Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1956-11-01 / 44. szám

In It* 43rd Year of Publication, This Weekly 1* the Oldest ..Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. YEAR 43. ÉVFOLYAM — NO. 44. SZÁM. TRENTON, N. J., 1956. NOVEMBER 1. / Ten Cents per1 Copy—S2.00 per Year Az orosz gyarmatbirodalom eresztékei recsegnek-ropognak, a tartó oszlopok itt-ott már ösz­­szedőitek s a többit szorgos ke-' zek fűrészelik Varsóban, Buda­pesten . . . A rab népek sorsdöntő órá­kat élnek. Minden napnak meg­vannak a maga nagyjelentőségű eseményei. S események alatt nemcsak azokat kell érteni, amelyek belekerülnek a világla­pokba, még hozzá az első olda­lakra. Események történnek a szántóföldeken, a gyárakban, az Íróasztalok mellett. A néma for­radalom jelenségei nem jutnak el ide hozánk nyugatra, de szer­ves részei mind-mind annak az erőfeszítésnek, amelynek végső célja Varsóban és Budapesten egyaránt: az orosz járom lerá­zása. Az egyik kommunizmus olyan, mint a másik — mondják itt azok, akik csak éle­sen ellentétes színekben tudnak gondolkozni, feketében és fehér­ben, vagy vörösben és zöldben. Mi, akik jól élünk és a telirakott frigidaire mellett a túlfűtött amerikai lakásban mondjuk meg ítéletünket erről, vagy ar­ról, képtelenek vagyunk árnya­latokban gondolkodni. Ők, a szenvedő magyarok azonban pontosan különbséget tudnak tenni Rákosi, Gerő, vagy Nagy Imre rendszere közt. Vagy a sztálinista Gerő és a titóista Ge­rő közt . . . Persze, mindenki kommunis­ta ... De lényeges különbség, hogy az óhazában mi a követ­­- kezménye egy leirt, vagy ki­mondott szónak? Lényeges kü­lönbség, hogy Budapesten vetik­­e börtönbe, vagy a moszkvai Lubjlankába viszik érte a ma­gyart ... • Magára hagyatottan, elárvulva vívja harcát mindenik vasfüg­göny mögötti nép, köztük a ma­gyar. Foggal és tiz körömmel verekednek, nincs más fegyve­rük s igy az elért eredmény is csak egy-egy megtett lépés le­het, de milyen nagy dolog ez! Ebben a pillanatban,' amikor ezeket a sorokat Írjuk, nem tud­hatjuk, milyen megtorlásra szánja el magát Moszkva, vagy egyáltalán elszánja-e magát...? A rab népek függetlenséget kö­vetelnek, azt, hogy ügyeikbe még a Szovjet se avatkozzék- Marad a kommunista kormány­zat Varsóban és Budapesten, de nem kell Hruscsev gyámkodása, sem a muszka katona “védel­me” . . < Micsoda bátorság kellett en­nek kimondásához! Olyan or­szágokban, ahol a szovjet harc­kocsik bármelyik pillanatban belegázolhatnak a védtelen tö­megbe, a modern repülőgépek elseperhetnek minden élő­lényt . ... Le a kalappal a magyar ifjúság előtt,' mert az utóbbi idők történelmé­nek legmerészebb lépésére szán­ta el magát. Ezt az ifjúságot gondosan kommunistának ne­velték és Moszkva alázatos va­zallusának. S ez az ifjúság — az egyetemi hallgatók vezetésével — most ultimátumnak számitó kiált­vánnyal fordult a budapesti kormányhoz. Szabadságot, több kenyeret követel. Nemcsak ma­gának, hanem az egész ország népének. Ez az ifjúság tünte­tett és a vérét hullatta .. . Büszkék lehetünk erre az if­júságra, még akkor is, ha pró­­(Folyt, a 2-ik oldalon) MEGMOZDUL A TRENTONI MAGYARSÁG! Közös nagygyűlés hétfőn este a Magyar Házban a szabad­ságért vérző magyarság segélyezésére. Legyen ott minden magyar! A trentoni magyarság vérző szívvel figyeli azokat a megren­dítő, egyben hősies eséménye­­ket, amelyek ezekben a napok­ban Magyarországon folynak. Büszkék vagyunk származá­sunk népére, hogy amit nagy nemzetek nem mertek megten­ni, a kicsiny, de hősies magyar­ság szembe mert szállni a törté­­nlem legszörnyübb zsarnoki ha­talmával a kommunista Orosz­országgal. * De ugyanakkor kimondhatat­lan fájdalom tölti el a szivünket azért a rettentő nagy véráldoza­tért, azért a sok sok ezer ártat­lan életért, amit a magyarság­nak nemcsak az ő, hanem az égész egyetemes emberiség sza­badságáért, fel kellett áldozni. Tiz ezrekre megy a magyar hősi halottaknak és sebeseültek­­nek a száma. Fegyvertelen, ár­tatlan gyermekek, asszonyok, diákok, munkások ezreit gázol­ták halálra az orosz tankok és gyilkolták le a gépfegyverek. Mire e sorok napvilágot látnak a vérontásnak talán végé lesz. De ott vannak a sebesültek ez­rei, orvosság nélkül, a felége­tett városok, falvak, az éhség és nyomorúság. Ezer és ezer élet­nek a megméntéséről van szó. Ha valaha úgy most meg kell mozdulnunk, össze kell fognunk és meg kell tennünk mindent ezeknek a drága magyar életek­nek a megmentéséért. A trentoni magyarság vezetői egy értekezletet tartottak e hé­ten és elhatározták, hogy egy közös nagy gyűlésre hívják ösz­­sze a trentoni és környékbeli magyarságot, vallásfelekezeti különbség nélkül: hétfőn este a Magyar Házban. Ezen a gyűlésen alakul meg a közös nagy bizottság magyar testvéreink segélyezésére. Ezen a gyűlésen dolgozzuk ki a prog­ramot és indítjuk el a iriurikát, hogy minél nagyobb segítséget nyújthassunk szenvedő és vérző magyar testvéreinknek. Legyen ott minden magyar ezen a gyűlésen! Ne nézzük ki milyen vallásu, milyön párthoz tartozik: egyet nézzünk:; ma­gyar testvéreink élet halál har­cát ! Ha most nem segítünk, hol­nap talán már késő lesz. Minden Trenton és környék­beli magyart, akiben van még egy parányi érzés szenvedő, vérző magyar testvérei iránt, szeretettel hiv és vár a rendező bizottság. Ordass püspököt rehabilitálták Ordass Lajos evangélikus püspököt, aki hősiesen helytállt egyháza szabadságáért s ezért hazug ürüggyel a kommunisták börtönbe vetették, majd 1952 végén “ideiglnenesen” szabad­lábra helyezték, a Szabad Nép október 11-i Ív* lése szerint re­habilitálták. Ez „yilván az Egy­házak Világtanácsa vezetőségé­nek intervenciójára történt, amely augusztusban Magyaror­szágon ülésezett. Ordass egyelő­re az evangélikus hittudományi főiskolán lesz tanár. “Engedjetek ben­nünket végre utazni!” Kulcsár István a budapesti Szabad Nép október 15-i számá­ba irt cikkében megállapitjá: “Nem titok,, hqgy a ; technikai határzár eltávolítása óta több mély kísérli még a szökést, mint azelőtt. Rossz nevelési módsze­reink és propagandánk okozza, hogy a fiatalság külföldre tö­rekszik . Nem lenne helye­sebb minden büntetlen előéletű magyar állampolgárnak útleve­let adni különleges indokolás hélkül? A legtöbben csak egy­szerűen világót akarnak látni. Mi felnőttek vagyunk, egy sza­bad állam szabad polgárai? En­gedjetek hát bennünket végre utazni, oda, ahová akarunk.” KEDDEN ESTE van nálunk a lapzárta. A szerdán beérkezett híreket és közleményeket már csak a következő heti számban hozhatjuk. Keretes hirdeté­seket szerda estig telefonon is elfogadunk. 98 MAGYAR ISKOLA KÁRPÁTALJÁN “Pillanatfelvétel a Kárpáton­­tuli magyarok életéről” cimü ri­portban számol be Üngvárról Sándor László a budapesti Nép­szava augusztus 19.-i számában a kárpátaljai magyarság kultu­rális viszonyairól. ; Eszerint “Kárpátokontul ma­gyarlakta városaiban és falvai­ban 98 magyar tanítási nyelvű iskola van, ebből 34 elemi (ezek 4 osztályosak), 53 nem teljes középiskola, amelynek elvégzé­se után a növendékek szakisko­lákban, tanítóképzőben, keres­kedelmiben, zene- vagy iparmű­vészeti iskolában folytathatják tanulmányaikat és 11 középis­kola, mely a Szovjetunióban —­­a négy elemit beszámítva — tiz éves. 1954-ben és 1955-ben te­remtették meg a beregszászi, ungvári és munkácsi, középisko­lát. Munkácson évek óta magyar tanítási nyelvű tanitóképzőinté­­zet működik. — Nagydobrony, Kaszony; Vári és Nagybereg középiskoláiban 1956 júniusá­ban volt az első ‘érettségi’ . . FORRADALOM BUDAPESTEN! A lengyelek “függetlenségi” megmozdulása Magyarországra is átcsapott.-Diákok,Írók,munkások százezrei tüntetnek a megszálló oroszok ellen. Harcok a magyar fővárosban, többszáz halottal és sebesülttel. Megmozdult a kommunista-ellenes magyarság is. Orosz csapatok verik le a magyart Az utóbbi napok eseményei előbb Lengyelországot, aztán Magyarországot Íratták a világ­lapok elsőoldalas fejeiméire . . . A Lengyelországban megindult nagy lázadási folyamat átcsa­pott Magyarországra is s az orosz-ellenes tüntetésből néhány óra alatt valóságos forradalom lett, amelyben most már nem­csak a titóista és Moszkva-elle­­nes kommunisták, de maga a kommunista-ellenes m a g y ar népmilliók tömege is nagy szám­mal vesz részt . . . A világ minden részében, ahol csak magyarok élnek, ki­­gyult a magyar szivekben a re­ménykedés lángja, hogy'ez a most megindult folyamat lavi­nájával elsodorja még az emlé­két is ennek a bármilyen “-ista” . . . Marxista-Leninista-Sztali­­nista-Titóista, de mindenképen gyilkos kommunista korszaknak és meghozza a szabad, demokra­tikus Magyarországot! A forradalom Budapesten kezdődött; a diákok, irók és munkások hatalmas tüntetésbe fogtak s nyíltan követelték az orosz katonaság kivonulását Magyarországról, “Pusztulja­nak innen a ruszkik!” — “Pusz­tuljon Gerő!” és hasonló kiáltá­sokkal indult a tüntetés. Majd 16-pontos listát készítettek s abban felsorolták követelései­ket: Vonuljon ki az orosz Ma­gyarországról, — Nagy Imre legyen a kormányelnök, — tűz­zenek ki általános titkos, szabad választásokat az összes pártok részvételével, —- bocsássák sza­badon a politikai foglyokat, Mindszenty .bíborost is, — hoz­zák haza Rákosit s állítsák nép­­biróság elé! — távolítsák el Sztálin szobrait — cseréljék vissza az orosz uniformist ma­gyarra a magyar katonákon, — szólásszabadságot — munkatel­jesítmény-követelmények felül­vizsgálását, stb., stb. követelt a tüntető tömeg. Közben a városligetben, a Szent Szív zárda és templom helyén felállított hatalmas Szta­­lin-szobrot ledöntéséhez fogtak a tüntetők, de első próbálkozás­kor nem sikerült ez. A közeli egyik épület tetején levő hatal­mas vörös csillagot rántották hát le. Másnap aztán sikerült le­­dönteniök a Sztalin-szobrot, a­­mit darabokra törtek s szemétre dobtak ... A követelések egyi­két igy maga a nép hajtotta vé­re. Nagy Imre, a Sztalin-ellenes, de titóista pártember átvette a “kormányt” Hegedűstől, meg­valósult ez a követelés is, de ek­korra már a tüntetés forrada­lommá nőtt . . . Kihirdették az ostromállapotot . . .Nagy Imre hiába kiabálta a rádióba, hogy “tüzet szüntess” . . . hogy ha délután 2 órára abbahagyja a százezres tömeg a “tüntetést,” senkinek bántódása nem lesz . .. a lavina elindult s gördült to­vább ... Az este 6 órai termi­nus is süket fülekre talált a tö­megnél, amire Nagy Imre, — hírek szerint — kirendelte a magyar csapatokat és az orosz katonaság segítségét is kérte. Néhány óra alatt hazaárulóvá lett az, akit a tömeg miniszter­­elnöknek követelt! A véres utcai harcokban orosz tankok, jet-repülők, bombázók vettek részt. A fővárosban több épület lángokban állt, folyj; a harc, gépfegyverek peregtek, bombák hulltak s magyarok és oroszok százai haltak meg ... a sebesültek száma pedig oly nagy, hogy a kórházak már mind megteltek. Magyarországgal a rádió, te: lefon és táviró-kapcsolat meg­szűnt ... az amerikai külügy­minisztérium még a budapesti amerikai követséggel se tudott kapcsolatot találni. A budapesti rádió egy ideig közvetítette a hí­reket és kiáltványokat. Eszerint az “ellenforradalmárok” (va­gyis maguk a forradalmárok!) a Lánchirda fehér zászlót tűz­tek ki és megadták magukat. Ezt azonban megcáfolták a ké­sőbb érkezett hírek, amelyek ar­ról adtak számot, hogy a forra­dalom már a vidékre is kiter­jedt. Osztrák jelentés szerint Szentgotthárd vasútállomásán is puskalövéseket hallottak. Bá­nyákban, gyárakban a munkás­ság abbahagyta a munkát. Ma, csütörtökön reggel a rá­­dióhirek közük, hogy a “polgár­­háború” >még mindik folyik és “ez volt a legnagyobb felkelés eddig a kommunisták ellen a vi­lágháború óta.” Budapesten számos épület rommá égett, ha­lottak, sebesültek hevernek az utcákon, A kommunista-ellenes töme­gek belekapcsolódása ebbe a tüntetésbe, — akárhogy is néz­zük a dolgokat — kissé elha­markodott volt. Hagyniok kel­lett volna, hogy a vörösek előbb verekedjék ki magukat egymás között/ Azután kellett volna “megragadni az alkalmat.” Ak­korra az amerikai választások is befejezett tényként állottak volna s kormányunk szabadab­ban, gátlástalanabbá nyilatkoz­hatott, vagy cselekedhetett vol­na. Mert most, a választások előtt tiz nappal igazán nem vár­ható, hogy Amerika, illetve maga Eisenhower elnök egy esetleges elhamarkodott lépéssé veszélyeztessen bármit is! A kommunista-ellenes magyarság­nak e forradalomban résztvétele magával hozta azt, hogy a ma­gyar kormány az orosz hadse­reg segítségét vette igénybe s ezzel, valószínűleg, sikerül leve­­retniök a “lázadókat” . . . Vérbe­­fojtják, drága magyar vérbe fojtják az igazságkeresés spon­tán megnyilatkozásait . . . egy elnyomott, kiszipolyozott, meg­gyalázott nép szabadság'harc­nak induló forradalmát *«« Választás előtt IRTA: DR. NAGY JÁNOS Alig két héten belül odasora­­tozunk a választási urnák elé, iogy egy egyszerű kézmozdulat­tal eldöntsük sorsunkat, kijelöl­jük azt az utat, amelyen haladni akarunk az elkövetkezendő négy esztendő alatt. Szavaznunk kell. Előzőleg azonban ki kell válasz­tanunk a legmegfelelőbb em­bert, a mögötte lévő pártot és legfőképpen a programot, amit az ember és a párt megvalósíta­ni igér. A program helyessége, a párt egysége és az ember fizi­kai, szellemi és erkölcsi ráter­mettsége együttesen nyújt biz­tosítékot az egységes és jó kor­mány és ezzel együtt az elérhető legmagasabb jólét kialakítására és megvalósítására. Szavaza­tunk hováadása előtt tehát há­rom tényező felett kell dönte­­nvünk s ezek: a program, a párt és az ember. 1. A program. — A republi­kánus párt, — ahogy azt az el­nök pittsburghi beszédében vi­lágosan kifejtette, — program­ját három szóba foglalta össze: “Béke, Fejlődés, Jólét.” Ez jel­szó is, program is és körülbelül a vágya is mindenkinek. A meg­valósításra vonatkozólag kevés részletet hallottunk és azt is csupán a másik párt részéről ki­erőszakolt válasz formájában. A. republikánusok a kormányon lé­vő párt előnyét kihasználva megelégszenek a kormányzásuk idejének eredményeire való hi­vatkozással és annak ígéretével, hogy azt és úgy kívánják to­vább folytatni. Aki részletekre kiváncsi, gondoljon vissza az el­múlt három esztendő eseménye­ire: A Koreai háború befejezé­sére, Indokinára, Palesztinára, Szuezre, mint a béke állomásai­ra; a sok milliárd dollár aján­dékra; (foreign aid), kölcsönre, — legutóbb a “vörös” Titónak — mint a béke vételárára; a genfi konferenciára, mint a vi­lágbéke első lépésére; az Atlan­­tic-Szövetségre, az állandó atom-fejlesztési kutatásokra, mint a honvédelem elsőrendű biztosítékaira; a megoszlott el­nöki és kormány-hatalomra (partnership policy) ; az egyen­súlyban tartott költségvetésre; az infláció korlátozására; a munkanélküliség lehető csök­kentésére ; egyszóval a “béke minden áron, — egyensúly min­den áron, — fejlődés minden áron, — jólét minden áron po­litikára.” Nagy hadvezér, nagy üzletemberek, nagyvonalú, ta­lán kissé költséges múltja, ol­csóbbnak nehezen elképzelhető programja... A demokrata párt, ahogy azt Adlai Stevenson oaklandi beszé­dében kifejtette, a múltjának és nevének megfelelően: a nép pártja. Jelszava és programjá­nak alapja: A népben bízunk. i (“We trust the people.”) Mint egy jelenleg- nem kormányon lé­vő párt, múltjából csak annyit említ, amennyit a jólét és fejlő­dés elősegítéséhez hozzáadott: a nem éppen kedvező eredménye­­depresszióból való kiemelke­dést; a jólét állandó fejleszté­sét, a háború utáni bizonytalan helyzetben is, a munkanélküli­ség megszüntetését; a 1 szociális biztosítást . . . stb. ők nem a múlt részben már túlélt és elfe­lejtett, bizony sok részletében inek felsorolására helyezik a fő­­sulyt, hanem programot adnak | arról, hogy mit és hogyan akar­ják csinálni: Központosítani a jelenleg megosztott elnöki és kprmányzati hatalmat; megse­gíteni a farmert szigorú (rigid) és nem a jelenlegi hajlékony (flexible) rendszer alapján; le­szállítani az adót, különösen a keveset keresők csoportjában és több nyugdijat adni az öregek­nek még akkor is, ha az a költ­ségvetés egyensúlyát egy kissé megbillenti; több iskolát a gyer­mekeknek; több házat a lakos­ságnak; rendezni az orvoslás és gyógykezelés kérdését; rendezni a polgárjogokat fajra és színre való tekintet nélkül; több lehe­tőséget a kis üzletemberének; több barátot szerezni a világ­ban ; több határozott intézke­dést tenni a béke érdekében . . . mindenből többet ... j 2. — A pártok egysége. — 1952-ben az egységében meg­bontott demokrata párt juttatta uralomra az ellen-pártot. Most mind a két párt legalább is ki­felé elég egységes képet mutat. A demokratáknál a déliek “láza­dása,” mig a republikánusoknál a még mindig erős Taft-szárny (Taft-belt) keserű szájizü, kénytelen-kelletlen támogatása, ha a szavazatoknál nem is mu­tatkozik jelentősen, de a kor­mányzás és program-megvalósi­­tás későbbi idejében jelentős za­varokat támaszthat. Ez a befo­lyás a republikánusoknál alap­vetőbbnek látszik, mint a demo­kratáknál. 3. — A két jelölt. — Azt is mondhatnánk: négy, hiszen ép­pen történelmünk utolsó szaka­szában esett meg, hogy az alel­­nöknek kellett átvenni a kor­mány rudját. Az egyik katona, hadvezér, világot járt, világot hódított, nagy egységekben gon­dolkodó, parancsolni, de a pa­rancsot végrehajtani is tudó ember, aki éppen azért, mert pontosan le tudja mérni a há­ború borzalmait és látja egy esetleges eljövendőnek mindent elsöpörhető pusztításait, teljes programját a békére építette, ő egy katona, aki háborúban élt és a béke elnöke szeretne lenni... A másik, a polgár, a jogász, a politikus, a volt kormányzó, egy ember a népből — ősei kö­zött egy alenlökkel, egy-két vi­lágkörüli úttól eltekintve állan­dóan itthon, a mindennapi élet és a hullámzó politikai viharok között — elsősorban Amerikát és a mindennap emberét érdek­lő problémák embere. A világot a boldogságot, nyugalmat kere­ső polgár szemüvegén keresztül nézi, céltudatosan és erélyesen, szellemileg talán kicsit túlságo­san is felkészülve. Több szociá­lis intézménnyel, a nép, a kis­polgár elnöke szeretne lenni . . . ... És mi, választók, mielőtt döntünk, hogy kit látnánk szí­vesebben a kormányrudnál, ne felejtsük el, amit az egyik jelölt mondott: A szabad népek törté­nelmét nem a véletlen sors írja, hanem a választók, amikor vá­lasztanak.” American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian NeiVS Amerikai szellemű magyar újság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom