Függetlenség, 1955 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-08 / 49. szám

American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság r YEAR 42. ÉVFOLYAM — NO. 49. SZÁM. TRENTON, N. J., 1955. DECEMBER 8. Ten Cents per Copy—S2.00 per Year Magyar könyvtár A WILLIAM PENN FRATERNÁLIS EGYESÜLET UJ TISZTIKARA ‘SZÜLŐFÖLDÜNK’ VAGY: A VÖRÖSEK HAZACSALOGATÁSI AKCIÓJA Az utóbbi időben nem sok' szó esett arról a Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat néven megalakult egyesületről, amely céljául tűzte ki a Feleky-gyüjte­­mény visszaszerzését és megőr­zését. Mint ismeretes — annak ide­jén megírtuk — a Feleky-gyüj­­teményt a washingtoni kon­gresszusi könyvtár megvette és félős volt, hogy ezt a tisztán ma­gyar vonatkozású anyagot szét­szórják a világ legnagyobb könyvtárában s nem lesz többé ember, aki még egyszer össze­gyűjtse. Ennek a gyűjtemény­nek pedig az együtt-tartása fon­tos magyar feladat. Kulturális ás politikai szempontból is. Most elsőnek jelenthetjük, hogy a Társulatnak sikerült megszereznie a Feleky-gyüjte­­ményt. A kongresszusi könyvtár vezetőségével az átvételi szerző­dést aláírták és most már csak napok kérdése az egész gyűjte­mény átszállítása New Yorkba, ahol a magyar könyvtárnak ál­landó cime is van (163 East 82, New York). A könyvtár különben gazda­godott, mert a Társulat megvá­sárolta azt az anyagot, amelyet a new yorki világkiállításra az akkori magyar kormány kül­dött. Ez az anyag, itt rekedt és idáig hozzáférhetetlen volt. Sok könyv, festmény, porcellán teszi ki ennek az anyagnak a jelen­tős részét. Az ideiglenesen megválasz­tott vezetőség reméli, hogy a Társulat támogatására az ame­rikai magyarok jelentős részét megnyerheti s ennek érdekében rövidesen felhívást bocsátanak ki. Idáig 100 magyar adott Össze tiz ezer dollárt, hogy a könyvtár anyagi alapját megteremtsék. A szélesebb körben való toborzást minden tekintetben szükséges­nek és egészségesnek találjuk. Elvégre ez a könyvtár mostmár közkincsünk. Az egész amerikai magyarságé. Svéd Sándor és a vörösek. Ez a két történet budapesti. Mindkettő szereplője Svéd Sándor, aki a new yorki Metro­politan Operaház tagja volt és aki a háború után hazament Ma­gyarországra. Egyesek — bizo­nyosan rosszmáj uak — szerint azért, mert fakuló basszusára a “Met” már nem tartott igényt, Magyarországon pedig kitörő ö­­römmel várták “a művészt, aki hazatér, hogy ne a kapitalisták­nak, hanem a népnek énekeljen, stb___” Kétségtelen, hogy Svéd Sán­dornak jó dolga van. A művé­szeknek általában nem megy rosszul a vörös világban. De azért “valami” mégis bántja Svéd Sándort. Ennek illustrálására álljon itt a következő történet. A budapesti operaház igazga­tója értekezletre — mondhat­nék röpgyülésre — hívja össze a művészeket. “Takarékoskodni kell, ez a párt rendelete, tehát felkérem a művész elvtársakat, ki mondana le önként fizetésé­nek egy részéről? . . .”'— igy az igazgató. Fagyos csend követte a fel­szólításnak beillő kérdést. Aztán a néma csendben egyszerre fel­emelkedett Svéd Sándor és eze­ket mondta: “Adják vissza az útlevelemet s ezzel az operaház évi 180 ezer forintot takarít meg.” Ennyi volt csupán a felszóla­lás, utána leült. Az igazgató hebegve magyarázta, hogyhát ő nem igy értette s hirtelen bere­­kesztette a gyűlést. A másik történet a budapesti állami rádió egyik felvevő szo­bájában játszódott le. Svéd Sán­dor — felkérésre — hanglemez­re énekelt Utána az egyik le­mezt rátetette egy gramofonra és elmerülve hallgatta, majd egyszerre igy szólt: “Gyerekek, ez olyan jól sikerült, mintha dol­lárért énekeltem volna . . .” Mindenki kitalálhatja: mi le­het a baja Svéd Sándornak . . . Egyik kutya, másik eb, vagy talán nem? Bizonyos Pike tisztelendő ur előadásra hivott meg két hírne­ves újságírót. Az egyik az ar­gentínai La Prensa cimü lap száműzetésben élő tulajdonos fő­­szerkesztője, a másik pedig a New York Times egyik vezér­cikkírója. Mindkét újságíró ki­tűnőség éles beszédben támadta a kormányt, Dulles külügymi­nisztert, hogy kapcsolatot tar­tott Peron bukott argentin dik­tátorral és melegebb viszonyba keveredett Francoval, Spanyol­­ország mindenható urával. A két ur az emberiség feké­lyének nevezte az említett dik­tátorokat. Ez eddig rendben is volna. Egyik diktátort sem vesz­­szük védelmünkbe (az más kér­dés, hogy nem is szorulnak rá), de kérdezzük, miért emlegetik csak ezt a kettőt ? A Times vezércikkírójának talán nem diktátor, például, Tito? Miért nem kifogásolja, hogy Dulles Belgrádba is ellá­togatott? És miért nem kifogá­solja, hogy külügyminiszterünk, ez a tiszteletreméltó amerikai ur leül egy asztalhoz a hétpróbás moszkvai főpribékkel? A new yorki Times nagy lap. Talán az egész világon a legna­gyobb. De vezércikkíróival vala­mi baj van. Látásuk ferde s ezt bizony nap, mint nap tapasztal­ni kell. Akármilyen nagy a lap és a­­kármekkora tekintélye van a vezércikkírónak, mi szerényen azt mondju: a diktátor az dik­tátor. Az egyik kutya, a másik eb. Tessék tehát egyforma mér­tékkel mérni. Nemde, Mr Matthews? “NEMZEI AJÁNDÉK” A VÖRÖS KÍNÁNAK A Szabad Nép november 22.-i, majd 26.-i száma valamint ugyanakkor a Pekingi Rádió kö­zölte, hogy a magyar bolsevista kormány a vörös Kínának egy teljes gépállomást ajándékozott traktorokkal, “kombájnokkal,” különféle mezőgazdasági gépek­kel, szerelő és javitó-mühellyel épületekkel — sőt, nem utolsó sorban — eráberekkel is. A köz­iemén yszerint ugyanis a gépál­lomással együtt 5 kiváló agro­technikai szakembert is kiküld­tek, hogy a kínaiakat kioktassák a gépállomások technikai veze­tésére. Lapunkban már megemlékez­tünk arról, hogy a Rákóczi és Verhovay egyesülésből alakult William Penn .Fraternális Egye­sület igazgatósága november 21-én, hétfőn tartotta első rend­kívüli gyűlését, miután úgy Con­necticut, mint Pennsylvania ál­lam biztosítási hatóságai jóvá­hagyták a két testület konven­ciói által szeptemberben elfoga­dott egyesülési szerződést. Ennek a történelmi jelentősé­gű első igazgatósági gyűlésnek különös fontosságot tulajdoní­tott az a tény, hogy Pennsylva-A Független Magyar Refor­mátus Egyház perth amboyi gyülekezetének november 20-án NT. CSORDÁS GÁBOR esperes megtartott évi hálaadási vacso­rájával kapcsolatban bontotta fel az egyházmegyei szavazat­bontó bizottság a Nt. Urbán Jó­zsef lemondásával megüresedett nia állam First Deputy Insur­­apce Commissioner je. Thomas R. Balaban is megjelent azon és személyese nnyujtóttá át a jóvá­hagyott egyesülési szerződést, hatalmas beszéd kíséretében, melyben kiemelte ennek az egye­sülésnek a jövőben is messzire kiható jelentőségét. A fenti kép azt a jelenetet, mutatja be, amikor Thomas R. Balaban átnyújtja a jóváha­gyott egyesülési szerződést Ré­vész Kálmán központi elnöknek és az egyesület vezetőségének. A képen balról jobbra látha­esperesi tisztség betöltésére be­érkezett szavazatokat. A szava­zás eredményeképen a keleti egyházmegye uj esperese Nt. Csordás Gábor Poughkeepsie, N. Y.-i lelkész’lett. Csordás Gábor 1920 junius 24-én született Székesfehérvá­ron. Theológiai tanulmányait a Budapesti Református Theoló­giai Akadémián végezte, kitün­tetéssel. A háború alatt és után segédlelkész volt Kiskunhalason és a Budapest Kálvin-téri gyüle­kezetben. 1947 tavaszán tanul­mányai folytatására a svájci Bázelbe ment, onnan pedig u­­gyanabban az évben a new yorki Union Theological Seminary-be jött át. Itt megszerezte a Magis­ter Theologiae fokozatot és je­lenleg az újszövetségi szakon a theológiai doktorátus elnyerésé­ért dolgozik. 1947 óta a Poughkeepsie-i tók: Bencze János nyugalomba vonuló központi elnök, Hon. Thomas R. Balaban, First De­puty Insurance Commissioner of the Commonwealth of Penna, Macker Gyula alelnök, Révész Kálmán központi elnök, Phillips J. Richárd, investment mana­ger, Szalánczy János nyugalom­ba vonuló központi pénztárnok, Szabó János központi számvevő, Varga Lajos alelnök, Stelkovics J. Albert központi titkár, Charles Elemér központi szerve­ző, Somogyi E. Gyula központi pénztárnok. független egyház lelkésze, amely később Peekskill és Roseton gyülekezeteivel körzetté szerve­ződött. Szolgálata nyomán újabb gyülekezetek keletkeztek a Hud­son folyó mentén, ahol most már összesen 6 független egyház van, két lelkészi körzetet alkotva és két lelkipásztorral végezve a munkát. A független egyházi közösség jó reménységgel tekint az uj esperes szolgálata elé. KÖRMENDY JÓZSEFTŐL, az uj William Penn Fraternális Egyesület igazgatójától kaptuk a Pittsburgh Sun-Telegraph na­pilap november 22-iki, keddi számát, amelynek első oldalán vastagbetüs “headline” hirdeti, hogy az uj testvéri biztositó egylet vezetői első gyűlésüket tartják a “füstös városban.” vásároljon azokban az üzletekben, amelyek la­­magának, hirdetőinknek és púnkban hirdetnek. Ez ön­­nekünk is javunkra lesz! A budapesti kommunista rá­dió ravasz müsorszámőt iktatott programjába. November elejé­től hetenként kétszer-háromszor a hazai magyarok üzennek a külföldön élő hozzátartozóikhoz és hívják őket haza. Egymás után léptetik mikrofon elé a ma­gyarokat, akik elmondják, hogy “semmi sem igaz abból, hogy nincs jó dolgunk, meg hogy bán­­tódás éri azokat, akik hazajön­nek ...” Az egyik magyar igy üzen kifelé: “Kedves János ba­rátom, gyere haza, jó termésünk volt, 2 hektoliter borunk van, Füstbe ment béke­­aláirások milliói November 16-i bécsi jelentés szerint a Bécs-belvárosi Möl­­wald-tér környékének lakói pa­nasszal fordultak a kerületi elöl­járósághoz, hogy tiz nap óta ko­rom- és pernyefelhők szennezik be alevegeőt. Kiderült, hogy a “Béke-világtanács” B é c s ben székelő központjában valóság­gal hegyekben tüzelik el az ugy­­nvezett béke-aláirásokat tartal­mazó — s a világ; minden részé­ből összeverbuvált iveket. A leg­magasabb nyomású propagan­dával összegyűjtött, boldog-bol­dogtalannal aláíratott ivek több mint ötven métermázsára rúg­nak. Köztük van a hétmillió ma­gyar dolgozó” hatalmas propa­gandával összeszedett aláírása is. A több mint százmillió béke­­aláirásnak eddig mintegy a fele ment eddig a szó szoros értelmé­ben “füstbe.” Ámde a bécsi tűz­oltóság megtiltotta, hogy a kö­zönséges kályhákban több pa­pirt tüzeljenek el, mint ameny­­nyi a befütéshez szükséges; igy a békealáirások “füstbe menete­le” még egy ideig el fog tartani. NEM SIKERÜLT A TEA­TERMELÉS A kommunisták a behozatal csökkentése érdekében nagy propagandával elkezdték olyan növények termelését, amelyek addig magyar földön ismeretle­nek voltak: sebbel-lobbal neki­láttak a gyapot, az ugyancsak textilanyagot adó ramie, a kau­­csukot szolgáltató kokszagiz (pitypang), a citrom, a tea stb. termeléséhez. A micsuripi szov­jet elvek szerint a természet korlátlanul átalakítható. Azon­ban az exotikumok termelése tö­kéletes „kudarccal járt. Novem­ber 12-i bécsi jelentés szerint a keszthelyi kísérleti intézet és a (Folyt, a 4-ik oldalon) disznót is vágunk, jó volna veled eliszogatni . . .” Már számos üzenetet sugároztak kifelé, de azt még sem mondta el egyik üzenő sem, hogy “szabadságban élünk.” Úgy látszik, ennek el­mondására még senki sem vál­lalkozott. A hazacsábitási akciónak, a­­mit most a magyarországi kom­munisták rendeznek, az egyik legnagyobb “gyengéje” az, hogy nincs az a rokoni, vagy baráti üzenet és nincs olyan kitűnő szó­nok, amelyik és aki meg tudná magyarázni a világban szétszó­ródott magyarságnak azt, hogy: ha olyan nagyszerű élet van ma szülőhazánkban, akkor miért szöknek mégis, még mindig, százával és ezrével a magyarok át a határon, ki külföldre, sza­bad nyugatra? . . . Szöges dró­tokkal, robbanó aknákkal nem a túloldalról netán beszökni aka­róktól féltik s védik az országot a vörösek, hanem a kiszökni szándékozók ezreit és százezreit akadályozandó védik igy a ma­gyar határokat . . . Ha azt mon­daná valaki a “Szülőföldünk” műsorán, hogy: “Megnyitották a határokat, mindenki jöhet-me­­het be és ki az országba, vízu­mot adnak mindenkinek, aki ha­za akar menni és útlevelet kap minden magyar, aki ki akar vándorolni . . .” nos, akkor alig­hanem fele Magyarország elin­dulna. . . kifelé ... Ki onnan, ab­ból a Kánaánból, ki a vörös mennyországból. . . Ha azt mon­daná valaki ezen a rövidhullámú rádió-műsoron, hogy a magyar határokon csak úgy szökdösnek befelé a máskép bej önni nem tudó magyarok ... akkor elhihn­­nénk mi is, hogy jó világ van Magyarországon! De ezt nem mondják, mert a magyar hatá­rokon csak kifelé szöknek az em­­emberek . . . Milyen világ lehet abban az országban, amelynek polgárai útlevelet nem kapnak de még útlevél nélkül is, halálos veszélyek dacára is ezrével^szök­­dösnek külföldre, nyugatra . . .? He Hí ❖ FIGYELMEZTETÉS! Értesülésünk szerint a “haza­csábitási akcióba” újabban a magyar kormány itteni, wa­shingtoni konzulátus is bele­kapcsolódott. A konzul ur és em­berei személyesen “környékez­nek meg” újabban olyan ujame­­rikás magyarokat, akikről olyan információt szereztek, hogy itt nehéz körülmények között élnek és esetleg hazamennének . . . Jól vigyázzon azonban minden­ki, akihez a washihngtoni ma­gyar külképviselet emberei bár­mi módon közelednek, mert soha helyre nem hozható hibát követ el az, aki hallgat szép szavukra. Bárki, akit ezek az emberek bár­milyen módon “hazacsábitgat­­ni” próbálnák, — ha úgy érzi, hogy hálával és hűséggel tarto­zik Amerikának — forduljon a­­zonnal Federal Bureau of Inves­tigation legközelebbi hivatalá­hoz (telefonkönyvekben megta­lálható a cim és telefonszám) és közölje a szövetségi kormány ki­vizsgáló hivatalának emberei­vel, hogy miket mondottak neki a “hazacsábitgatók”! A magyar külképviselet embereinek nincs joga semmiféle propagandára ebben az országban és aki ilyes­miről tudomást szerez (a haza­­csábitgatás is propaganda!) tartsa Amerika iránti kötelessé­gének azonnal jelenteni azt! A A Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. Az uj független református esperes 42 Years of Publication, this Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom