Függetlenség, 1956 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1956-01-05 / 1. szám
42 Years of Publication, this Weekly Is the Oldest Hunga rian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J, YEAR .43. ÉVFOLYAM — NO. 1. SZÁM. TRENTON, N. J., 1956. JANUÁR 5. Ten Cents per Copy—32.00 per Year A Kisantant előlép TESTVÉRI SZÓ... (Alább közöljük Csighy Sándor uj-amerikás magyar testvérünk egyik versét, amelynek hangja és “érzésvilága” valóban alkalmas arra, hogy a régi és uj-amerikás magyarok közötti jóviszonyt mélyítse . . . Rokonszenves ez a hang . . . jólesik hallani . . . Igazán magyar testvértől jövő közvetlen szavak azokhoz, akik annyi szeretettel, annyi segítő készséggel várták és segítették ide a nagy világégés után a hontalanná lett magyar testvéreket.. . Azokhoz, akik ezeket a szavakat oly régen, oly nagyon várták . . . oly nagyon nélkülözték . . . Szerk.) 1956-ban egész éven át tüntessünk leveleinken a Hunyadi bélyeggel! Egy pillanatig sem hittük, hogy eltűnt, megsemmisült. Tudtuk, hogy él és suba alatt újra vért pumpálnak bele azok a bábák, akiknek érdeke ennek a szörnyszülöttnek az életbentartása. A Kisantant, a Magyarország testéből jóllakott országok szövetsége — ezúttal nem régi nevén ugyan, — de újra porondra lépett, hallatja szavát. Legutóbb a New York Times december 28.-i számába Írtak levelet a Kisantant-bábák és jellemzően Csehszlovákia nevében az a Lettrich József irta alá, akinek nevéhez 200 ezer felvidéki magyar kiüldözése, deportálása fűződik. A nyugati világ nem kerülheti el tragédiáját, ha a Kisantantembereknek, akár álarcban is, szavuk lehet még. Ezúttal Amerikának hízelegve, > Woodrow Wilsont dicsőítik, a hajdani köztársasági elnököt, akinek nevéhez fűződik az a 14 pont, amely az első világháború után az Osztrák-Magyar M o n a r c hia szétdarabolásának kátéja lett. Woodrow Wilson hitt a magasztos eszmékben. Hitt az emberi szabadságban, méltóságban, a népek önredelkezési jogában, a nyugati demokráciában, a keresztény testvériségben és híressé vált pontjait eszerint fogalmazta meg. Történelmi tény viszont, hogy Wilsont csúnyán ki játszották. A Párizs-környéki békeszerződések diktálói már nem törődtek Wilsonnal, sem a tizennégy pontjával. Féktelen rosszindulattal vonták meg Európa uj határait s Magyarországot úgy szabdalták darabjaira, hogy lehetőleg életképtelen legyen a megmaradt rész. S mert a magyar élniakarás mégis győzedelmeskedett, a magyar nép megmutatta, hogy ilyen könnyen elpusztítani nem lehet, akkor alapitották meg a környező jóllakott államok a Kisantantot. Ennek az alakulatnak egyetlen és kizárólagos célja volt: Magyarország megfojtása. Igen, a Kisantant újra jelentkezik. Ezúttal szerényen és Wilson nevével az ajkán. Wilsonéval, akit ők “kakadunak” neveztek és akinek a nevét ajkukra sem volna szabad venniök, ha volna bennük egy parányi jóizlés. Wilson, az ideálista a népek önrendelkezési jogát hirdette. Sehol sem tartottak népszavazást. Sehol sem kérdezték meg — Wilson szellemében — a népet, hogy hová akar tartozni? Egyetlen kivétel volt. Az osztrák-magyar vitában megszavaztatták Sopron város lakosságát és ez a nevében és nyelvében túlnyomóan német lakosság Magyarország mellett döntött. Az első világháború következtében eltűnt egy nagy birodalom, az Osztrák-Magyar Monarchia, amely Európában az egyensúlyt jelentette. Helyébe lépett a hetyke, minden magyar lélekzetet megfojtani igyekvő Kisantant, amely egyedül bűnös abban, hogy Közép-Keleteurópában a diktátorok váltogatták egymást és ma az ottani népek a legszörnyübb elnyomásban élnek. A történelem ítéletet mondott a Kisantanton és ma mégis újra színpadra vonszolják, mert abban reménykednek, hogy Amerika népe még mindig ölelő karjaiba zárja ezt a rosszéftilékü szervezetet, amely építeni kéjjtfelen volt, mert csak rombolásra alakult. Wilsont merik az ajkukra venni? Azt a Wilsont, aki kétségbeeseve tért vissza Amerikába s aki saját elméjének szüleményétől, a genfi Népszövetségtől távoltartotta magát, mert azt a nagy épületet nem az ő eszméi töltötték meg. Az Egyesült Államok sohasem lett tagja a Népszövetségnek, ahol a Kisantant kisded játékait játszották. És az Egyesült Államok kongresszusa sohasem ratifikálta a trianoni szerződést. Mi jogon ünnepli hát születésének kilencvenkilencedik évfordulója alkalmából Wilsont ez a társaság? Mostani nyilatkozatukban sem hajlandók beismerni régi bűneiket. Most sem mondják azt, hogy Wilson tanítását hajlandók megszívlelni és a népekről nem döntenek a népek megkérdezése nélkül. Nem, ők nem tanultak. A konclesők eme fertelmes társasága tovább fújja a régi, már majdnem elfelejtett Kisantant-nótát, s bár illúzióink nem voltak, nem tagadhatjuk, hogy olyanok is aláírták ezt az “ünnepi levelet,” akikről több jóizlést tételeztünk volna fel. A horvát Macsekre és Bogdán Radicára gondolunk. De jobb is igy. Legalább pontosan tudjuk, hogy ki, hol áll. Jelentkezni kei! a nem-polgároknak Mindazoknak, akik ebben az országban laknak, akár külföldi állampolgárok, akár hontalanok (DP) 1956 január 2 és 31 között be kell jelenteni állandó lakcímüket a Bevándorlási Biztosnál (Commission of Immigration and Naturalization). A jelentkezés a Form 1-53 számú űrlapon történik, mely minden postahivatalnál, vagy Bevándorlási és Polgárosodási Hivatalnál kapható. A kitöltött és aláirt űrlapot személyesen kell a postahivatalban, vagy a bevándorlási hivatalban átadni. Nem szabad a postaszekrénybe dobni. (További információkat errevonatkozólag lapunk egy másik cikkében talál az olvasó.) A HAZACSALOGATÁSI AKCIÓ SOVÁNY EREDMÉNYE Az osztrák határellenőrző közegek hivatalos adatai szerint 1955 november havában összesen négy magyar visszavándorló lépte át Hegyeshalomnál az osztrákmagyar határt. Mind a négyen Franciaországból tértek vissza Magyarországba. A négy ugyanebben az időben negyvenötén hagyták el Magyarországot a budapesti belügyminisztérium által kiállított kivándorló útlevéllel. Azoknak a száma pedig, akik ez idő alatt életük kockáztatásával menekülőkként lépték at a Vasfüggönyt, legalább ötvenre rúg. Eddig tehát az óriási visszavándorlási propaganda valóban nem érte meg a befektetett hatalmas költséget. RÉGI-AMERIKÁS Testvér, kit én, a hontalan jólétben itt találtalak, jó sorsodat nem irigylem, busán, szeretve áldalak. Áldalak, mert segítettél sok-sok ezer magyar testvért, akik földönfutók lettek s mindenüket elvesztették. Áldalak, mert templomod van s beszéled szép anyanyelved, őrződ a magyar zamatot s nem adod fel ősi elved. Áldalak, mert büszkeségünk, dicső csaták tépett selymét, magyar zászlónk három színét ma sem felejtetted el még. Áldalak, mert énekeltek és táncoltok magyarmódra, Külföldiek jelentkezése Kérdés: Látogatóként érkeztem az országba két hónappal ezelőtt és jelentkeztem a Bevándorlási Hivatalnál. Vízumom csak néhány hónap múlva jár le. Igaz-e, hogy 1956. januárjában ugyanott ismét jelentkeznem kell? Felelet: Igaz. A törvény előírja, hogy minden külföldi, aki január első napján az országban tartózkodik, köteles címét az “Immigration and Naturalization Service”-nél január hónap folyamán bejelenteni, akár bevándorló, látogató, tanuló vagy üzletember. Ha az idegen állampolgár január 1-én véletlenül nem tartózkodik amerikai területen, visszaérkezte után 10 napon belül köteles ennek az előírásnak eleget tenni. A dolog azonban nagyon egyszerű. Bármely postahivataltól vagy a Bevándorlási Hivatal legközelebbi fiókjától kérje az 1-53 számú űrlapot (Form 1-53). Töltse ki a kártyát és Írja alá. Ha kételyei vannak, a postatisztviselő is szívesen útbaigazítja. Az aláirt űrlapot adja át a postatisztviselőnek, mert nem küldheti el postán. Azt a külföldit, aki szándékosan és nyomós ok nélkül elmulasztja címét január hónapban bejelenteni, letartóztathatják, fogságra vagy pénzbüntetésre Ítélhetik és deportálhatják. Idegen államok alkalmazottai állandó tartózkodási engedélyt kaphatnak Kérdés: 1951-ben szabályos bevándorlói vízummal érkeztem Németországból Amerikába. Az itteni német konzulátusnál állást vállaltam és azóta is ott dolgozom. Azt hallom azonban, hogy ezzel elvesztem állaildó itt tartózkodási engedélyemet és nem lehetek amerikai polgárrá. Igaze ez? Felelet: Igaz, de lehet rajta segíteni. Ha olyan diplomáciai vagy konzuli alkalmazást vállal, amely “nem-bevándorlói” minősítéssel jár, elveszti amerikai MAGYAROKHOZ ajkatokon sosem hül ki az örökszép magyar nóta. Áldalak, mert haza nézel a csillagos éjszakákon. Azt a vágyat, mi benned él, honszerelmed áldom, áldom. Egy föld szülötte vagy velem, magyar fa hajtása vagyunk, egy érzés hevíti szivünk, egy gondolat hajtja agyunk. Igaz, hogy téged más szél fújt, nem az, ami engem sodort, de ahonnan elszakadtunk, magyar volt és szülőföld volt. Testvér, kit én, a menekült, jó sorsban itt találtalak, küzdelmes magyar harcodért hazám nevében áldalak! lakósi minőségét. Ha azonban az amerikai igazságügyminiszterhez a Form 1-508 sz. űrlapon — amit a Bevándorlási Hivatalnál szerezhet be — lemond azokról az előjogokról, amelyek mint külföldi állam képviselőjét megilletik, megtarthatja állandó itt tartózkodási engedélyét és idővel amerikai polgárrá válhat. Ha honosítási kérdésben szakszerű és ingyenes felvilágosítást óhajt, írjon, akár magyarul is, a Common Council for American Unity, 20 West 40 Street, New York 18, N. Y. cimre. SZALONKOCSIK AZ EXPORTLOVAKNAK A dunakeszi vagongyár 16 négytengelyes különleges berendezésű tehervagont adott át a közelmúltban az Államvasutak igazgatóságának. A tehervagonokat az eüport-lovak szállítására tervezték s építették. A vagonokat vízvezetékkel, villanyvilágítással, szellőztető és fűtőberendezéssel, valamint étkeztető felszereléssel látták el. A vagonok mindegyikében hat-hat lovat szállíthatnak különálló párnázott boxokban. A különleges tehervagonokat szovjet kívánságra rendelte meg az Államvasutak igazgatósága a Dunakesz-i vagongyárban. Az orosz külkereskedelmi megbízottak a közelmúltban tekintették meg a lószállitó vagonokat és kielégítőnek találták a kocsik technikai felszerelését. Az államvasutak igazgatósága az uj vagonokat haladéktalanul a szovjetunióba irányuló lóexport szolgálatába állította. A magyar utasok a vonatokon her ingek módjára összeszoritottan utaznak. A másodosztályú kocsik egyrészét marhavagonokból alakították át személykocsikká. Az exportlónak a mai Magyarországon rhég mindig lényegesen jobb a dolga, mint az embernek. Újévi népszokások Amerikában Majdnem minden népnek vannak hagyományos szokásai, amelyekkel az év első napját ünnepli meg, de mindenki egyformán azt óhajtja kifejezni, hogy reményű, hogy az uj év boldogabb lesz, mint a régi volt. A' jókedv és a felebaráti együttérzés tréfákban és vendégeskedésekben nyilatkozik meg, de az óhazai szokások változásokon mennek keresztül Amerikáan. A footballt kedvelő sportemberek figyelme a kaliforniai pasadenai pálya felé fordul, ahol 1916. óta minden év január 1-én a hires “rózsaversenyt” tartják meg, a főiskolák vetélkedésének betetőzésére. Philadelphiában 1876 óta az év első napján álarcos felovnulást rendeznek a város és környéke lakói és az utóbbi években már közel kétmillió néző szemlélte végig a fantasztikus, zenés tüntetést, a város legforgalmasabb uccáján, a Broad Streeten végig. A skótok “Hogmanay”-nek nevezik gyermekeik szilveszteri mulatságát, amikor is süteményt és cukorkát kéregetnek a járókelőktől. A spanyolok hozták át a 12 szőlőszem hagyományát, amely szerint, — hogy az év mind a tizenkét hónapja szerencsét hozzon, — mind a tizenkét szemet pont éjfélkor kell lenyelni. A litvánok fáklyás és álarcos menetben járnak házról-házra szilveszter éjszakáján és az ó-év elmúlásának tiszteletére, a hátsó ajtón távoznak a gazdával és asszonyával együtt, megtoldva a menetet. Az angolok kalácsot és kenyeret osztogatnak az éjféli látogatók között, akik viszont szenet, kenyeret és sót hoznak magukkal, jelképes ajándékképen. A jó szerencse érdekében a sivitó malac farkát megrángatni magyar szokás és nemcsak az amerikai-magyar vendéglőkben, de sok vendégszerető uriháznál még ma is gyakorolják ezt a hagyományt. Az amerikai szellem demokratikus felebaráti együttérzését talán a new yorki, timessquarei ünneplés fejezi ki a legjobban, amikor is ismeretlen férfiak és nők ölelkeznek egymással, amikor az óra éjfélt üt . . . NEW JERSEYBEN is bevezetik az autó számtáblák (license) posta utjáni szétküldését. A trentoni Motor Vehicle ügyosztály már nyomatja a kérvény blankettákat, amelynek egyik része a “Regisztration Card” lesz, amit a kérvényező visszakap. Nem kell többé sorbaállni az autószámtáblákért, illetve regisztrálási kártyáért! Március 1-én már kaphatók a kérvényező űrlapok. NAG f MAGYARORSZÁG cérképe, a visszacsatolt felvidéki és erdélyi 1940-es határvonalaktól. A Losonczy mérnök által készített nagyalakú falitérkép. Ára $1.00. Kapható a Magyar Hírnök Könyvesboltjában, 240 Somerset St., New Brunswick, N. J. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Egyesek félreértették az Amerikai Magyar Szövetség karácsonyi bélyegakcióját, sőt voltak akik a bélyegeket visszaküldték azzal, hogy nem szoktak ismerőseiknek karácsonyi üdvözletét küldeni és igy a Hunyadi bélyegeket nem használhatják, stb. Úgy látszik, vannak akik szem elől tévesztik azt a hatalmas propaganda lehetőséget, ami az AMSz Hunyadi bélyegeinek rendszeres felhasználásában rejlik. Ha mindenki, aki kapott e bélyegekből, fokozatosan felhasználná azokat, kereken 3,- 000,000 ismerősünk előtt hangsúlyozhatná az alábbi tagadhatatlan történelmi tényt: 500 évvel ezelőtt Magyarország népessége több lelket számlált, mint Anglia, Skócia, és Írország lakossága együttvéve. Ha a magyar nép akkor a vele származásilag rokon török birodalomhoz szegődik szövetségesül: a janicsárok menthetetlenül meghódítják egész Nyugat-Európát. Még Amerika felfedezésére sem kerülhetett volna 36 évvel később sor, mert hiszen az azt lehetővé tevő spanyol királyi aranyakat a keleti pogány veszedelem elleni védelemre kellett volna felhasználni. Minden valamirevaló törté-A mi úgynevezett “Magyar- Amerikánkban” az utóbbi években szinte minden évben megszűnt egy-két magyar újság . . . Ha nem is teljesen ilyen értelemben, de 1955-ben a “Rákóczi Szemle” megszűnése tette egygyel kevesebbé az amerikai magyar újságok számát. . . A Verhovay és Rákóczi egyletek egybeolvadásával a havonként megjelenő “Rákóczi Szemle,” mint külön egyleti újság szükségtelenné vált s a nemrég megjelent utolsó szám első oldalán ott áll a bejelentés, hogy az 1923-ban megindult egyleti havi-lap megszűnik, illetve a most már William Penn Fraternális Egyesület lapjába olvad bele ... (Az egyesület tagsága, természetesen, továbbra is fog lapot kapni, akár az angol-nyelvű, akár a Befordultam a konyhára, Rágyújtottam a pipára . . . Azaz rágyújtottam volna, Hogyha már nem égett volna. A pipám javában égett, Nem is mentem én a végett! Azért mentem, mert megláttam. Hogy odabenn szép leány van. nettudós megegyezik abban, hogy kizárólag a magyarság hősies önfeláldozásának köszönhető, hogy az ázsiai túlerőt sikerült Nándorfehérvárnál (a mai Belgrádnál) feltartóztatni. Teljes 225 éven át vívott élet-halál harcot a magyar nép, hogy a Nyugat országai művelődhessenek, gazdagodhassanak, gyarapodhassanak, hódíthassanak . . . Amerikában nem “divat” a déli harangszó, mint Európaszerte. Ezért kétszeres szorgalommal kell terjesztenünk a Hunyadi bélyegeket, hogy ezzel is felkeltsük az érdeklődést széltébeij-hosszában a Nyugatnak tett szolgálatainkra. Tennünk kell ezt már azért is, mert Magyarország mai helyzete sajnos nagyon hasonlít az 1526-tól 1686- ig tartó török elnyomatáshoz. A mi feladatunk, szabad magyaroké, hogy a másfél évszázados rabszolgaság meg ne ismétlődjék. Mert a vörös uj pogányság éppen ezen szorgoskodik! Szerezzünk minél több barátot a magyar nép szabadságának a Hunyadi bélyegekkel. Kívánatra szívesen küld belőlük a Szövetség, amelynek cime: American Hungarian Federation, 527 Mills Bldg. NW Washington 6, D. C. magyar-nyelvű kiadványt, aszerint, hogy ki melyiket óhajtja.) Akárhogy is nézzük azonban, a rideg valóság az, hogy amerikai magyar életünk egy magyar lappal ismét szegényebb lett . . . a Rákóczi Szemle megszűnt . . . És minél kevesebb lesz a magyar lapok száma, annál nagyobb feladat, annál több felelősség hárul a még meglevő magyar újságokra (úgy is mondhatnánk, hogy azok olvasóira!) Becsüljük meg azokat a magyar lapokat, amelyek még itt Amerikában szép magyar nyelvünkön vannak Írva, jó magyar szívvel és se jobbra, se balra nem lendíthető igaz amerikai és magyar szellemben vannak szerkesztve! Önmagát becsüli meg ezzel minden magyar! Tüzet rakott eszemadta, Lobogott is, amint rakta, Jaj de hát még szeme párja, Annak volt ám nagy a lángja! Én beléptem, ő rám nézett, Aligha meg nem igézett! Égő pipám kialudott, Alvó szivem meggyulladott. CSIGHY SÁNDOR KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK Megszűnt a “Rákóczi Szemle’' Befordultam a konyhába... A mofípon ín Qníi*ífr ___ Hnnorariflti ín lanailA OTP TTti n orn rín n ISfoim Amerikai szellemű magyar újság
