Függetlenség, 1957 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1957-01-03 / 1. szám

In Its 43rd Year of Publication, This VPeehly Is the Oldest ..Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published m Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 44. ÉVFOLYAM — NO. 1. SZÁM. TRENTON, N. J., 1957. JANUÁR 3. Ten Cents per Copy—S2.00 per Year Urunk, Teremtőnk, adj boldog uj esztendőt a ma­gyarnak. Ne próbáld meg erején felül ezt a drága népet, nehogy elpusztuljon szent, nagy viasko­­dásában. Ne engedd, óh Iste­nünk, hogy a sátáni erők diadal­maskodjanak s a vészek árja végleg elborítsa azt a földet, ahová álmainkban mi is hazajá­runk. Ha elpusztulna az a nép, óh Urunk és Teremtőnk, a Te or­cádról is lehullana a fények egy­­rózsája, mert a népek bölcsőjé­nél jókedvedben alkotád a ma-, gyárt. Hősnek, nemesnek, “büszke szertelennek.” Óh, jól tudjuk, hogy sokszor tette próbára tü­relmedet ez a nép, mert letért az ösvényről, melyet kijelöltél szá­mára s tékozolta is nagy-nagy kincseit, amelyeket Te adtál ne­ki ; mint tehetségét, a szépsége­kért való lelkesedni tudást. Több, mint ezer év óta mélysé­gek és magasságok közt hányó­dott ez a nép s most feljutott megint olyan magasra, hogy bá­mulva néz reá mindenki szerte a világon. Te vezérelted oda újra Urunk hogy Szikrázó fényekkel teljes útját meglássa mindenki .’s Te is gyönyörködhess a nagy té­kozlóban és magadhoz öleld vég­telen szeretetedben. De lásd, Topunk, erőinek fogytán van már a magyar, üj próbára ne méltóztasd elküldeni, mert sebei vannak, amelyekből egyre omlik a piros vér s fájdalmai, keserű­ségei immár elviselhetetlenek­nek látszanak. Újra megtisztult ' és olyan szép lett megint a magyar, óh Urunk, mint amilyennek terem­tetted. Vérző orcáját rajongva nézi a világ, a szive dobbanását a történelem lapjaira Írják. De most már irgalmazz. neki. Kösd be a sebeket, törüld le a könnyeket s a friss sirhalmok tízezrein növeszd legszebb vi­rágaidat. Légy kegyelmes, né­peknek Ura. 1957 legyen boldog esztendeje a magyarnak. A magyar nép gerince nem hajlik, pedig a moszkvai hóhérok és azok budapesti pri­békjei minden kinzóeszközt ki­próbáltak már rajta. Az a nép, amelyik igy és ennyit tud szen­vedni, de fejet nem hajt, vég­képp zavarba hozta Moszkvát. Erre a “betegségre” Lenin elfe­lejtett receptet Írni. Yenin a sa­ját népét, az oroszt tartotta szem előtt, amikor utasításait irta. Azt a népet, amelyik sir és nyöszörög, porig alázkodik, ha megkorbácsolják. S Moszkvának most már Vá­lasztania kell a teendők között. Ma már a szovjet fővárosban is pontosan tudják azt, ami nyu­gaton amolyan szólás-mondás számba megy — s ami voltaké­­pen a történelmi valóság — hogy t. i. a magyar szabadság­­harc a világkommunizmus esz­méjének és a szovjet imperiá­­lizmus darabokra hullásának a kezdetét jelenti. Moszkva lassan lazítja a gyeplőt. Budapesti helytartó­ja, Kádár még megpróbálko­zott a statáriummal, de a ma­gyar nép ellenállása csorbítat­lan egész maradt. így aztán Kádár engedett- A törvényen kívül helyezett munkástanácso­kat, akármilyen vonakodva is, kénytelen elismerni. Az ifjúság magatartását kénytelen tudo­másul venni. Pedig ez az ifjú­ság független magyar életet kí­ván. Hiába dübörögnek Buda­pest utcán a szovjet tankok, a magyar nép kitart a szabadság gondolata mellett. Éhezve, fázva és rongyosan is! Hruscsevék már nem re­ménykednek a behódolásban s különben is tulkéső volna már. Mostmár az ázsiai néppk követelik leghangosabban a Szovjet kivonulását Magyaror­szágról. S szinte bizonyosnak látszik* hogy amit nem ért el a nyugati világ méltatlankodá­sa, könnyen valósággá válhatik az ázsiai népek követelése kö­vetkeztében. Ha a Szovjet nem cselekszik gyorsan és kielégítő módon, Ázsiában már nem apostoíkod­­hatik az elesett népek meg­­mentője és támasza mézében. A világ érdeklődése a ma­gyar ügy iránt nem aludt el, mint ahogy azt a Szovjet re­mélte. Teháj tennie kell vala­mit, hogy a népek ellenszenvét valamennyire kiegyensúlyoz­za. A Magyarországon elköve­tett gaztettét immár soha jóvá­tenni nem tudja, de valamit ta­lán még megmenthet a maga számára. így aztán még az is lehetsé­ges, hogy a Szovjet nagylelkű lesz. Fogcsikorgatva, de nagy­lelkű lesz. A kommunista ideológiában és világuralmi törekvésben nincs szó nagylelkűségről, de a szükség törvényt bont. Moszkvában a hajukat té­pik, de érzik, hogy valamit tenni kell. MAGYARORSZÁGI HELYZETKÉP... Adományokat nem fordít másra a Szövetség Az Amerikai Magyar Szövet­ség központja adómentességi engedélyénél fogva nem fordít­hat “charity” címen beérkezett adományokat admnisztrábióra. Éppen ezért felkérjük a tagegy­házakat, egyleteket, ^osztályokat, hogy megajánlásaikat szíves­kedjenek késedelem nélkül be­küldeni, hogy a Szövetség köz­pontja fennakadás nélkül végez­hesse el, a rábízott nemzetmen­tő szolgálatot. A segéllyel kap­csolatos teendők oroszlánrészét Washington társadalmának ne­ves hölgytagjai tiszteltreméltó szorgalommal mint önkéntes munkaerők látják el. Midőn e sorokat írjuk — 1956 decemebr 3-án -r- 110,000 körül van az Austriába menekült ma­gyarok száma és a Bécsbén tar­tózkodó amerikai újságírók jér lentése szerint e szám naponta átlag 3000-rel nő, annak ellené­re, hogy az osztrák határon szovjetorosz tankokat is nagy számban vonultattak fel, hogy megakadályozzák a kiözönlést. A jelek szerint azonban a Du­nántúlon — Budapest és az oszt­rák határ közt— annyira szét­esett a kommunistea kormány régi hatalmi apparátusa: rend­őrség, katonaság, párt és helyi közigazgatás — hogy a leg­utóbbi napokban ezreknek sike­rült megközeliteniök a határt: vonaton, szekéren, biciklin, gya­log — ahogy lehetett — s az utolsó kilóméterket már életük kozkáztatásával vállalták, noha egyes helyeken, főleg Sopron környékén a szovjet csapatok megint aknamezőket is fektet­nek le. De tudunk esetekről, amikor a sikeres menekülésen felháborodott magyarokból szá­mosán Bécsből visszamentek Budapestre, csak azért, hogy otthon rekedt hozzátartozóikat is kimentsék az általuk már ki­tapasztalt menekülési útvona­lon . . . A 110,000 menekültből 35,- 000-et már tovább szállítottak nyugati uibzágukua,, tengeren­túlra is. A menekültek szem­pont j ából legfontosabb örvende­tes esemény Eisenhower elnök intézkedése, aki az USA*-ba so­­ronkivül bejöhető magyar me­nekültek számát felemelte 21,- 500-ra. Ottawai jelentés szerint Ca­nada is — Anglia és Franciaor­szág példáját követve — most már számbeli korlátozás nélkül engedi be a magyar szabadság­­harc menekültjeit. Svájcba már hatezren mentek be és a kicsi, de igen gazdag ország még 4000 menekültet vállal.. Azok a szerencsések, akik Nyugatra jutottak az óhazai po­kolból, nyugodtak lehetnek jövő sorsuk iránt: egy-két hónap alatt mindnyájan valahol révbe jutnak. Annál aggaesztóbb azonban a Magyaországon szen­vedő kilenc millió magyar hely­zete, a Sozvjetunióba deportál­také pedig kétségbeejtő. Hiába mozdul meg mellettük az egész világ nagyobbik része, a kö­nyörtelen moszkvai uralkodó banda füytül mindenre és min­denkire, elsősorban az Egyesült Nemzetek Szövetségére, amely szánalmas gyengeséget tanúsít a magyar kérdésben, nem mer kiállni komolyan a Szovjetunió ésfbábja: a Kádár kormány el­len. A New York Times november 30.-i számának egyik vezércik­ke igy foglalja össze a magyar helyzet képét: “A forradalom tovább tart. A szovjet öldöklé­sei, Kádár fenyegetései, a hideg és az éhség, mindezek nem ve­tetek véget az ellenállásnak. Ma­gyarország ma még gazdasági­lag nagymértékben meg van bé­nítva. Semmiféle jele sincs an­nak, hogy a Kádár-klikk válami­­féle népi segítséget élvezne és ez a klikk oly kényesnek találja a jelenlegi helyzetet, hogy nem meri beengedni az Egygesült Nemzetek megfigyelőit.” Az egész világ csodálatát vív­ja ki Magyarország népe, első­sorban az ipari munkásság és a főiskolai ifjúság bátor, sőt vak­merő ellenállásával. “A magyar név megint szép lett, méltó régi ngay ghiréhez ...” (Petőfi hires sorai egy kis módosítással.) Ha lesz annyi kitartásuk, hogy élel­mezési gondjaikat a velük min­denben együttérző parasztság segítségével megoldják, még csoda is történhet: a parányi Dávid parittyaköve — az álta­lános sztrájk —■ és nemzetközi munkásakcm úgy főbe kólint­­hatja az orosz Góliátot, hogy egész gazdasági élete beleren­dül .. .! ' Több ...iát száz­? :JIió... Több, mint százmillió azok­nak a száma, akik itt Ameriká­ban valamilyen egyházhoz tartoznak, templomba járnak. A napokban jelent meg a “Yearbook of American Chur­ches”^. évkönyv, amely pontos statisztikai adatokat tartalmaz e téren. Ebből tudjuk meg töb­bek között azt is, hogy talán sehol a világon nem áldoznak annyit templomokra, egyházi Célokra, mint Amerikában. Még a világmissziós munkákat is legnagyobbrészt amerikai pénzen végzik, amit amerikai egyháztagok adnak össze. 1955 december 31-én az Egyesült Államokban levő egy­házakhoz 100,162,529 lélek tartozott. Egy év alatt 2,679,- 981 lélekkel gyarapodtak az egyházak. A lakosságnak 60.9 százaléka tartozik ma egyhá­zakhoz. (1950-ben még cSak 57 százalék tartozott, 1900-ban pedig csak 36 százalék.) A protestáns egyházak tag­jainak száma 58,448,567, a ró­mai katolikus egyházé 33,396,- 647. Zsidó hitközséghez tartoz­nak 5,500,000-an, görögkeleti egyházakhoz 2,386,945-en, a buddhista egyházakhoz 63,- 000, stb. Mindezekből látható, hogy ebben a hazában Istent imádó emberek élnek . . . akik hitü­kért áldozatokra is készek. Az arany középút A háború utáni korszak ma­gával hozta a középosztálynak nevezett népréteg kiszélesbülé­­sét és tekintélyének a gyarapo­dását. Samuel Lubell most adott ki egy írást, amely ennek a tü­neménynek a politikai jelentősé­gével foglalkozik. A könyv cí­me: Revolt of the Moderate (A Mérsékeltek Forradalma) . Lubfell szerint az amerikai szavazók túlnyomó többsége ir­tózik a szésőségektől, amibe a szélső jobb és szélső bal egyfor­mán beelértődnek és a közép­utat követi, amely azonban mé­gis halad a korral. Ez a jelenség érezteti hatását mindkét nagy politikai pártunk programijá­nak a kialakulásában, a republi­kánuséban és a demokratáéban. A problémák radikális megol­dására való uszítások Ameriká­ban süket fülekre találnak. Az amerikaiak még nagyobb jólét­­ree, még több biztonságra töre­kednek, úgy gazdasági, mint politikai téren és az amerikai politika vezérelveinek állandó­sítására. Tiü év óta tartó sikeres gaz­dasági eredmények után. miköz­ben nem felejtkezik meg a nem­zetközi viszonyokban rejlő ve­szedelmekről sem, az amerikai közönség az elért eredmények állandósítását kívánja,. Állandó­an és biztonságban szeretnénk előrehaladni, de nem a járatlan utak göröngyös kockázatát vál­lalni. Ennek az irányzatnak hódol­va, a nemzeti egységre való tö­rekvés általánossá vált és a sza­vazók különálló érdekcsoport­jainak kijegeceződése szünőfél­ben van. A városi bérház lakója például a környéken házat vásá­rol és kilép a városlakók érdek­­csoportjából, amelynek tagjai azelőtt szolidárisán együtt sza­vaztak. A szakszervezetek ki­vívták és megszilárdították he­lyüket a társadalomban. A mun­kás keresete és vásárlóereje fel­szökött. Szavazata az általános és helyi választások alkalmával támogatja azt a törekvését, hogy fenntartsa és ha lehet ja­vítsa életszinvonalást; jobb is­kolákat, utakat és közszolgálta­tásokat vívjon ki magának. Eb­ben azután együtt szavaz köz­ségének hasonló gondolkozásu lakóival, bármi legyen is azok foglalkozása, vagy társadalmi háttere. A “munkások szavazata” mellett a “gazdák szavazata” is alkatrészeire bomlik. A kisgaz­da szavazata ma már nem a földművelők közös érdekeitől függ, hanem anyagi helyzetétől és kiadásaitól, a terméstől, (Folyt, a-2-ik oldalon) Magyarország teljes gazdasági összeomlás előtt áll... Moszkva vérakezü helytar­tója, Szeröv generális, a népir­tási szakértő és a budapesti báb­kormány pyrrhusi győzelmet arattak: a magyar fegyveres ellenállást és az általános sztráj­kot körülbelül felszámolták; a budapésti központi és a nagy vidéki területi munkástanácsok számos tagját börtönbe dugták; több mint 200 felkelőt kivégez­tek a statárium alapján (hiva­talosan egy kivégzést ismernek be, Miskolcon) ; más néven új­raélesztették a politikai terror-Mindszenty bíboros szörnyű megki­­noztatása A “Look” magazin december 6-án megjelent száma közli Bu­dapesten járt munkatársának, Balogh-Bain Lászlónak riport­ját Mindszenty bíboros szörnyű megkinoztatásáról. Az újságíró­nak november 4.-én sikerült Mindszenty Józseffel beszélnie, közvetlenül azelőtt, hogy a bí­boros bemenekült az USA kö­vetségre. Részletesen elmóndta letartóztatása és megkinoztatá­­sa történetét. Az ÁVO pribék­jei Péter Gábor és felsőbb fo­kon Rákosi Mátyás parancsára meztelenre vetkőztették Ma­gyarország hercegprímását, na­­popon át gumibotokkál ütötték­­verték, egy hideg, nyirkos cellá­ba zárták december végén, hogy gyenge tüdeje még jobban tönk­re menjen, kényszeritették, hogy legyen szemtanúja szemér­metlen orgiáknak és heteken át éjjel-nappal folytatták vallatá­sát, nem engedték aludni sem. Mikor összeesett, nyomban fel­élesztették, nehogy kipihenhesse magát. A bíboros nem tud arról, hogy kábítószerekkel kezelték volna. A hercegprímás kijelentette az újságírónak, hogy nem isme­ri1 el a kommunista reszimet, bárhogy kényszeritenék is erő­szakkal arra, hanem mindig küzdeni fog ellene. “A világ elé fogom tárni saját ecetemet a kimondhatatlan brutalitásról, melyet velem szemben alkalmaz­tak, ami meghaladja normális emberi lény elképzelését” — mondotta Mindszenty József az amerikai újságírónak. Memoár­jai jövedelmét a magyarországi katolikus egyház felsegitésére fogja fordítani. Átadta az új­ságírónak másoliatban Eisen­hower elnökhöz intézett ismert levelét is, mely hangoztatja: “Kérem, ne felejtse el ezt a kis, becsületes nemzetet, mely most kínzásokat és halált szenved.” —^ * '__ * Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTON1 WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. szervezetet, ,az ÁVH-t. Vagyis minden menne a régi sztálini vonalon, Rákosi receptje sze­rint, ha mindezzel szemben ott nem állana az ország népe 99 százalékának megta rhetetlen lelki ellenállása, a dolgozó mun­kásság passzív rezisztenciája, “amerikázása,” va^y “ülő­sztrájkja,” mellyel szemben te­hetetlen a bábkormány és, — amit tulajdonképpen első helyen kellene említenünk — a teljes gazdasági összeomlás küszöbön álló veszélye. Ez nemcsak óhazai vonatkozásban jelent óriási ká­oszt; a vele járó s újabb meg újabb kirobbanásokkal fenyege­tő feszültséget, munkanélkülisé­get, nélkülözést, éhezést és fá­­zást, de a Szovjetunió és csatló­sai számára is igen nagy meg­terhelést, kiszámíthatatlan ide­ig. Máris felborultak a lengyel és főleg a magyar események miatt az egész szovjetblokk öté­ves tervei s a Szovjetunió számá­ra Magyarország mostani álla­potában mind súlyosabb teher­tételt jelent. Talán éppen ez a körülmény fog magával hozni valami értelmes megoldást, ki­bontakozást. Az ipari termelés csak 10-15 százaléka a normálisnak. Egye­nesen katasztrpfális a szénbá­nyák helyzete: rendes termelés­ről még szó sem lehet. Már pe­dig a szén az ipar kenyere, szén nélkül nincs hajtóenergia., nincs villanyáram, nincs közlekedés, nem beszélve a magánháztartá­sok fűtési és főzési nehézségei­ről. A munkások hangulata a le­hető legrosszabb a bábkormány és a Szovjetunió irányában s az apró “engedmények” nem felej­tetik el a lakossággal, hogy vál­tozatlanul kommunista rabság és terror alatt élnek s a bábkor­mányt kizárólag az országban levő orosz hadosztályok tartják hatalmon. .H A munkások változatlanul kö­vetelik az orosz csapatok kivo­nulását, Horváth Imre és társa­inak eltávolítását az Egyesült Nemzetekből és demokratikus uj választásokat. Erről jelenleg persze a Szovjetunió és bábjai hallani sem akarnak, de a küszö­bön álló gazdasági összeomlás még más álláspontot is kialakít­hat náluk. Nem lehet megállapítani, honnan repítették fel kísérleti léggömb gyanánt azt a hirt, mely az amerikai lapok decem­ber 19-iki és 20-iki számaiban látott napvilágot és amely sze­rint Kádár János bábkormánya 400 millió dollár kölcsön felvéte­lére számit az Egyesült Álla­moktól. A rablók és gyilkosok kormánya, miután a magyar szabadság-harcosok t i z ezreit ölette meg s 38,000 magyart de­­portáltatott talán örökös rab­ságra a Szovjetunióba, miután lábbal tiporja a legelemibb em­beri jogokat és változatlanul rabságban tartja a Szovjet ka­tonai erejével, kegyetlen erősza­kával a magyar népet, rémural­mát a derpokráeia országának anyagi segítségével akarja sta­bilizálni! Amerika egy szabad, demokratikus, semleges Ma­gyarországnak bizonyosan szí­vesen és nagylelkűen adna hosz­­szu-lejáratu, hatalmas kölcsönt, de nem a Szovjetunió letiport gyarmatának! Hiszen minden anyagi támogatás, mely a Ká­dár-féle bábkormányhoz érke­zik, közvetve a Szovjetunió ér­dekeit szolgálná!

Next

/
Oldalképek
Tartalom