Függetlenség, 1961 (48. évfolyam, 1-51. szám)

1961-08-31 / 35. szám

In Its 48th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság VOL. XLVIII ÉVFOLYAM — NO. 35. SZÁM «SigS*20 Ten Cents per Copy— $4.00 per Year Second Class postage paid at Trenton, N. J. TRENTON, N. J.. 1961. AUGUSZTUS 31 A nagy diplomáciai csata az ENSz-ben lesz, mégpedig rögtön, ahogy a közgyűlés ösz­­szeül. Itt dől el Berlintől egé­szen Algériáig sok minden. Eb­ben a “sok mindenben” a ma­gyar ügy is szerept játszik és hogy milyen mértékűt, az je­lentékeny mértékben rajtunk is múlik. Ma még nem lehet pontosan tudni, hogy a diplomáciai mér­kőzésre milyen hadakat vonul­tatnak fel, nyugati és keleti ol­dalról. A külügyminiszterek egész biztosan megjelennek, de hogy Kruscsev is jön-e—ci­pőjével együtt — egyelőre ti­tok. Lehetséges, hogy a szov­jet diktátor újra felpattan a Baltikára, maga mellé veszi csatlósait, Kádárt és társait és megjelenik New Yorkban. Kruscsev rendkívüli módon szereti a nagy mutatványszá­mokat és akkora alkalma se­­holsem lehet, mint éppen “a világ fővárosában.” A magyar ügy elővételét minden erőnkkel szorgalmaznunk kell, ami kü­lönben egybevág Amerika po­litikájával is. Ezt követeljük az aláírások gyűjtésével is. Ebben és más lapokban megjelent az a szöveg, amelyet esetleg némi módositással mindenki fel­használhat aláírások gyűjtésé­re. Sir Leslies Monroe, a magyar ügy előadója, aki mindmosta­náig nem mehetett be Magyar­­országra, felhasználhatja eze­ket az aláírásokat, követelve a napirendre tűzést. Az Amerikai Magyar Szö­vetség, a washingtoni központ utján minden követ megmoz­gat a magyar ügy tárgyalása érdekében. Az amerikai kor­mány minden valószínűség sze­rint szorgalmazza majd és az úgynevezett semlegesektől el­tekintve a szabad világ orszá­gai szintén mellette foglalnak állást. Szeptember 18-án nyílik meg az ENSz közgyűlése és addig jó volna valamelyes rendet teremteni a magunk há­­zatáján, tehát az amerikai ma­gyarság nemcsak szétszórt, ha­nem szét is dúlt soraiban. Te­remtsünk addigra, ha többet nem tudnánk, Treuga Dei-t. Határozzuk el, hogy az ENSz ülésezése idején nem rágjuk egymást. Ebben az időszakban nem lesz a magyar a legna­gyobb ellensége a magyarnak. Kössük meg ezt a dacszövet­séget és próbáljunk vállvetve verekedni a tengernyi ellenség ellen, a Kárpát-medencéb’en némán sínylődő árva népért. A lapok tehetnek a legtöb­bet a türelmi idő sikere érdeké­ben. Ha minden lapszerkesztő, kiadó a helyzet magaslatára tud emelkedni és nem ir ezek­ben a hónapokban acsarkodó cikkeket magyar csoportok, vagy neki nem tetsző magyar politikus ellen! Jó példával akarunk elől járni. A javasla­tot ezennel nemcsak megtesz­­szük, hanem vállaljuk is. Jövő számunktól kezdve, az ENSz ülésszak bezárásáig nem vitat­kozunk magyar “belpolitiká­ról.” Ez azt jelenti, hogy nem támadunk amerikai magyar csoportokat, vagy egyeseket és lapjainkban nem jelentetjük meg mások esetleges támadó jellegű írásait sem. önként vál­laljuk ezt a kötelezettséget még akkor is, ha közben min­ket támadnak. Úgy érezzük, hogy ezt az áldozatot az ame­rikai magyarság egységéért még akkor is meg kell hoz­nunk, ha akadnak lelkiismeret­len emberek és önkéntes foga­dalmunkat megpróbálják a maguk javára és a magyar ügy kárára kihasználni. A remény nem alszik ki szivünkből, hogy a nagy pilla­natokban magára talál a ma­gyar. Nemcsak magára, hanem egymásra is. Most pedig csupa nagy pillanatokat élünk. Lássuk be, hogy külön-külön erőtlenek vagyunk. Ha van va­lami erőnk, az csak általános és fenntartás nélküli összefogá­sunkban rejlik. Keresik a királyné kincsét A mohácsi vész után, amikolr II. Lajos király a Cselepatak­­ban életét vesztette és a török elözönlötte Magyarországot, a király özvegye megpróbálta megmenteni a kincstár arany, ezüst, gyémánt és drágakő készletét. Budavárából minden értéket egy dunai hajóra szál­líttatott. Az éj leple alatt a hajó elindult Pozsony felé, ahová azonban sohasem érke­zett meg. Azóta kiderült, hogy a magyar kincseket szállító aranyhajó Esztergom és Győr között elsülyédt. A rejtélyes aranyhajó több mint 400 éve pihen a Duna mélyén. Az Óbudai Hajógyár búvá­rai most vállalták a hajó fel­kutatását és kiemelését. Az elő­munkálatokat már megkezd­ték. Tudományos számítások segítségével meg állapították, hogy a hajót az eltelt négy év­század alatt 20-25 centiméter vastag betonkemény iszap-ré­teg fedte be. A tudományos ku­tatók bizonyosnak tekintik, hogy a kincsek csaknem telje­sen sértetlenek maradtak. A tervek szerint 1962 nyarára felszínre kerül a rejtélyes aranyhajó. Harminc esztendeje | ni. szabó László] Julius 16-án múlt 30 eszten­deje, annak, hogy Budapest közelében, Bicske mellett le­szállt a “Justice for Hungary” amerikai-magyar gépmadár. Magyar-Amerika indította el tengerentúli útjára a magyar óceán-repülőket, hogy a “Jus­tice for Hungary” mérföldek ezrein keresztül, mintegy bele­kiáltsa a világ lelkiismeretébe, hogy szegény szülőhazánk, Magyarország, amellyel Tria­nonban szörnyű igazságtalan­ságot követtek el, igazságszol­gáltatást kér! A békés-szándékú magyar revíziós mozgalom, amelynek élén éppen egy nemesszivü an­gol lord állott, úgyszólván ek­kor, 1931-ben érte el tetőfo­kát. Már-már eredménnyel biz­tatott ... De ugyanakkor egy másik, egy harcias békereviziós mozgalom is kezdte mind erő­teljesebben felütni a fejét Eu­rópában. A náci németeké. S mig emez, a miénk, ma­gyaroké csak azt akarta, “ami a miénk volt,” “Igazságot Ma­gyarországnak,” amaz, a né­meteké má releve többről álmo­dozott, többet akart, mint a versaillesi békediktátum meg­változtatását; a germán világ­uralmi törekvések a hitleri for­rongásnak már a csirájában benne voltak. Halál a repülőgép­rablásért ... Repülőgéprablásért e z entul halálbüntetés jár. A washing­toni kongresszus mindkét háza megszavazta azt a törvényt, amelynek értelmében egy repü­lőgéprablás (“hijacking”) tet­tesét egyszerűen kalóznak nyil­vánítják, akit a büntetőtör­vényszék azután halálra Ítél­het. Aktuális még ma is! Kossuth Lajos a szabadság­­harc idején igy szólt egy-két nagyhangú szájhőshöz; “Önök mindig az utolsó csepp vért szándékozzák felál­dozni a haza oltárán. Szeret­ném önök közül azt megismer­ni, aki az első csepp vért kész feláldozni!” Az igazság-kérést, békés ma­gyar revíziós igényeket fülük mellett eresztették el a nyuga­ti hatalmak. A németek köve­teléseitől, fényé getőzéseitől azonban megijedtek. Fegyver­kezni kezdtek s közben elfe­lejtették, hogy a Duna-meden­­cében egy ezeréves, jogaitól megfosztott ország remény­kedve vár arra, hogy ott ren­det teremtsenek s Kossuth ál­ma váljon végre valóra Közép- és Délkelet-Európában. Ha akkor teljesültek volna a magyar kérések, a pán-germán gőzhengert egy erős közép-eu­rópai egység tartóztathatta volna fel s a nyugati hatalmak — mint évszázadokon át — most is Magyarországban lát­hatták volna a civilizáció és a kereszténység védőbástyáját! Johnson alelnök Berlinben járt Félmillió nyugatber lini könnyes szemekkel éljenezte Johnson U. S. alelnököt és Lu­cius Clay tábornokot, a körül­zárt város “felszabaditóit.” Johnson Kennedy elnök képvi­seletében repült Berlinbe, hogy a sorsdöntő órákban a polgár­ságnak tudtul adja elnökünk üzenetét, amely szerint: “Miként az amerikai füg­getlenségi nyilatkozatban a ko­­lonisták életüket, javaikat és becsületüket helyezték a haza oltárára, ugyanilyenképen az amerikai nép ma kész a nyu­gatberliniek szabadságáért és Németország egyesítéséért har­colni.” Párizs öröm­ünnepe A napokban múlt 17 éve an­nak, hogy a francia főváros megszabadult a náci megszál­lás alól, 1944-ben. A nemzeti gárda és a rendőrség ebből az alkalomból diszfelvonulást tar­tott a fővárosban, amelynek csúcspontja a második világ­háború francia hősi halottai­nak emlékére emelt két emlék­mű megkoszorúzása volt. A Magyar Dal A dal volt mindig a mi lelkünk, Ez tett minket világ-magyarrá, N ót ázni akkor is szerettünk, Ha felzugott a harci “hajrá!” Ha sirt a megcsalt szív zokogva, Könnyét, fájdalmát dalba szőtte, Ha örömről zengett a kobza: Szivárvány énekelt fölötte. A Volga mentén dallal vitte Az ellopott lányt vagy menyecskét, Sátra hüsén bövölte hitre, Szive dobolt tündém leckét. Runok földjére dallal szállott, Lantok mellett temette holtját, Szerelmében hőssé ha váltott, Dallal színezte sátra gondját. Honfoglaló Hadúrt ha nyögte, Győzelmi to7'ban sírva enyhült, Fel-fel patakzott szive gyöngye: A dal, mindig izzó táncra perdült. Ha kuruc fent labancra kardot, Világra, szóló dalba sírta, Bukásában égig magaslott, Mint gyászdalát zengő pacsirta. Legény s leány szive ha gyászolt, Termett a népdal, mint a harmat, Mert uj dalok kertjébe gázolt, KKi csapodár szivekre hallgat. Kalász-gyöngyét igy szórja széjjel, Ez a nótás vitézi fajta, Hű társa: csillag, holdas éjjel, Szépasszony s lány mézédes ajka. Hadd hulljon hát vérednek cseppje, Sírjon szived galambja, őze, Könny, hu, panasz nem fül a csendbe, Édes vigasz: dal lesz belőle. Árad már, mint világi bőség, Zeng már művészi csarnokokban. Véderőnk e dalos dicsőség, Mely egy világ szivére dobban. így akarta ezt a Teremtő, Mikor szivünket helyre tette, Nem volt Szent-Leikén semmi felhő, Dalolt, dalolt magyart teremi,ve. Dalolj magyar, mert dalod elet, Messzi tájon, vagy honi földön, Mert mig dalolni tud a lélek: Nagy lesz, szép lesz és él örökkön! SZABÓ LÁSZLÓ Szomorodott szívvel vettük a hirt, hogy az amerikai ma­gyarság koszorús költője, Nt. Szabó László életének 81-ik évében, 1961 augusztus 16-án a floridai Ormond Beach-i ottho­nában befejezte földi pálya­futását s visszaadta lelkét Te­remtőjének, akit egy életen át szolgált. Temetése, kívánsága szerint, Perth Amboyban ment végbe s itt helyezték örök nyu­galomra a Florida Grove Road-i magyar református te­metőben, Nt. Dr. Nánássy La­jos, Nt. Nagy Emil és Nt. Dr. Yincze Károly hamvai mellé. A hires pap-költő, aki egy­szerű földmives szülők gyerme­ke volt, két országban szer­zett költészetével halhatatlan nevet magának . Versei, me­lyek egyikét mai lapszámunk­ban a kegyelet és tisztelet vi­rágszálaként közöljük most, gyakran jelentek meg a mi lapjainkban is, mert szerettük férfias, izig-vérig magyar Írá­sát, szókimondását. Nt. Szabó László a sárospa­taki hires református főiskolán szerezte meg lelkészi okleve­lét, ahol az évzáró vizsgán, 1905-ben négy akadémiai pá­lyadijat nyert. Ennek alapján hívta meg néhai Kuthy Zoltán new yorki esperes Amerikába, a New Brunswick-i lelkészi állás betöltésére 1907-ben. Há­rom évig lelkészkedett itt, majd 8 évig a konvent megbí­zásából a reformátusok utazó­szervező lelkésze volt. Később Franklin, N. J.-ben, majd Do­nora, Pa.-ban s végül Windber, Pa.-ban lelkészkedett s onnan vonult nyugalomba vagy öt év­vel ezelőtt, fenköltlelkü Írónő életpárjával, Lévay Margittal. Ez év tavaszán, megunva a szigetállamban való élést, Flo­ridában telepedtek le, de ekkor már erősen gyengélkedett a mi kedves jó Laci Bátyánk. Az “örök nyár hazájából” ment el most az Örök Hazába. Legyen áldott emléke! Nt. Szabó László 1955-ben ünnepelte pappáavatásának és költészetének a r a n y j ubileu­­mát, mely alkalomból az Ame­rikai Magyar Református Egyesület, iránta érzett tiszte­letből kiadta élete nagy mü­vét, a “Pocahontas” cimü ver­ses indián-regét: “A halhatatlan szerelemnek Pocahontas a mintaképe, Hü élete azért csapott át örökkön élő bus regébe ...” Később ugyancsak a Refor­mátus Egyesület adta ki az “Omár korsója mellett” c. köl­teményét is. Ezt megelőzően azonban számos költői müve jelent meg kötetekben: “Csil­lárok a sülyedő hajón,” “Ten­germoraj,” “Irredenták,” “A hunkirály,” “Csaba királyfi,” “Vándorsirályok” és “A te gyöngyeid.” A kiváló amerikai-magyar papköltő 1931-ben járt utoljá­ra Magyarországon, amikor is a sárospataki kollégium 400 éves jubileumi óda-pályázatot hirdetett, amit ő nyert meg és amit saját maga szavalt el ott a helyszínen. Onnan a nagykő­rösi Arany János Társaság hív­ta meg székfoglaló tagságának elfoglalására s ez a társaság adta ki “Csaba királyfi” cimü hun époszát. Az elmúlt évben a társaság azzal tüntette ki, hogy a nagykőrösi múzeumba helyezte el márványba foglalt emlékét. LABOR DAY Hetvenkilenc évvel ezelőtt, 1882-ben, New Yorkban ünne­pelték meg először a Munkás­ság Napját. Húszezer daloló munkás vonult fel e napon a Broadwayn, tüntetésével a munka mindenek feletti fon­tosságát hangsúlyozva. Két évvel később a szervezett ame­rikai munkásság már “termé­szetes követelménynek” nyil­vánította ki a nyolc-órai mun­kanapot. A polgárság konzervatív ré­sze hevesen ellenezte, hogy a 10-12 órás napi munkát leszál­lítsák; azzal rémitgették a kö­zönséget, hogy “a dologtalan­­ság” kicsapongásokra és bűnre fog vezetni. Amikor azonban a 8 órai munka törvénnyé vált, az ipari és kereskedelmi vállalatok nem mentek tönkre, mint ahogy ők az megjósolták. El­lenkezőleg, a vállalatok veze­tői hamarosan rájöttek arra, hogy heti 40 órai munkával többet tudnak produkálni, mint azelőtt 48 óra alatt. Az acél­munkások szervezete ma már a 30 órai munkahét mellett tör lándzsát, hogy a gépesítés ká­ros társadalmi következmé­nyeit ellensúlyozza. A munkásság ma már összes jogos követeléseit kivívta, töb­bek között olyan újításokat is Egy szavazattal is lehet győzni... Sokan azt tartják, minek szavazzak, egy szavazat úgyse számit. Igenis számit. íme két eset: Corona, Calif., városkában a polgárságnak azt kellett sza­vazattal eldönteni, hogy hol építsék fel a civic centert. Egy szavazat döntötte el a kérdést. A polgármester is egy szavazattal nyert a választá­son. Az első atomerő­­hajtásu cirkáló Az Egyesült Államok első atommeghajtásu cirkálója megtette első tengeri próbaut­­ját, amely egy szóvivő szerint teljes sikerrel járt. Az atom­meghajtásu cirkáló építése több mint 320 millió dollárba került a tengerészetnek. A cirkáló 3 és fél év alatt ké­szült el és szeptember 9-én ál­lítják Bostonban rendes szol­gálatba. Az atommeghajtásu cirkálónak csak rakéta fegy­verei vannak. A személyi jövede­lem uj rekordja A kereskedelmügyi minisz­térium jelenti Washingtonból, hogy a személyi jövedelem 1960-ban — minden államban -— uj rekordot ért el. Az első öt állam: New York $46,927,000,000, C a 1 i f o rnia $43,448,000,000, Illinois $26,-425.000. 000, P e n n s y 1 vania $25,700,000,000, Ohio $22,-778.000. 000. Az Egyesült Államokban a személyi jövedelem összege 400 billió dollárra rúgott. Az átlagos egyéni jövedelem az elmúlt évben $2,223-ra te­hető. 1961-BEN megvalósítva, amelyekre pár évtizeddel ezelőtt gondolni se mertek volna. Az ország jöve­delme és vagyona ennek kö­vetkeztében egyre arányosab­ban oszlik meg polgárai kö­zött. A haladás nem ment végbe zökkenések és áldozatok nél­kül. A lassú vagy hirtelen emelkedéseket, üzleti pangá­sok és időleges visszaesések váltották fel. Bátran állítható azonban, hogy az amerikai munkás vásárló ereje az 1880- as évek óta a négyszeresére emelkedett. A “taposómalom” szerű munkahelyeket kiirtották, tisz­tább és egészségesebb műhe­lyeket állítottak fel, orvosi fel­fedezések és gondozás az élet­tartamot m e g h osszabbitotta, technológiai vívmányok a munkát kellemesebbé tették. A Social Security rendszer egyre javuló feltételei az öre­gebb és megrokkant munkás­ról gondoskodnak. A munkás­ságnak a vállalatok vezetőivel való jobb megértése, az osz­tályharcot feleslegessé tették. A faji megkülönböztetés állan­dóan csökken. Mindezek érthe­tővé teszik, miért igyekszik sok ország munkása Amerika felé. Még mindig vannak hibák demokratikus társadalmunk­ban, de semmi olyan, ami több demokráciával meg nem gyó­gyítható. A munkásság még mindig bírál és sérelmekről be­szél — igen helyesen — de el­ismeri, hogy a haladás eredmé­nyei előtt meg kell hajtania zászlaját az idei Labor Day al­kalmával szeptember 4-én. American Council Stevenson a rab­országokról beszélt Az Egyesült Nemzetek rend­kívüli közgyűlésén, amelyet 50 tag kívánságára Tunis és Bi­­zerte ügyében hívtak össze Adlai Stevenson amerikai fő­delegátus nagyszabású be­szédben utasította vissza a Szovjet delegátus támadását, amelyben a kolonializmus tá­mogatójának nevezte Ameri­kát. Stevenson rámutatott arra, hogy a Szovjet erőszakkal haj­totta kommunista uralom alá a kelet-középeurópai s keleteu­rópai országokat, amelyeket most 16 év után is katonai meg­szállás alatt tart és felhívta, hogy seperjen a saját háza előtt. Tunis tudvalévőén magának követeli Bizerte kikötőt, ame­lyet a függetlenség kikiáltása­kor katonai célokra szerződés­ben meghagyott Franciaor­szágnak. A Szovjet Tunist tá­mogatja. E kérdésben hosszú vita kezdődött a közgyűlésen. 2,000 éves német város Alapításának 2,000-ik évfor­dulóját fogja a jövő évben megünnepelni Mainz németor­szági város. Egy éven át fog­nak tartani a jubiláns ünnep­ségek, amelyeknek fénypontja az u Gutenberg Muzeum meg­nyitása lesz. Mainzban szüle­tett Johannes Gutenberg, a könyvnyomtatás f e 11 a lálója, aki ött állította fel első nyomó* gépét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom