Függetlenség, 1960 (47. évfolyam, 1-51. szám)

1960-06-30 / 26. szám

In Its 47th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. VOL. XLVII. ÉVFOLYAM — NO. 26. SZÁM Ten Cents per Copy—$3.00 per Year TRENTON, N. J.f 1960. JUNIUS 30 MEGNYITÓ IMÁDSÁG (Főt. Borshy Kerekes György, az Amerikai Magyar Refor­mátus Egyesület elnöke a Ligonier, Pa.-i Bethlen Otthon templomában mondotta el az alábbi, megrázó erejű szép imádságot 1956 junius 13-án, a 26. közgyűlés megnyitása alkalmából) A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT Az amerikai magyar élet szennyes hullámai fel-felcsap­­nak, a személyeskedések napi­renden vannak, mintha nem is volna remény arra, hogy egy­szer tisztultabb légkörben megbeszélhessük a magunk ügyeit. Az csak természetes, hogy minden társadalomban van­nak ellentétek, S ha abban a társadalomban van szabad vé­lemény-nyilvánítás, akkor ezek az ellentétek napvilágra ke­rülnek, kivitatódnak. Ennek eredményeként egyszerre vilá­gosabb lesz mindenki látása, az emberek közelebb kerülnek egymáshoz. így volna rendjén. Csak­hogy ebben a mi amerikai ma­gyar életünkben valahogy, va­lami nincs rendjén. Kétségte­len, hogy az amerikai magyar társadalmat sok minden vá­lasztja el, osztja meg. Első sor­ban az, hogy ez a társadalom különböző időpontban vándo­rolt ide. Különféle történelmi erők működtek közre ezekben a kivándorlási hullámokban, és igy más és más eszmevilágot hordoztunk magunkban, ami­kor Amerika partjára léptünk. így az “összerázódási” fo­lyamat természetszerűleg ne­hezebb, mint — mondjuk — az olaszoknál, akik minden év­ben tömegesen érkeznek Ame­rikába és igy külön rétegező­­dés, politikai csoportosulás ne­hezen képzelhető el. Le mer­­nők fogadni, hogy a legmeg­­osztottabbak mi vagyunk — s ennél fogva a legszerencsétle­nebbek is. Ennek'a megosztott­ságnak az okai sokfélék, olda­lakon keresztül lehetne róluk írni. De most nem érintjük eze­ket. A személyeskedés kórsága nem akar elmúlni, hiába telnek az évek és velük együtt elkop­nak a tavalyelőtti, vagy tiz év előtti vélt sérelmek. Gyűlése­ink gyűlölködő személyeske­déstől hangosak. Főleg min­denki önmagában látja a leg­jobb magyart, a másikat pocs­­kondirozza, alpári, közönséges kifejezésekkel illeti. Ha ez áll valaminek az élére, amaz nem is akar benne résztvenni, mert nem az ügy, hanem a személy a fontos. Tessék csak szétnézni ameri­kai magyar életünk különféle területein! Megdöbbenünk a látványon. Mint valami kanni­bálok 'esszük egymást. Van­nak, akik olyan helyen akar­nak lakni, vagy nyaralni, ahol nincsenek magyarok. Nem sze­retjük, hanem utáljuk egy­mást? Pedig nem ért meg ben­nünket igazán senki a világon. Csakis egymással tudjuk ma­gunkat megértetni. Nincs már bennünk jámbor kívánság, amely igy hangzik: “Vajha mi, magyarok egyet­értésre jutnánk!” Az elmúlt évek megtanítottak, hogy bo­tor kívánság. De szeretnők re­mélni, hogy a személyeskedés legförtelmesebb megnyilvánu­lásai eltűnnek. Vitatkozzunk, mert erre szükség van és lesz. De érvekkel — áz Isten szerel­mére — és nem személyes mocskolódásokkal. Az algériai háború talán most végetér — ez a nemzetközi helyzet legbizta­tóbb fejleménye. De Gaulle ajánlatát az arab felkelők el­fogadták, felelős vezetőiket Párizsba küldik, hogy tárgyal­janak a francia kormánnyal. De Gaulle felfogása az, hogy a tárgyalás megkezdése előtt véget kell vetni az áldat­lan harcnak. Úgy látszik, a fel­kelő vezérek belátták, hogy ezt a feltételt kénytelenek elfo­gadni. Mindenesetre, a francia fővárosban érdekes fordulatok lehetnek. Úgy látszik, De Gaulle-nak lesz igaza. Neki volt türelme várni. KÉSZÜL A KOMMUNISTA TÍZPARANCSOLAT (FEC) A rendszer miközben szüntelen támadásokat intéz a vallásosság, a hit ellen, egyre­­másra lekopirozza a vallások szertartásait. így jelentős erő­feszítéseket tesz, hogy a ke­resztelést felcserélje névadó ünnepségre, a házasság meg­kötésénél zenekart is odaren­delnek, a temetésnél már nagy ceremóniát űznek, természete­sen mindezeket kommunista módra. A gyónás helyett nyil­vános önkritikát gyakoroltat­nak, a körmenetek helyett lát­ványos felvonulásokat rendez­nek, a lelkigyakorlatokat párt szemináriumba való bevonulás­sal pótolják. A hittan helyett betéve kell megtanulni Marx, Lenin mondásait. A tagfelvé­tel a bérmálást pótolja. Most azután elhatározták, hogy itt az ideje a kommunista tízpa­rancsolat megszövegezésére és tanítására. Nagy vita indult a pártban, hogy mit tartalmaz­zon a 10 pont. A jelek szerint eddig két pontban egyeztek meg: az egyik, hogy “tiszteld a Szovjetuniót,” a másik, hogy “ne lopj a társadalmi tu­lajdonból.” “Mély hálával borulunk le előtted, Mindenható Isten! Te aki ronthatsz és teremthetsz száz világot s az időknek hatá­raid kimérted: kegyelmeddel megtartottad a mi kisebb vilá­gunkat s az éveknek során eljut­tattál a számadásnak jelen nap­jaihoz. Áldassál érte! — Nagy­ságodnak mennyei magasságá­ból lehajoltál a mi földi ala­­csonyságunkhoz és magadhoz e­­meltél. Mert nemcsak Terem­tőnk, Megtartónk és Ítélő Biránk vagy, te szerető Atyánk is. Kö­zeledünk tehát Hozzád gyerme­ki alázattal annak érdeméért, A- kinek büntetlen életén, kínos ha­lálán, de diadalmas támadásán és dicsőséges mennybemenete­lén át hozzánk való mérhetetlen szerelmedet megbizonyitottad. Magasztaltassál érette! óh, hányszor, de hányszor let­tünk mi méltatlanok erre a vég­telen szeretetve s mégis mind­máig nem vetettél el színed elől, sőt megsokasitottad rajtunk bi­zalmadat s munkát rendeltél számunkra is országodnak épí­tésében. Dicséret, dicsőség Né­ked, nekünk pedig bűnt valló tö­redezem hogy, munkáinkban jobbak nem lehettünk. Amik vol­tunk s amik vagyunk, igy is csak a Te Szentlelkednek segít­ségével lehettünk, akinek eleve­nítő ereje nélkül meg sem áll­hatnánk előtted. De ime, itt ál­lunk s könyörgünk Hozzád ke­gyelemért a kegyelmekhez. Te­tézd meg rajtunk eddig vett a­­jándékaidat, könyörgést meg­hallgató Atyánk s midőn az imádság szárnyain lelkünk hoz­zád emelkedik, ne fordítsd el szent orcádat tőlünk: Elmúlt éveinknek teltén szá­zak távoztak el tőlünk atyai há­zadhoz, ahol hely készíttetett az igazak számára s ítélet szól a kárhozandóknak. Engedd remél­nünk, irgalmas Isten, hogy meg­bocsátottak bűnei a tévelygők­nek s elnyerték az Ígért koronát azok, akik a keskeny utón járva értek Eléd. Bármi lett légyen is eleve elrendelt végzetük, meg­nyugszunk a Te akaratodban mi­dőn most emberi szomorúsággal emlékezetüket idézzük. Mert hi­szen hívek vagy eltévelyedtek, de általad rendelt testvéreink vol­tak ők e földi téreken s fájt bú­csút venni tőlük addig is, amig a szebb és boldogabb hazában majd megtaláljuk őket. Kérünk, adj nékik nyugodalmat a boldog feltámadás reménysége alatt s add a vigasztalódás balzsamát a távoztukat gyászolóknak. Né­­künk pedig Atyánk, akik most számot adni és számot kérni gyü­lekeztünk egybe, nyújtsd Szent­lelkednek jóra irányitó segedel­mét. Mentesíts a dicsekvésnek, önzésnek, bosszúnak, irigység­nek, a csak a magunknak jóta­karásnak kisértéseitől, hogy megértő és szerető testvérekként egyek tudjunk lenni mindazok­ban, amiknek munkálására a Te terved egy táborba terelt. De­rítsd fel értelmünket a kétségek­nek felhőitől, lelkünket a félel­meknek árnyaitól, szivünket a szeretetlenség mérgező ködeitől, hogy igy egészséget és világos­ságot nyerve ajkaink mindig tisztán szólhassák az elegyitet­­len igazság mondanivalóit. Plán­tálj részvétet és segítő készséget kebleinkbe támasztalan öregeink s a gyámolitásra szorult gyerme­kek iránt, akiknek gondja fel­vételére benünket méltattál. Ad­hassunk nékik, kegyelmed által, olyan otthont, amely merő sze­rétéiből fakadottan pótolni tud­ja számukra az elveszettet, fel­­dultat, vagy kényszerűségből elhagyottat. Aranyozd meg né­kik az élet alkonyati napjqit a megnyugvás derűjével, vagy haj­nalodé élet gyermeki örömeivel és bizodalmával. És engedd most, hogy lélekben odafordulva éltető napod keletje felé, hegyeken és tengereken át szállva a gondolatnak szárnyain, szabadulásért esedezhessünk Hozzád származásunk előttünk mindig áldott földjének népe, a mi hitben és fajban is testvé­reink, szegény megnyomorított magyarok számára. Elégeld meg szenvedéseinket s hozz rájuk a mérhetetlen töredelmek szomo­rú évei után vig esztendőket. Rendelj igazságtételt azoktól, a­­kik e földön az ítélkezés hatal­mát bírják, vagy bitorolják, hogy a csak az igazság nyomán támadható békességben fölfa­kadhassanak az őszinte szeretet­nek üdítő forrásai s azoktól táp­lálkozva végre, óh végre, igazi testvérei lehessenek egymásnak azok, akik egy teremtő Atyának, Néked Istenünk, gyermekeid. íme, kérésekkel telve a mi szi­vünk és szánk mindig, amikor kegyes színe elé engedsz. Ki máshoz is folyamodhathatnánk, amikor emberekben lehetetlen a mi reménységünk. És amikor é­­hezünk és szomjuhozunk másnál mint Nálad, Atyánk, megelégit­­tetést nem találhatunk. Amit ké­rünk, ő érette kérjük, a mi Urunk Jézus Krisztusért. — Amen.” Egyleti konvenciók esztendeje Ebben az évben több orszá­gos egyletünk tartja konvenci­óját. Az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesület most tar­totta négyévenkénti közgyűlé­sét junius második hetében, Li­­gonierben. Az Amerikai Életbiztosító Egylet (Bridgeporti Szövet­ség) junius 23-án, csütörtökön ült össze konvencióra Atlantic Cityben, ahol négy évvel ez­előtt is tartották a bridgepor­­tiak közgyűlésüket. Ennek a biztosító-egyletünknek több mint 4 millió dollár vagyona van, tagsága javarészt még ma is öreg magyarokból áll, elnö­ke Szegedy István, aki ez év elején került az egylet élére a főtitkári állásból. A Szent György Szövetség, ez a katolikus egylet, amely­nek az ország különböző álla­maiban vannak fiókosztályai, október elején' tartja ötéven­kénti konvencióját Perth Am­­boyban, a szövetség székhe­lyén. Ennek az egyletnek a va­gyona félmillió dolláron felül van s a legutolsó kimutatás szerint fizetőképessége 130 százalékos. A Szövetség elnöke Böck János, new yorki vasaló­gépgyáros. Az amerikai magyarság ez­­évi legnagyobb eseménye zaj­lott le Ligonier, Pa.-ban junius 13-16 napjaiban, amikor az Amerikai Magyar Református Egyesület tartotta négyéven­kénti közgyűlését. A közgyűlés legjelentősebb eseménye a tisztikar-választás volt. A kö­vetkezőket választották az 1776. julius elsején az angol flotta vörösruhás katonáit Howe generális a new yorki partra tette. Ugyanakkor 90 mérföldnyire onnan, Philadel­phiában az amerikai Continen­tal Congress vitatkozott a vir­­ginai gyarmat javaslata 'felett, mely szerint “az egyesült ame­rikai gyarmatok ténylegesen és jogosan szabad és független államok.” A javaslatnak julius 2-án történt, elfogadásával az ame­rikaiak függetlensége jogerőre emelkedett, a két nappal ké­sőbb jóváhagyott függetlenségi nyilatkozat ennek a határozat­nak a világ előtt való megindo­kolása volt csupán. A massachusettsi John Adams vezérlete alatti sza­badsághősök már julius elsején este szereztek többséget és mi­kor julius 2-án George Wash­ington hírnöke a New York elleni támadás részleteit nyil­vánosságra hozta, a még kétel­kedők és habozok is a javaslat mellé állottak, úgy hogy a 13 gyarmat határozatát egy­hangúlag fogadták el. “1776. julius 2-a — irta John Adams nejének, Abigail­­nak — legnevezetesebb nap lesz Amerika történelmében. Bizonyos vagyok abban, hogy késői nemzedékek is lelkesen Egyesület élére: Elnökké egyhangúlag és nagy ovációval választották új­ra Ft. Borshy Kerekes Györ­gyöt, titkárrá Nt. Kecskeméthy Józsefet, számvevővé pedig Eszenyi Lászlót. A pénztárnoki állásra titkos szavazással Szentmiklóssy Pált választot­­(Folyt. a 2-ik oldalon) fogják ünnepelni ezt az évfor­dulót.” Julius 3-án kezdődött meg a vita a függetlenségi nyilatko­zat körül, amelynek szövegét Thomas Jefferson szerkesztet­te, hogy megmagyarázza az egész világnak, miért kellett az amerikai függetlenséget ki­kiáltani. Julius 4-én történt azonban a végső szavazás. A kiküldöttek, ‘ nem a saját sze­mélyükben, hanem a gyarma­tok nevében egyhangúlag ma­gukévá tették a történelmi ok­mányt. A nemzet a Declaration of Independence megszavazá­sát julius 4-én ünnepli meg ju­lius 2 helyett, amikor magát a függetlenséget kiáltották ki. E napon azonban csak John Hancock, a Continental Con­gress elnöke irta alá tényleg az okmányt, hogy az aktust “hi­vatalossá” tegye. A Kongresz­­szus többi tagjai — 56 férfi összesen — csak későbben, de valamennyien augusztus 2-ka előtt látták el azt kezeirásuk­­kal. Az okmány cime: Unani­mous Declaration of the Thir­teen United States of America. Itt szerepelt először országunk hivatalos neve. A történelmi esemény emlé­kezetére az első ünnepség már 1776 julius 8-án folyt le, az el­fogadást követő első hétfői na­pon, amikor is az Állami Épü­let kertjében, Philadelphiában felolvasták az okmányt a pol­gárok, harangzúgás és katonai parádé közepette. Julius 4-én tehát nemzetünk születésnapját ünnepeljük és bár az eredeti napon nemcsak örömhírek jutottak a nemzet­­alapítók tudomására, a szüle­tésnap örömünnep, amelyet mindenki vidám szórakozással töltsön el. De ha külföldre írunk beszámolót, jelezzük azt is, hogy julius 4-én az ameri­kai nép jogainak kinyilvánítá­sát ünnepeljük, az élethez, a szabadsághoz és a boldogulás­hoz vájó jogait. American Council Floridából írják St. Petersburg, Floridában, május első vasárnapján avat­ták fel az alig néhány hónap­pal azelőtt alakult Magyar Ke­resztyén Egyház templomát, a város legelőkelőbb negyedében vásárolt birtokon. A városban többszáz magyar él, akik ösz­­szeálltak, egyházba tömörül­tek s egy régi épületet kijaví­tottak, templommá alakítot­tak, ahol Isten áldására időn­ként összegyülekeznek. A templomba vallás felekezeti különbség nélkül mehet min­denki, magyar templom ez, a magyar szivek találkozóhelye Isten imádására. A templom­avatási ünnepi alkalomkor há­rom lelkész is szolgált: Boda Sándor, Buffalo, N. Y.-ból ide­telepedett nyugdíjas lelkész, Révy Illés, Flint, Mich.-ből jött nyugdíjas lelkész és Matus Jó­zsef, New Yorkból, illetve Car­­teretből idetelepedett nyugdí­jas lelkész. (A fenti hirt Id. Pintér Jó­­zsefné küldte el lapunknak.) Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogy ak: valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­hatóságnál. Távirat néhai Borah szenátor özvegyéhez A Reformtus Egyesület közgyűlése junius 15-én megemlé­kezett néhai William Borah, Idaho állam nagynevű szenátorá­ról, aki a trianoni igazságtalan békeszerződésnek az Egyesült Államok részéről való jóváhagyása ellen emelte fel szavát an­nakidején eredményesen. Borah szenátor özvegyének a közgyű­lés az alábbi szövegű táviratot küldte : “The Hungarian Reformed Federation of America assembled for its quadrennial convention at Ligonier, Pa., on June 13, 1960, in solemn memorial expressed its grate­ful appreciation with sincere admiration for the immortal and heroic stand of your great husband, the late William Borah, U. S. Senator from Idaho. His never to be forgotten courageous historical struggle stopped the ratification by our Government of the tragic and unjust Treaty of Tria­non which dismembered the ancient land of our forefa­thers and became the foremost cause of the immense bloodshed of the Second World War and the chaotic state of our present unbalanced world. History will undoubtedly justify the grand Senator of Idaho. His memory will al­ways live in the hearts of all true Hungarians and Amer­icans of Hungarian descent—indeed, in the hearts of all freedom-loving peoples of the earth. With warmest greet­ing, Rt. Rev. George E. K. Borshy, President.” Magyar fordításban: “Az Amerikai Magyar Református Egyesület, amely négy­­évenkinti konvencióját most tartja Ligonier-ban (Pa.), kegye­­letes emlékezéssel fejezi ki háláját és őszinte elismeréssel adó­zik az ön boldogult nagy férje, William Borah, Idaho-i szená­tor halhatatlan emlékének, hősies állásfoglalásáért. Az ő soha el nem feledhető bátor történelmi kiállása akadályozta meg azt, hogy Kormányunk a végzetes és igazságtalan Trianoni Bé­keszerződést elismerje, amely feldarabolta a mi ősapáink föld­jét és közvetve okozója lett a második világháború borzalmas vérontásainak és a mostani bizonytalan világhelyzet zavaros állapotának. A történelem kétségtelenül igazolni fogja Idaho nagy szenátorát. Emléke örökké élni fog minden igaz magyar és magyar-származású amerikai szivében, mint ahogy élni fog e földkerekség minden 'szabadságszerető népének a szivében is. — Meleg üdvözlettel: Borshy Kerekes György, elnök.” Az Amerikai Magyar Református Egyesület Ligonier, Pa.­­ban, 1960 junius 13-16-án megtartott 26-ik közgyűlésének ÜZENETE AZ AMERIKAI MAGYARSÁGHOZ Testvérek! Mi, az Amerikai Magyar Református Egyesület közössége szólunk hozzátok, amerikai magyarok amerikai magyarokhoz: ebben a gyakorta nehéz predesztináltságban sorstársaitok. Az embert pusztán önmagáért értékelvén, testvérünknek tekintünk minden magyart, aki magát annak tartja, ,aki a szabadságot igazságot magára-másra egyazon mértékkel méri és az Istent féli. Kiváltságnak tekintjük, hogy az amerikai nemzettest tag­jai vagyunk s vállaljuk hűséggel mindhalálig azt a történelmi sorsot, amit Washington és Lincoln népe számára az Isten ki­jelölt, mert mi ugyanakkor a Fábrici Kovács Mihályok és a Zá­­gonyi Károlyok népe is vagyunk. A mi amerikai voltunkat magyar származás ötvözi. Ezért szeretjük ennyire ezt az országot, amely eddigi fennállása alatt a valóban legmagasabb emberi eszmények mellett, nem­zetek közötti viszonyában is oly sokszor tett hitet. Vajha meg is állott volna mellettük! Azonban szava és a valóság között immár két alkalommal támadt szinte áthidalhatatlan szakadék. Négy évtizeddel ezelőtt a népek önrendelkezési joga az úgy­nevezett wilsoni elvek csufoltattak meg, legutóbb pedig az újabb világégés után, az Atlantic Szabadságlevél jutott hasonló sorsra. Gyengeségünkkel, vagy hiszékenységünkkel szelet ve­tettünk s most aratjuk a vihart, aminek ítélete zug a világ felett. Hibát követtünk el s azt vagy jóvátesszük, vagy viselnünk kell annak könnyen végzetessé válható következményeit. A nemzetünket alkotó sok népelem között senki sem látja ezt jobban, mint éppen mi, amerikai magyarok. S mert mi lát­juk, Istentől rendelt kötelességünk élő lelkiismeretként ráesz­mélteim erre ezt az országot, amely minden hibája, fogyatko­zása mellett is az emberséges emberi élet utolsó bástyája és re­ménysége. _ Testvérek, amerikai magyarok! Ha egyébnek talán nem, de ennek a rendeltetésnek eleget teszünk. Nemcsak eme ha­zánknak, nemcsak származásunk földjének, de az egész embe­riségnek teszünk szolgálatot. Segítsen erre mindannyiunkat az őt szeretőket soha el nem hagyó Isten! EZ TÖRTÉNT LIG0NIERBEN, 1960 JUNIUS MÁSODIK HETÉBEN... American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom