Függetlenség, 1959 (46. évfolyam, 1-53. szám)

1959-06-11 / 24. szám

In Its 46th Year of Publication, This Weekly is the Oldest Hungarian Newspaper Edited and Published in Trenton, N.J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian N&WS Amerikai szellemű magyar újság-----a..'... '........... 1 ■■ . ■ !_l:..............■ ■■■■■- . .. . --■■■ ■»'■■■■ ■ -J 1 ------ ■ ■ ■- - ' VOL. 46. ÉVFOLYAM — NO. 24. SZÁM «aÜ®*20 Ten Cents per Copy—$3.00 per Year Az M. H. B. K. dolga Magyarország bekebelezése a Szovjetunióba most félősebb, mint 1945 óta bármikor volt, s ahogy ezeket a sorokat írjuk, távol áll tőlünk minden okta­lan riadalqmkeltés. Bizonyíté­kaink nincsenek, nem is lehet­nek. Egyelőre az egész Moszk­va őrzött titka. Ha a logikai következtetés eszközei nem csalnak, akkor a Szovjetunió számára a jöven­dő útja az, hogy a leigázott or­szágokat “szövetségi rendszer­be” szervezze. Vagy szovjet államközösségbe. Nevezhetjük akárhogy. A lényeg az, hogy Moszkva a rab országokat be akarja ke­belezni, mint a Szovjetunió “független tagállamait.” Ezek­nek az országoknak a jelenle­gi vezetői természetesen “ön­kéntes lelkesedéssel” monda­nák ki a csatlakozást. És pa­piroson a szovjet kormány minden elképzelhető jogot biz­tosítana a közép-keleteurópai rab országoknak. Papiroson. Gyakorlatilag az eddigi gyar­maturalom tökéletessé válna s többé a világnak beleszólása sem lehetne, elvégre kinek mi köze a népek “szabad társulá­sához.” A termelés összhangba hozása moszkvai tervek szerinti áram­­vonalasitása talán a legfőbb jele a küszöbön levő hivatalos bekebelezésnek. M a g y a ror­­szágnak és a szomszédos or­szágoknak pontosan, előírjak, hbgy miből mennyit termeljen. Ilyen előírás volt régebben is, de nem a mostanihoz hasonló mértékben. A szovjet, Bákuból már építi az olajvezetékeket Magyarországba, Lengyelor­szágba, s mindkét országban már elkészültek az olajfinomí­tók tervei. A magyar paraszt­ság behajszolása a kolhozokba a bekebelezés másik, félreis­merhetetlen jele. Hruscsov utalt is már a bekebelezésre, amikor — Leipzigben — kijelentette, hogy “a szociális országok közti határok lassan eltűnnek s az etnikai súrlódások igy megszűnnek.” Miért kebelezné be éppen most Hroscsov a rab országo­kat, elvégre eddig is megtehet­te volna? — merül fel a ter­mészetes kérdés. Igaz, eddig is megtehette volna. De most kénytelen megtenni. Középeurópa katonai kiürítésére esetleg sor kerülhet. Esetleg ez lesz a “csodaformula,” melyben Nyugat és Kelet meg­egyezik Genfben. Ha a nyuga­ti hatalmak hajlandók lesznek bizonyos katonai visszavonu­lásra, Moszkvának is hasonló­an kell cselekednie. Csakhogy a szovjet haderők kivonása a rab országokból esetleg forradalmakat ered­ményezhetne. “Rend csinálás­­ra” a szovjet csapatok csak akkor térhetnének vissza ezek­be az országokba, ha ezek jogilag, papiros forma szerint is szovjet területekké válnak. A szovjet katonai erők ilyen beavatkozása már nem kavar­hatja fel a nemzetközi vizeket, mert “belügynek” tekintendő, amit az Egyesült Nemzetek Szervezeté is kénytelen tudo­másul venni. Van, persze, más oka is a be­kebelezésnek. N y u gateurópa eredményes gazdasági össze­fogására csak ez lehet a fele­let. Nyugateurópa hatalmas fejlődése olyan tény, amely a Szovjetunió vezetőségét szaka­datlan izgalomban tartja. Moszkvában úgy találják, hogy a kommunista világ so­rait szorosabbra kell zárni, hogy valami módon versenyre kelhessen a virágzó Nyugattal. Ezúttal szeretnénk rossz proféinak bizonyulni. Úgy ta­láljuk viszont helyesnek, hogy tépelődéseinket az amerikai magyarság tudomására hoz­zuk. Hruscsov albániai s legújabban buda­pesti látogatása — ahol e hét végén esetleg a Géniből átre­pülő Gromikóval is megbe­szél “valamit” — mindent je­lenthet, csak jót nem! Junius 14-én lesz a Függ. Ref. Egyház évi kirándulása Kitűnő ellátás, étel, ital, jó zene várja a közönséget A Független Magyar Refor­mátus Egyházi évi nagy kirán­dulását junius hó 14-én tartja a Vosler’s Grove-ban, ahol minden évben szokta tartani. A kiránduláson minden évben nemcsak a trentoni, hanem a környékbeli magáarság is nagy­számmal szokott megjelenni és egy kellemes délutánt tölteni e­­gyütt. Ebben az évben is nem­csak a trentoni, hanem a kör­nyékbeli magyarságot is nagy szeretettel hívja és várja a ren­dezőség. A rendezőség minden előké­születet megtett, hogy a közön­ség valóban egy kellems kirán­dulást élvezzen együtt. Gondoskodott kitűnő zenéről, melyet Didrencz Gusztáv hires zenekara fog szolgáltatni, vala­mint kitűnő harapni valókról: lesz laci pecsenye, töltött ká­poszta, virsli, ice cream, stb. Iskolás gyermekeket, mint minden évben, külön vendégel meg a rendezőség. Trenton és környékbeli ma­gyarságot ez utón is meghívja a Rendezőség. Magyar tánc Montclair, N.J.-b’en egy Nem­zetközi Est-en a magyar népi táncok bemutatására is sor ke­rül. - A szóló táncokat Czompo András és Gábor Anna táncol­ják. ISMÉT KÉT DIÁKOT ÖL­TEK MEG KÁDÁRÉK Egy Budapestről kiszivár­gott hir szerint Kádárék egy titkos perben két diákot ítéltek halálra. Az Ítéletet végrehaj­tották. Tíz diákot 5-10 évig ter­jedő börtönbüntetésre Ítéltek. A diákok a kommunista vád szerint “földalatti mozgal­mat” szerveztek, “államelle­nes rémhíreket” és kommunis­ta-ellenes röpiralokat terjesz­tettek. New Jersey államban junius 1-től kezdődőleg összesen mint­egy 2,400,000 autótulajdonos uj rendszám-táblát kap. A Motor Vehicle Department minden hó­napban 160,000 uj számtáblát küld ki postán, a régi, kopott táblák kicserélésére, amiket u­­toÍjára 1952-ben kaptunk s a­­mikre évenként kis évszámjelző bádoglemezkéket kapcsoltunk. Az évek alatt megrongálódott, kopott autó-számtáblák végre kicserélődnek államunkban! FELHÍVÁS A WM. PENN 13-IK OSZ­TÁLY TAGJAIHOZ! A Wm. Penn Fraternális Egylet trentoni 13-ik fiókosz­tály vezetősége ezúton is felkéri a tagokat, hogy a junius havi fiók-gyülésre — amely most va­sárnap, junius 14-én d.u. 2 ófai kezdettel lesz a kerületi irodá­ban — minden tagtárs saját ér­dekében jöjjön el, mivel ezen a gyűlésen lesznek megválasztva a konvencióra küldendő delegá­tusok. A vezetőség nevében: Hegedűs János, jegyző í Negyedik évi William Penn Nap Trentonban A Wm. Penn Egylet Trentoni 13-V fiók hagyományos, évi, im­már negyedik WILLIAM PENN NAPJÁT a Hamilton Grove piknikhelyen tartja, a Klockner Roadon, vasárnap, julius 19-én. A Kára-Németh rádiózenekar fogja a muzsikát szolgáltatni. A rendező bizottság tagjai: Mayer János elnök; Radvány Ferenc igazgató, társelnök; a jegy bizottság elnöke Smith Jó­zsef, a bárnál ifj. Radvány Fe­renc működik. A hűsítők és fagylalt szolgáltatásnál Dobos László, az ajtójegyek elnöki cso­portját Molnár Ferenc, Kerekes Andy és Szamosszegi Jenő kép­viselik. Jegyek kaphatók Nemes Károlynál, Hegedűs Jánosnál, Vágott Istvánnál és Graycár Andrásnál. A konyha elnöke: Takach János, a hirdetésekről Virok Aleü és Takach János gondoskodnak. Hirdetés-ügyek, Smith Joe és Révész Lajos. HA AZT AKARJA, hogy vál­lalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkban! Nemrégiben volt magyar katonatisztek hozzánkintézett leveleit közöltük le lapjaink­ban, főleg abból a célból, hogy azok az olvasóink, akiket bizo­nyos new brunswicki és new­­arki gyűlések, vagy az azokról és azokkal kapcsolatban bizo­nyos lapocskákban megjelent híradások és más irka-firkák netalán a megtévesztettség ba­nális helyzetébe sodortak vol­na, onnan sietve visszazökken­jenek normális állapotukba. Nosza lett erre mozgolódás ama bizonyos berkekben . . . Az önvezérek régi bevált re­ceptje, hogy fejét követelik annak, aki — ha névtelenül is — de rájuk olvassa az igazsá­got. Mert hát, ugybár, ők ár­tatlanok, mint a ma született bárány, személyük sérthetet­len, “kinyilatkoztatásuk” meg­­másithatatlan. És aki csak mukkanni is merészel ellenük, az nem őket, hanem a szerve­zetet támadja és igy nem lehet más, mint kommunista, sza­badkőműves, baloldali, stb. A katona kemény mondatai­ról — amit végeredményben az MHBK védelmében és érde­kében mondott j— nyomtala­nul pattognak lei az üres és szá­nalmas mellébeszélések. “Ve­szélyben az MHBK, mentsétek meg szervezetükkel!’ — kia­bálják azok, akiknek talpa alatt — cikkeink nyomán és .nás okokból is — forró lett a talaj. Nyilván érzik, tudják már, hogy az ilyenfajta politi­kai szélkakasok, intrikusok, pletykások és bajkeverők ide­je végleg lejárt. Amint értesülünk, new jer­­seyi és new yorki volt magas­­rangú magyar honvédtisztek a Magyar Harcosok Bajtársi Kö­zössége Fegyelmi Tanácsának döntését követelik éppen az ellen a csoportvezető ellen, aki Newarkon, egy müvészest ürügye alatt “tiltakozó gyű­lést’ rendezett, hogy lapjain­kat és “sötétben bujkáló cikk­írónkat’ megbélyegezni pró­bálja. Biztosra vesszük, hogy ama bizonyos Fegyelmi Ta­nács tisztjei a volt magyar ki­rályi honvédség becsületügyi szabályzatainak szellemében fognak ítélkezni (nem felet­tünk, hanem akik felett Ítél­kezni illetékesek!) és a régen várt nagy tisztogatást végre meg fogják itt kezdeni! Érdekes az is, hogy a newar­­ki “müvészesten” mélységesen hallgattak arról, hogy az MHBK Németországban szé­kelő fővezére, Zákó András tá­bornok a sajtó utján kénysze­rült bocsánatot kérni egy a két világháborút becsülettel végig­­küzdött magasrangu katona­tiszttől, vitéz Kovács Gyula al­tábornagytól (Cleveland, O.) az MHBK részéről személyét ért durva sértések miatt. A volt altábornagyot a Union, N. J.­­ben élő és mindenkit kurtán­­furcsán lekommunistázó volt föcsoportvezető (főhadnagy?) ugyanis “leparancsolta” az MHBK itteni diszelnökségéről azért, mert — ne tessék moso­lyom! — politizált. (Lásd Ágh László legutolsó főcso­portvezetői körlevelét!) Ez a minden tisztességes érzésű volt katonát — és minket is — megbotránkoztató tény legyen figyelmeztetés az MHBK uj vezetőségének és a Fegyelmi Tanácsnak arra, hogy vasma­rokkal nyúljon bele a new jer­­seyi darázsfészekbe és oda olyan tiszteletreméltó szemé­lyeket állítson, akik a magyar­ság előtt és a magyarság köré­ben a volt magyar honvédség nemes hagyományait méltóké­pen ápólják és képviselik. * Ha pedig az MHBK szerve­sen és fenntartás nélkül részt kíván venni amerikai-magyar egyházi, egyesületi, társadal­mi, kulturális és minden más téren megnyilatkozó életünk­ben, első lépése a washingtoni “külföldi ágencia” bejegyzett­ség megszüntetése kell legyen! Ki kell mondja az amerikai csoport a németországi köz­ponttól való teljes elszakadá­sát, a bármilyenszerü aláren­deltség megszüntetését és ön­álló, amerikai alapokmánnyal rendelkező^ amerikai-magyar szervezetté kell tennie magát. Mert mindaddig, amig egy külföldi központhoz tartoznak az amerikai MHBK-csoportok s annak a külföldön székelő központnak és fővezérségnek az alárendeltjei, közénk nem tartozhatnak, nagyon is ért­hető okokból! A mi itteni magyar intézmé­nyeink, illetve azok tagsága a csillagsávos amerikai lobogóra felesküdött s annak hűséget fo­gadott, mindenek előtt és min­denek felett amerikai hazánk­nak loyalitással tartozó ame­rikai magyarokból áll. Velünk egy tagsági sorba, vagy fölénk nem helyezhető senki és sem­­rfli, aki, vagy ami egy valami­lyen idegenországi központ­nak, vagy fővezérségnek az alárendeltje, megbízottja, uta­­sitottja. Jóhiszeműen, anélkül, hogy teljes tudatában lennénk •annak, milyen visszás helyze-ÉDESANYÁM KENYERE Imádságos, szelíd lélek volt Az én zsoltáros jó Anyám, Olyan mély hit parasztasszonyban Nem is volt a földön talán. Megszólalt halk, árnyékos hangon, Vád lobbant szemsugáriban, Gyöngéd parancs varázsa hullt rám: “Vedd fel és csókold meg, fiam!” Kenyerünket mikor sütötte, Oly áhitattal ragyogott, Hogy a szivünk dobogásától Csodákba fűlt minden torok. “Mert a kenyér legszentebb étel Kis falutól nagy városig, Az ember lelke Istenével A kenyérben találkozik.” Én izgatott csodálatomban Elejtettem a kenyeret, Többi testvérem szörnyüködve Mind édesanyámra meredt. Én pityeregve szót fogadtam, Azt hittem Isten fenyeget, Mert a szavak mélységes titka Meghaladta értelmemet. De értelmem hogy megvirágzott, Láttam, hogy Anyám Mennyet ér, Azóta szép lelkén keresztül Áldott minden darab kenyér. (HAWAII). SZABÓ LÁSZLÓ TRENTON, N. J.. 1959. JUNIUS 11 —■ ■ ess ■' ■ as --ti - — a« ■» JUNIUS 4 - JUNIUS 6 Két történelmi nevezetességű dátum . . . 1920 JUNIUS 4-ÉN Trianonban megírták a világtör­ténelem legigazságtalanabb, leggazabb írását: szülőha­zánkat darabokra szaggatták s ezzel mintegy arra kény­­szeritették a magyart, hogy ott kérje, ott keresse igaz­ságát, ahol találja, ahol hallgatnak rá. így sodródott Ma­gyarország a második világháborúban a “túlsó oldalra” s igy történt, hogy mikor 1944 JUNIUS 6-ÁN a szövetséges nagyhatalmak Franciaorszákban partraszálltak s negyedmillió ember­rel, 4,000 hajóval, 11,000 repülőgéppel megkezdték Eu­rópa invázióját, szülőhazánk sorsa ismét megpecsételődött és nemcsak egy második Trianon sújtotta ezután a ma­gyart, hanem ennél is több, ennél is szörnyűbb, kegyetle­nebb döntés: a győztesek szövetségese, a Szovjetunió kap­ta karmai közé szülőhazánkat, árva nemzetünket. Mi, amerikai magyarok, júniusban különös érzések­kel emlékezünk: 4-én szülőhazánkat siratjuk, a Felvidék, Erdély, Bánát, Bácska szenvedő magyarjainak millióira gondolunk . . . 6-án pedig sok-sok amerikai magyar szülő is könnyes szemmel gondol fiára, aki ott lelte halálát az “Omaha Beach”-en, a diadalmas patraszállásnál, a vég­zetes inváziónál, ami viszont, amerikai szempontból a győ­zelem ünnepnapját, D-Day-t jelenti, Eisenhower elnökünk legnagyobb katonai diadalát . . . európai győzelmünknek, a V-E Day-nek nyitányát. A történelemiróknak nehéz dolguk lesz majd évtize­dek távolából helyesen megítélni, kibogozni azt az össze­visszaságot, amit ez az elmúlt 50-60 esztendő produkált! Annyi bizonyos, hogy nevezetes dátum lesz majd bőven számukra, amik felett elmélkedhetnek! tek teremtődhetnek az ilyes­miből, kereshettek és találhat­tak egyesek kapcsolatokat in­tézményeinkkel, de ez csak ideig-óráig való* ‘fiiért'végső fo­kon az a tény dönt, hogy az MHBK, mint olyan, Washing­tonban úgy van bejegyezve a Foreign Agents Registration Act törvény szerint, mint egy külföldi ügynökség. És ez a tagadhatatlan igazság! * Vannak azután személyek, akik — a magyar katona be­csületes múltját és mocsokta­­lan nevét felhasználva, az MHBK nevében, mint annak kinevezett, vagy egyéb kap­csolatok révén vezetéshez ju­tott reprezentálói — különbö­ző szemfényvesztő módon igyekeznek befurakodni itteni magyar életünkbe, társadalmi, kulturális és minden, más meg­mozdulásainkba, sőt, magába szervezeteinkbe is. Jóhiszemű régi- amerikás magyarjainkat egy kis fur­­fangal nem nehéz megtévesz­teni s mire észrevennék a tur­pisságot, hogy végeredmény­ben őket csak eszközül akar­ták felhasználni a maguk szá­mára ilyen, vagy olyan “kre­dit” szerzésére (sőt, még pénz­szerzésre is!), a baj már meg van. Ez történt, igy történt va­lahogy a new brunswicki At­léta Klub Dalárdájában is, ahol azonban egy figyelmez­tető írásunk elég volt ahhoz, hogy akik nekünk jobban hisz­nek, mint néhány felelőtlen, talaj tálán, ma-itt-holnap-ott emberkének, visszalépjenek bárminemű közösködéstől. És igy fog történni Newarkon is és máshol is, mert máskép nem is történhet! A csatorna hang­ja időnként felloccsan, hol a new yorki, hol a pittsburghi nyilas-lapocskában, valahány­szor a becsületes magyar lel­kiismeret megálljt kiált a mes­­terkedőknek a mi lapjaink ha­sábjain s aztán kezdik mester­kedésüket elölről, valahol más­hol, valahogy máskép. De ezek a személyek és ezek a lapocs­kák többet ártanak az MHBK- nak — maga a puszta tény, hogy az MHBK nevét használ­ják s ezekbeh a lapokban em­legetik, “védik” — százszor | ártalmasabb minden kommu­nista és magyar-ellenes táma­dásnál ! * Aki elolvassa a mi vezércik­keinket, vagy bármilyen más cikkünket, Írásunkat, egyházi és egyleti közleményeinket s aztán ki meri ejteni a száján, vagy le meri írni azt, hogy mi “baloldaliak” vagyunk, kom­munistákkal állunk egy vo­nalban, stb., az — minden más jelző mellett — csak egészen jelentéktelen, egészen ostoba, egészen nivótlan személy, vagy lap lehet. És az említett new yorki és pittsburghi nagyon szélsőjobboldali és nagyon szá­lasista lapocskák a mi new jerseyi lapjainkról és ezeknek a lapoknak szerkesztő-tulaj­donosáról — akinek élete és munkája Magyar-Amerikában közel negyedszázada nyitott könyvként, tisztán áll a ma­gyarság előtt s akinek se jelen­jében, se múltjában semmiféle “folt” nincs — úgy írtak, még nemrégiben is, hogy ujameri­kás, vagy a dolgokkal nem is­merős olvasóik joggal hihet­nék, hogy mi vagyunk a ma­gyarság ellenségei . . . balol­daliak, ki tudja milyen gaz;­­emberek vagyunk . . . Kérdez­zük tehát: nem ártalmas-e, használ-e a még ma is külföldi ágenciaként Was hingtonbax) bejegyzett MHBK-nak az, hogy ezek a lapok irkáinak róla szépeket, ezekben a nem is gyanús, hanem kimondottan rombolószándéku lapocskák­ban nyilatkoznak az MHBK nevében, olyan bajkeverők, akik szerettek mindig névtele;­­nül manipulálni s névszerint csak akkor előjönni a homály­ból, amikor valamiért a “kre­­ditet” le kellett, vagy le lehe­tett aratni? New Brunswickon márciusi ünnepélyt rendeztek, ak MHBK nevét használták és hirdették, mint az ünnepély rendezőjét, a színpadról azon­ban már úgy jelentették be, hogy az az ünnepély New Brunswick magyarságának az ünnepélye volt. Holott az ilyen ünnepélyeket rendezni szokott new brunswicki ma­gyar közösség tüntetőleg távol­maradt ettől a gyanús hátterű rendezéstől és magától az iiri­­(Folyt. a 3-ik oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom