Függetlenség, 1959 (46. évfolyam, 1-53. szám)

1959-03-12 / 11. szám

Amerikai szellemű magyar újság fi, díuh \onr ni Publication. This Weekly h the Oldest Hungarian Newspaper Edited and Published in Trenton, N.J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News VOL. 46. ÉVFOLYAM — NO. 11. SZÁM Ten Cents per Copy—$3.00 per Year TRENTON, N. J.. 1959. MÁRCIUS 12 Szovjet kémekre Semmiképen sem szabad az amerikai postát szerencsejátékok céljára felhasználni EGY UJ MÁRCIUS 15 ... Amerika földjén igazán nincs szükség. Annyi fontos katonai adatot közölnek az amerikai napilapok, hetilapok és havi, illetve negyedéves folyóira­tok, hogy a washingtoni kato­nai attasénak ezek kivágása is éppen elég munkát ad. Ha a szovjet vezérkar járatja az újságokat, éppen elég értesü­léshez juthat — öt centért. Mi­ért költené többet rá? Az egyik napilap — miköz­ben a berlini válság előszelei lengedeznek — kimutatja, hogy az amerikai haderő moz­gósítása egyszerűen lehetetlen május közepére, mert ahhoz legalább 90 nap szükséges. S aztán felsorolja, hogy a tarta­lék hadosztályok egyrésze csak 75, másik része csak 30 száza­lékban van felszerelve és ezek és ezek a fegyverek teljesen hiányoznak. így tehát egyes kongresszusi tagoknak az a követelése, hogy mozgósít­sunk, mert a berlini válság esetleg el is fajulhat, nem va­lósítható meg. Ilyen és ehhez hasonló önle­leplezést minden nap olvasha­tunk. Úgynevezett “mély bé­kében” nem is lehetne kifogá­solni. De iriost, amikor a har­madik -világháború is könnyen kitörhet, valamilyen meggon­dolatlan vagy tévesen értelme­zett lépés nyomán egyszerűen nem értjük a nagy amerikai szerkesztőségek magatartását. Nem a cikkíró a bűnös, hanem a szerkesztőség, amelyik azt az Írást közli a lapban. Haza­­fiatlanság? Annyira nem lehet hazafiatlan senki, hogy önma­ga alatt vágja a fát. A létfenn­tartást, az életben maradást még az egyszerű állati ösztön is diktálja. A mélységes aggodalom íratja velünk ezeket a sorokat. A demokráciában élni jó. Csak az a baj, hogy egyesek vissza­élnek vele. Forrósodik a talaj Berlin körül még akkor is, ha a külügyminiszteri értek ezlet megelőzi a válság kirobbaná­sát. Lehet, hogy hosszú és nyilván zsákutcába vezető tár­gyalással el lehet odázni vala­mennyire, de a Damokles kard aligha hárul el az emberiség feje körül. Rengeteg recept van a meg­­(Folyt. a 4-ik oldalon.) Bizonyos fajta szerencsejáté­kok különböző egyházi és ha­szonra nem dolgozó más szerve­zetek számára engedélyezve van­nak, többek között New Jersey államban is. Egyházaknál a “bingó” (amit Magyarországon tombolának hívtunk), bazárok­ban a szerencsekerék, különböző sorsolások, stb. divatosak és, természetesen, hasznosak is, de ezeket olyan újságokban, ame­lyeket az amerikai posta szállít, külön hirdetni nem szabad. És nem szabad semminemű sorsje­gyet postán küldeni. Summerfield főpos'tamester lapunkhoz is elküldte azt a kér­dés-felelet formájában megirt ismertetést, amely minden két­séget kizáróan körülírja, hogy mi a szerencsejáték s hogy sem­minemű szerencsejátéknak a hirdetését, akár közvetlen for­mában, akár újságban elhelyez­ve, semmiféle formában hirdet­ni, illetve postán küldeni nem szabad. Még akkor sem, ha a hir­detést magát a szerencsejátékot engedélyező állam határain kívül nem küldik sehová. Még akkor sem, ha a hirdetés nem kimon­dottan sorsolást, vagy bingót hoz a közönség tudomására, hanem körülirt módon közli annak he­lyét, idejét, feltételeit, stb. A “Postal Lottery Law, Title 18, Sec. 1302, United States Code” szigorúan betiltja úgy a hirdeté­sek, mint a sorsjegyek posta ut­ján való szétküldését, s erre a tényre a főpostajnester nyomaté­kosan felhívja mindenkinek a fi­gyelmét. Akár egyházi, akár jó­tékonysági, vagy bármilyen ha­sonló célról van szó, semmiféle szerencsejátékokról, sem kimon­dottan, sem “kÖrülirottan” szó nem lehet semmiféle postai kül­deményben. Fontosnak tartottuk a fentiek közlését azért is, mert a múltban már többször előfordult, hogy lapunkban hirdetni akartak bi­zonyos szerencsejátékokat, a­­miknek hirdetésit nem fogadhat­tuk el. Voltak, akik hivatkoztak más lapok saját sorsolási játé­kaira, stb., de Radics Tamás New fjrunswick-i magyar posta­mesterünk annakidején jóaka^ ratulag figyelmeztetett az ame­rikai postai törvényekre s azóta tudjuk, hogy mihez tartsuk ma­gunkat. Most, e sorok utján szinte akaratlanul is mintegy kérjük az illetékes egyházi és egyleti vezetőembereinket, hogy lapunkba szánt közleményeikből hagyják ki a ‘'‘bingó” és más szerencse játékokra vonatkozó részeket. Vészes, fekete felhők vonultak át a magyar égen . . . Dermesztő csendbe némult a beszédes ma­gyar nép . . . Marcona katonák vizsla szemei pásztázták a békés nép minden mozdulatát . . . Ide­­gen-nyelvü vezényszavak csat­tantak itt is, ott is . . . Útvona­lakat zártak le és jött a merev igazoltatás ... 1848.—Valaminek már tör­ténnie kell!—beszélgettek a ma­gyarok egymással. Már elég volt a zsarnokoskodásból! Nekünk is jogunk van szabad népnek lenni! Március 15-én elhangzott a lángleikü költő ajkáról a “TALPRA MAGYAR!” A ma­gyar nép apraja-nagyja hadra kelt. Fegyvert ragadott. Mindent félre tett, ami visszatarthatta volna attól, hogy áldott hazáját felszabadítsa . . . Egy évig tartó küzdelem után a túlerő földre sújtotta. Bitófák jelezték egy nép vársárba súj­tott élniakarásának útját! % * * 111 év telt el azóta. Ez az év­század már patinássá tette a sza­badság gondolatát is. Nagy té­vedés lenne egyforma mértékkel mérni a mai magyarság szabad­ságharcát az 1848-as magyarsá­géval. Önmegtévesztés lenne csak emlegetni azt ,amit 111 év­vel ezelőtt őseink tettek és csak ezzel megelégedni ma, amikor a szabadság-jog már más értéke­lésben jelenik meg — de azért még mindig szabadság marad. Mi egy uj világ gyermekei va­gyunk. A mi életünkben 10 év alatt több történt, mint máskor egy évszázad alatt. A mai világ­nak a “tulfejlődött”. emberiség már más szabályokat ir elő. Ma generációk erőfeszítései torkollanak egymásba, egyidő­­ben, azonnali követelményekkel, tekintet nélkül arra, hogy a sze­mélyek érettek-e arra, vagy sem. A mai kor lángleikü hazafiakat termel ki, kellő évtizedes tapasz­talat nélkül, de rettenetes végre­hajtó erővel. Ma, mondhatni, az “erőszaks végrehajtások korát” éljük. És reánk is ez a “kor pa­lást” borul és terel eggyé és in­dít és mozgat és parancsol és kö­vetel és szólaltat minket? A mai kor március 15-ikéje egy uj valami a magyar történe­lemben. A 111 év alatt kiérett magyar szabadság és szabadság­­harc gondolata uj törvényeket ir elő és uj kivitelezéseket és meg­valósításokat követel és paran­csol. A mai magyar legyen a tettek embere. Legyen magyaré ne esak szájöjal, hanem öntudatos lélek­kel és becsületes élettel, melynek izzást, világosságot és parancso­ló erőt a 111-éves, mindenre ké­pes és kész magyar lélek adjon. Bárhol legyen egyetlen ma­gyar is, tökéletesen beszéljés tartsa meg anyanyelvét, mely a nagy hősök és ősök vérrel ázta­tott földjébe ver gyöeket. Mert “nyelvében él a nemzet!" Ä magyar ma szívós legyen! Ne ádja fel élniakarását az átme­neti sikertelenségek miatt. Szí­vós legyen becsületességében, j ellem ében, önfegyelmezettségé­ben. Mert ma nem elég csak “ma­gyarnak hiresztelni” magunkat, hanem valóban tettekben és va­lóságban ezt be is kell bizonyí­tani és igazán magyarnak kell lennünk. Ha mi ezeket a kor-parancsol­ta akarat-szabályokat megtart­juk, akkor hűek maradunk szülő­hazánkhoz. így lelkisimeretfur­­dalás nélkül büszkén nevezhet­jük magunkat magyaroknak! A külföld ma magyar jelleme­ket akar látni, nem pedig csak hazafiaskodó őrjöngőket! Ma, a hazugságok világában ő­­szinteszavu magyar emberekre van szükség, akik becsületesen tudnak hibát beismerni és az i­­gazságért szenvedni s ha kell meghalni is! 1959-ben, igenis, még mindig vannak becsületes és jellemes magyarok! Még vannak, akik nem álomvilágban élnek; vannak akik hisznek és biznak. az ezer­éves magyar történelem és tra­díció s áz évszázadokat áthasitó élni-akarás rejében! (Folyt, a 4-ik oldalon.) tíÁ JÖN A HÁBORÚ Valamikor, 1945-47 táján azt irtuk lapjainkban, hogy az oroszok nem tekintik befeje­zettnek a háborút, folytatják a maguk módján, de most már ellenünk, a Nyugat ellen. S ha igy van, jobb lenne, ha Ameri­ka felhasználná pillanatnyi előnyét most a meglevő atom­bombával, mert ha nem, egy napon az orosznak is meg lesz a modern csodafegyvere, ami nekünk van s akkor ő fog tá­madni. Egy vörösek által felbujta­tott, feltüzelt new brunswicki olvasónk akkor még telefonon is felhívott s fülünkbe kiabálta, hogy: nem volt-e elég nekünk a sok halottból, a sok vérontás-A Református Egyház, mint minden évben most is fényes ün­nepség keretében fog adózni az 1848-as és az 1956-os szabadság­hősöknek. Az ünnepély most szombaton március 14-én este fél 7-kor lesz a Ref. Egyház iskolá­jának a dísztermében a Beatty és Grand utóák sarkán. Az ünne­pély főszónoka dr. Kiss Sándor szabadságharcos lesz, aki aktv részt vett az 1956-os szabadság­­harcban. Odahaza a magyar nép vezére volt és a Református Zsi­natnak is tagja. Az ünnepély műsorán szere­pelnek az Egyház Kórusa, az is­kolás gyermekek magyar ruhás tánccsoportja, Nagy Lajos ének művész alkalma számokkal és egy magyar palotás tánc, amit Bevarage Lujza és Stevenson Sári fognak előadni. A vacsora disznótoros vacsora lesz, mint minden évben. Az egy­ház asszonyai hurkát, kolbászt, ból . . . miért izgatunk mi há­borúra, amikor végre béke van . . . stb., stb. Mi csak annyit válaszoltunk ennek a “hang­nak,” hogy: a strucc is a ho­mokba dugja a fejét, amikor valami veszedelem közeledését látja. A második világháború “győzedelmes” b e f e je z é se után alig egy tucat esztendővel ma ott állunk, hogy: MINDEN PERCBEN NYAKUNK BA SZAKADHAT EGY ÚJABB VILÁGHÁBORÚ! A körülmények, a fejlemé­nyek, a nagy európai diktátor magatartása és fenyegetőzése nagyon is emlékeztetnek, na­gyon is hasonlítanak az 1939-laci pecsenyét, és toros káposztát készítenek. A vacsora ára 1.50. A rendező bizottság tagjai: ifj. Jenei József, Túri András, Papp Miklós, Borcsik Gyula, Adorján Kálmán, Vágott István, Nagy Sándor, Molnár Jószef, Beke An­tal, Soltész András, Rácz János, Beke István, Miklovics Béla, Vajda Béla, Keményváry János, Túri István, Katona Miklós, Bo­gár Imre, Nyiri Sándor. Asszonyok részéről: Jenei Jó­zsef né, ifj. Beke Istvánná, Titka Andrásné, Borcsik Istvánná, Csentery Miklósné,'Turi Andrá­­né, Túri Istvánná, Nagy Sándor­­né, Beke Antalné, Molnár Jó­zsef né, Vajda Béláné, Miklovics Béláné, Soltész Andrásné. Úgy a március 15-iki ünne­pélyre, mint az egyházi vacsorá­ra Trenton és környékbeli ma­gyarságát szeretettel meghívja a I —*> Rendezőség. es időkre s nem tehetünk ró­la, de MacMillan angol minisz­terelnök kudarcbafult moszk­vai látogatása ránk valahogy ugyanúgy hat, mint annakide­jén Chamberlainnek ama vég­zetes berlini útja. Most már igazán csak találgatni lehet, hogy mi következik; mi követ­­kezhetik ezután? Az oroszok május 27-ét je­lölték ki, mint azt a napot, mi­kor Berlin “blokádját” a kelet­német kommunista kormány kezébe adják át. Ha addig va­lamilyen megegyezést nem si­kerül létrehozni Kelet és Nyu­gat között — már pedig Krus­­chev úrral aligha lehet komo­lyan egyezkedni — akkor a kelet-német kommunista báb­kormány akcióba lép: a Ber­linhez vezető szárazföldi és lé­gi utat elzárja s mi — szavun­kat tartva, hogy berlini joga­inkat fel nem adjuk — lövünk. Ez az egyik eshetőség. A másik eshetőség, vagy lehető­ség az, hogy az oroszok meg se várják, hogy mi lőjjünk, ha­nem ők lőnek. Nem holmi pus­­kaporos-dinamitos bombákat, hanem atombombákat! Vagy hydrogénbombákat! S hogy azután mi lesz, azt szinte el sem lehet képzelni. Oly mélyen benne vagyunk mi is, az oro­szok is az atombombás, hydro­­génbombás kísérlet ekben, fegyverkezésben, gócpontok és állasok kiépítésében szerte a világon, hogy ma már nem is lehet elképzelni egy újabb há­borút ezek nélkül a szörnyűsé­ges gyilkoló-romboló szerszá­mok nélkül. Ha nem mi kezdjük ezekkel, majd ők kezdik . . . s ha nem ők kezdik, jobb, ha mi kezdjük ... És igy tovább. Rádión, televízión, újságok­ban, mindenütt csak azt hall­juk, látjuk mostanában, hogy a háború réme, a háború lehe­tősége nagyon veszélyes kö­zelségben van hozzánk, illetve az egész földkerekséghez. “A kormány figyelmeztesse idejé­ben a népet, . nehogy újabb Pearl Harbor érjen” — mond­ják mindenfelé, követelik a kongresszusban s szinte rémi­­tően reális az a hangnem, ahogyan egy borzalmas világ­háború közeli lehetőségéről be­szél mindenki. Politikusok, tu­dósok, katonai szakemberek épugy, mint a gyári munkás, vagy “fehérgalléros” ember az eshetőségeket mérlegeli, vitat­ja, tárgyalja. Van, aki atom­bomba-fedezékét erősiti, a pincéje “védett” sarkába gyűj­ti a kannás-ételeket, szükség­felszereléseket, van, aki autó­­jábap tárol fel egyet s mást. . . hátha futni kell (pedig futni itt már aztán igazán nem lehet, nem is érdemes, mert az a bizo­nyos bomba pillanatok alatt ideérkezik s ki tudja, hová csap le) és van olyan is, aki ko­molyan tervezi, hogy felköltö­zik valahová a hegyekbe. Két­ségtelen, hogy amikor olyan alakokkal kell békés megegye­zésről tárgyalni, mint Krus­­cshev és társai és amikor az ideig-óráig való békét, vagy pedig a háborút jelentő nagy­­fontosságú kérdésben kell va­lamilyen megoldást keresni és találni, értelmes ember nem is tehet mást, mint: felkészül a legrosszabb eshetőségekre is! * Ha jön a háború . . . jöhet az pillanatok alatt, egyik percről a másikra váratlanul lecsapó atombomba formájában és jö­het úgy is, hogy nem itt, pont nálunk csap le az a bomba, ha­nem odaát. Európában. Szóval valahol máshol, nem itt. Ha kö­zénk csap a bomba, az a kevés fennmaradó lehetőség, hogy aki életben marad, mit csinál­jon, mihez kezdjen a követ­kező percben, le van Írva ab­ban a* mintegy 80 millió pél­dányban az amerikai cserké­szek által kiosztott könyvecs­kében, amit a Civilian Defense kormányhivatal készíttetett el tavaly. A szabályok, rendelke­zések le vannak fektetve ab­ban s a tanácsok, útmutatások is meg Vannak pontosan írva benne. Akinek szüksége lesz rá, aki életben marad, ahhoz tartsa magát. Ha pedig máshol csap le a bomba, nem nálunk, akkor figyelje mindenki az új­ságokat, a rádiót, televíziót (ha folytatják a közvetítést) ö on­nan kapjuk az utasításokat. Ellentétben a legutóbbi vi­lágháborúval — amikor né­­hányezer nem is olyan nagyon veszélyes németet, olaszt, ja­pánt itt azonnal őrizetbe vet­tek, csupán biztonsági szem­pontból — az oroszokkal le­endő háború ecetén Amerika jónéhány megrögzött belső el­lenséggel is szembe fogja ta­lálni magát: a kommunisták­kal és társutasaikkal, akik a föld alatt már régen megszer­vezkedtek egy ilyen eshető-Az ünnepély programja: 1. A 116 számú Cserkészcsapat Zászló Tisztelgése. 2. Amerikai Himnusz—Énekli Demko A.-nét Kiséri Miss Orosz Lili. 3. Hiszek Egy Istenben—Sza­valja Suhajda Zsuzsika. 4. Talpra Magyar — Szavalja Kaminsky Béla 5. Ének szóló — Mrs. Andrew Graycar, kiséri Miss Lili Orosz 6. Szavalat—Timko Gyula 7. Zenelszóló—Krupa Imre 8. Szavalat — Kamensky Gab­riella és Kovács Évike 9. Beszéd—Hajdu-Németh La­jos, New Jersey Magyar Hangja Radio vezetője 10. Ének és tánc—Szt. István iskola óvódás gyermekei 10 perc szünet: szünetben Meisz­ségre. Ezeket a patkányokat azonnal ártalmatlanná kell tenni, tehát összefogdosásuk percek alatt kell megtörtén­­ien. Hála egynémely vörös ki­advány címlistájának, nem fog nehézségekbe ütközni a vörö­sek és velük szimpatizálók le­fülelése : a magukat nyíltan kommunistáknak vállók lajst­romozva vannak, a többiek ne­vét pedig csak le kell olvasni például a new yorki magyar­nyelvű vörös újság, az “Ame­rikai Magyar Szó” c. hetilap és a “Nők Világa” c. mellékkiad­vány előfizetőinek és “fenn­tartó gárdájának” listájáról, amit ők eltüntetni nem tudnak, hiszen megannyi lapszámuk­ban névszerint is kiszolgáltat­ták olvasóikat hatóságaink­­(Folyt. a 3-ik oldalén) tér Gyula és zenekara szórakoz­tatja a közönséget. 11. Szavalat—Kun Ágota és Komjáti Mária 12. Ének szóló—Timkó Gyula. Kiséri Suhajda Gyula. 13. Magyar táncok—Szt. István iskola leánykái 14. Beszéd—Rév. Véghváry Va­zul, O.F.M. 15. Ének-szóló—Mrs. A. Demko. Kiséri Miss Lili Orosz 16. Élőkép—Kovács Katalin — Keber József és magyar ru­hás leánykák 17. Magyar himnusz—Énekli a közönség. A műsort levezeti Ft. Kiss A. Gyula plébános. Az ünnepélyre tisztelettel meghívja Trenton és környéke magyarságát a Rendezőség. Belépti dij nincs. Önkéntes adományokat elfogadunk. kt HALLGASSA A NEW JERSEY MAGYAR HANGJA RÁDIÓMŰSORT MINDEN VASÁRNAP D.U. 1 ÓRÁTÓL 2-ig a Trenton-i WTNJ állomáson (1300 ke.) Műsorvezető: HAJDU-NÉMETH LAJOS Március 15-ki ünnepély és egyházi vacsora a Református Egyháznál Most szombaton lesz az ünnepély és vacsora. Dr. Kiss Sándor az ünnepi szónok. Kitűnő műsor. Március 15-iki ünnepély a Szent István Egyház rendezésében most vasárnap d. u. 3 órakor a Szt. István Hall-ban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom