Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1956-06-07 / 23. szám

In Its 43rd Year of Publication, This Weekly Is the Oldest .!Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian NeWS Amerikai szellemű magyar újság YEAR 43. ÉVFOLYAM — NO. 23. SZÁM. <^^>20 TRENTON, N. J.f 1956?'JUNIUS 7. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year ...... —.....................I ■ n ,,, ■ I ■■■■ I I .............................. i .. ——— ■ - ' m. ■< ' ■■ ■■ ■ " - ■■■■ 1 .................................—■ ■ ........... - 1'1 - ------------!- -----------------*-■ M LIGONIERI NAGY NAPOK Jubileumi emlék-istentisztelet, teremavatás Részlet Jókai Mór: TÖRÖK VILÁG MAGYARORSZÁGON cimü történelmi regényéből (Találó idézet és egyben prófécia) A nándorfehérvári diadal 500-ik évfordulójára (Angol változatban készséggel bárki­nek megküldi az Amerikai Magyar Szö­vetség, 527 Mills Bldg. Washington 6, D. C., tetszés szerinti példányban.) POLITIKAI PÁRTOK AMERIKÁBAN Vasárnap, május 27-én délu­tán 4 órakor megkondult a Li­­gonier, Pa.-i Bethlen Otthon kis templomának Molnár-harangja fent a Mória hegyen, ahová ez alkalommal a zuhogó eső dacára is hálaadó istentiszteletre és ju­bileumi emlékünnepélyre jöttek közeli és távoli vidékekről a lel­kes magyarok. Az Amerikai Magyar Refor­mátus Egyesület alapításának 60-ik és a Bethlen Otthon szere­fi tetház fenállásának 35-ik évfor­dulóját ünneplő gyülekezet szép emlékistentiszteletnek volt ta­núja és részese s lelki gyönyörű­séget, felüdülést nyert Nt. Bö­szörményi István egyházkerüle­ti elnök mély gondolatokban gazdag alkalmi prédikációjá­ból . . . A templomi szertartás után a vendégsereg a Bethlen Otthon uj épületéhez, a szép, tágas, mo­dern “Testvériség Teremhez” vonult le, ahol Dr. Újlaki Fe­renc elnök szertartásosan és ün­nepélyes szavak kíséretében ad­ta át a kulcsokat Nt. Kecskemé­­thy József igazgatónak s avatta fel az uj épületet, amely nem­csak a Bethlen Otthon nevelt­jei, de az egész amerikai ma­gyar református élet és külön­böző szervezetei számára régen óhajtott, alkalmas gyülésterem lesz a jövőben. A REFORMÁTUS EGYE­­SÜLÉT 25-IK KONVENCIÓJA Az Amerikai Magyar Relor­­mátus Egyesület négyévenkénti szokásos és előirt nagygyűlése, ezúttal éppen a 25-ik, hétfőn, május 28-án reggel 10 órakor istentisztelettel kezdődött a templomban, majd az uj terem­ben, a himnusz eléneklése és ima után Nt. Dr. Újlaki Ferenc elnök formálisan megnyitotta a közgyűlést. Bemutatta a test­véregyletek kiküldött vezetőit: Révész Kálmánt, a Wm. Penn Fraternális Egylet elnökét és Stelkovits Albert titkárt, Char­les Elemér kp. szervezőt, a Bridgeporti Szövetségtől pedig Suta Pétre kp. elnököt és Szege­­dy István titkárt, akik üdvözlő­beszédet mondottak. Az ameri­kai magyar sajtó részéről Dié­­nes Lászlót, lapunk szereksztő­­jét és Fáy Fisher Andor szer­kesztőt, mint meghívott újság­írókat mutatta be az elnök, a­­kik szintén üdvözlőbeszédet mondottak. Úgyszintén a Ref. Lelkészegyesület nevében Nt. Harangi László, alelnök, a Pres­biteri Szövetség nevében Dr. Szakáts István alelnök, a Ma­gyar Nemzeti Bizottmány nevé­ben Pfeiffer Zoltán, az egyházi testületek képviseletében pedig Nt. Böszörményi István, a Ma­gyar Egyházkerület elnöke, Nt. Béky Zoltán, a Független Ref. Egyház főesperese és Nt. Nagy Ferenc, á Presbiteri konferen­cia elnöke mondottak üdvözlő­beszédet. A konvenció tagjainak, illetve a delegátusoknak igazolása so­rán megállapítást nyert, hogy a közgyűlésnek 90 alkotó tagja van, 78 képviselővel. Behívták a szervezőket is, valamint a köz-I . . ponti hivatal három tisztviselő­jét. Nt. Molnár Ágoston, az Elm­hurst College magyar szakosz­tályának vezetője szép beszéd­ben kérte a közgyűlést a további támogatásra, majd Báchkai Bé­la, az Amerikai Magyar Szövet­ség titkára mondott beszédet, amely rendkívül érdekes és érté­kes előadásnak is mondható. Részletesen ismertette a Szövet­ség tevékenységét és azt a ma­gyar munkát, amihez a Refor­mátus Egyesület további támo­gatását kérte. A közgyűlés nyomban meg is szavazta az ed­digi évi hozzájárulás folytatá­sát és a jelenlevők együttesen elénekelték a magyar himnuszt. A központi főtisztviselők je­lentéseit hallgatta meg ezután a nagygyűlés, amelyket az egye­sület hivatalos lapja, teljes ter­jedelmükben közzétett. (Követ­kező cikkünkben foglalkozni fo­gunk ezzel, ismertetve a Refor­mátus Egyesület négy év alatt elért igazán nagyszerű eredmé­nyeit. ) A napidijak és útiköltség megállapítása után a közgyűlést elnök kedd reggelig imával és közös énekkel bezárta. Kedden délelőtt még folyta­tódtak a főtisztviselők jelenté­sei, közben azonban nagygyűlés meghallgatta Nadányi Pál be­szédét, aki a Voice of Amerika magyar szekciója részéről jelent meg s üdvözölte a konvenciót, megköszönve mipdazt a segítsé­get és együttműködést, amit az egyesület washingtoni főtiszt­viselőitől kap. A közgyűlés táviratban üd­vözli az Egyesült-Államok elnö­két, Pennsylvania állam kor­mányzóját és District of Colum­bia biztosítási ügyogsztályának fejét, úgyszintén külön deklará­ciót készítenek el a világ ma­gyarságához és reformátussá­­gához, amelyeket másnap olvas­nak fel elfogadás végett. A különböző bizottságok be­osztása után azok megkezdték munkájukat s a teljes gyűlés va­lószínűleg csütörtökön ül ismét össze. Az amerikai magyarság ne­vében és jellegében magyarnak változatlanul megmaradt test­­vérsegitő intézménye, a Refor­mátus Egyesület 25-ik nagygyű­lése igazi lelki felüdülést, táp­lálékot jelent mindannyiunk számára . . . Egyszer elfoglalván egy ma­gyar várost, a török annyira megfészkelte magát abban, hogy alig lehetett tűzzel kiégetni on­nan. Mintha igazolni akarná a muzulmán tradíciót, hogy soha el ne hagyjon egy lakott helyet, melyet elfoglalt, önkényt, és fel ne adjon várost, hova mecsetet épített (lásd Cserei Mihály: Erdély histériája). Nem is em­lékezik a történetírás olyan ese­tekre, hogy a török kapituláció utján engedett volna át valami várat, hacsak erővel el nem vet­ték tőle. Ahol ilyen török város kelet­kezett, azt teljesen elzárták ava­tatlanok és a külvilág elől, beke­rítvén azt palánkokkal (“vas­függöny” !), miken át csak sük kapukon volt bejárás. Az ilyen városrészt merő török kalmárok lakták, kik vásárt ütöttek a vár­őrség által rabolt portékákkal s egészen Bagdadig kereskedtek a spahik által összegyüjtögetett marhákkal és rabszolgákkal (a marha és kincs, tehát az anyag mindig többet ért szemükben, mint az ember, a lélek). Már akkoriban nem igen volt' Magyarországon mit rabolni mást, mint gulyákat és rabszol­gákat. Hanem hisz’ a szép, deli termetű hajadonokat, s az iz­mos, munkára tearmett legé­nyeket folyvást kelendő áru­cikknek lehetett tartani, miket a portyázók poto mpénzért vesz­tettek az erzerumi kalmároknak és ezek viszont kelméiket és füs­tölőiket méregdrágán adhatták el nekik. így lett évről-évre mindin­kább keletibb jellegű vásártere a török szatócs-világnak meg­annyi régi magyar város. Egyik faház a másik hátára épült, ke­resztbe, hosszába, melyik effen­­dinek hogy jutott eszébe. Utol­jára utca is alig maradt ben­­nök, hanem az emberek a szom­széd házain keresztül jártak a magukéba: szóval egész Ma­gyar hon egy török csiflik alak­ját vette magára, ahol cifraság és ragyogvány fedezte a szeny­­nyet, az utcákon esztendős sze­mét és gazdátlan kutyák csordái s a Pecze partján túl lovas bas­kírok hosszú dárdákkal őrzötték a lopott csordákat. Népünk nagy mesemondója, Jókai Mór Amerika-szerte is nevet szerzett a magyarnak, hi­szen vagy 70 elbeszélését lefor­dították. Az utolsó angolnyelvü Jókai regény azonban már az első világháború előtt teljesen kifogyott és ma már a nevére is alig emlékeznek. Mégis, fenti tárgyát, Magyarország török megszállásának borzalmas rész­leteit, Hunyadi hadvezéri láng­elméjét és a Nándorfehérvárt védő magyar sereg emberfeletti hősiességét tudományos részle­tességgel igazolja Il-ik Moha­med szultán udvari történetíró­ja, Kritov(julos. A görög szem­tanú feljegyzéseit a Konstanti­nápoly mélletti Bebek serálj könyvtárában lelte meg Charles T. Riggs j amerikai történész, aki azt angolra le is fordította. Prof. Lewis Thomas szerkeszté­sében a Princeton University Press adtaki a ránknézve fontos kötetet, melyet érdeklődők ré­szére a büki áránál 30 százalék­kal olcsóbban készséggel besze­rez az Amerikai Szövetség. A KÁRPÁTALJA I MAGYARSÁG HELYÉN VAN Kárpátalja úgyszólván telje­sen el van zárva a külvilágtól, így fordul elő, hogy néha téves hírek terjednek el erről a szovjet igában sínylődő magyar ország­részről. A háborút követő évek folyamán többször lehetett hal­lani, hogy a jelenleg Ukrajna egyik kerületét képező tarto­mány déli részén lakó magyar­ságot elvitték, vagy széttelepi­­tették. A budapesti Uj Világ ci­mü hetilap 1955 november 24.-Í száma most élénken megirt ri­portot közöl a délkárpátaljai magyar falvak mai életéről, Ba­kó László jól ismert kárpátaljai magyar kommunista iró tollá­ból. Bakó “a Szovjetunió kis ma­gyar zugának” nevezi a beregi rónát, mely a kárpátaljai ma­gyar nyelvterület magvát képe­zi. Újabb bizonyíték amellett, hogy a kárpátaljai magyarság minden vesztesége mellett is a helyén van. Ez megegyezik egy hazatérő hadifogoly két év előtti vallomásával is, aki elmondotta, hogy amikor hazaszállító vona­tuk elhagyta Munkácsot, egy­szeriben magyarra fordult a vi­lág, az emberek magyarul be­széltek. Magyarország uj közigazgatási beosztása . Rákosi Mátyás május 18.-i nagy beszédében a parlamenti legfontosabb feladatokként j e­­lölte meg a megyék, járások, vá­rosi kerületek számának csök­kentését. “Magyarországon je­lenleg a fővároson kívül 19 me­gye van” — mondotta Rákosi. “Lengyelországban, melynek területe több mint háromszorta nagyobb hazánkénál, csak 17 megye van. Nálunk már az első világháború előtt voltak olyan megyék, mint Pestmegye, vagy Bácsmegye, melyek területe 11- 12,0000 négyzetkilométer volt és bennük a közigazgatás nem működött rosszabbul, mint má­sutt. Ma, amikor hasonlíthatat­lanul jobb a közlekedés, szinte mindenütt van telefon, könnyű a vidék és a központ közt az érintkezés, napirendre lehet hív­ni a megyék és járások számá­nak csökkentését is . . . haSonló­­képen érdemes megviszgálni, nem lehet-e összevonni Buda­pesten is egy pár kerületet.” A nagy megyéket maguk a kom­munisták bontották szét évekkel ezelőtt. A megyei, járási és ke­rületi bürokrácia valóban rákos daganatként burjánzott el. De a kérdést hirtelen időszerűvé nyil­ván még két ok tette: egy ste­ril, ártalmatlan problémával kellett foglalkoztatni a Pártot és a parlamentet, hogy a Párt belső kríziséről eltereljék a fi­gyelmet és éppen az általános “lazulás” miatt fokozni kell a központi ellenőrzést. SOPRONBAN AZ AUSZ­TRIÁHOZ CSATOLÁS MELLETT TÜNTETTEK Az ősi Sopron városa a hon­foglalás óta Magyarországhoz tartozik s bár a trianoni szerző­dés Ausztriához akarta csatolni, olasz közvetítéssel történt meg­egyezés alapján 1921 végén nép­szavazás döntött a város sorsá­ról s azt hatalmas többséggel Magyarországnak Ítélte. A vá­ros ezután az “urbs fidelissima” — a leghűségesebb város — so­katmondó címét kapta. Mi min­dennek kellett történnie, meny­nyire kell utálják a kommunista reszimet a soproniak, hogy 1955 december elején — miként egy most szabad földre menekült soproni gyári munkás elmondta — ott utcai tüntetés zajlott le az Ausztriához való csatlakozás mellett! Ennek kirobbantója az orosz hadseregnek Ausztriából való kivonulása volt. Az ÁVH azonban hamarosan összefog­­dosta a hangoskodókat úgy a vá­rosban, mint a környékén s azó­ta sorsukról nincs hir. Az Egyesült Államok 180 éves történelme folyamán a mai két legfontosabb politikai párt: a republikánus és* a demokrata párt, különféle néven szerepel­tek. A köztársaság 1780-as ala­kuló éveiben, az “Articles of Confederation” érvénye idején, bizonyos gazdasági nyugtalan­ság volt észlelhető az újvilág­ban, mielőtt az amerikai alkot­mány érvénybe nem lépett. A kereskedelmi, ipari és pénzügyi körök ennek ellensúlyozására erős, központi kormányzatot kö­veteltek. “Federalistáknak” ne­vezték magukat, akikkel szem­ben a földmivelő és gazdálkodó érdekeltség, az “anti-federalis­­ták” az államoknak csak laza szövetségét kívánták nyélbeütni. Ez utóbbiak ellenezték az alkot­mánytervezet jóváhagyását. Mi­kor azonban az utóbbiak a csa­tát elvesztették, belenyugodtak az alkotmány rendelkezéseibe és pártjuk is feloszlott. A federalisták voltak ural­mon ezután az amerikai kor­mányzat első 12 éve folyamán, Washington és John Adams el­nöksége alatt. A kormány hely­zete megszilárdult ugyan, de a federalisták pro grammjának más pontjait • továbbra is elle­nezték a földmivelők és telepe­sek. Azt hangsúlyozták, hogy a federalisták a d ó r e n d szere aránytalanul sújtja őket, mig az előnyöket a federalisták élvezik. A földmivelők Thomas Jeffer­son köré sereglettek, aki az Egyesült Államok harmadik el­nöke lett, a Jefferson féle “re­publikánus” párt égisze alatt. Ez a párt az alkotmány betűihez ragaszkodott az egyéniség vé­delmében és ellenezte a központi kormányzat körülbástyázását. A federalista kormány 1798- ban szigorú törvényt hozott, amelynek értelmében a “vesze­delmes idegeneket” deportálhat­ták és a kormány intézkedései­nek bírálatát megszorították. Az akkori republikánusok alkot­mányellenesnek bélyegezték ezt a törvényt és az 1801,-i elnökvá­lasztáson Thomas Jeffersont ül­tették az elnöki székbe, aki az erős központi kormányzattal szemben az egyes államok jogai­nak a megelősitését tűzte prog­ramja céljául. Erre megint a fe­deralisták pártja oszlott fel/ Ezután vagy tiz évig úgyszól­ván csak ez az egyetlen “repub­likánus” párt szerepelt az Egye­sült Államok politikai életében. A republikusok pártjában azon­ban lassanként mégis két szárny alakult ki. Az “öreg republiká­nusok” csoportja, akik ragasz­kodtak , a szövetséges kormány hatalmának korlátozásához és a “fiatal republikánusok,” akik erős amerikai kormány létesíté­sét követelték. Négy jelölt is versengett az 1824-es választások idején az elnökségért, akik valamennyien republikánusoknak v a 1 lották magukat. John Quincy Adams (John Adams, a második elnök fia) nyerte meg a harcot, a leg­népszerűbb éllenj elölt, Andrew Jacksonnal szemben. Ezzel a “nemzeti republikánusok,” akik később a “WHIG párt” nevét vették fel, jutottak a hatalom­hoz, a demokrata republikánu­sokkal szemben, akik később rö­viden csak .demokratáknak ne­vezték magukat. (Jackson párt­ja.) A jelenlegi demokrata párt Jackson 1828,-i megválasztásá­ra vezeti vissza magát, de poli­tikai filozófiájának Jefferson az atyja. Az 1830-as években a nemze­ti republikánusok “Whig Party” néven szervezkedtek és a keres­kedelmi és ipari érdekeltség ne­vében ellenezték Jackson politi­káját. 1840-től kezdve sikerült az elnökséget is megszerezniök, előbb William Henry Harrison, majd Zachary Taylor vezetése alatt. A rabszolgaság kérdése azonban 1850-ben kettészakítot­ta a pártot, amely kénytelen volt feloszlását kimondani. Az 1854.-Í Kansas-Nebraska Act a Mississipitől északra fek­vő területen megengedte volna rabszolgák tartását. A kong­resszusnak azon tagjai, akik el­nézték a rabszolgaságot, “anti- Nebraska” embereknek nevez­ték magukat és ezek az 1854.-Í választásokon többséghez jutot­tak. Egyesülve olyan Whig Párthoz tartozókkal, akik szin­tén ellenezték ezt a szörnyű in­tézményt, megalakították a mai Republikánus Pártot, amelynek első elnöke Lincoln Ábrahám lett, 1860-ban. Amikor 1861-ben a polgár­háború kitört, amely az északi államokat a déliekkel szembe­állította, sok északi demokrata, egyesülve a rabszolgaságot el­lenző republikánusokkal, meg­alapította a Constitutional Un­ion Partyt, amely azonban a polgárháború befejezése után feloszlott és tagjai vagy a de­mokratákhoz vagy a republiká­nusokhoz csatlakoztak. 1826 óta számos kisebb párt­alakulat is keletkezett és több­ször előfordult, hogy fontos sze­rephez jutottak az országos, vagy helyi politikában. Legtöbb­jük hamar feloszlott, de tagjaik a két nagy párt valamelyikébe léptek és igyekeztek annak a programját befolyásolni. A ki­sebb pártok néha olyan erőre kaptak, hogy az elnöki választá­sok kimenetelét döntötték el. 1896-ban a Populist Party ju­tott országos jelentőséghez, minthogy azonban tagjai későb­ben a demokrata párthoz csatla­koztak,, ez utóbbi programjába iktatta ma is sarkalatos elvét, amely az üzleti vállalkozások megrendszabályozását követeli, az általános érdekek javára. JANICSÁRKÉPZŐ TISZTI ISKOLA A magyar fővárosban, a má­tyásföldi repülőtér mellett -fek­szik a “Rákóczi tiszti iskola,” mely immár évek óta neveli a rendszer janicsárjait, meggyő­­ződéses, vakon engedelmeskedő jövendő törzstisztjeit és vezér­kari tisztjeit. Ebbe az iskolába, mely körülbelül megfelel a régi hadapródiskolának, az általános (elemi) iskola nyolcadik osztá­lya elvégzése után kerülnek a növendékek, többnyire árvafi­uk, vagy pedig meggygőződéses kommunista szülők, a rendszer kegyenceinek gyermekei, akik­ből a rendszer legmegbízhatóbb tisztjeit neveli. Az iskola négy évfolyamos és azután a növen­dékek magasabb tisztképző inté­zetbe kerülnek. A rendes reál­iskolai tananyag mellett a nö­vendékek még autóvezetést, lo­vaglást, zenét és mindenféle sportot tanulnak. Igen jó dolguk van, mindennel bőségesen el vannak látva. Körülbelül 800 növendéke van a kommunista “arisztokrácia” nevelőintézeté­nek. — idil — A * Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom