Függetlenség, 1955 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1955-03-24 / 12. szám

YEAR 42. ÉVFOLYAM — NO. 12. SZÁM. TRENTON, N. J., 1955. MÁRCIUS 24. Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Most egyszerre olyan sürgős...? Ugy-e emlékeznek, hogy nem is olyan régen ezeken a hasábo­kon szóvátettük: vájjon miért nem készülnek óvóhelyek és mi­ért nincs terv a polgári lakosság kiürítéséről ? Azt mondtuk, hogy az elmúlt háború előtt szerény anyagi lehetőségekkel rendelke­ző kis országok lakossága részé­re megfelelő mennyiségű föld­alatti óvóhely volt és az asszo­nyokat, gyermekeket kevésbé veszélyeztetett vidékre szállítot­ták. S miközben a háború lehe­tősége úgyszólván állandóan a levegőben lóg — tettük fel a kér­dést-----a gazdag és hatalmas Egyesült Államokban miért nem történik e tekintetben semmi? Most aztán történt. Washing­tonban a legfőbb szakértő kije­lentette, hogy óvóhelyeket már rég kellett volna építeni, de ha elhanyagoltuk, akkor már most kezdjünk hozzá! Azonnal! — süvíti a szakértő, ennek a rend­kívül komor ügynek legfőbb gondozója. Erre aztán összedugta a fejét a három szomszédos állam, New York, New Jersey és Connecti­cut kormányzója, hogy mit kéne legsürgősebben tenni? Sajnos, annyi a tennivaló, hogy azt sem tudják, hová kapjanak. A pol­gári lakosság a legnagyobb ve­szedelemben van, illetve lehet... s ennek éppen az érdekelt polgá­ri lakosság van legkevésbé tuda­tában. Csak azt nem értjük, hogy ami idáig egyáltalán nem volt fontos és sürgős, egyik óráról a másikra miért lett most az? Mi­ért kell most, rögtön, azonnal a földalatti óvóhely? Az az érzésünk, hogy valahol aagy mulasztás történt. Remél­jük, hogy még nem késő a mu­lasztást jóvátenni. Ha pedig nem lehetne jóvátenni, akkor a felelősség irtózatos. Lovaglóostoros diplomata Akik a két háború közt Buda­pesten jártak, a Szabadság-té­ren láthatták egy zömök, mar­­kánsarcu amerikai tábornok, Bandholz ércszobrát. Aztán 1949-ben a kommunisták elszál­lították a szobrot; állítólag ja­vításra szorult. Az üresen ma­radt talapzaton egy reggel a já­rókelők gey cédulát láttak, raj­ta rövid szöveggel: “Nyugatra távoztam, majd sokadmagam­­mal térek vissza, Bandholz.” Valamelyik huncut budapesti te­hette a cédulát oda . . . így tűnt el Budapest egyik te­réről a lovagló-ostoros diploma­ta, aki a magyar történelem egyik legsúlyosabb korszaká­ban, 1919-ben lépett a színpad­ra. Lovaglóostorával kergette el a Magyar Nemzeti Múzeumot kirabolni készülő románokat. Nyers, kemény hangú katona volt Bandholz, de a románok ép­pen ezt a hangot értették meg s a magyar nemzet nemcsak szob­rot emelt neki, hanem örökre a szivébe is zárta ezt az amerikait, akinek budapesti tevékneységé­­ről most számolt be Sziklay An­dor honfitársunk, a State De­partment tisztviselője, mégpe­dig az amerikai diplomaták lap­jában, a Foreign Journal-ban. Többezer amerikai diplomata olvasta el ezt a történetet s meg­tanulta belőle, hogy a magyar nép lelkében legendává magasz­tosult egy amerikai, mert a ne­héz órákban helyén volt a szive és tetteiben csak a szivére hall­gatott. A lovaglóostoros Bandholz szobrát eltüntethették a buda­pesti kommunisták, de a Band­­holz-legendát nem ölhetik meg. Budapest lakói várják, hogy az a szobortalapzatra tűzött pár szavas jóslat egy szép nap telje­sedésbe megy. Bandholz, a kara­kán legény, a makacs kis gene­rális sokadmagával visszatér... Nem hullatunk krokodil­könnyeket Valami fürge szakértők kide­rítették, hogy New York város lakosainak létszáma lassan, de biztosan csökken. A lakosság egyrésze véglegesen eltávozik, mert uj nagyvárosok vannak ki­alakulóban s ott az üzleti élet és a kiima is jobb .. . Szóval sajnálkozni kellene szegény New York város tragé­diáján, de erre képtelenek va­gyunk. Zsugorodik New York? Hát csak zsugorodjék, — s ezt nem is valami jersey-i rosszmá­júság mondatja velünk. New York túlnőtt a kereteken. Ekko­ra város élete nem lehet egészsé­ges és további növekedését tör­vénnyel kellett volna meggátol­ni. Egymagában annyi lakosa van egy kisebb országnak. Nyolcmillió! Mi történne New York lakosságával, ha története­sen egy-két óra alatt ki.kellene üríteni . . . ?! Tessék csak elkép­zelni ! A menekülő lakosság agyontaposná egymást és eltor­laszolná a kijáratokat ... Ne is beszéljünk erről többet. Mi csak azt mondjuk, hogy képtelenek vagyunk krokodilkönnyeket hul­­llatni New York lakosságának állítólagos zsugorodása miatt.* Csak zsugorodjék! “Exiled Europe” Ilyen címen uj külpolitikai szemle jelent meg. Szerkesztőit nem ismerjük s csak annyit tu­dunk róluk, hogy a vasfüggöny mögül menekültek nyugatra. Jóleső érzéssel vettük kezünk­be az első számok egyikét, mert az az érzésünk, hogy végre Ame­rika népe tárgyilagos képet kap Európa tragédiájáról. Az uj lap kereken megmondja, hogy Eu­rópa tragédiájáért jórészben a cseh ámitók, Masaryk és főleg Benes,, i^lelősek. Benes ajánlot­ta fel Kárpátalját Sztálinnak, — ez az ajánlat még a második világháború befejezése előtt tör­tént . . . Benes és a csehek bűnösök ab­ban, hogy a Szovjet megvethette lábát a Kárpátmedencében. Jó volna, ha már egyszer a vi­lág megismerné ezeknek a világ­csalóknak az igazi arcát. Persze ettől még nagyón messze va­gyunk, hiszen New York kor­mányzója még ma is ünnepelteti Masaryk-ot. HÍREK RABMAGYARORSZÁGBÓL Uj IKKA-csomag árjegyzék Brack Miklós svájci útja és tárgyalásai úgy látszik ered­ménnyel jártak, mert a budapes­ti IKK A egy uj árjegyzéket bo­csátót ki s abban két újabb élel­miszer-csomag és több ipari cikk leszállított ára szerepel. Olcsóbb bennük a Nylon-harisnya, cipő, vászon és néhány szövet-áru, rá­dió, svájci óra, stb. és bicikli is kapható most. Az Amerikából küldendő cso­magok itt fizethető vámjának fontonkénti 1 dolláros rabló-dij­­szabását még mindig nem szál­lították le a nyomor vámszedői, a magyarországi vörösek. Megjelent Sulyok Dezső könyve Évek óta tudtunk róla, hogy Dr. Sulyok Dezső volj magyar országgyűlési képviselő, az 1946-47 évi anti-kommunista “nemzeti ellenállás” vezére na­­gyobbarányu történelmi mun­kán dolgozik. A mü első része elkészült és most jelent meg “A magyar tragédia” címmel. (A Trianon-i béke és következmé­nyei alcímmel.) A tömérdek sok adatot tartalmazó, 624 oldalas vaskos kötet kemény vászonkö­tésben, művészi borítólappal je­lent meg Ára $5.—. Kapható a Magyar Hírnök Könyvesboltjá­ban is, Foreign Book Shop, 240 Somerset St. New Brunswick, N. J. OSZTRÁK LÁTOGATÓ MEGFIGYELÉSEI A korcsolyázó bajnokságok megtekintésére január végén Budapesten járt egy osztrák ál­lampolgár, aki megfigyeléseiről igy nyilatkozott ausztriai mun­katársunknak: “A hangulat ál­talában nagyon nyomott. Be­szélték, hogy újabban megint nem adnak ki iparengedélyeket. Az emberek általában arról pa­naszkodnak, hogy nagy gondja­ik vanrfak az élelmiszerellátás terén. Kakaót például csak feke­tén kapni, azt is csak néha, és igy az ára 320 forint. A kávó ki­lója feketén 350-380 forint, de a KÖZÉRT üzletekben változatla­nul 400 forint. Bécshez viszo­nyítva Budapest világítása na­gyon sötét, alig látni egy-egy neonréklámot, azokból is hiá* nyóznak a betűk, foghíjasok. Még a belváros közepén is csak minden második utcai lámpa ég.” “BIZONFI” magyar-angol, angol-magyar szótár, — a két kötet egybekötve $4.75. Megren­delhető lapunk utján. MIT KAPTAK AZ ÁRVÍZ­KÁROSULTAK AMERIKÁTÓL? A Nemzetközi Vöröskereszt genfi központja jelentést adott ki arról, mit juttatott Eisen­hower elnök akciója Amerika népének áldozatkészségéből a magyarországi árvízkárosultak­nak. Az akció lebonyolítója L. Willismann svájci ezredes most tért haza Magyarországból. Je­lentése szerint 25,000 család ré­szesült az adományból. Az ado­mány értéke 2.8 millió dollár. A 22,000 tonnából 10,000 tonna búzaliszt, 1500 tonna olaj, 1000 tonna bab (melynek ma Ma­gyarországon igen magas az ára), 1000 tonna kukorica, 3 tonna gyógyszer, 73 tonna DDT. Minden károsult családtag 200 kig lisztet és 200 kg. kukoricát kapott. ERDÉLYBEN IS DRÁGUL MINDEN 1954 végén a jelenlegi romá­niai kommunista kormányzat az 1951-es magyarországi mintára “rendezte” a béreket és árakat. Ennek eredményeképen — mint a Donauschwabische Rundschau németországi hetilap 11)55 jan. 30- i tudósítása közli — az eddigi “szabadpiaci” árakat átlag 10 százalékkal mérsékelték, a bére­ket és fizetéseket havi 33-109 lejjel felemelték, viszont meg­szüntették a jegyrendszert, mely eddig ugy?ahogy olcsó áron biz­tosított fontos élelmiszereket a lakosságnak. A dolgozók havi fizetésének minimuma 230 lei, maüimuma 300 lei. Ezzel szem­ben az uj hivatalos árak: marha­hús kilója: (I. rendű) 10 lei, II. rendű 8 lei, III. rendű 6 lei, disz­­nóhus kilója 8-13 lei, tej literje nyáron 1.50, máskor 2 lei, tojás darabja március 1-től október 31- ig 0.75, máskor 1 lei, száraz­bab kilója 2.70 lei, liszt kilója 5 lei, 0 kgr. sózott hering 12-20 lei, narancs kilója 25 lei. (Az árak egyrésze elméleti, mert pl. húst alig lehet kapni, más élel­miszerekben és közszükségleti cikkekben is nagy a hiány). Az INS február 15-i bécsi jelentése szerint egy gyenge minőségű férfiruha, amely decemberben még 277 lei volt, most 393 leibe kerül. FELROBBANT A SZTÁ­LIN VASMŰ NAGY­­KOHÓLYA A sztálinvárosi 700 köbméte­res nagyolvasztó a kommunista rendszer büszkesége, • melyet minden fontosabb külföldi láto­gatónak megmutatnak. Február 3-án a Magyar Távirati Iroda rövid, szürke hire adta hírül, hogy “kedden este a nyersvas kimarta a sztálinvárosi kohó tűzálló bélését, páncélköpenyét és kitört a mendencéből ... de a kohászkollektiva két nap alatt kijavította a hibát.” A “hiba” .azonban igen súlyos robbanás volt, melyről a Magyar Nemzet február 13-i száma drá­mai leírású riportot közöl Em­ber Mária tollából. “Február 2-án este negyedki­­lenckor kitört az izzó vas a kohó oldalán és tüzfolyóként áradt el köröskörül . . . Valahogy keresz­tülrághatta magát előbb a kohó vastagtéglafalán, valószínűleg a tégla közén, repedésein át, igy elért a hütőlapokhoz s mivel vas­ból vannak azok is, átizzitotta— megolvasztotta azokat is, végül pedig nyomott egyet a vékony páncélon és . . . Vízi Sándor ko­hómester odarohant az emberei­hez: ‘Futás’ . . . ‘Neked véged, mondtam magamban, emlékezik Kovács Lajos’ — akit mégis élve mentettek ki a tüztengerből. Az épülőben levő II. számú kohó a­­nyaga, páncélja azonban kéznél volt, azt használták fel az I. ko­hó rendbehozásához, viszont ez­zel hosszú időre kitolták a II. kohó megépítését.” A robbanás ténye és módja jellegzetes bizo­nyítéka a rendszer építkezései silányságának. Hallgatnak is ró­la a többi lapok . .. LÖVÖLDÖZÉS A RÖP­­CÉDULÁS LÉGGÖM­BÖKRE (FEP) A nyugatról Magyar­­országra küldött röplapok ha­tására nagyon jellemző az a tör­ténet, amelyet egy nemrég kime­nekült parasztfiu mondott el. A fiú panuárban még otthon volt, Undfalun, Vasmegyében. Az új­év utáni héten egyszerre 15 lég­gömb jelent meg a falu fölött, mire egy arra járó határvadász­­poliitkai rendőr eszeveszett lö­völdözésbe fogott. Tömérdek lö­vést leadott, de egyet sem tudott eltalálni. A léggömbök tovább­repültek. Később a faluba jövő határvadászok elmesélték, hogy amikor a léggömbök felütntek, ők nyomban értesítették a szom­bathelyi repülőtret és azt hitték, hogy a pilóták lelövik a léggöm­böket. A környéken azonban azt beszélték, hogy Szombathelyen sem tudták a léggömböket le­szedni. A nép ezt azzal magya­rázza, hogy “légkamrás” ballo­nokat küldenek Nyugat felől Magyarországra és hiába üt át a golyó egy-két kamrát, a többi épen maradó légkamra tovább­ra is a levegőben tartja az egész szerkezetet. Az emberek általá­ban azt mondják, hogy a röpla­pok erősitik az ellenállást . . .! ‘Most vagy—soha’ Az Amerikai Magyar Szövetség közleménye Mitévő legyen megannyi búj dosó magyar 1955 március 15 ikén? “Régi dicsőségünk” egyr< inkább foszladozik az “éji ho mályban.” Az idegenben, Ujha­­zában rég gyökeret eresztettek akárcsak a tiz évvel ezelőtt föl­dönfutókká lettek egyaránt ez­zel a föl-fölsiró tanácstalanság­gal marcangolják egymást, kér­dezik a fűtől, kérdezik a fától: “Vájjon mit tehetünk mi szárnyszegettek, kiebrudáltak meghurcoltak, kínjainkba bele­­csömörlöttek ? T é p e lődésben, egymással szembeni türelmet­lenségben csontosodjunk meg a vég bekövetkeztéig? Vájjon az-e az elhivatottságunk, hogy sze­mélyi szőrszálhasogatások mi­att merőben statisztái legyünk e minden eddiginél sötétebb ma­gyar sorséjszakának?” A kérdés általános; a felelet rá nem könnyű. Pedig . . . • Kevés népet áldott meg több jótulajdonsággal a Teremtő, mint a magyart. Kevés nép — még a földkerekség legpompá­sabb vidékein is — rendelkezik a képességeknek olyan magas fokával, mint a miénk. Kevés fajta tudott az érvényesülés és a szellemi elhivatottság mezején csodálatosabb egyéniségeket és néprétegeket kitermelni, mint éppen a magyar! És mégis? . . . És mégis: mintha ólommal lenne talpalva a cipőnk! A közmondá­sos “-átok” évszázadok óta nem engedi, hogy nálunknál kevésbé tehetséges, amolyan szatócsné­­nek orrunkra ne koppintsanak, el ne gáncsoljanak, jneg ne előz­zenek, több befolyásos pártfogót ne szerezzenek . . . Nos: “török áfium” nincs'is — hacsak nem önönmagunkban. Ezt a negatívumot kell legyőz­nünk, pozitív dinamikává kifej­­lesztenük, hogy vitéz Zrínyi Miklósnak igaza lehessen. Azon­túl igazán csak “jószerencse kell” és a többit elintézi a Min­denható. Mit teszünk (ha ugyan ez “cselekedet” gyanánt könyvelhe­tő el) tehetségeink se szeri se számának észszerű munkába ál­lítása helyett? ... Ne hagyják, hogy öreg fejjel felsoroljam. Szégyenleném, ha angol válto­zatban amerikai kézbe kerülne... Mi magunk jól tudjuk amugyis, hogy torzsalkodásban, kákán­­csomó-keresésben, kezdeménye­zések csakazértis elgáncsolásá­­ban — megannyi, inkább diák­gyerekekhez méltó lelki beteg­ségben — még olyanok is szen­vednek a szó szoros értelmében, akiktől joggal várhatnánk ma­radandóbb alkotásokat! Vak nem vezethet világtalant — lássunk tehát elsősorban! Nézzünk bele az adottságokba és ne csupán mérlegeljük a lehető­ségeket, hanem a férfi tettre­­készségével, a nő pedig szívóssá­gával: CSELEKEDJÉK! Igen, cselekedjünk v a 1 a m ennyien, bármennyire huzna is a tehetet­lenségi nyomaték. Lépjen akció­ba ki-ki azon a téren, amihez leginkább érez tehetséget, ami­hez legjobban huzza a szive, ami legközelebb esik egyéniségéhez. De dolgozzunk valamennyien a felszabadításért, ne csak han­goztassuk ! Könnyen meglehet, hogy 1711 és 1849 után ez az immár har­madik nagy magyar “emigrá­ció” a legeslegutolsónak fog bi­zonyulni. A költő vészlátó jósla­ta ezzel be is teljesedhetik: “Mint oldott kéve széthull nem­zetünk.” Acsarkodással, ami jólét ide­jén lehet, divatos szórakozás, ily körülmények között akkor se segíthetünk, ha ezzel bánatun­kat, mérgünket pillanatnyilag ki is töltöttük. A kuruc idők és különösen a múlt évszázad nagy szabadságharca — sose feledjük — nem kizárólag a külföld közö­nyén bukott el, hanem az egy­mással torzsalkodó alvezérek ki­csinyességén ! Aki pedig repülni hivatott — és a magyart Isten adta tehetsé­gei ehhez jogosítanák — minek piszmog önönmaga és honfitár­sai sírjának “áskálásával”? Már pedig atomkor küszöbén, komoly időkben élünk. Alig né­hány kobalt-robbanás levegőbe röpítheti egyik napról a másikra a világot. Rákóczink, Kossu­­thunk (legalábbis olyan, akit ha ideig-óráig bizalommal követni lennénk hajlandók) — alig van. Mindszentynk ezernyi, de mind a Vasfüggönyön túl, legtöbb bi­lincsben. Földönfutóink jobb e­­setben a robot jármában, de száz és száz esetben a nyomor és kilá­­tástalanság fertőjében senyved­nek szerte a földtekén. Nincs hát ebből a lázálomból ,kiut, menekvés biztosabb talaj, virányos pázsitok felé? Még számunkra se, akik a szerencsé­sebbek közé tartozunk? Van! Az önbizalom visszava-' rázsolásának és egymás megbe­csülésének az útja — kitartó, építő munkával párosítva. Nagy kataklizmák, csapások, megráz­kódtatások idején érhető, ha az emberi idegrendszer nem műkö­dik oly zavartalanul, mint béke, bőség, boldogság idején. De mindez ne legyen mentségünk arra, hogy ki-ki meg ne tegye a magáét a magyar felszabadítás, népünk jobb jövője érdekében! Most, amig lehet! Hungarian Hours — RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. Diénes László ügyv. igazgató Kovács Csaba munkatárs Várhatunk annyi megpróbál­tatás után még mindig csodát? Igen! — A “csoda” lehetőségét ki-ki a szivében rejtegeti. Még hozzá együttműködési készség alakjában. A “team-work” foga­lommá lett Amerikában, sőt gé­pesített végletében, az “assem­­bly-line” néven ismert futósza­lag formájában a sokszoros ázsiai túlerővel szemben is mentségünk lehet. Tényleg megvalósíthatatlan volna, hogy mi, egyénileg fölös talentummal megáldott magya­rok elsajátítsuk e legelemibb a­­merikai erényt? Csak parányi “team-work” kellene ahhoz, hogy nagyobb legyen a magunk városában, környezetében a te­kintélyünk. Több honfitársun­kat lehetne elhelyezni, maga­­(Folyt. a 2-ik oldalon) American in Spirit — Hungarian in Language . ■ - Hungarian NeWS Amerikai szellemű magyar újság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom