Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1956-09-13 / 37. szám

In Its 43rd Year of Publication, This Weekly Is the Oldest ..Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 43. ÉVFOLYAM — NO. 37. SZÁM. TRENTON, N. J„ 1956. SZEPTEMBER 13. Ten Cents per Copy—S2.00 per Year U Szuez körül a háborús veszély még korántsem ült el. Ellenke­zőleg. A különféle tárgyalások­kal és tanácskozásokkal párhu­zamosan a katonai készülődések fokozódnak. A felvonult angol és francia hajóhad “meglepetés­­szerű támadásra”' lehet számí­tani, — ez a feltevés Egyiptom­ban s ennélfogva minden épkéz­láb férfi és nő puskát lóbál a ke­zében és harcias jelszavakat is­mételget. Amerika, a választások miatt igyekszik távoltartani magát nyugati szövetségeseitől s ezzel egyidejűleg csillapítja is az an­golokban és franciákban tüzelő harcias lázti De azért Amerika nem-hivatalosan szintén nagy érdeklődést mutat Szuez iránt. Egészen “véletlenül” állig fegyverzett marine-alakulatok vannak a Földközi tengeren cir­káló 6. amerikai flottával . . . Persze, a kormány helyzete ret­tentő nehéz, hiszen egyetlen “harcias” sakkhuzás elronthat­ja a választási kilátásokat. Ami Nassert illeti, hát ő tár­gyal. Állítólag lenyűgöző modo­ra van, mindenkit meghódít, aki vele személyes közelségbe ke­rül. Lekötelezőén mond olyan ígéreteket, amleyek nem jelen­tenek semmit és bűbájos mozdu­lattal t ér ki a nyílt kérdések elől ... Viszont biztos abban, hogy sámsoni ereje van. Lerombolja, ha szükség lesz rá, a templom falait, összedönti az oszlopokat, illetve a Szuez csatornát tönk­reteszi, hiszen bejelentette, 'hogy ot vannak a dinamitköte­­gek, mindössze a kanócokat kell meggyujtani... Ezenkívül ott áll mögötte az arab világ és a Szovjet. Nem ti­tok, hogy a Szovjet beleavatko­zik, ha valami történik . .. S ak­kor nemcsak a Vörös tenger lenne vörösebb, hanem a kék ég is Európa felett. Az angol parlamentet össze­hívták; Eden jelentéstételre ment a Skóciában üdülő kirány­­nőhöz . . . Angliában sem ülnek egészen tétlenül . . . A republikánusok és a demokraták még csak csiklandzzák egymást. Tapogatóznak, vájjon hol is a legfájdalmasabb. És egy-egy ár­tatlan ' csiklandozásra komoly felhördülések következnek. Ste­venson kifogásolja, hogy a re­publikánusok statisztikával ho­zakodnak elő, hogy ennyival és ennyivel több ember dolgozik Amerikában, az üzletmenet jobb, mint valaha és igy tovább. A republikánusok egyébért jaj­­veszékelnek, de voltaképpen egyiknek sem fáj nagyon az ilyenfajta csiklandozás. Mindkét párt választási stra­tégiája most van készülőben, az előcsatározások nem érdekesek. Mindkét párt azt lesi, hogy a másik nem követ-e el valami ko­moly hibát, amit aztán azon me­legében ki lehetne használni. Voltaképpen már minden amerikai polgár eldöntötte ma­gában, hogy kire szavaz. Sem a televízió, sem a népgyülések nem változtatnak már sokat ezen. Kefauver szerint ez nem igy. van. Meggygőzte Steven­­sont, hogy, igenis, ajtóról-üjtó­­ra kell járni és e művelet sikere érdekében mozgósítani kell a de­mokrata párt-tagok túlnyomó részét. v A republikánusokat távolról sem látszik elkeseríteni az, hogy a munkás szakszervezetek hiva­talosan Stevensont támogatják. Azt mondják: az elmúlt válasz­táson ugyanez volt a helyzet, Eisenhower mégis sokmillió munkás szavazatot kapott. Adenaüer nehéz helyzetben van s vele együtt a többi nyugat­európai országok államférfiai is. De főleg Adenauer. Félős, hogy politikailag halálos csa­pást kap az agg kancellár, még­pedig éppen Amerikától. Az amerikai vezérkar, ugyanis, kö­zel egymillió emberrel akarja csökkenteni a hadsereg létszá­mát s ez azt jelentené, hogy Nyugatnémetországban alig maradna amerikai katona. Adenauer szerint az amerikai csapatok kivonása feltétlenül polgárháborúhoz vezetne Nyu­gat- és Keletnémetország közt. S 'ez nagyon is valószínű. Most az a nagy kérdés, hogy az ame­rikai kormányzat hajlandó-e feladni a hadsereg jelentős csökkentésére irányuló tervet, vagy nem. Ha nem, ezzel esetleg kihúzza a szőnyget az Amerika­­barát Adenauer alól. Megszűnik az akna­zár, erősödik az ellenőrzés A magyarországi kommunis­ta kormány lázasan igyekszik bizoniytani, hogy mennyire “de­mokratizálódik.” A rendszer rendkívül agyafúrtan számos olyan intézkedést valósit meg, amely felette alkalmas a sza­bad világ megtévesztésére. Ezek közé tartozik a nyugati és déli aknazár eltávolítása is. Bár* még ez ma sincs befejezve, mivel dé­len az aknák 25 százaléka, nyu­gaton pedig még 50 százaléka a helyén van, de Hegedűs minisz­terelnök már igyekszik meg­nyugtatni a párthiveit, hogy lé­nyegében semmi változás nem fog történni a határokon, mert “amikor a műszaki zárat,meg­szüntetjük, ugyanakkor gondos­kodnunk kell arról, hogy a kü­lönböző hazaáruló és kémszer­vezetek munkája ne legyen könnyű, sőt, nagyon is veszélyes legyen.” Röviden: a felszedett és felszedendő határmenti akná­kat erősebb ellenőrzéssel helyet­tesítik. / Nagyváradi jegyzetek” A Debrecenben megjelenő Néplap egyik legutóbbi számá­ban Fülep Kornél többek között ezeket írja nagyváradi helyszíni megfigyeléseiről: Nemrég a Belvárosban Ady­­muzeumot rendeztek, be, mely­ben több debreceni vonatkozású emlék is feltalálható. Nagyvá­rad valójában ma is kis “világ­város” benyomását kelti. Meg­lepett a nagy forgalom, renge­teg bolt, üzlethelyiség van az ut­­sákban. A kirakatok telve áru-, üál, azonban inkább tömegével vannak elhelyezve és nem eléggé dekoráltak, nem kelletik magu­kat az árucikkek ... Meglepett a gyors villamosközlekedés. Nincs tülekedés a megállóhelyeken, mint Debrecenben . . . Magyar irólj: könyveiből sokat láttam a kirakatokban. Jókai, Móricz Zsigmond, Ady, vagy Illés Béla, Veres Péter könyve mindjárt szembetűnt. A nagyváradi álla­mi díjas költő, Horváth Imre, a marosvásárhelyi Szemlér Fe­renc, vagy Nagy István kötetei is kelendők ... A városban négy nagyszálló és két kisebb áll az utasok rendelkezésére . .. Akad­nak szórakozóhelyek is szép számmal. Többek közt a szép ál­lami színház, (Szigligeti), melyben ugyan most nem ját­szottak — a bukaresti fesztivál­ra utázott az együttes. A mozik­ban román s magyar filmek mellett sok külföldit is vetíte­nek. Sok cukrászda és eszpresz­­szó teszi élénkké az utcák képét . . . Nagyvárad megőrizte régi patináját. Külsőségében is. Es­te nem vakítanak neon-fények, az uj autóbuszok mellett türel­mesen baktatnak a váradiak ál­tal ma is kedvelt fiákerek. Az Az épségben meradt régi házak s a sok évszázados templom mind a történelemről regél . . . A vendéglőkben, szórakozóhe­lyeken a zenekarok felváltva játsszák a román és magyar dal és táncdalokat.” Amiért szégyenkez­ni kell a külföldiek előtt... A felszentelt kis­­papok eskütétele Junius folyamán Magyaror­szág külnöböző helyein (Eszter­gomban, Pécsett, Budapesten, Vácott, stb.) kb. 100 kispapot szenteltek fel. A kispapoknak az álla més egyház között létrejött megállapodás szerint az alkot­mányra állampolgári esküt kell tenniök. Az esküt a kispapok az illetékes megyei tanácsnál 1956 augusztus 20-án tették le. Első esetben a magyar püspöki kar 1951 julius 21-én tette le az es­küt. Máriássy Judit kommunista írónő kifogásolja a budapesti Irodalmi Újság augusztus 18-i számában, hogy kommunista személyiségek szigorúbban őriz­tetik magukat, mint külföldön az államfők.'“Nemrég egy kül­földi újságíróval sétáltam a Szabadság-hegyen. A Béla ki­­rály-ut környékén barangolva, hatalmas, bekerített területhez értünk. Egyik oldalán ÁVH-s katona állott puskával a kezé­ben. ‘Itt ki lakik?’ — kérdezte külföldi barátom. Nem tudtam felelni. ‘Mért nem kérdezi meg azt a katonát?’ Megintcsak hall­gattam. Nem mondhattam ki azt, amit gondoltam: aligha ad­na szives felvilágosítást.” (Rá­kosi lakik ott.) Drágább gazolin, jobb utak... Robert B. Meyner, New Jer­sey állam kormányzója a szep­tember 17-én összeülő állami törvényhozástól a gázolin-adó 1 centtel való felemelését fogja kérni az ebből befolyó bevételt pedig az országutak javítására kívánja fordítani. Hol van Rákosi? Rákosi Mátyás julius 18-án, részben “betegségére” való te­kintettel, részben pedig a súlyos törvénytelenségek e 1 k övetésé miatt lemondott tisztségéről. Bár úgy az Elnöki Tanácsban, mint a Kommunista Párt Köz­ponti Vezetőségében megtartot­ta helyét, sőt a képviselői man­dátumát is meghagyták neki, Rákosi úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el . . . Lemondása óta sehol meg nem jelent, az új­ságok nem Írnak róla. Megbíz­ható értesülések szerint jelen­leg nincs arról szó, hogy Rákosi visszavonulna a politikai élettől, inkább arról, hogy egy olyan helyet keresnek neki, ahol bár nem sok vizet zavarna, de mégis a közélet porondján maradna. A lakosság, főleg a munkásság kö­rében azonban egyre több meg­jegyzés hangzik el, hogyha már Rákosi beismerte a súlyos tör­vénytelenségeket, amikért ő el­sősorban felelős, miért nem von­ják felelősségre és miért nem ál­lítják bíróság elé. A szocialista törvényességről naponta zenge­nek a kommunisták, itt volna az a lehetőség, hogy anank értékét először magukon próbálják ki! 8,000,000 részvényes * ______ -I Ki az amerikai vállalatok tu­lajdonosa? Keith Funston, a new yorki értéktőzsde elnöke közli, hogy négy évvel'ezelőtt — tehát 1952-ben — hat és fél mil­lióra rúgott azoknak a száma, akik a new yorki vagy más ame­rikai értéktőzsdén jegyzett 5,000 vállalat részvényesei vol­tak. Az 1954-ik év végén azon­ban már hét és fél millió volt a számuk, ma pedig1 nyolc millió. Mr. Funston listája szerint, az amerikai kapitalizmusban nem egy bizonyos tipusu ember van érdekelve, hanem a legvál­tozatosabb foglalkozású és élet­­sorsu egyének. Régen elavult az a fajta kapitalizmus, amit a bol­sevisták konvencionális céltáb­lájuknak szemeltek ki. A statisztika szerint, az ame­rikai részvénytulajdonosok túl­nyomó többsége a közép- és kis­jövedelmű polgárok köréből ke­rül ki. Szétoszlott az a legenda, hogy részvényekbe való tekebe­fektetést csak igen kevés, ki­kiváltságos, gazdag ember en­gedhet meg magának. Kishivataloknokok az ország legtávolabbi zugában is rend­szeresen élvezik a negyedévi osztalékokat, épugy, ahogy New Yorkban a nyugalomba vonult vasúti tisztviselő, vagy Chicagó­ban a nagyvágó milliomos. Ez a statisztika azonban még nem nyújt teljes képet az ameri­kai kapitalizmusról, mert csak arra az* 5,000 vállalatra vonat­kozik, amelyek az amerikai ér­téktőzsdéken cserélnek gazdát. Az egygegült Államokban négy­millió üzleti vállakózás van azonban, nem is számítva a földbirtokokat és a diplomás emberek irodáit és rendelőit. A négymillióban gigantikus vál­lalkozások is szerepelnek, ame­lyekben nem vállalhat érdekelt­séget a kívülálló (mint például a Ford Vállalatok még néhány hónappal ezelőtt), középnagysá­gú társas cégek és a kisemberek üzletecskéi. Ezek az üzleti vállalatok egy­re szaporodnak és a legszélesebb skáláj u szolgálatokkal foglal­koznak. 1929-ben (a pénzügyi válság kitörése előtt) még csak 3 millió üzlet állott fenn az or­szágban, 1949-ben a számuk 4 millióra emelkedett és azóta is évről-évre több és több az uj alakulat. Mindez a helyes megvilágí­tásba helyezi ellenségeinek pro­paganda munkáját. Az ameri­kai kapitalizmus sikerében sok millió kisember bízik és oszto­zik, amiről külföldi barátaink­nak sincs fogalmuk. HA AZT AKARJA, hogy vál­lalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkban! * __ * Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. AMIKOR AZ ELNÖKI SZÉK MEGÜRESEDIK Eisenhower elnök betegsége és az elnöki szék netaláni megü­­resedése, néhány különleges ese­mény emlékét idézi fel, ame­lyek az amerikai történelem fo­lyamán bekövetkeztek. Köztársaságunk f e nnállása alatt több alkalommal is előfor­dult, hogy az országnak nem volt törvényes elnöke. George Washington maga is csak kilenc nappal később lett az Egyesült Államok első elnökévé, mint az ugyanakkor megválasztott John Adams az első alelnökévé. Az akkori lassú közlekedés folytán csak 1789. április 6-án fejezték be a szavazatok megszámlálását és igy történt, hogy John Adamstól, április 21-én csend­ben, szertartások mellőzésével vették ki alelnöki esküjét, mig Washington eskütétele április 30-án, pompás külsőségek és óriási lelkesedés mellett folyt le. Olyan években, amikor már­cius 4.-ke (az elnökavatás egy­kori terminusa) vasárnapra esett, sok elnököt 5-én vagy 6- án avattak fel. James Monroe, az Egyesült Államok ötödik el­nöke, második megválasztása után, csak 1821. március 5-én esküdött fel az alkotmányra, jóllehet az alkotmány értelmé­ben, előző elnöksége már márci­us 3-án megszűnt. Minthogy ő saját magát követte hivatalá­ban, az átmeneti hiánynak nem volt jelentősége. Annál jelentő­sebb volt az 1849-i precedens, amikor Zachary Taylor váltot­ta fel James K. Polk-ot az elnöki székben. 1877. március 3-án, szomba­ton, Ulysses S. Grant, ,a búcsúzó elnök, diszebédet rendezett a Fehér Házban. A Fehér Ház Vörös Termében ugyanakkor Rutherford B. Hayes esküdött fel az alkotmányra, mint a 19- ik elnök. Minthogy az eskütétel majdnem a nyilvánosság kizárá­sával történt meg, helyes óva­tosságból hétfőn, március 5-én, Hayes-t nyilvánosan is felesket­ték. Woodrow Wilson törte meg a hagyományt, mikor 1917. már­cius 4-én, vasárnap tette le az elnöki esküt, de a nyilvános ce­remóniát csak hétfőn tartották meg. 1957. január 20.-a vasárnap­ra esik és 1933. óta, az alkot­mány 20-ik módosítása, január 20át jelöli ki az elnökváltás napjául. Az alkotmány értelmébén, ha az elnököt elmozdítanák a hi­vatalából, ha képtelen volna hi­vatalát ellátni, ha lemondana, vagy elhnuyna, tisztsége az al­­elnökre száll át. De sokszor é­­vekig is fennállott a helyzet, hogy nem volt alelnökünk, mert már elnökké vált, vagy pedig mert a megválasztott alelnök el­hunyt vagy lemondott. Hétszer történt már meg, hogy alelnök követte az elnököt hivatalában. Mig három elnö­künk (Lincoln, Garfield és Mc­Kinley) gyilkos merénylet áldo­zata lett, alelnökeinket megkí­mélte a sors ettől a végtc«L Hét alelnököt mégis hivataloskodása közben ért utói a halál. James Madison 1809-től 1817-ig tartó elnöksége alatt két alelnököt is elveszített igy. Az Egyesült Ál­lamok egy gelnöke sem mondott le tisztségéről és csak egyetlen alelnöke: John C. Calhoun volt az, aki leköszönt az alelnökség­­ről (1832. decemberében) hogy szenátorrá lehessen a következő évben. A legrövidebb ideig William Henry Harrison volt a köztár­saság elnöke, aki egy hónapi hi­­vatalosícodás után, 1841. április 4-én hunyt el. A vele együtt megválasztott John Tyler volt az alelnök, aki a legrövidebb ideig töltötte be a köztársaság második legfontosabb hivatalát. Tyler elnöksége alatt — egy hó­nap hijján 4 évig — maradt az ország alelnök nélkül, ami — rövidebb időtartamokra — már 15-ször következett be Ameriká­ban. SZEMENSZEDETT HAZUGSÁG! A Cleveland, Ohioban megje­lenő “Az. Újság” c. hetilap au­gusztus 30-iki számában, az első oldalon egy ilyen cimü cikk állt: “New Brunswick magyarsága barátságosan fogadta a magyar kormány megbízottját.” A cikk­ben pedig a szerkesztő elmond­ja, hogy egyik olvasója mesélte el neki, hogy látogatóban járt New Brunswickon a földijeinél s mialatt itt járt, meglátogatta a magyar bankot a magyar kor­mány pénzügyi kiküldöttje . . . A hosszú lére eresztett cikk el­mondja, mikfet mesélt a Bruns­wickon járt asszonyság s az egyik mondatban szóról szóra ez áll: “. . . általában az egész ma­gyarság a leg szívélyesebben fo­gadta Mr. Fodort, a magyar kormány kiküldöttjét, aki az amerikai kormány engedélyével érkezett az országba, a banká­rok értekezletére. Szabadon lá­togatta meg a magyarokat, az­zal állt szóba, akivel akart.” Szemenszedett hazug ság, akárki mondja is, hogy “az egész magyarság legszivélyeseb­­ben fogadta” azt a kommunis­tát, azt a Moszkvában kiképzett s a magyar nép nyakára küldött vörös ügynököt! New Bruns­wick magyarsága nem fogadta és a New Brunswick-i magyar­ság vezetői nem üdvözölték Fo­dor urat. Annyira nem, hogy mi nem is tartottuk érdemesnek bővebben foglalkozni itt jártá­val! Mindössze az történt, hogy Fodor ur ellátogatott a Magyar Savings & Loan Asspciationhoz s elbeszélgetett a magyarok ál­tal alapított és vezetett pénzin­tézet néhány igazgatójával. Az udvariasság szabályai szerint pedig ők nem tehettek mást, mint fogadták . . . Jól ismerjük New Brunswick magyarságát s nagyon jól tud­juk, hogy nem nagyon látogat­hatott itt közöttünk az a kom­munista, az egy “hivatalos” lá­togatáson kívül!! Az itteni ma­gyarság nem fogadta őt se" “leg­­szivélyesebben,” se máskép . . . legfennebb önuralmat és gentle­man magatartást tanúsított, a­­mikor valamikép nem inzultálta az utcán, vagy valahol ezt a Fo­dort...! A clevelandi szerkesztő részéről pedig nagyfokú felüle­tesség és felelőtlenség ilyen ha­zug mondatok leírása, anélkül, hogy utána ne érdeklődött volna akár nálunk, akár másnál, hogy hogyan is fogadta az egész New Brunswick-i magyarság “a ma­gyar kormány kiküldöttjét?” Sehogy! Vonuljon ki az orosz Magyarországból!

Next

/
Oldalképek
Tartalom