Függetlenség, 1957 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1957-11-21 / 47. szám

7n Its 44th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. Amerikai szellemű magyar újság Hungarian News American in Spirit — Hungarian in Language “űtiií?TM Ten Cents per Copy—S2.C0 per Year TRENTON, N. J., 1957. NOVEMBER 21 Választások után Irta: DR. NAGY JÁNOS Rendes körülmények között egy állami választás nem szo­kott sem nagyobb feltűnést, sem országos érdeklődést kel­teni. A new jerseyi kormányzó­választás azonban olyan idő­ben, olyan világpolitikai körül­mények között és két olyan em­ber között folyt le, hogy túl­nőtt az állam határain. Az a politikailag szerencsétlen egy esztendő, amely a republikánus győzelemmel végződött elnök­­választás óta eltelt, minden jó­zan gondolkodású választót meggyőzött arról, hogy az Egyesült Államok politikai sze­kere, úgy bel-, mint külpoliti­kailag kátyúba jutott. így történt azután, hogy az eddig erősen republikánus New Jer­sey államban, most már másod­szor, demokrata kormányzó győzött. Ezúttal azonban nem­csak ő került b,e győztesen, ha­nem magával “húzta” mind­azokat a jelölteket is, akik az ő politikai elveivel indultak és akiknek győzelme többséget adott a demokrata pártnak az állam törvényhozásának alsó házában is. Ez húsz év óta most történt először. Mit jelent ez, összehasonlít­va a négy év előtti kormányzó­választással és az egy év előtti elnök-választással? És főkép­pen mit jelent ez a jövő politi­kája szempontjából? Úgy az elnököt, mint Meyner kormányzót első Ízben megvá­lasztották anélkül, hogy több­ségi törvényhozást adtak volna melléjük. Ez annyit jelentett, hogy az ember, az egyéniség, a vélt vagy valóságos rátermett­ség alapján döntöttek a vá­lasztók, mintegy kipróbálni akarván őket. Eisenhower ese­tében, mikor másodszor került választás alá, a szerencsésen közrejátszó szerencsétlen kül­politikai események a válasz­tókat nehéz feladat elé állítot­ták, úgy annyira, hogy a nagy politikai bizonytalanságban helyesebbnek látták az elnök személyét újra beválasztani, anélkül azonban, hogy megad­ták volna neki a törvényhozási többséget. Ezzel világosan ki­fejezték azt, hogy nem kell a republikánus gépezet, nem kell a republikánus párt, mint ahogy nem kellett eredetileg sem. Nem ez történt Meyner kor­mányzó esetében. Első négy esztendeje nemcsak az ő ráter­mettségét igazolta be, hanem a demokrata pártét is, mely ki­sebbségben is eredményesen működött. Természetes volt te­hát, hogy a törvényhozási több­séget is megkapta nemcsak a demokrata választóktól, ha­nem a republikánusoktól is. (Ugyanis mindez a folyamat egy. kimondottan republikánus államban ment végbe!) Ami tehát New Jerseyben le­játszódott és elindult, az való­ban túlnőtt jelentőségében az áliám határain s világosan mu­tatja azt, hogy ma már a vá­lasztókat nem lehet csupán a helyi jellegű kérdések határai közé szorítani, hanem elhatá­rozásaik megtételénél az egész nemzetre való kiható intézke­déseket is tekintetbe veszik. A lezajlott választási küzdelem során — nyíltan bár nem szere­peltek a világpolitika égető problémái — mégis ott volt, ott égett a genfi kudarc, a szuezi bizonytalanság, a magyar sza­badságharc ügyének szeren­csétlen kezelése, a sziriai vesz­teség és nem utolsó sorban a sputnik, mely azóta is ott ke­ring fejünk felett, mint kiáltó bizonyítéka annak, hogy a po­litikában nemcsak “szimpati­kus” vezető kell, hanem meg­felelő és államvezetésre alkal­mas együttes párt is. A bel- és külpolitikai bizony­talanság, ahová a jelenlegi re­publikánus államvezetés jutat­ta az egész országot, volt a va­lóságos választási nagy kérdés és erre volt a válasz az a min­dent elsöprő demokrata győ­zelem, mely egy irányt muta­tott 1960 felé is: New Jersey nép.e nemcsak kormányzót vá­lasztott, hanem az utat is meg­nyitotta egy esélyes elnökjelölt előtt, aki nem jöhet máshon­nan, mint a demokrata pártból és a mi megítélésünk szerint New Jerseyből. Hálaadási táncmulatságot rendez a William Penn Fraternális Egyesület November 28-án, csütörtök este 9 órai kezdettel nagysza­bású táncmulatságot rendez a trentoni fiók a Szent István Hallban (volt Magyar Ház), Genesee és Hudson utcák sar­kán. A táncmulatság elnöke We­ber József közismert tagtár­sunk. Alelnökök: Soltész Ist­vánná, Gracar Andrásné és Demkó Andrásné. A frissítő bizottság elnöke Gracar András és tagjai: Sol­tész Istyán, Vágott István, Rad­­ványi Ferenc, Vágott András, Demkó András, Szenczi Frank, Edward Lukács és Radvány János. A rendező bizottság tagjai a fiók tisztviselői és a fiók ösz­­szes tagjai. A tisztviselők: Radvány Fe­renc igazgató, Révész Lajos kerületi szervező, Takács Já­nos fiókelnök, Vágott István alelnök, Péntek Miklós pénz­táros és Molnár Ferenc és Ma­yer János ellenőrök. Mint a múltban, úgy most is a legnagyobb gondossággal készül a vezetőség, hogy ven­dégeink a legjobb kiszolgálás­ban részesüljenek. A zenét a hires Kára Németh zenekar fogja szolgáltatni, ami már egyedül is kelő garanciát jelent a táncolni és szórakozni szere­tő tagtársainknak és baráta­inknak. Tekintve, hogy ez az első al­kalom, amikor a hálaadás napi pulykavacsorát magyarszokás­hoz illően cigányzenével és magyár táncokkal tölthetjük, igy már most felhívjuk a kö­zönség szives figyelmét, hogy igyekezzenek a jegyváltásról minél előbb gondoskodni, mert a' túl későn jelentkezőknek esetleg nem bírunk megfelelő helyet biztosítani. Jegyek kap­hatók a fiók tisztviselőinél, á rendezőbizottság elnökénél, az alelnöknő tagtársainknál és a trentoni kerületi irodában. * A táncmulatság jövedelme a trentoni kuglizó csapatok javá­ra lesz fordítva, hogy minél na­gyobb számban résztvehes­­svnk az 1958-as William Penn országos kuglizó versenyén. Tagtársainkat és a Trenton környéki magyarságot ezúton is szeretettel meghívja és vár­ja. A Rendező Bizottság Talán sikerül... (Jelentés a magyar szabadságharcosok new brunswicki csoportjának nov. 8-án tartott nyilvános gyűléséről) Lassan egy éve szívjuk a szabadság levegőjét. Ez a mai időben nagyon hosszú, de arra nem volt elegendő, hogy a szabadságharc fiait összefogja Többen megpróbálták ugyan de mind mind a saját elgondo­lása alapján. Ebből adódtak a viszályok és széthúzás. Szétforgácsolódott az az erő, amely pillanatok alatt kovácso­­lódott olyanná, amivé lett. Visszagondolok azokra az órákra, amelyeket egyik-másik utcasarkon töltöttünk Pesten a szabadságharc alatt soha nem látott emberekkel. Senki nem kérdezte, ki vagy, mi voltál? Bíztunk egymásban, mert min­denkinek a szemében égett a szabadság utáni vágy. Joggal kérdezhetitek: Miért nem maradtunk olyan egysé­gesek, mint akkor? Ne feszegessük most ezt a kérdést! Zárjuk le a múltat és nézzünk a jövőbe! Hirtelen csöppent az ameri­kai magyarság életébe Vido­­vics Ferenc. Fizikailag eléggé megtört, de ezt pótolja szelle­mi és lelki ereje, amit a kom­munista börtönök sem tudtak megtörni, ő volt az első, aki felül emelkedett a politikai és személyi harcokon. Látta, hogy ezzel csak fölöslegesen paza­roljuk az erőnket, pedig arra még szükség van. És ez bizal­mat kölcsönzött a jövőre nézve. Vidovics Ferencet mindenki örömmel fogadta, úgy a régi, mint az uj magyarok. A régiek között vannak politikai munka­társai, közöttünk harcos társai. Ezen a ponton találkozott a politikus és a szabadságharcos. Az, hogy valóban találkoz­tunk, november 8 a bizonyíték. Eddig soha nem érdekelte a régebbieket a mi ügyünk. Most amikor Vidovics Ferenc jelent neg a mi gyűlésünkön, ők is érdemesnek tartották meghall­gatni a mi meglátásunkat is, Szeredás Jenő tájékoztatta a résztvevőket a torinói kong­resszus eredményeiről. Utána Vidovics beszélt, ismertette az i álláspontját, hazánk és test­véreink iránti kötelességeinket. A jelenlevők komoly vitának voltak részesei, ami csak az utat egyengeti az igazság felé. Nagyon sok igazán értékes hozzászólás emelte a gyűlés színvonalát. Sajnos nincs elég hely, hogy ezt is lerögzítsük. Mindenki megelégedéssel gon­­lol arra, hogy a magyar sza­badságharcosok ügye végre be­csületes kezekben lesz. Én részemről csak azt a ki­jelentését helytelenítem — mint azt mások is megjegyez­ték, — hogy “Én nem akarok vezető lenni.” Vájjon miért? Fél talán az intrikáktól? Ez könnyen bekövetkezhetik, de csak azoknál, akik nem a ma­gyar ügyet tartják szem előtt. Véleményem szerint egyedül Vidovics Ferenc tudja és méltó a magyar szabadságharcos ügy pártatlan irányítására. Nekünk, szabadságharcosok­nak egy a kötelességünk: mö­gé állni és segíteni egymást ha­zánk és testvéreink érdekében, amiről soha nem feledkezhetik meg az, akinek ereiben magyar vér csörgedezik, mert: “Ameddig piros lesz a vér, Ameddig fehér lesz a hó, Ameddig zöldéi a rét füve, Lesz jel eszünkbe juttató.” PLÓSZ GYULA ÁLLANDÓ MAGYAR SZÍNHÁZ NYÍLIK NEW YORKBAN Budapest vezető magyar szín­művészei Petőfi Színpad néven színtársulatot szerveztek New Yorkban, melynek első előadása depember 4-én, szerdán este 8 órakor lesz a Robert F. Wagner iskola színháztermében (167 East 76-ik utca). Színre kerül Herceg Ferenc felejthetetlen vigjátéka, a “Kék Róka.” A ve­zető szerepeket Szörényi Éva, Bárczy Kató, Szabó Sándor, Kürthy Péter és Dékány László játszák. Ugyanezt a darabot elő­adják december 7-én és 8-án is. Az első szini-évad 1958 má­jus 31-ig tart, amely idő alatt nyolc közismert, kitűnő színda­rabot mutat be a Petőfi Színpad sorozatos előadásokban. Tervek 'szerint minden héten szerdán, szombaton és vasyrnap lesznek előadások. Az egész színházi évadra, tehát a 8” különböző da­rabra bérletfüzeteket árusít a Petőfi Színpad, melyek révén a magyayry színházlátogató kö­zönség a napi áraknál olcsóbban és előre biztosíthatja jegyét. Úgy a b,rlet, mint a napi jegy­igénylések dolgában legtanácso­sabb közvetlenül a Színpad iro­dájához fordulni, 113 East 37 St. New York 16, N.Y. (Tel. MUrray Hill 6-2450).) A bér­­letket november 30-ig tanácsos megszerezni, mert csak korláto­zott számban állnak rendelke­zésre. A Petőfi Színpad megalaku­lásának hírét minden megyer szinházkedvelő őszinte örömmel fogadta, mert egy olyan művé­szi együttes játékában lesz al­kalma az amerikai magyarság­nak gyönyörködni, amely Buda­pest bármelyik színpadának dí­szére válna. Help Fight TB MOST EGY ÉVE... Egy éve lesz a jövő héten, hogy a Camp Kiimerbe megérkeztek az eltiport magyar szabadság­harc meneküljeinek első csoportjai ... A szinte csak napok és órák alatt “Menekültelszállásoló Köz­ponttá” alakitott katonai elosztótáborban első naptól kezdve jó ellátást, finom ételeket kaptak magyar menekült testvéreink s a Meyner Kormányzó által felállított bizottság jóvoltából ilyen “Kerestetési Táblán” kutathatott bárki rokonai, barátai után . . . A legnagyobb amerikai munkás-unió a magyar szabadságharcról George Meany, az AFL-CIO országos munkás-unió elnöke 1957 október 23-án, a magyar szabadságharc első évforduló­ján rádióbeszédet tartott, mély­ben megemlékezett az egy év előtti magyarországi esemé­nyekről és arról a csodálattal kevert várakozásról és együtt­érzésről, mellyel az egész sza­bad világ figyelte az esemé­nyeket. Meany rámutatott arra a hazug játékra, amit a Szov­jet folytatott: előbb biztosítot­ta a civilizált világot arról, hogy megkezdte csapatainak fokozatos kivonását Magyar­­országról, tárgyalásokat kez­dett a törvényes magyar kor­mánnyal, de közben felvonul­tatta hatalmas haderejét és vérbefojtotta a magyarság sza­badságharcát. A Kremlin brutális aggresz­­sziója megmutatta a világnak a szovjet szólamok és a kom­munista propaganda kétszínű­ségét ; a világ végre megláthat­ta azt, hogy mit jelent a való­ságban a Szovjettel való “co­­existencia,” békés egymásmel­­lett-élés a gyakorlatban. A ma­gyarság sorsa, szörnyű szenve­dése, intő példa az egész világ s elsősorban Ázsia és Afrika né­pei számára: a kommunista uralom alatt nincs szociális igazság, nincs szabadság, csak embertelen elnyomás és ki­zsákmányolás van! — mondot­ta a hatalmas munkásszervezet elnöke. “Egy évvel ezelőtt a magyar nép felkelt, hogy lerázza ma­gáról a zsarnokság uralmát, a nyomort és elnyomást. Az előre nem tervezett spontán forrada­lomnak nem voltak modern fegyverei, nem volt egységes szervezete, csak egyetlen cso­dálatos ereje: a nemzet meg­törhetetlen szabadságvágya!” — ezekkel a szavakkal kezd­te beszédét Meany, a beszéd konklúziója pédig ez volt: “A civilizált világ nem bo­­csájthatja meg és nem felejthe­ti el a magyarság legkiválóbb fiainak legyilkolását, bebör­tönzését, deportálását, megkin­­zását. Az Egyesült Nemzetek Különbizottságának jelentése súlyos vádirat a Szovjet gyar­matosítók és bábjaik bűneiről. Ezeket a bűnöket nem tünteti el a mesterséges bolygók kilö­vése. Az amerikai szakszerve­zetek komoly segítséget nyúj­tottak Ázsia és Afrika népei­nek, függetlenségük kivívásá­ért folytatott harcukban s most ezeknek a népeknek kell elől járniok a magyar nép el­nyomói ellen folytatott küzde­­(Folyt. a 4-ik oldalon) Menekült magyar művészek sikere Amerikában Azok a menekült magyar mű­vészek, akik októberben “Buda­pesti képeslap” cimü magyar­­nóta-operett műsorukkal körút­ra indultak magyarlakta váro­sainkba, hatalmas sikert arat­tak mindenütt. Most egy uj mű­sorra készülnek. Mészáros György, aki a “Budapesti képes­lap” cimü műsor rendezője volt, most közli, hogy egy teljesen uj müsorszámokkal összeállított program kerül bemutatásra “TÚL AZ OPERENCIÁN . . .” címmel. Ebben az uj műsorban fellépnek a “Budapesti Képes­lap” legnagyobb sikert aratott szereplői: Nagy Lajos és Jósa Margit is. Az uj műsor nemcsak dalokban, de szereplőkben is gazdagabb lesz, mert Vasadi Im­re, a budapesti Operaház szólis­tája és Kállay Erzsi, a Fővárosi Operett színház táncos-szub­­retje is szerepelni fognak. Újra felcsendülnek a legszebb magyar nóták, hallgatók és csárdások, valamint az újonnan kiválogatott dalok hires magyar operettekből. Műsorra kerül a “Házassági hirdetés” cimü egy­­felvonásos bohózat is, melyben a közönség 30 perces nevetésre talál ... A “Túl az operencián” (Folyt, a 4-ik oldalon) A A Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. Buy Christmas Seals YEAR 44. ÉVFOLYAM — NO. 47. SZÁM

Next

/
Oldalképek
Tartalom