Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1956-06-21 / 25. szám

In Its 43rd Year of Publication, This Weekly Is the Oldest ..Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian, News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 43. ÉVFOLYAM — NO. 25. SZÁM. 20 TRENTON, N. J., 1956. JUNIUS 21. Ten Cen ts per Copy—$2.00 per Year Az amerikai sajtó ama része, amelyiket baloldali­nak nem nevezhetünk, mert vi­sítva tiltakozna a gyanusitgatás ellen s igy legfeljebb csak a “ka­cér” jelzővel merjük illetni, egyre többet foglalkozik Bulgá­­nyin, és Hruscsov mesterek a­­merikai látogatásával. Ezt a lá­togatást már mint befejezett tényt könyveli el. Elemezi a szovjet főemberek ide jövetelé­nek politikai jelentőségét s az ebből fakadó gazdasági lehető­ségeket és igy tovább. Ha lapok nem is azok, de a módszer, amelyiket gyakorol­nak feltétlenül komunista: ad­dig kell valami nemlétezőről be­szélni és írni, amig az emberek agyába bevonul, mint valami létező. Hivatalos meghívásról még szó sincs,' de az amerikai ember agyába már beszivárgott a gondolat, hogy Hruscsov és Bulgányin, egy külön amerikai használatra készült mosollyal egyszer csak betoppannak. A politikusok nem érnek rá a kér­déssel foglalkozni, még kevésb­­bé tiltakozni, mert őket a nagy belpolitikai harc erőinek szaka­datlan átrendezése és felvonul­tatása köti le. A kevesek közöt Knowland szenátor az, aki felfigyelt erre a i különös sajtókampány ja. Azt mondta a szenátor egy gyűlé­sen : Ezeknek a lapoknak a mun­katársai megpukkadtak volna mérgükben, ha annak idején — például Hollandia, Luxemburg és Belgium bekebelezése után— az amerikai kormány hivalatos látogatásra hívta volna Hitlert és Gőringet. A szovjet diktáto­rok ennél sokkal több országot kebeleztek be, ennél sokkal több népet igáztak le. Hát akkor ezek miért rokonszenvesek? — kér­dezte a szenátor. Feleletet egyik lap sem adott. A szerkesztők úgy tettek, mint­ha nem hallották volna. S vall­juk meg, nehéz is volna felelni. Legalább is tiszta lelkiismeret­tel felelni. Ugyanarról a sajtóról beszé­lünk, amelyik a második világ­háború idején és után Uncle Joe-nak, Jóska bácsinak becézte Sztálint és mint kedves, joviális öregurat lopta be az amerikai nép tudatába.­Az éppen olyan bűnös dolog -volt, mint ahogy az most Niki­­táékkal. —o— A régi trójai fa-ló históriája jut eszünkbe azzal kapcsolato­san, hogy Moszkvába látogató­ba hívták az amerikai hadsereg, a légierő és a haditengerészet főparancsnokait. Voltaképpen a kérdésről elmélkedni sem kelle­ne, hiszen az elnök elutasította a kedvesnek jelzett meghívást s igy csak a légierő főparancsno­ka látogat el a szovjet főváros­ba. Ugy-e mindenki ismeri a tró­jai fa-ló históriáját? Az ókor vak költője, Homeros irta le bő részletességgel. A görögök hosz­­szu ideig ostromolták Trója vá­rát, de bevenni nem tudták. így aztán cselt vetettek. A görö­gök hajóra szálltak, jelezve, hogy feladják a reménytelen os­tromot. Ajándékba azonban hagytak a várfalak alatt egy ó­­riási méretű, fából készült lo­vat. Az ujjongó trójaiak bevon­tatták a városba a különös aján­dékot és bőséges áldomást ittak. Ámde éjjel, amikor a részeg trójaiak szanaszét hevertek, a fa-ló belsejéből kimásztak a gö­rög katonák, kinyitották a ka­pukat, a lesben álló görög had­sereg berohant, felkoncolta a vár népét. Trója elveszett. Nem vagyunk naivak. Tudjuk, hogy az amerikai haderő gépezete mozgásba jönne a Moszkvában vendégeskedő katonai főpa­rancsnokok nélkül is, ha erre szükség volna. De a trójai fa-ló históriája más vonatkozásban is érvényes. A szovjet propaganda elhitetné a világgal, hogy ime, nincs ne­­kikötitkuk, hiszen mindent meg­mutattak a legfőbb amerikai hadvezetőségnek . . . Ezt a tró­jai fa-lovat lopnák be a hiszéke­nyek fülébe. A hiszékenyek pe­dig nem tudják, hogy a Szovjet­ben csak egyféle látnivaló van. Az, amit a vörösek kifejezetten mutogatni akarnak. Az amerikai magyarnyelvű vörös újság vájjon mikor szánja rá magát egy kis szánom-bánomra ? Pél­dát vehetne az amerikai Daily Workertől. “Hibás volt a felfo­gásunk, szörnyű a tévedésünk,” —írja a Daily Worker,—s utá­na acsarkodva marcangolja még épen maradt csontjait. Nem tudunk meghatódni. Ehhez bátorság, férfiasság nem szükséges, hanem éppen az el­lenkezője. Az amerikai komu­nista lap főszerkesztője alányal a hatalom uj urainak, Hruscsev­­nek és Bulgányinnak. Ugyan­olyan lelkesen alányal, mint a­­hogy annak idején alányalt Sztálinnak. A magyarnyelvű komunista újság is pedzi már, dehát Deák elvtárs kissé szemérmes termé­szetű. Nyelve nem olyan rugal­mas, hogy ily gyorsan kanya­­ritsa. Lassan, lassan azonban az ő nyelve is beleilleszkedik abba a hajlatba, ahová most minden hithü komunistának be kell il­lesztenie. Mert hát: a talpnyalás mes­tersége nem is olyan egyszerű dolog . . . Pozsonyban is hulla­nak NEM-lapok A Kaposvárott megjelenő So­mogyi Néplap április 17-i jelen­tése szerint “Április 12-én reg­gel egy “Szabad Európa” pro­paganda léggömb ereszkedett le Bratislavában. A 140 cm átmé­rőjű léggömb a Panenska-uti evangélikus templom tetejére. Ugyanaznap a lakosság és a bratislavai közbiztonsági szer­vek nagymennyiségű ellenséges röpcédulát gyű jöttek össze.” Nagyszabású harangjáték Washington­ban Nándorfehérvár 500-ik évfordulóján A National Capitol Parks közreműködése és az Amerikai Magyar Szövetség anyagi hoz­zájárulása folytán teljes órán át tartó harang-hangverseny lesz az ország székes-fővárosban jú­lius 20-ikán, pénteken esti 8 órai kezdettel. Pontosan 500 év­vel azután, hogy Hunyadi János a Dunán felvette . a harcot II. Mohamed szultán roppant hajó­hadával és Szilágyi Mihály ma­roknyi várvédő 3000 török ágyú torkából szakadt a kénköves zá­por — Washingtonban 49 ha­rangon parádés hangverseny fogja hirdetni a magyarság is­tenhitét és a jobb jövendőben való bizakodását. Az Egyesült Államok elismer­ten legelső “carillon’,’ művésze, Dr. Kamiéi Lefévere európai hangverseny körútját megsza­kítva érkezik akkorra vissza, hogy a Fehér Ház közelében rendezendő szabadtéri zeneün­nepség fénypontjaként, együtt ünnepeljen a főváros magyar­ságával és az ez alkalomra Wa­shingtonba zarándokolok soka­ságával. A Lincoln és Jefferson Memorial között, a japán cse­resznyefák szó mszédságában felállított 49 harangon csak a legritkább alkalommal adnak hangversenyt. A holland király­nő adományozta több százezer dollár költséggel öntött haran­gok használatát a United States Department of the Interior en­gedélye tette lehetővé. Kenyér mellé zoknitartó... A Győri Hírlap írja 1956 má­jus 5-én: “Nem könnyű Gyön­­gyösszentivánon moziba menni. Ha egy-egy jobb filmet játsza­nak, csak úgy lehet jegyet vál­tani, ha más filmhez is jegyet vált a mozilátogató. így történt ez legutóbb is. A Gróf Monte Christo cimü film előadására a mozi vezetősége csak úgy volt hajlandó jegyet adni, ha egy másik filmhez is váltanak je­gyet. A mozilátogató közönség­nek azonban más a véleménye, ők maguk szeretnék eldönteni, hogy melyik filmet nézik meg. Addig is, amig ez bekövetkezik, a földmivesszövetkezet dolgozói elhatározták, hogy csak abban az esetben adnak a mozi veze­tőjének kenyeret, ha zoknitartót is vesz hozzá.” A furcsa hírnek az a magya­rázata, hogy Magyarországon a közönség nem hajlandó a paran­csolt szovjet propaganda fil­mekbe jegyet váltani s olyan­kor üres a mozi . . . Lefévere zenedoktor hang­versenye a Hunyadi indulóval veszi kezdetét és az “Isten áldd meg a magyart,” valamint a “Csillagsávos lobogó” zsolozs­májával végződik. Régi zsoltá­rok és amerikai népdalok leg­szebbjei éppenugy szerepelnek a műsorban, mint a megzenésí­tett Miatyánk, Schubert Ave Máriája és Brahms magyar tán­cai. A Potomac Parkban rende­zendő harangjáték hangverseny teljesen ingyenes és mérföldek­re hallgató. Az amerikai sajtó, rádió, sőt televízió máris érdek­lődést mutat az ünnepség iránt, mely irőreláthatólag országos viszonylatban is igen jó szolgá­latot fog tenni az amerikai és tengerentúli magyarság ügyé­nek. A Vatikán Grösz érsek magatar­tásáról A Vatikán hivatalos lapja, az “Osservatore Romano” május 20-i számában foglalkozik Grösz József kalocsai érseknek a kom­munisták által való rehabilitá­­sával. Az Osservatore Romano szerint az érsek szabadonbocsá­­tását nem lehet az Egyház felé megbékitési gesztusnak minősí­teni, mert egyrészt Mindszenty bíborost a börtönből való kibo­csátása óta szigorú internálás­nak vetették alá, másrészt a püspökre 1950-ben terorral rá­­kényszeritett megegyezés to­vábbra is érvényben van. Az Osservatore Romano meg­állapítja, hogyha a szándék a katolikus egyház jogainak hely­reállítása lett volna, akkor nem “kegyelmeztek” volna meg Grösz érseknek, hanem hamis­nak minősítették volna a váda­kat, amelyek alapján öt év előtt életfogytiglani fegyházra Ítél­ték. Az érseket akkor helyezték vád alá, amikor elutasította az 1950-i kényszer-megegyezést. Az Osservatore Romano él azzal a gyanúperrel, hogy Grösz ér­sek legújabb kijelentései nem valódiak és nem felelnek meg az egyházfő szabad akaratának. Rákosi bukását várják... Amióta Kruscsev elmondotta Sztalint-leleplező beszédét s éle­sen kikelt a “személyi kultusz” ellen, nemcsak a szovjetben, de az összes vasfüggöny-mögötti országokban bizonytalanná vált a Sztalin-embrekék sorsa . . . Magyarországon Rákosi Má­tyás, akinek mostanáig úgyszól­ván a kezében volt a legfőbb i­­rányitó hatalom, nyomban tak­tikázni kezdett s beszédeiben töredelmes beismeréseket tett, igy meg úgy sajnálkozva a “személyi kultusz” s miegymás túlkapásai miatt . . . Bukását és a sülyesztőben való eltünte­tését azonban ennek dacára is már minden percben várják. Az volt a feltevés, hogy Tito moszkvai útja után gyors utón ’’menesztik” a köpcös Matyit. Molotov külügyminiszter vá­ratlan és feltűnő lemondása u­­tán most a “Republica” c. bel­grádi jugoszláv lap, mint az “idők jelét” regisztrálja, hogy: “a szovjet külügyminiszter a sa­ját kezdeményezésére, Tito el­nök Moszkvába érkezését be sem várva” hagyta ott tisztét és hozzáteszi a lap még azt is, hogy: “Most itt az ideje, hogy a többi sztálinista is kövesse példáját . . . Rákosi Mátyásnak és Sztá­lin többi hívének most követnie kell Molotov példáját!” Akárhogy is forduljanak a dolgok Magyarországon, legyen bár jobb, vagy rosszabb a hely­zet a Szovjetben végbemenő nagyvonalú változások nyomán szülőhazánkban is, annyi bizo­nyos, hogy Rákosi Mátyás elta­karodásával a magyar nép egy minden hájjal megkent, kivert, agyafúrt gazembertől szabadul meg s nem kell többé ennek a Moszkvában kitanult, szovjet polgárként Magyarországra ér­kezett, betegre hízott gonosz Sztalin-legénynek ördögi vigyo­­rát néznie . . . “A gyilkos” A házak és a gyárak falain Rákosit szidalmazó feliratok je­lentek meg az utóbbi hetekben Győrött. A feliratok Rákosit “gyilkos”-nak “Beria cinkosá­nak,” a “magyar nép ellenségé­nek” nevezik. Máskor az ilyen gyalázkodásokat sietve eltávolí­totta a rendőrség, de — idők je­le! — a győri Vagongyár Vörös Hadsereg-uti kerítésén már több hete virít egy rajz, amely az akasztófán függő Rákosi ka­rikatúráját ábrázolja, anélkül, hogy valaki utasítást adott vol­na a kerítés átmázolására. Mátyás király ij ját kiállítja New Y orkban a Metropolitan A hires Fifth Avenue-n, a magyarlakta 82-ik uccával szemben levő Metropolitan Mu­seum nagyszabású tárlaton mu­tatja be a négy-ötszáz évvel ez­előtti lovagi torna és hadviselés szerszámait. Három hatalmas teremben sorakoznak fel egy­más mellett az akkori kor pán­cél-öltözetei, vértjei, fegyverei. Régmúlt idők feledésbe ment uralkodóinak felbecsülhetetlen értékű sisakjai, szablyái, dár­dái, fokosai és alabárdjai kerül­tek “Arms and Armor” címen kiállításra. Büszkén mondhatjuk el, hogy harmadgenerációs magyar tu­dós, név szerint Grancsay Ist­ván hozzáértését dicséri a nagy­nevű muzeum fegyvertári be­mutatója. Külön köszönettel is tartozunk neki azért, amiért az általa még a második világhá­ború előtt Bécsben megvásárolt óhazai kincsekből is többet kiál­lított. A legértékesebb ezek kö­zül Mátyás király bálnacsontból készült kereszt-ijja, melynek nyelét elefántcsontból faragott, művészi díszítés ékesíti. Az ősi magyar címer, alatta csőrében gyűrűt tartó, karmában levelet szorongató hollóval: megannyi mementója a legnagyobb rene­szánsz király; az igazságos Má­tyás dicső uralkodásának. Ugyancsak! rendkívül érde­kes az a korabeli magyar pajzs, mellyel még á mohácsi vész ide­jén is védekezhettek az akkori honvédek. Grancsay, aki a Met­ropolitan Museum fegyvertárá­nak igazgatója, a középkori páncélzat leírására megkapta a muzeum pazar kiállítású “Bul­­letin”-jának e havi teljes szá­mát, amit az Amerikai Magyar Szövetség készséggel beszerez 25c eredeti áron bárki részére. Ugyancsak megrendelésre elké­szítteti Mátyás király személyes ijjának fényképét, 4x6 inch nagyságban 50c, 8x10 inch nagyságban pedig $1.25 lemá­­soltatási árban. (Cim: AMSz. 527 Mills Building, Washington 6, D. C.) Évi nagy kirándulását tartja a Függ. Reí. Egyház janius 24-én, most vasárnap Vosler’s Grove-ban Kitűnő zene, ellátás várja a közönséget. Délelőtt szalonna sütés, délben gulyás, töltött káposzta, laci pecsenye Nagyban folynak az előkészü­letek a Függ. Ref. Egyház évi’ nagy kirándulására, melyet jú­nius 24-én, most vasárnap fognak megtartani a Vos­ler’s Groveban. A rendezőség a legmesszebbmenő előkészülete­teket megttete, hogy a közön­ségnek valóban egy kellemes napja és szórakozása legyen. Kitűnő zenéről gondoskodott a rendezőség, amikor leszerződ­tette Didrencz Gusztáv hires rá­dió zenekarát. Az egyház asszonyai kitűnő ebédet készítenek. Lesz gulyás leves, töltött káposzta, laci pe­csenye, virsli, ice cream és hű­sítők. A reformátusok piknikje min­dig találkozója szokott lenni a Trenton és környékbeli magyar­ságnak. Most is messze vidékek­ről készülnek erre a kellemes ta­lálkozóra. A Vosler’s Grove, ahol a pik­niket tartják kies fekvésű, ár­nyas hely, fedett helyiségekkel van ellátva, úgy hogy még eső esetén is fedél alatt lehet és szórakozhat a közönség, köny­­nyen megközelithető. A Cedar Lane és Olden Ave.-nak csak­nem a sarkán fekszik. Ahová Hungarian Hours RADIO Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TREN TONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. rendes autójárat van a Liberty is Olden Ave. autóbusz is oda visz. A kitűnőnek Ígérkező kirán­­iulásra ez utón is meghívja Trenton és környéke magyarsá­gát a rendezőség. Az óhazai magyar­ság újabb remény­kedései ... Május elején menekült nyu­gatra egy 21 éves budapesti szakmunkás, aki igy vázolta a mai budapesti hangulatot: “Otthon általános a vélemény, hogy a Szovjet mostani engedé­keny politikája az USA maga­tartásának hatására következett be oly módon, hogy Amerika,— bár nem tudjuk, hogyan — rá­­kényszeritette a Szovjetuniót, hogy ha már nem is vonul ki a­­zonnal az általa 1945 után meg­hódított országokból, legalább tegye elviselhetőbbé ott a nép életét. Azzal mindnyájan tisz­tában vagyunk otthon, hogy a Szovjetben nagy bajok lehet­nek, hogy egyszerre igy megsze­lídült. A tavalyi nagy genfi csá­­lódás után most abban összpon­tosulnak a remények, hogy az USA mégis, igy vagy úgy, ta­lán gazdasági, talán politikai nyomással fogja visszaszorítani az oroszt Európából. A magyar kommunista párt alsó és középső vezetőségében —vagyis azokban a kommunis­ta körökben, melyekkel én ott­hon érintkeztem—óriási a bi­zonytalanság, idegesség és féle­lem. Senki sem tudja, mi fog kö­vetkezni, mi lesz a helyes, mi lesz a helytelen magatartás to­vábbi két-három év múlva. A Sztalin-kultusz megdöntse e téren nyugaton el sem képzelhe­tő zűrzavart keltett, melyről csak azért nem hallani vagy látni többet, mert mindez a pártirodák zárt ajtaja mögött csendben folyik le.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom