további segítséget megvont a felkelő kubaiaktól. A new yorki lap “hírét” az­zal adjuk tovább, hogy Wash­ingtonból megerősítést nem nyert; a Kennedy kormány külpolitikai ügyekben egyéb­ként sem nagyon közlékeny és sokkal többet elhallgat a nyil­vánosságból, mint az előző kor­mányok. Talán helyes is ez igy, mert nagyon sok diplomáciai kudarcnak a túlságos előzetes szellőztetés volt az oka. Bár ké­telkedünk abban, hogy Kenne­dy meghátrált volna a Berlin­nel kapcsolatos fenyegetés folytán a Szovjet diktátor előtt, a kérdésre, hogy mit várhatunk az uj elnöktől s milyen lesz a magatartása a vörös cárral szemben, majd csak a bécsi “terefere” fog az amerikai népnek némi választ adni. Chicagóból Sinkó János, a köz­szeretetben álló gyáros és neje, Sinkó Jolanda, az Am. Magyar Szövetség országos alelnöke utazott ki a több mint 400 mér­föld távolságra levő Algonába. Kossuth érdemeinek méltatásá­ra a Szövetség központi titká­rát, Báchkai Bélát kérték fel, aki Washingtonból utazott Io­­wába erre az alkalomra. Hosszabb előkészítés után ekkor történt meg egy rézből remekbe készült magyar címer átadása, mely ezentúl Kossuth County hivatalos jelvénye. A három láb magas és a két an­gyallal 4 láb széles címert a megyei hivatalok székhelyéül is szolgáló uj Court House már­vány lépcsőházában ,a bejárat­tal szemben helyezik el, meg­felelő magyarázó szöveggel, mely a címer történelmi fejlő­dését, valamint az egyes mezők magyarázatát tartalmazza. Másnap Law Day lévén, két csoportban több mint 500 high school növendéknek magyaráz­ta el Báchkai titkár a magyar címer jelentőségét és Kossuth államférfim géniuszát. Kitért arra is, hogy ha amerikai ve­zető körök a magyar szabad­ság-próféta ittjártakor megér­tették volna hivó szavát — ak­kor nemcsak sohase tört volna ki a nemzet-emésztő polgárhá­ború, de talán a két világhábo­rú is elkerülhető lett volna. Nem is szólva arról, hogy Ke­­let-Európa közel 100 millió Amerika-barát népe őrizhetné keleti határainkat ahelyett, hogy a szomszédos Kubában épüló orosz rakéta-kilövő állá­sok veszélyeztetik ma biztonsá­gunkat. Az Amerikai Magyar Refor­mátus Egyesület nagylelkűsége folytán valamennyi Kossuth megyei könyvtár és középiskola megkapta a közelmúltban el­hunyt new yorki neves festő­művész, Raskó Aurél élethü Kossuth képét, mely berámá­­zottan fogja hirdetni ezentúl a megye “keresztapjának” hal­hatatlanságát. Ugyancsak meg­kapták Kossuth amerikai be­szédeinek Nt. Sebestyén Endre szerkesztésében m e g j e 1 e nt gyűjteményét. A nagy patrió­tánkról elnevezett iowai me­gye igy ezentúl még büszkébb lesz Kossuthra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom