Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1956-01-19 / 3. szám

42 Years of Publication, this Weekly Is the Oldest Hunga rian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J American in Spirit — Hungarian in Language YEAR 43. ÉVFOLYAM — NO. 3. SZÁM. TRENTON, N. J., 1956. JANUÁR 19. Hungarian News Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Amerikai szellemű magyar újság Meleg biztatás a hideg háborúban Díszhangverseny Woodbridge, N. J.-ben január 22-én, vasárnap este Benjamin Franklin Újra teljes erővel tombol a hi­deg háború. A “genfi szellem­nek” már az utolsó maradványát is elfujta a szibériai szél. Hrus­­csev, az önmagától megrészegült szovjet kommunista vezér dur­ván röherészve, vagy dühösen hadonászva öklendezi a maga nyilatkozatait. Ezek a nyilatkozatok főleg az Egyesült Államoknak szólnak. Hruscsev odáig ment, hogy meg­dorgálta Eisenhower elnököt és Dulles Külügyminisztert a rab népeknek küldött karácsonyi és újévi üzenetük miatt. Hasonló üzentek máskor is áthatoltak már a vasfüggöny falán, de a mostani üzenetek, “valami mi­att” kétségtelenül izgatóbban hatnak a moszkvai emberekre, mint hatottak a megelőző idők­ben. Hasonló üzenteket a múlt­ban igyekeztek a budapesti vörö­sek nem tudomásul venni, most pedig úgy üvöltöznek, mintha valaki a tyúkszemükre lépett volna. Ebben a hangulatban aztán pörölycsapásként hatott Dulles külügyminiszter újabb nyilatko­zata. Meg kell vallani, a külügy­miniszter jól választotta meg az időpontot. Az ellenfél felszisz­­szent a fájdalomtól, mire a jó boxoló behúz neki még egy bal­egyenest. Dulles ezúttal gondoskodott arról is, hogy necsak a nyilatko­zat, hanem a körülmények is fá­jó sebet üssenek a vöröseken. A külügyminiszter meghívta hiva­talába a rab nemzetek politiku­sait, — magyar részről a Nem­zeti Bizotmmány képviselőjét — és az ő jelenlétünkben adta köz­zé azt a nyilatkozatot, amely vol­taképpen nem mond semmi újat, az előző hivatalos állásfoglalások ismétlése, de nyugat és kelet je­lenlegi viszonyában nagyjelentő­ségű. Ismeretes, hogy a genfi barát­­kozás idején és az utórezgések tartama alatt az amerikai állam, vezetés hivatalos képviselői óva­kodtak a vörös emberek “izga­tásától.” Most aztán, amikor már az utórezgések is eloszlot­tak, egyenesen harci riadóként hangzik Dulles' szava. Nézzük csak, hogyan is hang­zik a hivatalos közlemény lénye­gesebb része? “A külügyminisz­ter megismételte a Fehér Ház december 30.-i nyilatkozatát, mely szerint a rab népek békés felszabadítása, mindaddig, amig az megvalósul, továbbra is egyik fontos célja az Egyesült Álla­mok külpolitikájának. Dulles külügyminiszter hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok nem fogad el a Szovjetunióval olyan kompromisszumot, amely a rab népek elnyomásába való bele­nyugvásként volna magyaráz­ható.” Az emigrációs politikusok né­hány jelentős kívánságot is ter­jesztettek a külügyminiszter elé. Ezek közül az egyik az volt, hogy az Egyesült Államok kép­viselői minden nemzetközi érte­kezleten újból és újból hozzák fel a rab országok felszabadítá­sának ügyét s minden rendelke­zésre álló erővel győzzék meg a világot a felszabadítás szüksé­gességéről. Állást foglaltak to­vábbá ezek az emigránsok az úgynevezett nemzeti kommuniz­mus, a titóizmus mindenféle for­mája ellen is! Természetes, hogy az Egye­sült Államok vezető államférfiai tökéletesen tudatában vannak, hogy a nyugat számára micsoda nagy értéket jelent a magyar és a többi népek gazdasági és poli­tikai ellenállása. Jónéhány mo­dernül felszerelt hadosztály ka­tonai értékénél is többet ér, pél­dául az, hogy a magyar nép új­ból elutasítja magától a kom­munizmust és némán szenvedve is megmarad a nyugat szövetsé­gesének. A Szovjet megbélyegzése A washingtoni kongresszus­ban egyre több hive van annak a gondolatnak, hogy az Egyesült Államok törvényhozó testületé a rab népek leigázása miatt minő­sítse a Szovjetuniót támadónak és mint ilyent bélyegezze meg. Ha ez a határozat keresztül­megy, újabb rendkívül figye­lemreméltó lépés lesz a Szovjet elleni hidegháborúban. Ennek a határozatnak egy esetleges “forró háborúban” is óriási je­lentősége volna. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok irányvezetésének egyik sarkalatos tétele, hogy sohasem lép fel támadóként. De ha a kon­gresszus a Szovjetet eleve táma­dónak bélyegzi, egészen más ér­telmezést kap ez a tétel, főleg, ha az amerikai példát más sza­bad országok törvényhozótestü­­letei is követelik. Egy szomorú történet Egy humorosnak nevezett tör­ténet jár sorban a nyugati világ lapjaiban. Nekünk ez a történet nem hu­moros, hanem nagyon is szomo­rú. Rendkívül érdekes gazdasági tárgyalás volt legutóbb Moszk­vában, — igy szól a történet, — a szovjet érdekeltségű országok bevonásával. Az elnök — termé­szetesen szovjetember, — vitte a szót. % — Ismeretes, — mondta, — hogy Bulgária téglagyártása el­sőrangú. A téglát Lengyelor­szágba kell szállítani s ennek fe­jében Bulgária ruházati cikke­ket kap . . . A bulgárok tapsoltak. — A következő lépés az,.— hogy Bulgária ezt a ruházkodási anyagot Csehszlovákiába expor­tálja, s cserébe gépeket kap. A bulgárok újra tapsoltak, — bár ezúttal halkabban. — De menjünk csak tovább, — igy az elnök, — a cseh gépe­ket Magyarországra kell szállí­tani, aminek fejében a magya­rok kitűnő szalámit küldenek. A bulgárok hangosan tapsol­tak. — Végül, —fejezte be árucse­­reforgalmi expozéját az elnök, — ez a szalámi a Szovjetunióba exportálandó, amiért cserébe kapják a bulgárok a téglagyár­táshoz 'oly múlhatatlanul szüksé­ges kitűnő agyagot . . . Ezzel az elnök az értekezletet bezárta. A bulgárok egész halkan tap­soltak. Az immár ötötdik éve működő Woodbridge-i Amerikai Magyar Kulturegyesület január 22-én, vasárnap este 7 órai kezdet­tel ismét nívós hangversenyt rendez a High School Barron Avenue-i auditóriumában. Ez az egyre népszerűbbé váló magyar egyesület élénk tevé­kenységet fejt ki a magyar kul­túra ápolása és megismertetése terén. Ez lesz már a második hangversenye és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy hasonló nagy­szabású hangversenyt társadal­mi egyesület Woodbridge város­ban a magyarokon kívül nem rendezett. A klasszikus zene ked­velői bizonyára örömmel fogják megragadni ezt a kedvező alkal­mat, hogy az ének és zeneművé­szet remekeiben gyönyörködhes­senek. Liszt, Verdi, Chopin-sier­­zemények, hegedű, zongora és énekszámok lesznek a progra­mon, amelynek egyik attrakció­ja a 25-tagu énekkar szereplése lesz. A közreműködő művészek már Európában megalapozták hírne­vüket. Maria Madrisotti, (Mar­kos Lajps, a jeles magyar festő­művész neje) a milánói Scala Operának volt tagja, coloratura soprano, hangja és megjelenése egyformán elragadó. Mezei Zsigmond, a budapesti Az Egyesült Államok elnöké­nek és külügyminiszterének ka­rácsonyi üzenetei, melyeket a Free Europe Rádió is haza-su­gárzott Rab-Magyarországba, úgy a moszkvai, mint a budapes­ti kommunista vezérek körében nagy izgalmat keltettek, ugyan­akkor pedig uj reménykedést, lelki erősítést nyújtottak a ma­gyar népnek. A Szabad Nép december 31.-i száma részletesen közli Hrus­­csevnek a moszkvai parlament­ben elmondott kirohanását, aki szerint ezek az üzenetek “durva beavatkozást jelentenek olyan szabad és szuverén államok bel­­ügyeibe, amelyek tagjai az E- gyesült Nemzetek Szervezetének ... Ezek az amerikai személyisé­gek a népi demokratikus orszá­gokban levő uj rend megváltoz­tatását kívánva vissza akarják állítani ezekben az országokban a kapitalista rendet, vissza akar­ják adni a kapitalistáknak a gyárakat, a nagybirtokosoknak a földeket. Harriman ur (New York állam kormányzója, az Operaház volt tagja basszus­hangjában szülőhazánk népe a háború előtti években gyönyör­ködött. Amit vele az óhaza veszí­tett, az ma a mi szerencsénk. A két jeles énekművész mel­lett külön említésre méltó Pong­­rácz István zongoraművész, va­lamint Kovács József, a kiváló hegedűművész. És hogy a tánc­művészet kedvelőinek is szerez­zen a rendezőség különleges él­vezetet, meghívta a new yorki magyarság., kedvenceit: Kapin Arankát és Vitárius Györgyöt, akik klasszikus és magyar tán­cokat fognak lejteni. A hivatásos művészek előtt, mintegy nyitányképpen, egy woodbridgei legényké, Raymond Lolargo elemi iskolás diák, Liszt Ferenc második magyar rapszodáját fogja játszani har­monikáján. A műsort a rendzeőség két részre osztotta, 10 perces szünet­tel. Ha a közönség pontosan 7 órakor a helyén ül, úgy ezt a mű­sort 10 óra előtt be lehet fejezni. Gondoskodjék jegyeiről minden­ki (jegyek a tagoknál kaphatók — csupán .$1.00 a belépődíj) és foglalja el helyét 7 óra előtt. A jegyek számozatlanok, aki ko­rábban jön, az első sorokban jut­hat üléshez. USA volt moszkvai nagykövete) azt akarja, hogy ezekbe az or­szágokba ne csak a kapitalisták térjenek vissza, hanem maga is láthatólag továbbra is garázdál­kodni szeretne Magyarország gazdasági életében, ahogyan ezt azelőtt tette (?), mielőtt Ma­gyarországon megvalósult a né­pi-demokrácia hatalma.” A Szabad Nép ugyanezen szá­mában “Durva beavatkozás” cí­mű cikkében külön támadja a Szabad Európa Rádiót is a kará­csonyi vzenet sugározása miatt, amely “az idén sem moderálta magát.” “Sajnálatos és elítélen­dő — írja a fő bolseviki sajtó­termék -j— hogy az Egyesült Ál­lamok elnöke is részt kért e csöp­pet sem karácsonyi szellemű üzengetésből, ‘együttérzését’ tol­mácsolta a népi demokráciákból megszökött vagy kiűzött min­denfajta hazaárulók iránt és kü­lönböző ‘reményeit’ fejezte ki.” Hasonló szellemben nyilatko­zott Hegedűs András miniszter­­elnök újévkor, a bolseviki gépe-“March of Dimes” 18 éve folyik máf a gyermek­kori bénulás, a “polio” elleni harc az országban “March of Dimes” gyüjtőkampány néven. A kampány alatt befolyt ösz­­szegekkel már annyit sikerült elérni, hogy ezen veszedelmes betegség ellen kisebb-nagyobb eredménnyel felvehették a küz­delmet s a tudományos kutatá­sok, a felvilágosító munka s azok orvosi, kórházi kezelések által, akiknek anyagi tehetsé­gük azt egyébként nem engedte volna meg, sokan visszanyerték egészségüket. Az idén közel harminc millió dollárt kívánnak az egész or­szágban a polio elleni küzdelem sikeres folytatása érdekében gyűjteni. Ebből az összegből a legújabb ellenszert, a védőoltást országszerte alkalmazhatják. Ez a szer sikeresnek mutatkozott a polio-betegségének megelőzésé­re. Megéri kinek-kinek, hogy gyermeke meg legyen védve a polio betegsége ellen? Megéri, hogy ha akár önmaga, akár gyermeke ezt a betegséget meg­kapja, megfelelő kezelésben ré­szesítsék, ha anyagi tehetsége nem volna hozzá? Ha igen, ad­jon tehetsége szerint a polio el­leni küzdelem folytatásához a “March of Dimes” gyüj tőkam­pány alatt, lehetőleg többet, mint tavaly adott, úgy hogy az országosan szükséges pénz ösz­­szegyüljön! Senki sem tudhatja, kire sújt le ez az álnok betegség s éppen szért, mindenkinek azon kell lenni, hogy végül megtalálják az illene való teljes sikerű védeke­zést, amivel egyszer s minden­korra megszüntetik a pusztítá­sait. Ezért adjon, ha eddig nem adott, tehetsége szerint, cente­ket, dollárokat vagy többet, a­­hogy módjában áll. A gyüj tőkampány január 3- án kezdődött és január 31-én végződik. zet pedig megindította a tiltako­zó táviratok áradatát a külön­böző üzemekből (Pamutipar, MÁVAG stb.) a “Béketanács­hoz,” melyekért a párttitkárok fogalmaznak és természetesen senki sem bolond otthon azok­nak ellenmondani. A kommunista vezetők dühön­gése mutatja, hogy a rendszer legérzékenyebb pontján érzi ta­lálva magát. Történt valami amineK hírét nyilvánosságra szeretné hozni? Ha igen, kö­zölje velünk a hirt és mi szí­vesen közreadjuk lapunkban 1956. január 17-én lesz Ben­jamin Franklin születésének 250-ik évfordulója. Világszerte készülődnek az alkalom megün­neplésére, a nemzetek közti jobb megértés előmozdítása érdeké­ben. Több mint 500 társadalmi egyesület és 40 ország kormá­nya külön-külön tervezi és tart­ja meg az ünnepségeket és ért­hető az egész világ hódolata az ember előtt, aki az emberi sza­badságjogok bajnoka volt min­denütt a világon; ezenkívül tu­dós, államférfi, iró, kiadó és az emberiség nevelője. Franklin Benjámin a szabad­ság legelemibb kellékének tar­totta, hogy az emberek gondola­taikat szabadon közölhessék. E- nélkül nincs igazi tudás, hala­dás, szabadság és béke. Ennek a szabadságnak, amit nem sza­bad magától értetődőnek tarta­ni, a kivívását és megőrzését tet­te élete céljává. Első közszerep­lése — 16 éves korában — a saj­tószabadság érdekében történt és halála pillanatában — 84 éves korában — a rabszolgák felsza­badításán, a négerek oktatásán és alkalmazási lehetőségein dol­gozott. Gyakorlati ember lévén, nem csak szavakkal, hanem tettekkel érvelt. Első fellépése az volt, hogy a New England Courant kiadását átvette James bátyjá­tól, akit az angolok, tárgyilagos bírálatai miatt, börtönbe vetet­tek. Ezzel megmentette a lapot. Ugyanakkor ritka bátorsággal a következő idézettel nyitotta meg újságja uj korszakát: “Gondolkozási szabadság nél­kül nem haladhat a tudomány, szólásszabadság nélkül nincse­nek közszabadságok, amelyek­hez pedig minden embernek ve­leszületett joga van . . . Aki a né­pet béklyóba kívánja verni, a szólásszabadság megnyirbálásá­val kezdi el.” Mirabeau, a francia államfér­fi szavai szerint Franklin “a re­flektor fényével világított be az európai politikai viszonyokba... 5, aki megzabolázta a villámot, megfékezte a zsarnokságot is . . . a kis ember szabadságjogainak kiterjesztését vívta ki minde­nütt.” Franklin hangsúlyozta, hogy minden nemzet sajtója az, amely elsősorban felelős a szabadságok tiszteletbentartásáért. “Az új­ságíró nemzete jóhirnevének a letéteményese.” Figyelmeztet arra, hogy a legcsekélyebb mu­lasztás a zsarnokság bírálatá­ban — végzetessé fajulhat. Egyik legékesebben szóló cikké­ben: A nyomdász védelmében a következőket Írja: “Ha a véle­mények megoszlanak, minden véleménynek joga van a nyilvá­nossághoz. Az igazság végül úgyis győzelmet arat a hamisság felett.” Szegény Richard álnév alatt irt bátor és szókimondó nyilat­kozatai elragadták az amerikai gyarmatok közönségét, Pennsyl­vania Gazette cimü lapja pedig csakhamar a -legtöbb példány­számot érte el Amerikában és a legtöbb hirdetést közölte. Sze­gény Richard Naptárja New Yorkban és New Englandban komoly anyagi sikert is hozott magával, úgy hogy 42 éves korá­ban már megengedhette magá­nak, hogy hyugalomba vonuljon és hátralévő életét a tudomá­nyok előmozdítására és nemzete javára fordíthassa. Egyik legfőbb sikere a hír­hedt “Stamps Tax” rendelkezé­seinek az eltörlése volt, amit az ő londoni utjának köszönhetünk. Az eredeti törvényt az angol parlament 1765-ben hozta meg, súlyos illetékeket szabva okmá­nyokra, könyvekre, ujságpapi­­rosra, stb. Életbeléptetése az amerikai sajtó ekzisztenciáját fenyegette, úgy hogy az itteni lapok gyászkeretben közölték a hirt a közönséggel. Bejamin a­­zonban megjelent az angol par­lamentben, mire az ellenzéki Pitt és Burke őmellé állottak. Az eredmény az lett, hogy a tör­vényt visszavonták s az ameri­kai sajtó szárnyai felszabadul­tak egyszer és mindenkorra. MARCH OF DIMES JANUARY 3-31 Hungarian Hours — RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Kc') Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. Dühöngnek a kommunisták a karácsonyi üzenetek miatt...

Next

/
Oldalképek
Tartalom