Függetlenség, 1960 (47. évfolyam, 1-51. szám)

1960-12-22 / 51. szám

in its 47th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. VOL. XLVII. ÉVFOLYAM — NO. 51. SZÁM Ten Cents per Copy—$3.00 per Year Second Class postage paid at Treton, N. J. TRENTON, N. J.f 1960. DECEMBER 22 Magyar Karácsony 1980-ban Irta: Dr. Béky Zoltán, ref. püspök ' BABITS MIHÁLY: KARÁCSONYI ÉNEK Miért fekszel jászolban, ég királya? visszasírs az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt ridogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán, mint csillag-ür szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom? Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és kertetek? Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt: kezed csak bus anyád melléért nyúlt . , Becsesnek láttad te a földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt? s nem vélted ■rossznak a zord életet? te, kiről zengjük, hogy “megszületett!’ 4C0 ÉV UTÁN ELŐSZÖR: KERESZTÉNY TALÁLKOZÓ RÓMÁBAN ... Mindnyájunk gondolata ka­rácsony táján haza kívánkozik, oda, ahol először hallottuk a drága üzenetet: megszületett ama Gyermek, minden boldog­ság, békesség és öröm forrása. Kétségtelen, hogy minden nép­nek a világ minden részén egy­forma érvénnyel szól kará­csonynak boldog evangéliuma. De mintahogy ennek a világot mekváltoztató ténynek pillana­tában az Ige a gyermek Jézus Krisztusban testté lett és lako­zott mi közöttünk (János: 1), ez azt is jelentette, hogy Dávid nemzetségébe és az Ígéretnek szövetségi népén keresztül a szolgai formát, mint a rómaiak által leigázott és megvetett zsi­dó nép tagja vette magára. A legcsodálatosabb kijelen­tésnek útját az Ur akarta igy. Az élet és a világmindenség forrása, lelke, kiindulópontja s érkezése egy szegény sőt szol­gai sorsban született 'kicsiny gyermek, valahol messze a kor fontos tényezőinek: római ál­lamrendszerének és hellén mű­veltségének központjaitól. A mi életünk első találkozá­sa a bethlehemi Gyermekkel is ilyen meghatározott pillanat, amely döntően befolyásolja egész életünket. Nemcsak a Ti­sza partján karácsony estén bandukoló kis mendikáns kí­vánkozik haza a szülői ház ka­rácsonyi melegségébe, nemcsak a mi hosszú bujdosásunkban mindvégig velünk hordozott első karácsonyi emlék az, mely a mi karácsonyunkat tipikusan magyarrá, az angolokét angol­lá, az oroszokét orosszá teszi, hanem maga az Istennek az önönmaga kijelentése ilyen va­lóságos, időhöz és helyhez kö­tött utat választ, hogy megfog­ja szivünket. Ki nem gondolna hacsak egy pillanatra is, amikor hallja a megtelt templomokban: — “Krisztus Urunknak áldott szü­letésen” az ő gyermekkorának első nagy találkozására a Gyer­mek Megváltóval. Milyen igaz, az amit a nagy magyar költő gyermekkorának első Krisztus élményéről irt: “Falusi, nádas iskolában Már ilyennek láttam, Ki rossz helyett jó és uj szivet Adhat mindenkinek.” (Ady: “Az Uraknak Ura”) Nem bűn emlékezni arra az időre és arra a drága vidékre, ahol a mi szivünket először hó­dította meg magának az a cso­dálatos Gyermek. És hány mil­lió és millió emberi életet tett tönkre, taszított lelki pusztu­lásba az, amikor a meghitt ka­rácsonyoknak meleg közössé­gét nem találták meg az ide­genben és nemcsak az emberi és múlandó emlékeket feledték el, hanem az Életnek Fejedel­mét is kizárták szivükből. “Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből — Úgy mint régen — Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözölni.” így érzett 1898 karácsonyán az akkor még fiatal Ady Endre és mi akik még távolabbra sza­kadtunk el az első karácso­nyoknak szentségesen meleg emlékeitől, hiszen a még élő nemzedék tagjai már csak kor­hadó fejfákat találnának meg abban a drága emlékeket árasztó kis faluban, amelyre oly nagyon ráillik az imént idé­zett nagy magyar költő verse: “Retteg most a magyar falu, Csönd legyen, mert most min­denütt kémek Leskelődnek a téli mezőn. Nagy csönd van a faluban most: félnek.” És talán éppen ezért még in­kább közeláll a magyar szív­hez a karácsonyi Gyermek. A mindég valóságosan emberi formában megjelenő Isten Fiú, aki szolgálni jött és “magát megüresité vala” a leigázott, rettegésben tartott magyar falu dermesztő csendjében és az ipartelepek irtózatos terrorral letiport tömegei között ma, 1960 karácsonyán az egyetlen vigasztalás és egyetlen remény­ség. Azoknak a gyermekeknek, akiket állami fenyőfa ünnepre rendelnek hazug jelszavak meghallgatására és bálvány­imádó énekeknek parancs szó­ra történő eléneklésére, ebben a minden lelket meggyilkoló és minden szeretetet pusztítani akaró mai világban a jászolban született Isten Fiú megjelenése érthetővé lett és igaz történet. Mert látják, hogy az igazak sorsa szenvedés és kereszthor­dozás, a hazugoknak, az értel­metlen és céltalan életet élő percemberkéknek pedig dáridó az élet. És a teljes isteni szere­tet is a legmélyebb emberi szenvedésben- jelenti ki magát és jön mint az alázatos szen­vedni kész szolga, hogy mint (Folyt, a 6-ik oldalon) Most Rév. Geoffrely Fisher canterbury érsek és angol her­cegprímás angol nemzeti zász­lóval ékesített autóján hajtatott a római Szent Péter Bazilika előtti hatalmas téren keresztül, a svájci pápai testőrség sorfala között a Vatikán udvarára. Per­cekkel később ott állt a Szent­atya, XXIII János pápa előtt. “Szentatya — e szavakkal üdvözölte az angol hercegérsek a katolikus világ fejét — uj tör­ténelmet írunk.” A kölcsönös legmelegebb üdvözlést egyórás magánaudiencia követte, me­lyen a két főpapon kívül csak a tolmács volt jelen. Csak szük­­reszabott ceremónia volt, fény­­képfelvétel nem történt. így kí­vánta Fisher érsek. De a nagy találkozó lezárt egy 400 éves szomorú egy háztörténelmet. 400 évvel ezelőtt VIII Henrik angol király elhatározta, hogy elválik spanyol feleségétől. De VII. Clementin pápa megta­gadta a házasság felbontását, mire a haragos király prokla­­málta Anglia elszakadását Ró­mától. A mostani vatikáni találko­zón attól tartott a két főpap, hogy a világ a fennálló hitélet­beli ellentétek kiküszöbölését várja majd tőlük. Vatikáni sze­mélyiségek úgy vélték, hogy az első, jelentőségteljes lépés meg­történt a helyes irányba. János pápa szerint csak a nagy prob­lémák küszöbéhez érkeztek. Az anglikán egyház óvatos szóvi­vője szerint a Szentatya az em­beriség közötti felebaráti szere­tetet óhajtja kimélyiteni. Külö­nösen a keresztények között. A canterbury érseknek tet­szett a fogadtatás egyszerűsége és az ily alkalmakkor elmarad­hatatlan fényképezések mellő­zése. Annyi mindent belema­gyaráztak volna. Lett volna Televíziós készü­lékkel lesik a ma­gyar munkást... Legújabb óhazából érkezett hir szerint Magyarország gyá­raiban televíziós-rendszerű munkamenetkémlelő felvevő ké­szülékeket fognak rövidesen be­­szerzni, hogy ily módon a fel­ügyelők, illetve hajcsárok az “amerikázóat” kinyomozhassák. Nyugtavat dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! gyűlölködés is. A vatikáni au­diencia előtt szószéki beszédé­ben többek között azt mondot­ta a római protestáns templom­ban Fisher érsek, hogy a 400 éves egyházi különválás való­ban hidegháború volt. “Küzde­lem a győzelemért, küzdelem a hívek toborozásáért, küzdelem politikai hatalomért az orszá­gokban, áldozatok, vértanuk, kegyetlenkedések és elnyoma­tások árán. Ez az időszak nem múlt el teljes egészében, de mulóban van. Nincs szükség már arra, hogy egyenetlenked­­jünk. Ha már nem vagyunk egymás ellen, akkor egymásért vagyunk.Szabadok, hogy mind annyian Krisztusért lehessünk és az ő egyháza egységéért. Szándékosan mondom, hogy “egységéért” és nem egyesítésé­ért ,mert utóbbi a hatáskörök és hatóságok megbékülését je­lentené, mig az egység csak a léleké és ebbe a lélekbe, ebbe a szellembe az egyházak nyu­godtan beléphetnek és máris beléptek.” A két egyházfejedelem bá­torsága megmentheti a világ békéjének nagy ügyét. Ezért is legyen munkájukon az Isten áldása! EMBER, FOGD MEG AZ ISTEN FELÉD NYÚJTOTT KEZÉT...! Irta: Borsy Gy. Engelbert, O.F.M., r. k. plébános Van valami könyörtelen vég­­zetszerüség abban, hogy a kará­csonyi Béke és Szeretet még most sem valóság. Immáron 1960 éve hangzik minden esztendőben a karácso­nyi béke himnusza, melyet az ég hirdetett meg a nyugtalan és torzsalkodó embernek és még sincs ennek foganatja. Az hogy az emberek Ígérnek Istennek, embernek és csak nagyon keve­set tartanak meg belőle, már nem is újság nekünk. Azonban az, hogy Isten megújítja Ígére­tét mindig, és változatlanul és úgyszólván senki sem hallgat rá, ez már végzetes lehet, e­­gyénre, családra, nemzetre és az egész emberiségre! Egyet meg kell érteni: béke sohasem lesz az emberek között, Isten dicsőitése nélkül! Először az Isten és csak azután jöhet az ember mindenben. Ez a kará­csonyi szózat titka. Éppen ezért semmi álfilozófia, bőbeszédű ki­­értélelés és minősítés, okoskodó meggyőzni akarás nem ment sem téged, sem engem, sem csa­ládodat, sem nemzetedet a sú­lyos felelősség alól. Mi úgy szeretnénk, hogy a karácsony valóban a szeretet és a béke ünnepe : az ajándékozás és örömszerzés tisztalelkü Szentestéje legyen. Az Ur igy gondolta el: “Eljövök hozzátok, hogy ne­kem adjátok és ajándékozzátok szivetek gyermeki szeretetét és hűségét, mert közétek jövök mint kisbaba, hogy senkise fél­jen tőlem, de mindenki szeres­sen. Eljövök hozzátok, hogy az én példám szeretni tanítson meg bernieteket. Eljövök hozzátok eltörölni és a sárba taposni a bűnt, mely az embert embertelenné, kegyet­lenné és állativá teszi. Eljövök hozzátok, hogy raj­tam keresztül lássátok meg az igazságot és az igazságot ne csak egyesekre használjátok ... az igazság az, hogy maga az Isten jön közétek, hogy nektek is le­gyen az igazságtalan életben IGAZSÁGTOK!” És mi a valóság? Rideg, vé­res bosszútól liheg az ember, embervérben gázol az ember, idegenben ép úgy mint saját ha­zájában, rabszolga-hajcsárok követik egymást és hajtják egy­mást milliók szenvedésein ke­resztül. Vájjon mikor lesz már egyszer valóban karácsonyi iga­zi béke? Nem lesz addig, amíg az Is­tent el nem fogadom a béke ki­rályának ! Az Isten mindig kínálja a bé­két, csak az ember nem akarja elfogadni! Ez puszta valóság! * * * 1960-ban a karácson-éji him­nusz minden szava vád és szem­rehányás ! Dicsőség a magasság­ban az Istennek! —amig azt meg nem adjuk, féljünk és "remegjünk az Isten­től, mert ha dicsőség helyett gyalázatot kap, lesújt! És békesség legyen a földön a jóakarata embernek! —nem a gyilkos vérszagu embernek! —nem az árulóknak és hitta­.gadóknak! —nem a materialistáknak és lelketleneknek! —nem az Istennel és Egyhá­zával viaskodó egyéneknek és fejedelmeknek! —nem a pénzimádó kufár és judás lelkeknek! —nem a Krisztust áruló és meggyalázó nagy embereknek! :jc :‘fi * Tudjuk, kicsi Jézus, hogy mindez nagyon fáj neked, amit (Folyt, a U-ik oldalon) Nagy Szilveszteri mulatság a református iskola dísztermében Petrik Mihály hires zenekara muzsikál. — Kolbász Laci pecsenye, töltött káposzta, hűsítők várják a közönséget Nagyszabású szylveszteri mu­latság lesz a református iskola dísztermében dec. 31-én, szom­baton este. Mint minden évben a rendezőség a legmesszebbme­­nőleg tett meg minden intézke­dést, hogy a közönség valóban jól érezze magát. A környék leghíresebb zene­karát szerződtette le: Petrik Mihály hires zenekarát. Laci pecsenye, kolbász, töltött káposzta fog a közönségnek a rendelkezésére állani. Úgyszin­tén hűsítők. Merry makerek, noise make­rek, Szilveszter-esti specialitá­sok várják a közönséget. Vegye meg jegyét mindenki és foglalja le asztalát előre. Je­gyek elővételben $1.50. Az aj­tónál $1.75. Jegyek és reservációk az egy­ház vezetőségénél eszközölhetők, valamint a következő telefono­kon : HY 3-2718, Jenei József gondnok, vagy EX 6-9751 a lel­­készi irodában. Trenton és környékbeli ma­gyarságot szeretettel hívja a Rendezőség. Lapunk minden olvasójának, hirdetőjének és pártfogójának áldásteljes Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk! American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkűnkben gyújts pici gyertyát, sokat. Csengess éjünkön • . s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom