Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1956-04-12 / 15. szám

42 Years of Publication, this Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News YEAR 43. ÉVFOLYAM NO. 15. SZÁM. TRENTON, N. J„ 1956. ÁPRILIS 12. Amerikai szellemű magyar újság Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Az amerikai munkás mai helyzete Irta: James P. Mitchell, munkaügyi miniszter Folyik a “bálvány” ledöntése Magyar­országon is A Collier’s legújabb számá­ban hosszú cikk van Mindszenty József hercegprímásról. A cikk igy végződik: “A bíboros még ma is rab, de Isten kegyelméből és saját bátorságából most is ő nyájának pásztora, Magyaror­szág hercegprímása. Ezt a vörös cézárok semmiféle hatalma sem vehette el tőle . . .” Ennél szebben aligha lehetne megmondani azt, hogy mit je­lent ma Mindszenty József a magyar népnek. És mit jelent a világnak. Az ő áldozata millió­kat döbbentett rá szerte a vilá­gon, hogy a kommunizmussal al­kudozni naiv elképzelés. A kom­munizmussal csak szembefor­dulni lehet és kell. De. ehhez fér­fiakra van szükség. Emberekre, akik bátrak és az életük feláldo­zásától sem félnek. Rajk Lászlót 1949-ben végeztette ki Rákosi s most azt mondja, hogy ártatlan volt. Nem keserves tépelődések után és lelkiismerete parancsára mossa tisztára Rajk Lászlót a magyarországi kommunista ve­zér. Moszkva parancsára cselek­szik igy. Ez illik bele most a moszkvai politikai vonalba, mert Rajk “titóista” volt és Tito moset elsőszámú kedvence a Kremlnek. Rajk László kommunista volt. Rákosi legfőbb ellenlábasa. Rajk, az egykori udvarhelyi ci­pész fia a Titóéhoz sasonló “nemzeti kommunizmust” akart s ennélfogva gyűlölt ellensége annak a bandának, amelyik a vörös hadsereg nyomán óvako­dott be az országba, Rákosival az élen. El kellett tenni láb alól és Rá­kosi az eszközben nem volt válo­gatós. Olcsó cirkuszi mutat­ványszámának is aligha beillő perben bizonyították rá, hogy a nyugati hatalmak bérence, a kommunizmus árulója volt. Fel­akasztották. Rákosi most Péter Gáborra, az Andrássy ut 60 alatti főpri­­'békre keni az egészet. Holott mindenki tudja, Magyarorozá­­gon is, Moszkvában is, nyuga­ton is, hogy Rajknak azért kel­lett pusztulnia, mert Rákosi igy kívánta. Most Rajk ártatlan. Nem se­gít rajta. Könnyen lehetséges, hogy Rá­kosi vastag nyaka is kitörik. Nem azért, mintha a vöröseket bármilyen néven nevezhető er­kölcsi szempont is vezetné. Tisztán csak azért, mert Tito, Moszkva elsőszámú kedvence Rákosi fejét követeli. Mégpedig csökönyösen. A Demokrata párt érdeklődése egyre inkább Tru­man volt elnök felé fordul. Egy­részt az ő tekintélyére van szük­ség, hogy a párton belül rendet teremtsenek. Az újságírók még azt is lehet­ségesnek tartják, hogy magát Trumant jelölik elnöknek, mert az ő megalkuvást nem ismerő, lendületes • csatamodora elkelne ebben az évben. Truman sok­mindenre képes a párt érdeké­ben, de elnöki jelölést aligha fo­gadna el. Előrehaladt kora mi­att nem is volna szerencsés. Mindez csak szóbeszéd lehet, de annyi bizonyosnak látszik, hogy Trumannak nagy szerepe lesz a választások során. Minden jel arra vall, hogy továbbra is Harriman new yorki kormányzó a kedvence, őt szeretné elnök­nek. Másfelől most egyre több szó esik Lausche ohioi kormányzó­ról is. Ha nem is elnöknek, Lau­schet sokan kitűnő alelnök je­löltnek tartják. Hogy ki lesz az elnökjelölt, egyelőre még jósolni sem lehet. A Symington-Harriman-Lau­­sche trióból kerül-e ki, vagy Ste­venson és Kefauver közül az egyik. Egyelőre nem is ez látszik fontosnak. A belső repedéseket kell kifoltozni. Hírek szerint a déli államok egyrésze kivonul a jelölő konvencióról, ha “a dol­gok nem úgy mennek, ahogy ők szeretnék . . Márpedig nehéz dolog ma a Dél kedvében járni. Károlyi Mihály emlékiratai megjelentek Londonban. Nem tudjuk ki rendezte halála után sajtó alá “a farkastorku gróf iratait, de az bizonyos, hogy hemzsegnek a hibáktól, elírások­tól. S az is bizonyos, hogy Károlyi emlékiratai jó kritikát kaptak a londoni sajtóban. Károlyi alak­ját igen rokonszenvesnek talál­ják a bírálók. Az olyanok is, mint Harold Nicolson, aki pon­tosan látta és könyvében megír­ta a középeurópai békeszerződé­sek csődjét s azt a katasztrófát, amit ezek a szerződések általá­ban Európa számára jelentet­tek. Mégis Nicolson csupa dicsérő jelzőt talál Károlyira és tettei­re. Hasonlóan ir róla Bertrand Russel is, hogy csak a legna­gyobbakat említsük. Mélységesen cső dálkozunk ezen. Ha a történelmi tényekkel és a helyzettel nem mindig is­merős Amerikában fordulna elő ilyesmi, az valamennyire érthe­tő. De hiszen Angliában ponto­san tudják, hogy Károlyi adta át a hatalmat Kun Bélának és ez­zel nemcsak Magyarországra, hanem egész Európára kataszt­rófát zúdított. Valaki egyszer feltehetne egy kérdést Nicolsonnak. Például ezt: *“Szeretne-e egy Károlyi­féle uralmat Angliában?” Biztosak vagyunk, hogy nem­mel felelne. Dehát ugyanazt miért tartja jónak másutt? KIK ÜDÜLNEK A “MUN­­KÁSPARADICSOMBAN?” A Szabad Nép február 7-i számában figyelemre méltó so rok jelentek meg, amelyek jól mutatják, hogy a rendszer va­lójában miként kezeli a mun­kásokat: “ . . . Alillafüredi üdü­lőben a munkások a kevésbbé korszerű, kevésbbé szép üdülő­ket kapják ... A pécs-mecseki üdülőben, bár gyermekes csalá­dok is pihenhetnek, de igen el­enyésző számban utálnak ide munkás-családokat ... Az idén január 26-án Lillafüredre be­utalt 9 üdülő között egy munkás sem volt, de ugyanakkor akad­nak bőven protekciósok, akik egy évben háromszor is pihen­nek különböző üdülőhelyeken . . . Több üzemben valóságos törzs­gárda alakult ki az évenként rendszeres beutaltak köréből...” Az amerikai közgazdaság az elmúlt évben helyrehozta az 1954. évben szenvedett kisebb veszteségeket és a gazdasági jó­lét eddig még nem tapasztalt magas színvonalra emelkedett. Az ipari vállalkozások minden szakmában felülmúlták a ko­rábban elért összes rekordokat. Példátlan mennyiségű árut ter­meltünk a polgári, békés fo­gyasztás céljaira. Anemzet közgazdasági lehe­tőségeinek kifejlesztése mellett, az életfenntartási költségek nem emelkedtek, úgy hogy az amerikai munkás vásárló ereje, az adók levonása után fennma­radó tiszta jövedelmét tekintet­be véve, lényegesen megnöveke­dett. A közgazdasági fellendülés általánosan érezhetővé lett és népünk jóléte minden eddig el­ért fokot felülmúlt. Három irányban nyilatkozott meg a javulás: a munkaalkal­mak száma, a munkaórák meny­­nyisége és az órabérek magassá­ga, mind emelkedtek az 1955. év folyamán. Több amerikai dolgo­zott pénzbeli ellenszolgáltatá­sért, mint valaha: összesen 63 millió emberünk, akik közül so­kan még túlóráztak is. Az év fo­lyamán 2 millióval szaporodott a dolgozó munkások száma, ami a legerősebb, javulás a munka­piacon az utolsó nyolc évben. Bár az ország munkára képes lakosainak a száma is 1 1/3 mil­lióval emelkedett az utolsó év­ben, az uj elhelyezkedések lehe­tősége ezt jóval felülmúlta. A munkanélküliek száma ennél­fogva több mint félmillióval csökkent: az 1954-i 5%-ról 4%­­ra. Csökkent azoknak a száma, akik hosszabb ideje voltak állás nélkül és az állástalan család­­fenntartók száma is kisebb lett. A béremelések általánossá váltak 1955-ben. Ezek mellett azonban az amerikai munkás egyéb előnyei is megszaporod­tak. Jóléti, egészségügyi, nyug­­dijbiztositási és fizetett szün­időre való jogosultságai is meg­javultak. Sok iparág, amely ed­dig elzárkózott ezektől a kész­pénzben nem kifejezhető ellen­szolgáltatásoktól, bevezette az uj rendszereket, mások megsza­­poritották a munkások jólétét szolgáló fizikai berendezéseiket. Az 1955. év folyamán a munka­­nélküli állapot enyhítését célzó ujelőnyöket több mint 200 kol­lektív szerződésbe foglalták be. A kollektiv szerződések meg­kötése az elmúlt évben a szo­kottnál gyorsabban sikerült és a munkabeszüntetések száma ki­sebb volt, mint a második világ­háború bfejezése óta elmúlt bár­melyik évben (kivéve 1951-et, a koreai háború idejét.) Több termelés, magasabb bé­rek, több munkanap, több állás, állandósult fogyasztási árak, ki­sebb munkanélküliség, az 1955. évet az amerikai munkás legsi­keresebb időszakává avatják. Magyar fiuk magyar fegyverek ellen harcoltak... Egy francia idegenlégióból kiszabadult magyar ifjú közlése szerint a magyar idegenlégioná­riusok, akik résztvettek Viet- Namabn a Dien Pien Hu körüli harcokban, a vietnami kommu­nisták zsákmányul ejtett fegy­verei között igen sok magyaror­szági gyárakból származó auto­matikus puskát találtak. így ke­rültek ezek a magyar ifjak ma­gyar munkások által gyártott lőfegyverekkel szembe. (A ma­gyar nehézipar nagy mértékben rendezkedett be modern auto­matikus lőfegyverek gyártásá­ra, mind a bolsevizált államok, mind az ázsiai államok számára. Március 19-i jeelntés szerint a Szeged folyami tengerjáró 1956 március 3-án érkezett Fiumébe, itt egyiptomi gyapotot rakott ki s helyete 60 köbméter hajóteret elfoglaló automatikus lőfegy­vert vett föl egyiptomi rendelte­tési céllal.) Búzát vásárol a búzatermelő Magyarország A Magyar Nemzet márrcius 17-i száma szerint: “Megállapo­dás jött létre a magyar és a ka­nadai kormány között, amely­nek értelmében a kanadai kor­mány kedvező feltételekkel hi­telt biztosit Magyarország ré­szére búza vásárlására. A meg­beszélések azt mutatják, hogy e;z a megállapodás alkalmas alapja lehet annak, hogy a két ország között kereskedelmi egyezmény is létrejöjjön, amely lehetővé teszi a kölcsönös áru­cserét.” Az oka a kanadai búzaimport­nak nyilvánvalóan az, hogy Ka­nada ne mtart fenn kereskedel­mi kapcsolatot Kelet-Németor­­szággal, ahol igen nagy a ke­nyérhiány s igy Magyarország közvetítésével szerzi be Kanadá­ból bupzaszükségletét.................. Nem bir az ateista propaganda a ma­gyar nép vallásos érzületével ‘ A közvetlen ateista felvilá­­gositó munka feltételei ma még falun a legtöbb helyen hiányoz­nak” — írja a Népművelés de­cemberi száma. — “Ha a vallás elleni küzdelmet a társadalmi harc központi kérdésévé tép­nénk ... ez aláásná a dolgozó nép egységét. . .” Ezt a beismerést a magyaror­szági kommunista népművelési minisztérium lapja egy, az ate­ista propaganda erősítését sür­gető tanulmányában teszi. Azonban éppen az említett hely­zet miatt a kommunisták na­gyon in fontosnak minősitik az aktiv ateista “ismeretterjesz­tést”: “A vallásos nézetek leküz­désében nagyobb szerepet kell biztosítani a dialektikus és tör­ténelmi materializmus propa­gandájának, melynek élét hatá­rozottan az idealizmus legin­kább elterjedt formája, a vallás ellen kell irányítani.” Nagy imre óta “az ateista és antiklerikális propaganda teljes beszüntetésére irányuló törek­vések a legszélesebb körben tért hódítottak; a vallásellenes pro­pagandát elhanyagolták. Rend­kívül szűk térre szorult — sok megyében csaknem teljesen megszűnt — a reakciós egyház leleplezésére irányuló propa­gandamunka.” Bár a tanulmány az ateista, “felvilágosítás” azonnali megin­dítását követeli, nagy óvatossá­got ajánl e téren: “Nem szabad veszélyeztetni a dolgozó nép egységének megszilárdulását .... Harcolni kell a felszínes gúnyo­lódás, a hívők sértegetése ellen. Előadásainkból ki kell tűnnie: a vallást reakciós ideológiának te­kintjük, de pusztán vallásossá­guk miatt még nem tekintjük reakciósnak a különben jószán­­déku, pjolitikailag velünk e­­gyütt érző dolgozó embereket.” Végül bevallja a tanulmány, hogy az ateista propaganda so­rán — hazudni is szoktak! “Ügyelni kell a kérdések vulga­­rizálásának teljés kiküszöbölé­sére, tudva, hogy ilyenirányú hi­báinkat az ellenség gyorsan ki­használja és egy-egy nem telje­sen helytálló megállapításunkba kapaszkodva, igyekszik vissza­verni egész propagandánkat.” Történt valami amineK hírét nyilvánosságra szeretné hozni? Ha igen, kö­zölje velünk a hirt és mi szi vesen közreadjuk, lapunkban. A budapesti Szabad Nép március 23.-i száma szürke, színtelen cikkben számol be ar­ról, hogy aktíva-értekezleteken beszélik meg a kommunisták a moszkvai kongresszus tanulsá­gait ... A beszámolók és a fel­szólalások foglalkoztak a kollek­tiv vezetés és a személyi kultusz kérdésével, Sztálin eivtárs sze­­perének értékelésével, a bírálat és az önborálat kibontakoztatá­sának fontosságával.” A Szabad Nép március 24.-Í száma nagy cikket közöl “a sze­mélyi kultuszról” s benne ilye­neket ir: “Sztálin kétségkívül kiváló képességekkel rendelke­zett s mint a Központi Bizottság titkára, nagy érdemeket szer­zett a szocializmus felépítésé­ben, a trockista és bucharinista nézetek elleni harcban. De egész világnézetünk és a történelmi téneyk tiltakoznak az ellen, hogy az ő személyes érdemének tulajdonítsuk a szovjet nép, a kommunista párt sikereit.” “Sztálin a 30-as évektől kezd­ve kivonta magát a pártélet le­nini szabályai alól, nem hallga­tott a vezető kollektíva és a szé­les párttagság véleményére, a dolgozó tömegek véleményére. Saját akaratát, egyéni döntését kényszeritette a pártra. A párt­vezetés kollektivitása ettől kezd­ve egyre inkább csökkent, gya­korlatilag szinte megszűnt . . . A vasfegyelmet a vakfegyelem váltotta fel, a vezetők iránti bi­­• zalom helyett pedig egy ember kritikálatlan dicsőítése kapott lábra. Mindez súlyos károkat okozott.” Sztálin vérengzéseiről, több­évtizedes “személyi kultuszáról” Magyarországon eleddig még nem sok szó esett, holott Moszk­vában már nyíltan emlegetik a wéTestertr diktátor bürrlistáját. Többek között azt is, hogy 1932- ben sajátkezüleg tette el láb alól második feleségét, ezreket öletett le, akik útjában voltak s MEGÖLTEK EGY OROSZ ŐRNAGYOT Február közepén menekült Grázba egy szombathelyi fiatal gyári munkás, aki elmondta, hogy múlt év áprilisában töb­­bedmagával — egyébként alap­talanul — azzal gyanúsította az ÁVH, hogy ők ölték meg azt az orosz őrnagyot, kinek holttestét 1955 április 5.-én éjjel Szombat­helyen a Kossuth Lajos utcai postahivatal közelében találták meg. Szerencsére alibit tudtak igazolni. Az “ismeretlen tettese­ket!’ . nem. sikerült kinyomozni. akárcsak Hitier, Sztálin is tel­jes hatalmú diktátora volt a Szovjetnek, akitől a legfőbb bol­­sik is rettegtek, mert senki sem tudta, mikor kerül rá a sor . . . Rákosi is megkapta a paran­csot Moszkvában, hogy a “Szta­­lin-bálványt” le kell dönteni, most már csak az a kérdés, hogy hogyan . . . Még az óvódás ma­gyar gyermekek fejébe is meg­próbálták annakidején belebe­­ízélni, hogy Sztálin atyus ilyen meg olyan nagy ember, jó em­ber ... a karácsonyfát sem a Jézuska hozza, hanem Sztálin bácsi küldi a jó kis gyermekek­nek . . . Most aztán ezt mind ki kell beszélni szépen a gyerme­kek fejéből és az “uj vonalra” kell átképezni ismét a felnőtte­ket is ... Le kell akasztgatni a falakról a Sztálin-képeket, le kell emelni Sztálin szörnyű nagy ércszobrát a városligeti óriási alapzatról ... ki kell törölni, el kell tüntetni Sztálin “személyi kultuszát” mindenünnen, a tör­ténelemből éppenugy, mint a bé­lyeggyűjtők albumaiból, mert a Kremlinben uj urak vannak s ők akarnak a helyébe kerülni . . . (legalább is egy időre!) Prágában, a cseh fővárosban — hirek szerint — már döntik a Sztalin-szobrot, Romániában s gyors utón kezdték meg Sztá­­in emlékének kitörlését . . .Ma­gyarországon azonban még a sztálini kegyenc, Rákosi dirigál « neki nehezebben megy mindez, íiszen ő előbb' sajátmagát kell íz “uj vonalra átállítsa . . . Hir Grősz érsek haláláról A Neue Zürcher Zeitung svájci lap március 6-i száma közli római tudósítójának beszá­­nolóját, amely szerint vatikáni körök úgy értesültek, hogy Trősz József kalocsai érsek meghalt még a börtönben, vagy pedig közvetlenül úgynevezett szabadonbocsájtása kezdetén, és a kommunisták az egész szaba­­donbocsájtási komédiát . csak azért rendezték, hogy ne őket érje a felelősség a kalocsai ér­seknek, Mindszenty biboros le­tartóztatása óta a magyarorszá­gi püspöki kar fejének, halálá­ért. A tudósítás szerint Bara­nyai Jusztin, a hírneves egyház­­jogász, akit Mindszenty biboros perével kapcsolatban vetettek börtönbe, ugyancsak meghalt már és a kommunista sajtó által neghirdetett szabadon engedé­se hasonlóképen csupán kendő­zése a valóságnak. Bizonyos, hogy a két főpap már régóta súlyos beteg volt. TOMPA PUFI KOSSUTH­­DIJAT KAPOTT A két világháború közt, majd a négyéves újabb magyar ura­lom alatt a kolozsvári magyar színháznak votl egyik legtehet­ségesebb, legnépszerűbb tagja Tompa Sándor kézdivásárhelyi szüleétsü székely színész, aki később a budapesti Nemzeti Színház egyik erőssége lett. Az elmúlt napokban a népszerű “Pufi” — számos más kitünte­tettel együtt — megkapta a je­lentős pénzösszeget jelentő Kos­­suth-dijak egyikét. (Vájjon mit \ kellet szegény Pufinak ezért az \ árért eljátszania?) > A Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6*0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom