Függetlenség, 1955 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-25 / 34. szám

42 Years of Publication, this Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J, American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News YEAR 42. ÉVFOLYAM — NO. 34. SZÁM. TRENTON, N. J., 1955. AUGUSZTUS 25. Amerikai szellemű magyar újság Ten Cents per Copy—$2.00 per Year A Free Europe Radio és at budapesti vörös kormány Az újságíró felelőssége min­­digfokozott volt. A történelem során azonban azt a fajta “foko­zott felelősségrevonást” nem gyakorolta még soha államhata­­talom, mint amit gyakorol most a budapesti vörös kormány. A magyarországi hatalom bitorlói összefogdostatják a Szabad Eu­rópa Rádió munkatársainak hozzátartozóit és ezeket a sze­rencsétlen anyákat, testvéreket sokszor unokatestvéreket is — ismeretlen helyre száilitják. A vörösek “eltüntető gépezete” bi­zonyosan újra kifogástalanul működik és nagyon kétséges, hogy ezek a rokonok valaha is megláthassák Isten szabad nap­ját. Mit tesznek a Szabad Európa Rádió magyar munkatársai, hogy a budapesti vörös kormány az ótestamentumi hetediziglen büntetéssel sújtja őket? Azt, ami a vörösek számára éppen a legelviselhetetlenebb. Az igaz­ságot hirdetik. A Szabad Euró­pa Rádió keretében működő ma­gyar szekció naponként 18 és fél órás rádióadás keretében meg­mondja, hogy a vörösek hazud­nak, hogy népámitás minden szavuk, nincs egy igaz tettük és mindent Moszkva parancsából tesznek. Ennek a hatalmas szer­vezetnek a munkatársai kihall­gatnak minden menekültet, ki­elemeznek minden Magyarorszá­gon megjelenő nyomtatványt s aztán mindezt visszaolvassák a vörösek fejére. Nem handaban­­dáznak, hanem adatokat, bizo­nyítékokat vágnak a vörösek fe­jéhez, olyan bizonyítékokat, a­­melyeket otthon bárki ellenőriz­het. Ezért elviselhetetlen a ma­gyarországi vörösek számára a müncheni magyar műsor. ' Azt kellene hinni, hogy a ma­gyar emgráció lélekzetfolytva fi­gyeli ezt a viaskodást és minden porcikájával a Szabad Európa Rádió magyar munkatársainak drukkol. Annál is inkább elvár­ható lett volna, hiszen a munka­társakat különös gonddal vá­logatták össze és megtalálható köztük az utóbbi tizenöt év min­den politikai színárnyalata, kezdve szélsőjobboldalon, a “nemzetvezető Íródeákján.” Ép­pen csak olyan nincs köztük, aki ma kommunistának vallja ma­gát. Azért történt ez a gondos összeválogatás, nehogy valaki azt mondhassa: hohó, hiszen itt egyetlenegy klikk, vagy politi­kai csoport képviselteti magát! Évek során azt tapasztaljuk, hogy a nyugati féltekén magya­rul megjelenő újságok egyrésze rendszeres háborút visel a Sza­bad Európa Rádió magyar mun­katársai ellen. S köztük éppen azok a magyar újságok, amelyek melldöngetve a legmagyarab­­baknak szeretik márkázni ma­gukat. Nem akarjuk ezeket a magyar újságokat most felemle­getni, nekünk nem célunk a sze­mélyeskedés. Ha használni nem tudtunk, rombolni sohasem volt szándékunkban. De annyit mé­gis megmondunk: ? elérték célj u­­kat. íme, a Szabad Európa Rá­dió munkatársait a budapesti vörös kormány éppen olyan elvi­selhetetleneknek találj a, mint itt, egyes emberek, akik — mert újságba írnak — újságíróknak nevezik magukat. Felőlünk ne­vezzék magukat továbbra is an­nak. De valamit meg szeretnénk mondani és ehhez jogunk van egy tisztességes szerkesztői és kiadói múlt után. Újságírónak lenni, nemcsak azt jelenti, hogy valaki le tud írni egymásután néhány épkézláb mondatot és ezt az irományt — az Isten különös kegyelméből —- ki is szedik és igy nyomtatásban is napvilágot lát. | Újságírónak lenni: elsősorban felelősség. Sőt: fokozott felelős­ség. Handabandázni, kénkövet köpködni, a valótlant úgy tálal­ni a nyájas olvasó elé, mintha való volna, — ez bizony, kedves feleim, nem felelősség, hanem felelőtlenség, mégpedig a javá­ból. Bíráljunk, hiszen a bírálat Amerikában a legfőbb jogunk. Az. újságírónak ezt a jogát nem vitatja senki. De viszont elvár­ható, hogy legalább amikor nagy nemzeti kérdésekről van szó, az újságíró vizsgálja meg önön lel­kiismeretét, s ha jóhiszemű, ne üljön fel mindenféle pletykának. A rosszhiszemű újságíróhoz nincs szavunk,mert amikor pa­pírra veti a sorokat, az irigység, a bosszú, a saját jelentéktelensé­gének tudata vezeti a kezét. Nem, mi nem akarunk szemé­lyeskedni, legalábbis addig nem, amig nem kényszerítenek rá. Mindaz, amit elmondtunk, csak elvi megállapítás. Abban re­ménykedünk, hogy ' nemcsak a ma annyira “divatos” nyelvöltö­­getést, hanem az ilyen, tisztán elvi síkon mozgó gonflolatfutta­­tást is megértik azok, akiket il­let. San Marino és a nagy amerikai lapok Az a kérdés, hogy az Appeni­­lik közt fekvő, harmincnyolc légyzetmérföldnél egy méterrel sem nagyobb, pár ezer lakosú Darányi köztársaság — San Ma­rino — megtartja-e továbbra is íommunista kormányát, • vagy sem (megtartotta!) szerfölött érdekelte a nagy amerikai lapo­­tat. Első oldalra került az, hogy esz szavalás; aztán az, hogy ma /an a szavazás. No, és végül a szavazás eredménye. Ez még nem minden: vezércikkeket ir­­,ak róla, és ha az illető lapok san marinoi szakértője ki nem nult időközben, még ma is rá­gódnak rajta. Az ember kényte­­en feltenni a kérdést: miért ez i nagy hűhó? És főleg, miért a iagy hűhó a semmiért? A világ­­politika szempontjából igazán /ajmi kevés jelentősége van an­nak, hogy az itáliai hegyek közt igy pár ezer ember hogyan szó-AZ AMERIKAI IFJÚSÁG Sokszor emlegetik az ameri­kai ifjúságot és nem mindig hízelgőén beszélnek róla. Pedig az amerikai ifjak legnagyobb­­r|észe egészséges, vidám, erőtel­jes, minden szépért és jóért lel­kesedő és leleményesebb, mint más nemzeteké. Húsz közül egy mégis bajba kerül időnként, a statisztika tanúsága szerint. Minthogy az utóbbi esetekről szenzációs újságcikkek számol­nak be, egyesek az egész generá­cióról, mint “ifjúkori bűnözők­ről” emlékeznek meg. Ez az ál­talánosítás legalább is igazság­talan. A 19 éven aluliaknak a száma Amerikában 54.5 millióra rúg ma, akik közül 20 millió 10-18 éves. Ez a csoport 13 millió tag­gal szaporodott a második világ háború óta. Tizennyolc százalé­kuk nem normális körülmények között él. Vagy csak az apával, vagy csak az anyával, vagy e­­gyikükkel sem. Halál és elválá­sok kedvezőtlenül befolyásolják az ifjak lelkivilágát. Ennek ellenére is, ifjúságunk­nak csak 5%-a kerül bajba, ki­vételesen. Kilencvenöt százalé­kuk tehát normális és kiegyen­súlyozott életet él. Az öt százalék azonban mégis problémát je­lent, amit tagadni nem lehet. Is­koláink tudatában vannak en­nek és az iskolai életen belül ta­nácsadással iparkodnak segíte­ni, azon kívül pedig szórakozta­tóprogramokkal kötik le a gyer­mekek szabad idejét. Az egyhá­zak hasonlóképen ifjúsági prog­rakozik. San Marino — hála Is­tennek — nem oszt és nem szo­roz. Véletlenül a san marinoi hű­hóval egy nap jelent meg az a nyilatkozat, amely szerint a szovjet csapatok tovább is meg­szállva tartják Romániát. Tehát a Vörös Hadsereg nem vonul ki, mintahogy erre a moszkvai kor­mány békeszerződésben kötelez­te magát. Nem magukért a románokért írjuk ezeket a sorokat, ők erre nem szolgáltak rá. A szovjet kormány arra kötelezte magát, hogy az osztrák békeszerződés megkötése után Magyarország­ról és Romániából kivonul. En­nek a békeszerződésben vállalt kötelezettségnek nyílt megszegé­se elég ok lehetett volna arra, hogy az egész nyugati sajtó fel­hördüljön és ne egy vacak hír­ben intézze el az ügyet. A vas­függöny mögött százmilKó nem kommunistáról van szó, nem pe­dig a san marinoi pár ezer kom­munistáról . . . Hol van az ame­rikai nagy lapok arány érzéke? Az emberi irgalmasság is azt követelte volna, hogy az uj szov­jet csalás kerüljön az első oldal­ra, s nem pedig San Marino. ramokat szerveznek és a helyes irányba terelik a gyermekei szellemi életét. A városi, állam: és szövetségi hatóságok tör­vényhozási, igazságszolgáltatás: reformok, egészségügyi és más intézetek ! felállításán fáradoz­nak az ifjúság érdekében. Az eg^sz ország népe vállvet­ve dolgozik az ifjúság problé­máinak megoldásán. A kritiku­soknak a többség viselkedését is tudomásul kell venniök. A fiuk közül sokan újságot hordanak ki szélben,'hóban, sárban. A lá­nyok kisebb gyermekek gondját viselik, mint “baby-sitterek”, segítenek a háztartás vezetésé­ben, tisztogatásban, mosogatás­ban és nagymosásban. Füvet vágnak a kertben, etetik a házi­állatokat, havat lapátolnak. Is­kola után sportolnak, biztatva barátaikat! és örvendezvé sike­reiknek. Télen korcsolyáznak a befagyott tó tükrén, nyáron úsz­nak és eevickélnek a tavakban, folyóban iTagy az uszodákban. Vasárnaponként ünneplőbe öl­tözve mennek a templomba, résztvesznek az énekkarban, vagy gyertyagyujtó ministrá­­lásban. Az újságok is megemlékeznek néha-néha a kötelességteljesités példáiról. Legutóbb huszonöt 15-16 éved fiú és lány, napi 6 órai munk&val iskolát épített fel a községüknek. A pennsylvaniai Bucks Couhtyban 16-20 éves zsi­dó fiatalemberek a leégett egy­leti házat restaurálták. A kvé­­kerek gyermekei a new jerseyi Lakewoodban 500 hontalan kal­mük részére állítottak fel jól felszerelt tábort. Az amerikai cserkészszövet­ség bőrbe kötött könyvet nyúj­tott át nemrégiben az Egyesült Államok elnökének, 1000 vállal­kozást sorolva fel, amelyeket 95,000 cserkész fejezett be a ha­lászatot, vadászatot, vízellátást és talajviszonyokat ’ feljavítva. De a lánycserkészek sem marad­nak a fiuk mögött, kórházi pro­gramok sikeres lebonyolításá­val. Vérgyüjtő központokat állí­tottak fel és tartanak fenn a Vörös Kereszttel egyetértésben, sőt, rendszeres kórházi szolgá­latot látnak el. Az amerikai fiatalság túlnyo­mó része készséges segítője csa­ládjának, községének és az or­­szgnak. Ezek a tipikus képvise lői az amerikai ifjúságnak. A la­pok nem Írnak szenzációs ripor­tokat a kötelességtelj esités pél­dáiról, de mielőtt “fiatalkorú bűnözőkről beszélnénk, általá­nosságban, gondoljunk a sok­millió példásviseletü gyermek­re is. És elsősorban róluk Ír­junk, ha a külföldi azt kérdezi tőlünk, hogy mi a véleményünk az amerikai fiatalkori bűnözők garázdálkodásairól! Rákosi feje az alku Moszkva és Belgrád között Halperin a Neue Zürcher Zei­tung ismert keleteurópai tudósí­tója írja a svájci napilap au­gusztus 3-i számában: “Tito és pártja csak azzal a feltétellel hajlandó csatlakozni a kommunista világmozgalom­hoz, ha visszavonják az ellenük emelt vádakat és ha törlik a lát­ványos perek Ítéleteit. Az oro­szok ebben az irányban már nagy engedményt tettek, amikor szabadon bocsátották Noel Fiel­­det, azzal a határozott megoko­­lással, hogy a Rajk perben elle­ne emelt vádak valótlanoknak bizonyultak. A belgrádi repülő­téren tartott beszédében Hrus­csov formálisan bocsánatot kért Jugoszláviától s a viszály szitá­sával ‘a’már elitéit hazaáruló­kat, Beriát, Abakumovot és a többieket’ vádolta. Ez a formula ‘és a többiek’ nyílt fenyegetés volt még el ne mitélt kommunis­ta vezetők felé. Amint Tito legutóbbi beszédé­ből kiderül, ő most követeli, hogy a ‘többiek’ ellen is járjanak el, mégpedig olymódon, hogy e­­lőször Rákosit és a többi magyar és csehszlovák kommunista ve­zetőt, akik közreműködtek a lát­ványos perek rendezésében, bünvallomásra kén yszeritsék. Mivel pedig nem politikai hibák bevallásáról, hanem ‘Justizmor­­dok’-ban való büntársi szerep bevallásáról van szó, könnyen le­het, hogy egy ilyen vallomás e­­zeknek az embereknek a politi­kai, sőt valószínűleg 'a fizikai öngyilkosságát vonja maga u­­tán. Hogy Titónak sikerül-e ezt a követelését keresztülvinni, ez az egyelőre ellenőrizhetetlen moszkvai erőviszonyoktól függ. Valószínű, hogy most e körül fo­lyik a nagy küzdelem Moszkvá­ban és a csatlósállamok főváro­saiban.” Tények és számok A farmer jövedelmének u­­gyanolyan százalékát költi el é­­lelmiszerekre, mint a városi em­ber. Több mint ezer millió dollárt költünk el munkásaink foglalko­zásával összefüggő balesetek el­leni biztosításra — évenként. A második világháború befe­jezése után volt a legtöbb sztrájk. 1946-ban 4.6 millió munkás szerepelt sztrájkban vagy m u n k á s k i zárásban. A munkanapok 1.5% -a veszett el ilyenformán. RÁDIÓ Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. Megrázó beszéd keretében számolt be Ft. Béky Zoltán főesperes európai útjáról Nt. Nagy Lajos a nyugati egyházmegye esperese, Ábrahám Dezső perth amboyi lelkész, köszöntötték a hosszú útjáról hazaérkezett főesperest A múlt héten hirt adtunk ar ról, hogy Ft. Béky Zoltán főes peres haza érkezett fontos és fáradságos • európai útjáról Gyülekezetének tagsága fogad­­tatási estélyt készítettek elő s főesperesnek, amelyen nagj számmal jelentek meg az érdek­lődők. Megjelent a fogadtatáson a nyugati egyházmegye esperese Nt. Nagy Lajos, Nt. Ábrahám Dezső perth amboyi lelkész, Nt. Hunyady László lindeni lelkész, Nt. Komjáthy Aladár. A gyüle­kezet nevében Péntek Miklós, az egyház gondnoka köszöntötte szép szavakkal a. nagy útjáról szerencsésen hazaérkezett főes­perest, majd felkérte Nt. Ábra­hám Dezsőt a tósztmesteri tiszt­ség betöltésére. Nt. Ábrahám Dezső a keleti egyházmegye ne­vében köszöntötte, mint az egy­házmegye lelkészi jegyzője, a főesperest, majd felkérte Nt. Nagy Lajost a nyugati egyház­megye esperesét a szólásra. Nt. nagy Lajos, az amerikai magyar református lelkészi karnak e­­gyik legkiválóbb szónoka, re­mek beszédben köszöntötte a fontos útjáról hazaérkezett fő­esperest. Beszédjében kiemelte, hogy boldog, hogy személyesen lehet jelen ezen az ünnepélyen, ahol nemcsak mint a Függ. Egy­ház legmagasabb hivatalát vise­lő főesperest, hanem egyben a reformátusságnak és az .ameri­kai magyarságnak egyik legki­válóbb vezéregyéniségét kö­szöntheti. Az amerikai magyar­ságért és reformátusságért' ke­vesen tettek többet és hoztak több áldozatot, mjnt Ft. Béky Zoltán. A hazátlan menekülte­kért, a vilák minden táján szét­szórt magyar testvéreinkért, nemcsak mióta magas állami megbízatása van, hanem azelőtt is kevesen tettek többet, mint ő. Úgy egyházemgyéje, mint az egész Független Egyház népé­nek a nevében, akik imádsággal kisérték a főesperes nehéz út­ját, boldog örömmel mondott Isten Hozott-ot. ' Utána Ft. Béky Zoltán tartot­ta meg megrázó erejű beszédét. Beszédében ismertette azoknak a szerencsétlen menekülteknek a sorsát, akik hazájukból, ottho­nukból, őseik fészkéből kiverve, szeretteiktől elszakítva még mindig ezrével élnek a menekült táborokban Németországban és Ausztriában. Ezeket a menekült táborokat nagy részben meglá­togatta és alkalma volt látni a sok összetört életet. Találkozott egy falujabelivel, akivel együtt jártak iskolába, akinek férjét a szeme előtt akasztották fel s mi­után két gyermekével menekül­ni akart, elfogták, gyermekeit elvették tőle és őt börtönbe ve­tették. Ott hónapokig vallatták. Gumi bottal a térdét szétverték, hogy vallomást csikarjanak ki tőle. Ma nyomorékon ott vergő­dik egy ausztriai táborban. E- gyik gyermekéről még ma sem tudja ésl-e még valahol. Egyik kisgazdának, mert 15 hold föl­­decskéjét nem volt hajlandó a Kolhozba beadni a szemét és a fogait verték ki. Egyiket kezénél tartottak felakasztva, egy refor­mátus papot kezénél fogva sze­geztek a templom ajtóra. Bor­zalmas élettragédiák. S ezek a szerencsétlenek ma szivszakad­­va várják, hogy bejussanak a szabadság földjére ez a remény tartja még bennük az életet. Fő­­megbizatása éppen ezeknek a szerencsétlen embereknek az ü­­gye volt a konzulátusokon és DP és Escapee Commissiókon. Magyar szivét ismerve, nemcsak a más országokból menekülte­ken, hanem elsősorban a magyar menekülteken segített sokat. Közülök nagyon sokan ma már útban vannak a szabadság föld­je felé. Még mindig ezerekre megy a­­zoknak a amagyar menekültek­nek a száma, akiknek a számára Assurance kell. Ha ezeken nem segít az amerikai magyarság e­­zek a szerencsétlen testvéreink ott fognak elpusztulni. Rengeteg, idős, beteg tüdő ba­jos és tüdő gyanús ember van, akiket a törvény értelmében nem lehet behozni. Ezek számára sürgős segítségre van szükség. Addig amig nem késő. Egyik főmegbizatása azoknak az akadályoknak a tanulmányo­zás és felderítés, amiért a be­vándorlási törvény keresztül vi­tele fennakadt. Tudni illik az ide vonatkozó törvény *a jövő évben lejár s eddig alig néhány ezer ember jött be a 210 ezer he­­lyttt. Az Egyesült Államoknak nagy humanitárius programja valahol megakadt és elgáncsol­ták. Éppen ezért nevezték ki az elnök kérésére az Állami Mene­kült Ügyi Tanácsokat, melynek a főesperes is tagja. Ezen a helyen képtelenség fel­sorolni azokat az akadályokat és visszaéléseket, melyek közül né­hányat a főesperes megemlített tapasztalataikat azonban úgy a State Departmenthez, mint az Állami Tanácsokhoz eljuttatták és sürgős orvoslásukra megvan a jó reménység. Béky Zoltán főesperes megrá­zó beszédét meghatva hallgatta végig a közönség és sokan azon­nal jelentkeztek, hogy hajlandók egy-egy szerencsétlen menekült magyarnak az ügyét elvállalni és kisegíteni őket. Bárcsak kiáltó szava meghall­gatásra találna az egész ameri­kai magyarság körében s amit eddig élmulasztottak, most jó­­vátennék azzal, hogy a még min­dig kint szenvedő sok ezer ma­gyar testvérnek a kihozatalát e­­lősegitenék és megmentenék ő­­ket a biztos pusztulástól. Akik hajlandók segíteni és egy-egy magyart megmenteni a főesperes szívesen lesz segítsé­gükre, az iratok elkészítésében és a szükséges információk meg­adásában. KÉT MAGYAR KATONA SZERENCSÉS SZÖKÉSE Két magyar határőr augusz­tus 2-án éjjeli őrjáratuk során átszökött Ausztriába. Schachen­­dorf községben az osztrák vám­őrséghez fordultak és menedék­jogot kértek. Sibecki István ha­tárőr 23 éves, Vékészi György 22 éves. Nyilatkozatukban kifej­tették, hogy a • határőrség kö­zött igen kevés a kommunista és több társuk szeretne szabad földre kerülni. Az amerikai nép ételrendje lé­nyegesen megváltozott az utolsó 50 év alatt. Kevesebb húst és burgonyát fogyasztunk, több sa­látát és sokkal több gyümölcs­levet. Hungarian Hours

Next

/
Oldalképek
Tartalom