Függetlenség, 1957 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1957-05-02 / 18. szám

In Its 44th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. 80,000 fegyver van még elrejtve HÍREK RAB ■ MAGYARORSZÁGBÓL Uj tervek, uj elképzelések lógnak a levegőben, mint szürke tavaszi fellegek. A régi terveket részben sutbadobták, részben pedig észrevétlenül elkoptak s ma már senki sem beszél róluk. Nem tudnánk bizonyítékot előadni, de az az érzésünk, hogy Washingtonban megszületet az uj politikai irányvonal. Volta­képpen nincs is semmi uj benne, de a vonal jelentkezik, tehát a régi habozások, bizonytalanko­dások végét jelenti. Elsősorban, persze, Amerika vasfüggöny­­politikájára gondolunk. A magyar szabadságharc, mint tudjuk, teljesen készület­­lenül találta Washingtont, mert nem az történt, amit a külügy­minisztérium prófétái megjó­soltak. ^Egyszerre nem tudta senki, hogy mi is a teendő s a nyugati világ 1 fővárosából — jött a szuezi ügy is — határo­zott szavak helyett csak gyenge dadogást vittek a szelek kelet felé. Újra kellett értékelni mindent s ez most — ha igaz — meg­történt. Ennek legfőbb jele Dulles külpolitikai beszéde s eb­ben újra hitet tesz amellett, hogy Amerika nem felejtette el a vasfüggöny mögött szenvedő népeket. A felszabadítás politi­káját azonban nem úgy kell ér­teni, ahogy sokan gondolják. Tehát semmiféleképpen sem választja a‘háborús utat Ame­rika, hacsak erre rá nem kény­szerítik. Nem forradalmat, ha­nem fejlődést hirdet most Wa­shington; a vasfüggöny mögötti népek lassan fejtik le magukról a szovjet szőrös karját. Ezen túlmenően is látunk va­lamit, amiről érdemes elmélked­ni. A Pravda, a moszkvai kor­mány félhivatalosa — nyilván felsőbb sugalamzásra — azt Ír­ja, hogy a Szovjet hajlandó sa­ját határai közé Visszavonulni, ha a másik oldalon is hasonlóan járnak el. De még mielőtt a Pravda cikke megjelent volna, két érdekes eszmefuttatást olvas tunk pont erről a kérdésről, amerikai emberek tollából. Az egyiket Chester Bowles volt indiai nagykövetünk irta a NY Timesnak, s hosszú fejtege­tésében arra mutat rá, hogy há­borús megoldásra már gondolni sem lehet, mert ezzel az egész emberiség jelentékeny része el­pusztulna. Ellenkezőleg, arról kell meggyőzni az orosz népet és a szovjet vezetőket, hogy Ame­rika nem akarja elpusztítani őket, mert nincsenek támadó szándékaink. A Szovjet — ugyanis — Bowles szerint sza­kadatlan rettegésben él s ennél­fogva enyhíteni kell a hideghá­borún, mert csak igy nyugsza­nak meg a kedélyek s igy lehet értelmes megállapodásra j ütni Moszkvával. Bowles nemrégiben — februárban — Moszkvában is járt s neki maga Hruscsev je­lentette ki, hogy a Szovjet kivo­nul Magyarországból és a többi országokból, ha Amerika hason­lóan jár el nyugaton. Ezt a tár­gyalási lehetőséget ki kell hasz­nálni, — írja . Walter Lippman cikke még ennél is érdekesebb az egyik politikai szaklapban. Sze­rinte, a háború és béke kérdése a vasfüggöny vonalán dől el. Középkelet a maga olajával nem érdekli különösebben a Szovje­tet, mert nem létérdeke s azért a területért sohasem fogna fegyvert. De fogna Európáért, mert ez számára vitális érdekű földrész. Államférfim bölcses­séggel azonban most vissza lehet szorítani a Szovjetet, de akkor valóban Amerikának is bele kell mennie Európa kiürítésébe. Eb­ben pz esetben az1 Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió szerző­désileg garantálná Európa biz­tonságát. Mindezt csak azért mondtuk el, hogy ime egy gondolat, ame­lyik máj dhem egyszerre jelent­kezik Washingtonban és Moszk­vában, — és az utóbbiban hiva­talos oldalról. A gondolat egy­előre ügyefogyottnak látszik, hézagai vannak s különböző kér­dések merülnek fel ennek kap­csán az emberben. De azért ér­demes felette gondolkozni. ( Mi másként szeretnénk a fel­szabadítást, de a történelem ke­rekei nem a vágyaink szerint forognak. A Magyar Egyház­­kerület gyűlése Az Evangelical & Reformed Chuch Magyar Egyházkerülete május 6-7-8-9-én tartja 19-ik rendes közgyűlését New York­ban, a 69-ik utcái református egyház templomában. Nt. Bö­szörményi István bridgeporti lelkész, az egyházkerület elnöke 50 gyülekezethez küldte ki a meghívót, Nt. Kovács Imre new yorki lelkész pedig az elszállá­solásokat intézi. A közgyűlés istentisztelettel és úrvacsorával kezdődik. Az elnöki, titkári stb. jelentések után a gyűlésen Nt. Beretz Ár­pád be fog számolni ausztriai útjáról és munkájáról, Nt. Ber­talan Imre passaici lelkész pedig a Church World Service Camp Kilmer-i tevékenységéről szá­mol be. Kádár János magyarországi bábkormánya és az ÁVH nyom­dokaiba lépett kommunista “karhatalom” és rendőrség ál­landó rettegésben él a rengeteg elrejtett fegyver miatt, melyek számát a kormány 50,000-re, a karhatalom 80,000-re teszi. A politikai rendőrség nem meri a magasabb számot bevallani Ká­dárnak, miután előzetesen csak 50,000 hiányzó fegyvert jelen­tett. Kádár és Münnich félelmét jellemzi, hogy mindketten a par­lament épületében laknak, ahon­nan csak nagyon erős fegyveres kísérettel mernek kimozdulni. Az ország közel tízmillió lakosá­ból 300,000-re tehető a Kádár rezsimet támogató személyek száma, de ebben benne van a fegyveres erő, a pártszervezet és a tényleg működő besúgó-há­lózat is. Legnagyobb részük anyagi függésben van a Kádár­klikktől és szolgálataiért külön jutalmat kap. A gyárakban és üzemekben erőszakosan szervezik a pártot. Lehetőleg minél több vezető ál­lásban levő személyt akarnak be szervezni, mert rajtuk keresztül nyomást tudnak gyakorolni alá­rendeltjeikre. Magasabb állás­ba, vagy jelentősebb gazdasági posztokra csak pártfunkcionári­usokat neveznek ki. A gyári munkások közt folyó pártszer­vezési agitáció annyira erősza­kos, hogy7 a munkások nehezen tudnak kitérni az egyre erősödő presszió elől. Sok üzemben egy­mást közt sorsot húznak s igy A román kommunista kor­mány utólagosan beleegyezett, hogy újabb szovjetcsapatok szállják meg Romániát. Főleg Erdélybe vittek katonaságot, amióta a magyarlakta városok­ban napirenden vannak a tünte­tések. A szovjet hivatalos nyi­latkozata szerint “a nyugati fel­forgatok és aggresszorok ellen védik Romániát a vörös csapa­tok.” A román rádió azzal igyek­szik megnyugtatni a népet, hogy az orosz megszállás csupán “ideiglenes jellegű.” Románia szomszédai Magyarország, Bul­gária és Jugoszlávia, amelyek részéről aligha fenyegeti “nyu­gati rajtaütés.” Az igazság az, (amit persze nem mondhatnak ki Romániában) hogy a szovjet attól tart: a románok is követik a magyar és a lengyel példát és több szabadságot követelnek. Kolozsvárott, Nagyváradon az egyetemeken razziáztak a tit­kosrendőrök, nemcsak diákokat, de tanárokat is elvittek. döntik el, hogy ki váljon közü­lük párttaggá. Bár a pártveze­tőség tudja ezt, elnézi, mert szá­mol azzal, hogy a párttag ké­sőbb kompromittálja magát és akarva-nem akarva szembe ke­rül társaival. A gyárakban a termelés foko­zatosan javul, mert mind több és több helyen vezetik be a da­rabbért, ami igen nehézzé teszi az eddigi csendes szabotálást. A parasztság addig, mig a ter­melőszövetkezetek erős zakos visszaállítása meg nem kezdő­dött, passzívan viselkedett, mió­ta azonban erőszakos magatar­tást tanúsítanak iránta, ellensé­gessé vált a Kádár-rezsimmel szemben és ahol lehet, szabotál. A parasztság aratás utánra várja a beszolgáltatás és egyéb gazdasági terrorcselekmények bevezetését. A parasztság segíti a menekülőket és azokat a mun­kásokat is, akik sztrájk, vagy egyéb cselekmény miatt nem jutnak munkához; a magyar pa­rasztok teljesen szolidárisak az ellenállással. Egy Becsbe érkezett menekült magyar nemrég ezeket mondot* ta: “A fegyveres erők — rend­őrség, karhatalom, munkásőr­ség, katonaság — terrorja elle­nére végtelenül elszántak ma­radtak az emberek. Általános szólamuk az, hogy ‘októberben csak a gye meikek harcoltak: meglátjátok, mi lesz itt, ha a felnőttek is harcolnak!’ Az em­berek bátran és nyíltan beszél­nek. A jugoszláv sajtó tiltakozott az ellen, hogy a román-jugo­­szláv határon orosz tankok cir­kálnak. Olyan hírek terjedtek el, hogy a magyar-jugoszláv ha­tárra is orosz gyalogságot vit­tek. Bácsalmáson közel 30,000 főnyi orosz sereg táboroz. A ju­­goszlávok azt gyanítják, hogy a szovjet ismét vasgyürüt és kordont von kör éj ük, mint azt egyizben már Sztálin cselekedte. Magyarok - segítsetek! Az Amerikai Magyar Szövet­ség megfeszített igyekezettel szolgálja népünk érdekeit. Fenn­tartásának egyharmadát orszá­gos testvérsegitő intézményeink biztosítják. A legszükségesebb kiadások kétharmadrészét vi­szont egyházaink, egyleteink és egyéni adakozóitól várja a Szö­vetség. A menekült-behoza­tal leállításának ha­tása Európában... A State Department döntése, hogy Amerika már csak korlá­tozott számban fogad be ma­gyar menekülteket, Európaszer­­te vegyes hatást váltott ki. Az osztrák sajtó vádolni kezdi Amerikát, hogy menekülésre biztatta a magyar ifjúságot és most nem veszi ki részét kellő arányban azok befogadásáoól. Külön probléma a fiatalkorúak kezelése, akik elszakadtak csa­ládjaiktól. Az International Union of Socialist Youth, egy nemzetközi ifjúsági szervezet külön tilta­kozással fordul a UN-hez, köve­telve, hogy akadályozza meg a fiatal magyar menekültek visz­­szatérését hazájukba. A szerve­zet azt mondja, hogy még a Ma­gyarországon visszamaradt szü­lők követelését gyermekeik visszatérésére is figyelmen kí­vül kell hagyni, mert a szülők kétségkívül a kormány nyomá­sára cselekednek. Bizonyítékok vannak rá, hogy a magyar kom­munisták a visszaétrő fiatal me­nekülteket internálják, sőt, né­hány esetben kivégezték őket. A magyarországi Kádár kor­mány alapos propagandát csi­nál abból, hogy Amerika lelas­sította a menekültek befogadá­sát. A sajtó és rádió csaknem kárörvendő hangon emlegeti, hogy “mennyit ér Amerika tá­mogatása” és erősen hangsú­lyozza, hogy menekültek számá­ra végétért a remény, hogy ki­juthassanak Amerikába. Annyi bizonyos, hogy a közlés folytán most már nagyobb számú mene­kültre számítani nem lehet, ho­lott eddig várható volt, hogy da­cára a határőrség megerősítésé­nek, á tavaszi időjárás beálltá­val a menekültek száma emel­kedni fog. A State Department azt han­goztatja, hogy közel 32 ezer menekültet engedett be az or­szágba, vagyis az összes mene­külteknek majdnem 20 százalé­kát. Azonkívül több mint 100,- 000 magyar menekültet támo­gatott abban, hogy más orszá­gokban megtelepedhessék. Az Ausztriában lévőm agyar mene­kültek száma most már keve­sebb, mint 30,000 és Ausztria előzőleg azt mondotta, hogy gaz­dasági élete mintegy 20-30 ezer menekültet tud felszívni. A jövőben Amerika csak el­szakadt családtagokat vagy kü­lönlegesen ' értékes személyeket fog bebocsátani, kivéve, ha a kongresszus az egész bevándor­lási törvényt módosítja. A FORRADALMI NAPOK ÁLDOZATAI MIS­KOLCON A budapesti Népakarat ápri­lis 12-i tudósítása szerint “a Fő­városi Bíróság külön-tanácsa gyorsított eljárással megkezdte annak a húsz vádlottnak a bűn­ügyében a tárgyalást, akik októ­ber 26. és 27-én hét embert meg­gyilkoltak és zavargásokat ren­deztek Miskolcon. Az ügyészség a bíróság elé állította Balázs Géza 22 éves, G. Tóth László 43 éves, Szász Zoltán 27 éves, Len­gyel László 21 éves, Laubert Károly 38 éves, Komjáti Ferenc Rakétabázisokat épít az orosz Magyarországon Egyre több hir szivárog ki ar­ról a titkos egyezményről, ame­lyet a Kádár-kormány legutób­bi moszkvai látogatása során ír­tak alá a Kremlben. E szerint a Varsói Paktum vezérkara az orosz hadsereget azzal bízta meg, hogy Dunántúlon atom- és rakétakilövő telepeket létesít­sen. Jól értesült budapesti körök szerint három bázis építéséről van szó, Hajmáskér, Tapolca és Pápa környékén máris megtör­téntek az előzetes “bejárások” s mindhárom helyen nagyobb te­rületet zártak le. A terv végre­hajtására Csehországból és Ke­letnémetországból é r k e z t ek szovjet technikusok az építkezés megindítására. A CAMP KILMER végleges lezárásának idejét május 15-ben állapították meg. A Co-Ordinat­­ed Hungarian Relief által fenn­tartott ottani iroda és testvér­segítő szolgálat, — amit a Ma­gyar Szövetség brunswicki osz­tálya intéz, — előreláthatólag szintén május 15-ig, tehát az utolsó napig ott lesz a Kilmer tá­borban. E héten megérkezik vagy 300 menekült, az azután érkezők azonban már a Brook­­lyn-i St. George Hotelbe lesznek elszállásolva, amit a kormány erre a célra kibérelt. VIRÁGH JÁNOS uj-ameri­­kás menekült magyart a High­land Park-i rendőrség a múlt héten “elkapta,” mert tanuló engedéllyel egyedül hajtott egy autót, holott a törvény világosan megmondja, hogy tanulók csak­is rendes hajtási engedéllyel bí­ró személy mellett hajthatnak kocsit. Ameddig valaki le nem teszi az autóhajtási vizsgát s rendes hajtási engedélyt nem kap, egymagában nem hajthat. Ezt jó lesz megjegyezni és tud­ni, mert aki nem ehhez tartja magát, az csak bajt keres magá­nak . . .! Jegyezze meg minden­ki azt is jól magának, hogy ha engedély nélkül hajt és baleset­be keveredik, soha rendes haj­tási engedélyt nem kaphat eb­ben az államban! Menekült, uj­­amerikás magyar testvéreink fi­gyelmét felhívjuk arra, hogy aki autót szeretne hajtani s autót készül venni magának, előbb ta­nulja meg a szabályokat és tör­vényeket, tegye le a formális autóhajtási vizsgát az illetékes állami hivatal emberei előtt s ha megkapta az engedélyt, akkor aztán majd igazán szabadon él­vezheti Amerika ezernyi szép­ségeit . . .! 37 éves, Cece Lajos 25 éves, Sikó Dezső 27 éves, Földi Imre 28 éves,. Kovács Sándor 20 é,ves, Nagy Zoltán 31 éves, Marton­­csik József 38 éves volt csendőr­zászlós, Adorján Gusztáv 53 éves, Lapsánszki István 23 éves, Suba György 21 éves, Varga Lajos 34 éves, Kincses József 27 éves, Mertinkó József 20 éves, Szabó Mihály 51 éves és a fia­talkorú Sz. István miskolci és Miskolc környéki lakosokat. Az ügyész szerint október 26- án a tömeg megostromolta a miskolci megyei rendőrkapi­tányság épületét. Az épületből menekülő Gáti Gyula rendőral­ezredest elfogták, agyonverték, majd teherautó után kötve vé­gigvonszolták a városon és fel­akasztották a szovjet emlékmű­re. Ugyancsak ide akasztották Freimann Lajps budapesti gombügynököt is, aki a brutális cselekedetre rosszaló megjegy­zést tett. A vádlottak bestiális módon meggyalázták Mohai Ist­ván államvédelmi százados holt­testét. Meggyilkolták Ráduly József rendőrszázadost, Juhász' József államvédelmi hadnagyot és az emlékműre, illetve a Hat­vanötösök utcájában egy fára felakasztották. Kegyetlen mó­don megkinozták Strelecz János rendőrhadnagyot és Gáti Imre államvédelmi századost, akik a kórházban sérüléseikbe belehal­tak. Antal Gyula őrmestert le­dobták a megyei tanács erkélyé­ről és agyonverték.” (El lehet képzelni, mennyi gazság előzte meg az ÁVO és ÁVH részéről e brutális cseleke­deteket, ha ily szörnyű mérvet ölthetett a népharag. Erről azonban hallgat a tudósítás.) TIZENEGY ÉV — PATKÁNYOK KÖZÖTT A budapesti Népakárat ápri-> lis 12-i számának tudósítása vi­seli ezt a címet. Gruber Lajos lakásnyomoruságáról szól a cikk, aki az Orczy-ut 38 alatti bérkaszárnya egyik lakója. “Olyan szintelep hangon, olyan fásultan beszél, ahogyan csak agyangyötört, minden remé­nyükben csalatkozott emberek beszélnek. Amit mond, irtóza­tos. — Ott lakunk kérem, tizen­egy esztendeje. Hatan vagyunk: a feleségem, én, meg négy gye­rek. A legkisebb 8 hónapos, a legnagyobb 8 éves. Volt egy ötö­dik apróság is, de tetszik tudni, elpusztult szegény. Ma sem tu­dom mitől, talán hogy a patká­nyok annyit harapták ...?... Mert hát egy kétszer három mé­teres szobában lakunk, azután az ajtó rossz, a falak meg ned­vesek, a patkány ezt szereti. De most felállítottunk négy pat­kányfogót. Sajnos, néha minden óvatosság dacára megmarják a gyermekeket, de valahogy min­dig kiheverik . . .” A tudósitó kiment a helyszí­nére, ahol “pici albérleti szobá­ban pelenkát mos Gruberné. A száradó ruha gőze sürü, nehéz párába vonja a nappal is égő villanykörtét, a gyerekeket — fáradtszerü, sápadt apróságok — alig látni a gőzben. Gruber Lajos a kérvények légióját adta be a tanácshoz, de minden lakást másnak utaltak ki. A legutóbbi lakást — ezt is kérvényezte — olyannak adta a tanács, akinek már volt egy szoba összkomfor­tos lakása. Viszont annak jó is­merőse is akadt a tanácsnál, egy kis protekcióért nem ment a szomszédba . . .” Hungarian Hours — RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (130G Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. ÚJABB OROSZ CSAPATOK ROMÁNIÁBAN American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság Ten Cents per Copy—$2.00 per Year 1957. MÁJUS 2. TRENTON, N. J., »— IUIIIIII liSfi YEAR 44. ÉVFOLYAM — NO. 18. SZÁM.__________

Next

/
Oldalképek
Tartalom