Függetlenség, 1959 (46. évfolyam, 1-53. szám)

1959-05-28 / 22. szám

American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság In Its 46th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited and Published in Trenton, N.J. VOL. 46. ÉVFOLYAM — Az angol magatartás, amelyről mi is annyit irtunk ezeken a hasábokon, éles ellen­szenvet váltott ki a nyugati né­pekben, olyannyira, hogy Lloyd külügyminiszter céklavörös arc­cal ‘igazított helyre’ egyetmást. Az angol külügyminiszter sze­rint a londoni diplomatákat mindenfelé gyanakodva nézege­tik az amerikaiak, a franciák, a németek ‘belső ellenségeknek’ tekintik, s elhallgatnak, ha őfel­sége a Királynő embere közele­dik feléjük. Rásütötték az ango­lokra,' Lloyd szerint, hogy min­dent el akarnak adni és a Szov­jetunióval szemben lágyan, erőt­lenül viselkednek, a legtökélete­sebb megalkuvás szellemében. Ami nem igaz, — tette hozzá az angol külügyér, mert London egyszerűen csak kiutat próbál keresni a zsákutcából. Ideje volt már kissé az ango­lok érzékeny pontjára tapintani. A történelem egy röpke pillana­tában — számítsuk ezt az időt Macmillan moszkvai utjától — azt hitték, hogy újra ők intézik a világ ügyeit, egyedül és kizá­rólag, mégpedig a felséges brit érdekeknek megfelelően. Egy pillanatra valamit szem elől tévesztettek Londonban. El­sősorban azt, hogy Nyugateuró­­pa újra erős lett és már nem e­­gyes nemzetek, hanem rendsze­rint az egybekapcsolódó orszá­gok hallatják szavukat a legtöbb NO. 22. SZÁM kérdésben. Egyelőre főleg a gaz­daságiakban, ami eddig is oly sok keserűséget okoztt Angliá­nak, de ott van ez az összefo­gott erő már a politkában is. Ez állítja, például, a franciákat a németek oldalára, ami megint­­csak nem tetszik Angliának. Az angol-szovjet kereskedelem minden ecldigit felülmúló ará­nyokat öltött, amivel megint csak a Nyugatot gyöngíti Lon­don, de egyben megmutatva or­­szágnak-világnak, hogy Anglia érdekei nem azonosak Európáé­val, még kevésbé Amerikáéval. Valamit még szem elől tévesz­tettek Londonban, amikor a nyu­gati világ szószólójának csaptak fel, — kéretlenül. Azt hitték, hogy Amerika elerőtlenedett, mert ‘az öreg és beteg emberek’ kiejtették kezükből a gyeplőt. Ezzel szemben a tény az, hogy Amerikában lehetnek és vannak beteg és öreg emberek, de maga az ország nem beteg. Irtózatos erejénél fogva egyedül csak A- merika hivatott a szabad világ vezetésére, függetlenül, hogy pillanatnyilag kik állnak az élen. Amerika páratlan erejét nem egy és nem is tiz elsőrangú ko­ponya jelenti — ezt Angliában egy pillanatra szem elől tévesz­tették és most a kissé szégyen­­(Folyt. a 4-ik oldalon.) ,20 Ten Cents per Copy—$3.00 per Year WILLIAM PENN KUGLIVERSENY CLEVELANDBAN MÁJUS 30-31-ÉN A William Penn Fraternális Egyesület Clevelandban rendezi 16-ik Országos Kugliversenyét május 30 és 31-én, szombaton és vasárnap, a Decoration Day wekendjén. Ezzel a sportese­ménnyel kapcsolatosan tartják meg a hagyományos Testvéri sé­gi Napokat, melyekre a verseny résztvevőin kívül egyesületi ta­gok és érdeklődő vendégek szá­zait várja a rendezőség. New Yorktól Los Angelesig az ország minden részéből 162 csapat jelentkezett a versenyre, melyre 111 férfi és 61 női csa­pat, összesen 824 játékost fog kiállni. A verseny színhelye a 16725 Rrookpark Roadon levő, auto­matikus baba állogatóval felsze­relt 52-pályás Bowl-Arena. A két napos eseményláncola­tok fénypontja a szombat esti győzelmi díszvacsora, az ünne­pélyes díjkiosztás a Sheraton- Cleveland Hotel báltermében. Kitűnő mi|^or és kitűnő zenekar lesz. A Testvérségi Napok kereté­ben kitűnő alkalom adódik arra, hogy a -hires amerikai magyar Debrecent, Cleveland városát megtekintsük, mely szinte hem­zseg a magyar alkotásoktól. Ér­demes megnézni a Kultur Kert­ben levő magyar emlékműveket, a művészi alkotásu vaskajut és a főkönyvtárban levő fehér már­vány Petőfi szobrot. A kétnapos Testvér-Találko­zóról felejthetetlen élményt visz haza minden résztvevő, mert a két nap a sport terén az erő és ügyesség izgalmas versengését, társadalmi téren pedig a testvé­ri megértést, a baráti szeljem megerősödését, egymás kölcsö­nös megbecsülését szolgálja. Készül a Liszt film A magyar eredetű Vidor Ká­roly ismert hollywoodi filmigaz­gató Bécsben egy Liszt életét megelevenítő filmet forgat. A film 3 és fél millió dollárba fog kerülni és cime “A Varázsláng” lesz. Egyes részleteit München­ben, Bayrouth-ban és Linderhof kastélyban fogják felvenni. A római jelenetet Bécsben forgat­ják. Dirk Bogardo fogja Liszt személyét alakítani. Hírek Rabmagyar­országból AZ EGYHÁZI ÁLLÁSOK BETÖLTÉSÉRŐL SZÓLÓ RENDELET Osztrák katolikus megfigye­lők szerint a magyarországi rendszer által nemrég nyilvános­ságra hozott, az egyházi állások betöltéséről szóló rendelet igazi célja szakadást előidézni a Va­tikán és a magyar katolikus egy­ház között. A rendelet szerint minden egyházi állásra való ki­nevezés, áthelyezés, felmentés vagy elbocsájtás törvénytelen, ha nem történik a kormányha­tóságok előzetes beleegyezésével. Ha papi, vagy püspöki tisztség 60 (illetőleg püspökök esetében (Folyt, a 4-ik oldalon.) “Beszélő Köntös” GYÖNYÖRŰ SZÍNES MAGYAR VILÁGFILM, MELYET 3 NAPON ÁT MUTAT BE TRENTONBAN A CENTRE THEATRE (JUNIUS 6-7-8-ÁN, SZOMBAT, VASÁRNAP ÉS HÉTFŐN) Mikszáth Kálmán hatalmas történelmi regényének részben színes filmváltozata, a “Be­szélő Köntös” a magyar film­gyártásnak egyik legnagyobb alkotása, amelyben szerephez jutottak a magyar színjátszás legkitűnőbbjei: * Jávor Pál, Csortos Gyula, Lehotay Árpád, Mihályfi Béla, Tasnády Mária, Kiss Ferenc, Vaszary Piri, Bi­hari József, Szilassy László, Juhász József, Tompa Pufi, stb. Külön érdekessége ennek a filmnek, hogy magyar fil­men most először látjuk és halljuk Cselényi József kiváló művészt, a Nemzeti Színház és a legsikerültebb magyar hang­lemezek egykori kiváló éneke­sét, aki a kommunista börtön­ben halt meg. A “Beszélő Köntös” egészen (Folyt, a 4-ik oldalon.) TRENTON, N. J.. 1959. MÁJUS 28 ______I , ■■■■'. ""V'..■JS'B. . ____ .1' '.ILII » MÁJUS 30: Az amerikai nép május 30-át háborúban elesett hősi halottai­nak szenteli, amikor is a legki­sebb falutól a leghatalmasabb városig, mindenütt hódolattal emlékeznek meg azokról, akik a legnagyobb áldozatot hozták a nemzet javára. Nemcsak az ország területén, hanem Angliában, Franciaor­szágban, Belgiumban, Hollandi­ában, Luxemburgban, Olaszor­szágban, Északafrikában, a Fü­­löp Szigeteken, Mexicoban és Gubában is a közönség megláto­gatja az amerikai katonák sír­jait. Koreában, ahol 24,000 ame­rikai katona áldozta fel életét, az Egyesült Nemzetek pusani temetőjében lesz az ünnepség. Az országnak körülbelül 100 nemzeti temetőjében katonai pa­rádét tartanak és az egész vilá­gon, ahol csak amerikai katona áll őrt, vagy ahol a tengereken amerikai lobogó leng, 21 ágyu­­lövés kísérete mellett félárbócra engedik az amerikai trikolórt. Tengeri ütközetek színhelyén koszorúkat bocsátanak le a hul­lámokba. Az első “Memorial” vágy “De­coration Day” megünneplése az amerikai polgárháborút követő első évekre vezethető vissza, amikor is Mississippi és South Carolina államokban a nők virá­gokkal halmozták el nemcsak a déli, hanem az északi hadsereg hőseinek a sírját is. Az északi államok társadalma erre hasonló gesztussal felelt és lassanként az egész országban hagyománnyá vált, hogy a tavasz pompás virá­gaival borítják el a hősök sírját, ünnepi keretek között. Amikor John A. Logan 1868. május 5-én a hadsereg főpa­rancsnoka lett, kiadta az azóta nagyhírű rendeletét, mely sze­rint: “A hadsereg minden állo­másán katonai szetartások ke­retében díszítsék fel az elesett bajtársak sirját... az idő múlá­sa ne felejtesse el velünk, hogy mekkora áldozatokba került a szabad és egységes köztársaság fenntartása.” Már az első alkalommal is má­jus 30-át választották ki erre a célra, mert a virágok ezidőtájt érik el teljes pompájukat. Az ország fővárosában, Washing­tonban katonai társzekerek hordták ki a Füvészkertből és az elnök magánkertjéből a legszebb virágokat az arlingtoni temető­be. Ulysses S. Grant tábornok, akkor már elnökjelölt, állt az emelvényen és az ünnepi szónok­latot James A. Garfield tábor­nok, az Egyesült Államok későb­bi elnöke tartotta meg. Számos szónoklat hangzott el azóta Memorial Day-vel kapcso­­(Folyt. a 4-ik oldalon.) Mit csinál Washingtonban az Amerikai Magyar Szövetség (Részletek Báchkai Béla kp. titkárnak az AMSz. május 14-én tartott Igazgatósági Gyűlése elé terjesztett jelentéséből) Külpolitikai helyzet szem­pontjából a titkárnak az az ér­zése, hogy összeköttetéseink kitartó, következetes és minél szélesebb két-párti ápolására lesz szükség, ha a magyar jö­vendőt komolyan munkálni óhajtjuk. A csúcs-konferenciára vo­natkozó, általában kedvező­nek mondható kormányüze­nettel szemben, mely a Szö­vetség óhazai vonatkozásában kifejtett munkálkodását szem­­melláthatóiag szívesen fogad­ja, egy másik álláspont is ész^ lelhető. Ez kikristályosodott formában Fulbright szenátor­nak a szenátus külügyi bizott­sága elnökéhez intézett leg­utóbbi leveléből ekként tűnik ki: . “Az Egyesült Nemzetek Ma­gyarországra vonatkozó határo­zatainak a csúcskonferencia tárgysorozatába való beilleszté­se lehet, hogy megfontolásra ér­demes, azonban nekem úgy tű­nik, hogy ez olyan kérdés, amit valamennyi érdekelt nemzetnek kell eldöntenie.” Az amerikai külpolitika ta­lán legbefolyásosabb többségi irányítójának mintegy elhárí­tó álláspontjára Haydu elnök újabb táviratban kért magya­rázatot, különösen érdeklőd­vén aziránt, hogy nem tartja-e a maga és az Egyesült Államok részéről Fulbright szenátor szükségesnek, a magyar kér­dés megoldásának a csúcs­találkozón való sürgetését; to­vábbá összeegyeztethetőnek találja-e a rabnépek felszaba­dításának gondolatával azt a brit-sugallta elgondolást, szerint lefegyverzési és más kérdésekben tárgyalásokba bo­csátkoznának a csatlós kormá­nyokkal és ezzel indirekte el is ismernék őket anélkül, hogy a szabad világ közvéleményét formális diplomáciai elisme­réssel fellázítanák maguk el­len? Mint a fentiekből látható, a kiélezések gondos kerülése, a kenyértörés elodázása és fő­ként a jelenlegi állapotok to­vábbi romlástól óvása, tehát statikus védelmi gondolkodás jellemzi a szenátus legbefolyá­sosabb vezetőemberét is. A szabad világ szellemi Maginot­­vonalával szemben az ellenfél az ázsiai cselfogások egész ar­zenálját állítja dinamikus csa­tasorba és félő, hogy egy hosz­­szu “impasse” az egyetlen, ami a csúcskonferenciát követheti. Szerencsére a summit tárgyso­rozatában nem szerepel ki­mondottan a “status quo’ ’elis­merése, jóllehet hir szerint Macmillan erre határozott Ígé­retet tett Moszkvában. A hír­adások pedig egyre gyakrab­ban festik a falra a NATO, azaz a nyugati nemzetek és a városi paktum járszalagján vergődő rabnépek közötti “le­fegyverzési” szerződés létre­jöttének lehetőségét, mint egy kopmromisszumos, közbevető egyezség küszöbön létét. Ha erre sor kerül, az tovább ron­taná a Nyugat tekintélyét a vasfüggöny mögött és évekig állandósítaná a jelenlegi ál­datlan állapotokat. * Bevándorlási kérdés b'en eredményes munkásságról szá­molhatunk be. Noha igaz, hogy a Kennedy és Celler szenáto­rok, valamint mások által ja­vasolt gyökeres reform beve­zetéséről egyelőre szó sem le­het, tényként könyvelhetjük el, hogy a Humphrey szenátor és Machrowicz képviselő által be­nyújtott törvényjavaslat még Francis Walter képviselő, a jo­gi bizottság elnökének jóváha­gyását is megnyerte. Ily módon várható, hogy nem fogják ezt a törvénymó­dosítási javaslatot elgáncsolni az előkészítő tárgyalások so­rán. továbbá, hogy a bizottság a plénum elé terjesztést java­solni fogja. Mivel pedig a vál­tozások lényegesek és magyar szempontból rendkívül fonto­sak (viszont ugyanakkor nem annyira kirivóak, hogy a be­vándorlás-ellenes többség el­lenszenvét kihívják), még az 1960-as választások előtt olyan légkör teremtődhet meg be­vándorlási vonalon, amire az első világháború óta nem volt példa. Legfontosabb vívmánya az uj törvényjavaslatnak, hogy eltörli a nemzetiségekre, ille­tőleg születési helyre alapo­zott kvóta-rendszert és brit, német stb. eredetűek által igénybe nem vett kvóta-számo­kat — amelyek évente ér­vénytelenekké váltak eddig — szabaddá teszi kelet-európai­ak részére. Ugyancsak meg­szüntetné az uj bevándorlási törvény a kvóták évekre előre lefoglalózását és meg fog szűn­ni a jelen tarthatatlan helyzet, miszerint ha valaki a saját ro­konát akarja a mai rendelke­zések értelmében — története­sen Magyarországról — kiho­zatni: kereken 9 évig kell vá­rakoznia, mig arra sor kerül­het. Megjegyezhetjük, hogy a törvényjavaslat minta szerű­nek ismerte el a kommunizmus elől menekülték soronkivüli beengedési módját, amit Eisen­hower a magyar szabadság­­harc idején mint “parolee” rendelkezést proklamált. Ugy­­annyira, hogy a demokrata szenátor és képviselő javasla­ta a republikánus elnöknek e magyar vonalon hozott rend­kívüli Intézkedését most állan­dósítani • és törvényesíteni óhajtja. Amint egyes dolgok “a világ teremtésétől,” úgy a szerencsétlen elnevezésű “pa­rolee” bevándorlás a magyar forradalomtól kezdődőleg lesz megörökítve az amerikai ál­lamélet annaleseiben. Az alapvető munka tehát teljes sikerrel kecsegtet. De mivel a bevándorlás ellen ma is kétszer annyi levél érkezik a Kongresszus tagjaihoz, mint mellette—minden írástudónak teljesítenie kell a magáét. 3c Kimagasló eredményt is si­került elérnie a központnak azáltal, hogy hivatalos ígére­tet kapott az országos nép­számlálási hivataltól, misze­rint az 1960-as népszámlálási iveken először fog szerepelni az anyanvelv rovat. Miután egy újabb rubrika beszúrása több mint egy millió dollárjá­ba került volna a kincstárnak és erre fedezetet nem sikerült előteremteni, inkább ki fogják hagyni az állampolgársági ro­vatot, csakhogy a Szövetség négy évvel ezelőtt beterjesz­tett és azóta kormánykörök, szenátorok, képviselők által megsürgetett kérését teljesít­hessék. Még a nemzetiségek is örül­nek ennek a reformnak, mert pl. a csehek, szlovákok, horvá­­tok és szerbek külön-külön mint ilyen, vagy olyan anya­­tékokban feltüntetve a mai nyelvűek és nem mint jugo­­szlávok, vagy csehszlovákok fognak ezentúl szerepelni. Mondanunk sem kell, hogy ez különösen magyar szempont­ból valamint a népek önren­delkezési jogának szemszögé­ből nézve lényegesen megfele­lőbb az eddigi összevont lélek­számú feltüntetésnél. Amennyiben tényleg való­sággá válik ez a rég esedékes adminisztratív újítás, az ame­rikai* magyarság megfelelő magatartása esetén — aminek érdekében cikksorozatot indí­tunk, amint a Bureau of Cen­sus magyarbarát döntése vég­legesnek minősíthető — eset­leg elérhetjük , az amerikai magyarság 400,000-es létszá­mát az eddig kimutatott 268,- 000 helyett. Tekintettel pedig arra, hogy a kérdést igy fog­ják feltüntetni a népszámlálá­si iveken: “What was your mother tongue before you im­migrated?” — kézenfekvő, hogy az itt születetteket bizo­nyos családi átlaggal hozzá­számítva, ezentúl már inkább beszélhetünk majd joggal a milliós lélekszámú amerikai magyarságról és annak nevé­ben. Mindeddig az első világhá­ború előtt kivándorolt magya­rok is min t osztrákok szere­peltek — ezért van 409,000 “osztrák” az amerikai karto­­napig. Viszont az is kétségte­len, hogy a 279,000 csehszlo­vák és a 144,000 jugoszláv, nemkülönben a 85,000 román nemzetiségű bevándorolt kö­zött is jó pár ezer csak a kényszer-útlevele miatt került lajstromozásra nem - magyar rovatban — jóllehet a tenge­rentúlról éppen magyarsága miatt kellett vándorbotot ra­gadnia. Sőt Erdélyben nem is adtak románnak útlevelet és székelyeink mire ideértek még­is üldözőik nemzetiségét vol­tak kénytelenek hirdetni és azok politikai súlyát emelni. S igy tovább ... Ha az amerikai magyar­ság, kihasználva a kínálkozó alkalmat, nyíltan megvallja anyanyelvét, akkor lényegesen feljavíthatjuk k i m u tatásbeli számarányunkat, mely jelen­leg a sűrűbben magyarlakta 12 államban a következő: New York, 65,270; Ohio, 43.410; Pennsylvania, 32,134; New J rsey, 30,731; Illinois, 19,020; Michigan, 18,818; California, 13,453; Connecticut, 8,658; Indiana, 6,703; Wisconsin, 6,0006; Missouri, 3,481; Flori­da, 3,488. HALLGASSA A “NEW JERSEY MAGYAR HANGJA” RÁDIÓ-MŰSORT MINDEN VASÁRNAP D.U. 1 ÓRÁTÓL 2-ig a Trenton-i WTNJ állomáson (1300 ke.) Műsorvezető: HAJDU-NÉMETH LAJOS mi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom