Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1956-09-20 / 38. szám

■“ . . ' ; • fi - . ( , • In Its 43rd Year of Publication, This Weekly Is the Oldest ..Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published' in Trenton, A. J American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 43. ÉVFOLYAM — NO. 38. SZÁM. 20 TRENTON, N. J., 1956. SZEPTEMBER 20. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year A rebellis Montana Régi mondás volt Ameriká­zatlanul súlyos még a “tárgya­lási periódusban” is. Pénz és politika Irta: DR. NAGY JÁNOS ban: “Ahogy Montana szavaz, úgy szavaz az egész ország.” Hát most a rendszerint republi­kánus Montana a demokratákra szavazott . . . A demokraták ujjongnak, a republikánusok azt mondják, hogy nem az ellenpárt, hanem népszerű emberek győzelméről van szó. Lehet ezt igy is, amúgy is magyarázni. Tény azonban, hogy a montanai választás so­kat nyom a latban. Nem vitás, hogy a demokraták esélyeit nö­veli a rebellis Montana, a re­publikánusokat pedig megta­nítja, hogy elbizakodottságra nincs okuk és az idén készpénz­nek nem lehet venni semmit. Még Montanat sem. Veszett fejsze nyele . . . A Magyar Nemzeti Bizott­mány pert indított egy svájci bank ellen, mert az jogtalanul kiadta a kommunista magyar kormánynak a rábízott aranyak megmaradt részét — közli a pert kezelő new yorki ügyvédi cég. A pénz megmaradt részé­ért perelnek, de közben elsikkad a lényeg, az ügy fontosabb ré­sze: hová lett a 8 millió svájci frank aranyletétnek több mint a fele ? Ki vette azt át, ki köl­tötte azt el és mire? ... A ve­szett fejsze nyelét keresik, de hol van a fejsze?! (A jövő héten hosszabb cikkben foglalkozunk e kérdéssel.) A megélhetésre többet ad ki az amerikai, mint eddig. Drágább az élelmi­szer, a ruházkodás is. Aztán az autó, a televízió ára is maga­sabb, mint régen. Voltaképpen érthetetlen az egész, hiszen az üzletmenet jó, az emberek töb­bet keresnek, mint valaha. Fő­leg a magas élelmiszerárak ért­hetetlenek, hiszen a farmer ke­vesebbet kap a terményéért, mint régebb. A közvetítő keres­kedelem tornássza fel az árakat. A jó üzletmenet ellenére az építkező kisember nehezebben jut pénzkölcsönhöz mint eddig. Általában a bankok kissé meg­szorították a hitelt és a kölcsön­­feltételek is szigorúbbak. Mindez, persze, a választási kampány során is sűrűn felve­tődő kérdés lesz. Az Eisen­­hower-kormány rengeteg fejfá­jást okoz és méltán. Elvégre a kis emberek érzik ezeket a ba­jokat s ennek következtében a szavazásnál sem a puszta lelke­sedés lesz az irányadó. Az angol harcikedv még nem lohadt. Ellenkezőleg, vannak jelek, amelyek szerint Anglia készen áll minden eshe­tőségre, ha a szuezi helyzetben nem áll be javulás. Anglia nem óhajt többé amerikai fegyvere­ket, — ezt hivatalosan bejelen­tették Washingtonban. Amerika idáig rendszeresen gyártott és szállított fegyvereket Nagybrit­­tániának, de kormányunk ezt ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a fegyvereket csakis az Észak­atlanti Szövetség keretein belől, tehát “európai” hadviselésre le­het igénybevenni. Szueznél, pél­dául, nem ... Anglia ettől a bék­lyótól most szabadulni akar, ami önmagában is elég bizonyí­ték, hogy a szuezi helyzet válto­A franciák voltaképpen még az angoloknál is harciasabbak. Franciaországnak kapóra jönne egy jó, kiadós szuezi háború, mert ezzel — igy vélik Párisz­­ban — megoldódik további 50 esztendőre az egész északafrikai kérdés. Ha a háború térdre­­kényszeritené Egyiptomot, az arab világ felbujtóját és rossz szeÚepét, akkor nem lázongná­nak többé sem az algiriak, sem a marokkóiak . . . Anglia keservesnek találja a francik segítséget és joggal. A gyakorlatban ez a segítség sem­mit sem érne, ellenkezőleg csak növelné az angol hadvezetőség gondjait. Amerika^ tovább is tartózko­dó, sőt hűvös Szuez ügyében. Eisenhower hangsúlyozta, hogy Amerika nem avatkozik be Szu­eznél. Csak egy esetben: ha Egyiptom volna a támadó . . . Már pedig ez nem valószínű. A Szovjet vezetői hallgatagon, de annál szivósab­­ban sakkoznak tovább a külpo­litikában. Egyelőre minden fi­gyelmük a szuezi kérdés körül összpontosul, de még ez is má­­sodrangu fontosságú problémá­nak látszik a belügyekkel szem­ben. Baj van Szibériában, mert Hruscsev álmai nem valósultak meg ^ és a bibircsókos szovjet főember élete első nagy veresé­gét most szenvedte. Azzal kür­tölte tele a világot, hogy Szibé­ria lesz a Szovjet eldorádója, kanaánja. Az éhes szovjet em­ber majd szibériai kenyérrel, tejjel és mézzel lakik jól. Ennek érdekében mozgósittota zaz egész birodalmat. A leszerelt ka­tonákat mind Szibériába vitték földműves munkára, az iparban nélkülözhető városi és falusi la­kosságot is. Most aztán kiderült, hogy a meddő tehénnek csakugyan Még fel sem szedték az aknákat, máris megerősítették a határt Az uj kommunista taktikát talán mindennél világosabban megmutatja az a játék, amit a határon lerakott aknák felsze­dése és a határ “megtisztítása” körül végeznek. Egy nemrég menekült erre vonatkozóan az alábbiakat mondja: “Hegyeshalom környékén le­bontották ugyan a határmentén húzódó eddigi kettős tüskésdrót­­akadályt, de egy-két kilométer­rel hátrább, ahol Ausztriából már nem látható, uj tüskésdró­tot húztak. Ez az uj kerítés kb. 1.30 méter magas. A vízszintes és a függőleges drótok egymás­tól való távolsága kb. 25 cm. E drótakadály előtt kb. 20 cm. magasságban két alig észreve­hető drót van kifeszitve, ame­lyek felhúzást rakéták felrepü­lését vonja maga után. A tüs­­késdrótakadály egyszeres. Ak­nák nincsenek, de azokon a he­lyeken, ahol a határon árok megy keresztül, a régi aknákat meghagyták. A régi drótkaaály lebontását követő időben a határőrséget megerősítették. A Hegyeshalom melletti Márialigeten addig kb. 300 volt a határőrök száma, a régi drótakadály lebontásával egyidőben azonban a számukat mintegy 90-100 fővel növelték. Az újonnan jövő határőrök far­kaskutyákat is hoztak szép számban magukkal. Mig koráb­ban csak Jcét-három farkasku­tyája volt a márialigeti őrsnek, ma mintegy 20 farkaskutya áll rendelkezésére.” nincs teje. Még akkor sincs, ha Hruscsev, a csalhatatlan azt ál­lítja, hogy van ... Ez az^gész. A kisebb szovjet basák bizonyá­ra kihasználják a “szibériai ka­landot” a részeges Hruscsev el­len. Talán, de nem biztos. Mert a szovjet világban semmi sem biztos. Kremper Ignác halála Trenton és környéke magyar­sága egy becsületes jó magyar testvért temetett el augusztus 25-én Kremper Ignác testvé­rünkben, aki egy félévszázadon át volt áldozatos munkájú, al­kotó, építő tagja az itteni ma­gyar társadalomnak. Egyházi''és világi téren egyaránt megbe­csült és szeretett ember volt ő itt közöttünk; számos magyar egylet elnöke és tisztviselője, alapitó és vezető tagja . . . Bal­esetből kifolyólagos betegsége vitte sírba augusztus 22-én, 77 éves korában. A Szent István római katolikus templomból te­mették, amely egyháznak hűsé­ges tagja volt haláláig. Bána­tos özvegye, valamint gyerme­kei: József (a Kremper’s Phar­macy tulajdonosa), Ignác, Bor­bála, Anna és Erzsébet és csa­ládjaik, összesen 9 unokája, 2 dédunokája, úgyszintén fivére Mihály és más rokonsága és sok-sok jóbarátja és tisztelője gyászolja. — Béke poraira! N. J. State Fair Vasárnap, szeptember 23-án nyílik meg és szeptember 30-án zárul az évrcl-évre mind népsze­rűbb New Jersey State Fair, a nagy kiállítás, amelyet százez­rek szoktak meglátogatni. Min­den nap különböző előadások, mutatványok, • nevezetességek lesznek a vásárban s amellett, hogy sok-sok érdekes látványos­ság van a kiállított tárgyak, te­nyészállatok, stb. között, még nagyszerű szórakozásban is lesz része a közönségnek. Nevezetes akrobatákat és művészeket szer­ződtetett le a vásár rendezősége s valóban olyasmi ez a State Fair, amire érdemes elmenni. KAPCSOLÓDJUNK BE min­­denütt a nándorfehérvári diadal 500 éves jubileumi ünnepségei­be, hogy ezáltal amerikaiak előtt nép áldozatos ragaszkodását a nyugati életformákhoz. Nt. Daróczy Sándor lesz a Ligonier-i Bethlen Otthon igazgatója A ligonieri Bethlen Otthon árvaház igazgatóját, Nt. Kecs­­keméthy Józsefet, mint köztudo­mású, az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesület ez év júniu­sában megtartott konvenciója az egyesület titkárává választot­ta meg 1957 március 15-iki ha­tállyal. Az akkor megüresedő árvaházi igazgatói állásra pá­lyázatot hirdetett az egyesület, aipelynek vezértestülete a múlt csütörtökön, szeptember 6-án ejtette meg a választást a pá­lyázók közül. A legtöbb szava­zatot Nt. Daróczy Sándor, a car­­tereti Független Magyar Refor­mátus Egyház nagyérdemű lel­késze, a Református Egyesület egyik alelnöke kapta s igy ő lesz jövő márciustól kezdve a Beth­len Otthon igazgatója. Nt. Daróczy több évitzeden át szolgálta hűséggel és példás mó­don cartereti gyülekezetét, a­­mely szomorúan vette tudomá,­­sul, hogy szeretett pásztorát más, fontosabb munkamezőre szólították el . . . Az árvaház igazgatói tisztét, illetve munka­körét betölteni nem könnyű fel­adat; testi-lelki odadást, sok-sok munkát és még több szaladgá­lást, utánajárást igényel. Ismer­ve Nt. Daróczy Sándort, tudjuk jól, hogy ennek a feladatnak nagyszerűen meg fog felelni s tudjuk azt is, hogy nála jobbat, alaklmasábbat aligha választ­hatott volna az egyesület vezető­sége erre az állásra. Minden részvétünk azonban Nt. Darő­­czyé, aki szép gyülekezetét, év­tizedes munkájának eredmé­nyét, s mondjuk meg úgy ahogy van: a cartereti nyugodt életet — felcseréli ezzel a nehéz, na­gyon is felelősségteljes igazga­tói, “árvaatyai” munkával . . . Amilyen sokat nyert vele az egyesület a távozó Nt. Kecske­­jnéthy József helyének sikeres betöltésével; oly sokat veszíte­nek távozásával' a carteretiek és veszítünk mindnyájan, akik őt itt Jerseyben tiszteltük, szeret­tük és nagyrabecsültük ... A magunkénak mondjuk őt akkor is, ha már elfoglalta ligonieri ál­lását s hisszük és reméljük, hogy Nt. Daróczy Sándor is egy kicsit mindig közelebb fogja érezni magát Jersey-hez . . . Büszkék vagyunk rá, hogy őt kapta s innen kapott uj igazga­tót az amerikai magyarság leg­nagyobb szeretet-intézménye, a Ligonier-i Bethlen Otthon! Az utóbbi hetek erősen pus­kaporos politikai zűrzavará­ban, melyet az elnökválasztás csatározásai tettek színessé, egyre többet hallottunk és ol­vastunk arról, hogy mi lesz a pénzzel? A legkiválóbb közgazdászok és bankárok szólaltak meg, elő­szedve az összes formulákat, kezdve William Jennings Bryan hires mondásától: “Nem szabad az emberiséget felfe­­sziteni az arany keresztre. Mi­nél több pénz van forgalom­ban, annál több jut belőle mindenkinek” . . . egészen Wil­liam Martinig, a Federal Re­serve Bank elnökéig, aki sze­rint: “Az infláció (pénzbőség) deflációhoz (pénzszűke) vezet és az emberek foglalkoztatott­ságát veszélyezteti. Legna­gyobb problémánk a munka­­nélküliség.” Az egyiket politi­kus mondta 1896-ban, a mási­kat egy bankár napjainkban. “Az uj kiváltságos osztály rosszabb a regmel Erre a következtetésre jut Máriássy Judit, a kommunista írónő, a budapesti Irodalmi Új­ság augusztus 18-i számában. Az írónő szerint a Habsburg fő­hercegek a régi világban keve­sebb kiváltságot igényeltek, mint a mai kommunista “arisz­­tokárcia.” Különösen “túltelje­sítették a normát” a kommunis­ta kiválóságok őrzése terén. “A kívánság: kevesebb kiváltságot! egyre szélesebben gyűrűzik or­szágszerte.” A minap egy üzem szakszervezeti titkára taggyű­lésen szóvátette, hogy jutalom­üdülésen volt külföldön. Cso­portjukkal együtt utazott — nem is a miniszterelnök — csu­pán a SZOT egyik titkára. A tit­kár “természetesen” külön üdü­lőben lakott s néha átszaladt hozzájuk autóval, hogy hogylé­­tük felől érdeklődjék. Miért kell ez? S miért kell Balatonaligán kerítéssel, őrökkel körülvenni azt a területet, ahol a pártköz­pont dolgozói töltik a szabadsá­gukat. A hozzászólást viharosan megtapsolták. S nyomban fel­állt egy ritkán felszólaló mun­kás: “Csatlakozom a titkár elv­társ véleményéhez. Szeretném javasolni, hogy szüntessék meg a külön szabadságokat és külön áruházakat. Inkább legyen a ve­zetőknek több a fizetésük, de szerezzék csak be a fazékbava­­lót, meg a ruhaneműt ott és any­­nyiért, ahol mi beszerezzük. így aztán mindig tudni fogják, hol tart az élelszinvonal, mi hiány­zik a népnek.” Készülődés az Olimpiászra A budapesti Szabad Nép au­gusztus 15-i száma szerint Ma­gyarország 150-160 versenyző­vel vesz részt a Melbourne-i Olimpián. A magyar versenyzők október 28 és 29-én indulnak re­pülőgépen. Az olimpiai faluban az osztrákok, a németek és a lengyelek mellett kaptak helyet. Magukkal viszik saját orvosai­kat, szakácsaikat és masszőrei­­ket. A magyar versenyzők uj formaruhában fognak szerepel­ni. A politikus több pénzt akar ad­ni, a bankár pedig állandó foglalkoztatottságot kíván. Hatvan esztendő, két világ­háború és egy egészen uj kor­szak születése esik a két állás­pont közé, de az alapvető kér­dés még mindig ugyanaz — kevés, de értékesebb (sound) pénz, vagy több, de értéktele­nebb, amiből több jut minden­kinek és igy mindenki gazda­gabbnak érzj magát? ) A politikus mindig többet p akar adni, a bankár és közgaz­dász mindig jobbat. Ez igy kö­rülbelül helyesnek is látszik mindaddig, amig az elméleti vita területén marad és a való­ságban az elvek egymás mellé és nem egymás alá való rende­lésével a kettő közötti egyen­súly az “elég” és “jó” pénz ál­lapotát eredményezi. De baj van akkor, amikor az egyen­súly megbillen. Vájjon ilyen kibillenés van-e most is folyamatban, hogy oly sokat foglalkoznak a kérdéssel az egyébként keveset beszélő közgazdászok? Igen. Egy pon­ton elértük a maximumot: az adósságban. A fogyasztó átlag­ember adóssága nemzeti vi­szonylatban elérte a 280 bil­lió dollárt. Az egyes ember részletre való vásárlása, az üzemek, . vállalatok hitelbe vett pénzen való terjeszkedése és nem utolsó sorban a “több pénzből több jut” politika kö­vetése duzzasztotta meg a pénz folyását, tette az embert, kü­lönösen az uj generációt köny­­nyelmüvé, költekezővé. Ez he­lyezte azután előtérbe közgaz­dászainknál a nemzeti adós­ság-csökkentés, az egyes em­bernél pedig az adósság-tör­lesztés problémáját. A közgazdász, a bankár és a politikus problémája ma már e£y: hogyan lehet az eladóso­dást megállítani és főképen hogyan lehet a foglalkoztatott­ságot úgy állandósítani, hogy az adósság visszafizetésében s igy a pénz-folyásban fennaka­dás ne legyen és az egyes em­ber az elért életnívóját fenn­tarthassa. A nagy probléma tehát, ahogy azt Martin helyesen mondja: a munkanélküliség. A pénz és politika viszonyának alakulásában, sokszor harcá­ban, minden választási és párt­­politikai ellentét mögött, beval­lottan és nem bevallottan a munkanélküliség kérdése áll. És ha ezt politikai nyelvre for­dítjuk, azt mondhatjuk, hogy amelyik párt állandó munkát biztosit, nemcsak igér, az ér­demli meg a pénzét féltő polgár szavazatát. 100 éves a dinamó magyar találmánya Száz esztendeje, hogy Jedlik Ányos pannonhalmi bencés, a budapesti egyetemnek 38 éven át volt professzora, feltalálta a dinamó elvét és az elektromos gép eszméjét. Szerénységből nem hiresztelte felfedezését s ezért történt, hogy miután tőle függetlenül 11 évvel később a német Siemens is feltalálta a di­namót, a világ őt tartja a dina­mó feltalálójának. A brazíliai Könyves Kálmán Szabadegye­tem ünnepségen hódol a nagy magyar feltaláló emlékének. KÖZEL A TEMETŐHÖZ... IRTA: ADY ENDRE Egy ablaka lesz a szobámnak És arcomon ezer redő ! S száz lépésre a temető. Kis temető a falu alján, Olyan szelíd s mégis merész: Holdas éjen szemembe néz. Hajnalig bámulunk egymásra S olykor a lelkem is remeg: Jaj, a temető közeleg. Engem is visznek titkos szárnyak S már azt sem tudom, hogy vagyok, Hogy élek-e ? S a-hold ragyog. Alszik a falu, én virrasztók, Nézem, nézem a temetőt: Itt van az ablakom előtt. Siró, rettegő félálomban Ezerszer is megkérdem én: Én szállók, vagy ő jön felém? Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Hungarian Hours — RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom