Függetlenség, 1954 (41. évfolyam, 1-51. szám)
1954-06-03 / 22. szám
YEAR 41. ÉVFOLYAM — NO. 22. SZÁM. TRENTON, N. J.. 1954. JUNIUS 3. Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Közel száz ember pusztult el egy amerikai hadihajón történt robbanás következtében Az amerikai haditengerészet béke időkbeni második legsúlyosabb katasztrófája a múlt héten történt. A 41 ezer tonnás Benington hadihajón, mely egyike a legújabb és legmodernebb repülőgép anyahajóinknak (aircraft carrier), robbanás történt, melyben s az azt követő tűzben 99 ember életét veszítette és több mint 200-an megsérültek. A robbanás okát nem tudták mindjárt megállapítani, de megindított vizsgálat folyamán arra a következtetésre jutottak, hogy a jet repülőgé pékét megindító szerkezetben használt hydraulikus folyadékból keletkező igen robbanékony gázok valószínűleg belekerültek a szellőztető vezetékbe és azok a hajó belsejében felrobbantak. A robbanás a nyílt tengeren történt Newport (R. I.) várostól délre mintegy 75 mérföldnyire, amint a Bennington nyugodtan haladt a Quensot Point-i kikötőből útban Norfolk, Va.-ba. A három percnyi időközökben támadt robbanás után a nagy erőfeszítés dacára is majdnem négy óráig tartott, mig a hajón támadt tüzet sikerült eloltani. A mentési munkálatok azonnal megindultak és a személyzet hősies magatartásának köszönhető, hogy a megsérültek közül sokat sikerült kimenteni az irtózatos füstből és tüzből. A hősies mentők között volt egy Phoenixville-i (Pa.) magyar fiú is, a 19 éves Tóth Ferenc, ki csak három nappal a katasztrófa előtt került a Benningtonra repülő villanyszerelői beosztással. Bár közel 100 ember veszítette el az életét a Bennington-on történt robbanás következtében, ennél súlyosabb csapás az amerikai haditengerészetet békében 1952 április 26-én érte, mikor véletlenségből a Hobson aknarakó hajót a Wasp aircraft carrier, vagyis ugyanolyan hadihajó, mint a Bennington, az Azori szigetekből 700 mérföldnyire nyugatra valósággal kettészelte. A Hobson 4 percen belül elsülyedt 175 főnyi személyzetével együtt és a Waspnek valamint a közelben lévő más hadihajóknak, mik a földközi tengeren tartandó gyakorlatokra mentek, csak 61 embert sikerült megmenteni. A második világháború alatt, eltekintve az ellenség által okozott veszteségeket, a véletlen baleset két nagyobb katasztrófát is idézett elő: Az Ingraham destroyer 1942 augusztusában a canadai partoktól nem messze összeütközött a nagy ködben egy másik hajóval és 25 másodperc alatt elsülyedt magával rántva a hullámsirba 218 embert. 1944 jan. 3-án a Turner destroyer a new yorki kikötőben felrobbant. Ebben a balesetben 138 ember pusztult el. A természet kilengéseit a tengeren drágán fizeti meg az ember A véletlenen kívül, mit legtöbbször az emberi gyarlóság idéz elő, a természet is sok emberi életnek a pusztulását okozta a tengeren a második világháború tartama alatt. 1945 januárjában a tájfunban 3 amerikai destroyer, Hull, Monaghan és Spence elsülyedt. Több mint 400 amerikai tengerész fulladt be ebben a rettenetes viharban a Pacific, vagy ahogyan magyarul mondani szokták, a Csendes Óceánba. De az Atlantic Óceán sem tekinthető valami csendesnek, mert 1944 szeptemberében dúló hurricaneban öt kisebb hadihajó sülyedt el és velük együtt összesen 344 amerikai tengerész is elpusztult. A tengeralatti hajókat, a submarine-okat, természetesen sokkal könnyebben érhet baleset, mint más hajót. Mivel azokon csak kis főnyi személyzet van, egy katasztrófa kevesebb emberi életet követel. 1915-től 1943-ig 15 submarine pusztult el véletlen baleset következtében 246 személlyel együtt. Hogy mennyi ember pusztult el a tengeralattjárókon a háború alatt, arról nincs nyilvános statisztikai adat. A legfurcsább azonban hogy hajókatasztrófa, igaz hogy csak közvetve, olyan embereknek is okozott halált és sérüléseket, kik szárazföldön voltak. 1944 julius havában a San Francisco-i öbölben muníciót szállító két hajó felrobbant és úgy annak személyzetéből, mint a parton dolgozó munkásokból és ott tartózkodó egyénekből 322-en haltak meg és több mint 1500- an szenvedtek sérüléseket. Ha azonban azt hisszük, hogy a modern élet rohanása közbeni könnyelműség az okozója a legtöbb balesetnek, akkor rá kell mutatnunk arra a hajókatasztrófára, mely még 1865 április 27-én történt. A Civil War befejezése után az északi Union hadseregből ejtett hadifoglyokat Memphisből a Sultana nevű hajón vitték le a Mississippi folyón a kicserélési pont felé. Útközben a hajó kazánja felrobbant és 1450 északi katona az életét veszítette. Ethiopia királya látogatóba jött nz Egyesült Államokba Ha uralkodók egyik országból a másikba látogatóba mennek, a “magas vendégeket” illő tisztelettel szokták fogadni. E héten ilyen magas vendég érkezett az Egyesült Államokba Haile Selassie, Ethiopia királya személyében. A “magas” szót ez alkalommal igazán nem lehet fizikai értelemben venni, mert Haile Selassie minden erénye dacára is magasnak egyáltalában nem tekinthető. Ugyanis a király mindössze 5 láb 4 incsre nőtt meg, s azok a jelzők, amikkel illetik, hogy a Judah törzs Oroszlánja, vagy Istenek Kiválasztottja, e máskülönben bátor kis embernek nem a külső megjelenésre vonatkoznak. A második világháború kitörése előtt Mussolini túlnyomó hadseregével szemben E- thiopia királya oly nagymérvű személyes bátorságról tett (Folyt, a 3-ik oldalon) AZ IGAZSÁG A MI FEGYVERÜNK! Irta: Edward W. Barrett, volt külügyminiszteri államtitkár és a “Truth Is Our Weapon” szerzője Akinek a külügyminisztérium vezetésében szerepe van, tapasztalhatja, hogy a közvéleménynek sokkal több beleszólása van a külügyi politikai események kialakulásában, mint bármikor azelőtt. A polgárság véleménye irányítja a kormányok külügyi politikáját a legtöbb országban. Van európai állam, ahol a kormány nem meri megtenni azt a döntő lépést, amelyet életbevágónak tart, mert fél a népe közhangulatától. Egy ázsiai országban a vezetők nagyszabású programmot szeretnének megvalósítani, de nem merik, mert attól tartanak, hogy meggyanúsítják őket azzal, hogy “Amerika gyűlölt gyarmatosító politikájának” eszközei. Egy másik kormány nyilvánosan megrój ja az amerikait, de magánúton közli velünk, hogy nem tehetett másként, mert meg kellett mutatnia a parlamentnek, hogy nem engedik, hogy “Amerika parancsolgasson nekik.” Még a csatlós országokban is megtörténik, hogy drasztikus rendeleteket visszaszivnak, mert a nép elégedetlenkedik.” A közvélemény tiszteletben tartásának térhódítása természetes folyamat. Amerika első diplomáciai jegyzékváltását Jefferson Tamás saját kezeirásával bonyolította le. Az egyedül megfogalmazott levelet hajóra tették s az amerikai követ, mondjuk Párizsban, hetek múlva vette kézhez. Felöltötte legdiszebb ruháját és a francia külügyminiszternek nyújtotta át személyesen a levelet. Ha az ügy sürgős volt, Jefferson már hat hét alatt meg is kapta a választ. Az amerikai nép nem sokat tudott az egész ügyről és még nem régen is “a kötelességtudó polgár” úgy gondolkozott a külügyekről, hogy azokat legokosabb a hivatásos diplomaták gondjaira bízni. Micsoda változás állott be azóta! Az a tudat, hogy egyetlen meggondolatlan diplomáciai lépés a mai civilizáció elpusztítását eredményezheti, a polgárság kötelességévé tette, hogy a külügyi politikába beleszóljon. De nemcsak kötelesség ez, hanem a leghatalmasabb jog is, mi felett rendelkezünk. Ha a nemzet törekvései nem egy másik elnyomását célozzák, hanem az igazságot és az emberiség előrehaladását szolgálják, a világ közvéleménye a legerősebb szövetség lesz, amely támogatni fogja. A diktátorok, sajnos, már régen ismerik a tömegek véleményének fontosságát. Stalin már nagyon régen nemzetközi propaganda szervezetet épített fel és az oroszok egy milliárd dollárnál is nagyobb összeget kői tenek e célra évenkint. A mi munkánk könnyebb volna és kevesebb pénzbe kerülne. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy a tényeket erőszakosan elferdítsük és hazugságokat koholjunk. Ha az emberiséget a puszta igazsággal megismertetjük, ha nemescélu elveinket a gyakorlatban is megvalósítjuk és ha mindezt meggyőző módon tudjuk előadni, megnyertük ügyünket! Bemard Baruch mondta egyszer, hogy Amerika csak úgy tudja megnyerni a békét is, ha nemcsak háborúra, hanem békére is “vállalkozik.” Meg kell tanulnunk, hogy használjuk fel az igazság fegyvereit a leghatékonyabban. A békére való vállalkozás munkáját nem bizhatjuk egyedül a kormányra. Az igazságnak a fegyvereit, -.melyek felett mi rendelkezünk, magunknak kell használatba vennünk. Akik külföldre levelet szoktak írni, résztvesznek a külföld véleményének kialakításában. Rokonainkhoz és barátainkhoz írott híradásunkat a világ minden helyén megbízhatóbbaknak fogják tekinteni, mint a hivatalos propaganda legékesebben szóló érveit. Az atombomba és léglökéses repülőgépek korában mindenkinek a kötelessége külügyi politikával foglalkozni és ha mindenki megteszi a kötelességét, meg fogjuk nyerni az eszmék harcát és kivívjuk a tartós békét. Szenzációs siker Kállay Miklós könyve “Egy független szabolcsi földesur, kinek ősei Árpád óta annyira összenőttek a magyar néppel, hogy a Habsburgok által felajánlott grófi méltóságot is volt merszük visszautasítani: egy ilyen karakán magyar ember szólal meg 558 oldalon első ízben angol nyelven. Amit mond az lenyűgöző, tiszteletet gerjesztő és egyben megdöbbentő; ha ugyanis az angol-szász nagyhatalmak felelős vezetőinek tudomása lett volna arról a hősies önfeláldozásról, amit a kicsiny, de hősies Magyarország a német megszállás alatt tanúsított, sokkal komolyabb erőfeszítéseket kellett volna tenniök, hogy a kommunista kolosszus a Kárpátokon megtorpanjon ...” — igy ir a New-house napilapok egyik könyvismertetője Kállay Miklós volt magyar miniszternők most megjelent könyvéről. Már az a tény, hogy az 1942- 44-es kritikus évek első felelős magyar közhivatalnokának emlékiratait a Columbia University Press adta ki, sőt Professor Carlyle Aylmer Macartney, a Dunavölgy kérdéseinek legalaposabb oxfordi ismerője irta hozzá az előszót, rendkívül fontosságot nyújtanak Kállay vaskos kötetének. Ma már valamennyi amerikai könyvesbolt és főiskolai, valamint közkönyvtár birtokában van a “Hungarian Premier” ismertetésének és úgy a szerző, mint a kiadó már ezzel is szolgálta a magyar ügyet. A könyvet különben elnevezhetnénk az ujabbkori magyar történelem “Hungarian Primer”-jének (kötelező iskolai olvasókönyvének) is, hiszen az óhaza feltámasztásához szolgáltatja az erkölcsi alapkövek és a józan indokok egész sorát. A könyv bolti ára $6. A MAGYAR GONDOLAT amerikaiak közötti népszerűsítését is lankadatlanul szolgálja az Amerikai Magyar Szövetség, melyet 47 éven át önzetlen áldozatkészséggel tartanak fenn régiamerikás véreink. Csatlakozzunk minél többen a Szövetséghez! Uj cime: 614 Mills Bldg., NW, Washington 6, D. C. Részletes felvilágosítást bárkinek készséggel küldünk. A NAPHOZ Irta: KISS JÓZSEF ó tűzz le forrón az én szép hazámra, Legizzóbb lángod, te nap! ide vesdd, Hogy kétszer érjen a rónák kalásza, S kétszer piruljon a szőlőgerezd. Delelő fényed, nyugvásod harmatja A mi ezüstünk, a mi aranyunk — S ha a föld egyszer tejét le nem adja, Mi oly Ínséges szegények vagyunk. Tápláló anyja más népnek a tenger, Sós habja drága, apadatlan kincs, Mi kulcslyukon át nézzük sóvár szemmel, De a kárunknak hozzá köze nincs. Hatalmas rajban járnak a hajók kinn: Visszatérőben ide egy se tart — Az óceánok nagy végtelenségin, Ki is ösmerné a szegény magyart? Hol évmilliók ős vetése hült le : Gyémánt mezőkön ásónk nem kutat. Másé a Dél — rejtelmesen terülve, S művészetével a gőgös Nyugat.N Lomhán gomolyg a gyárkéményünk füstje, Versenyre brittel, frankkal nem kelünk — A hármas hegy — « négy folyam ezüstje — Oly szűk világ, de nekünk mindenünk! És mienk vagy, te örök nap az égen! Oly éltetőn nem sütsz te sehova, És lángod lüktet a férfi szivében S fényedtől édes a nő mosolya. Nem vág olyan rendet, mint nálunk, senki Rendet a réten, rendet a csatán, És könnyű vérrel úgy gondot temetni, Sirva vigadni sem tud senki tán! Kelet pusztáin már téged imádtunk És pogány sorban neked áldozánk, A termő róna napsütötte álmunk: E föld élt bennünk sejtelem gyanánt. Sokszor lehunytál véres alkoyiyatban, Sokszor kerestünk: nem voltál sehol. Mint a szerelmes, ki búvik, felbukkan, S párjával végül mégis egybeforri Ó, tűzz le forrón az én szép hazámra, Legizzóbb lángod, te nap! ide vesdd. Hogy kétszer érjen a rónák kalásza, S kétszer piruljon a szőlőgerezd! Forrald merész, nagy tettekre a vérünk, Ha lankad a, hit s csügged a remény — És aranyozd be a mi szegénységünk, Te arany nap, az égbolt tetején! HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL AZ ELSŐ-OSZTÁLYOSOKON KEZDIK . . . (FEP) A Köznevelés cimü bolsevista pedagógiai folyóirat “A nevelés elmélete és gyakorlata” cimü rovatában nagyon tanulságos tanulmányt közöl arról, hogyan kell szovjetmódra kialakítani az elsődosztályos tanulók erkölcsi fogalmait. A tanulmány néhány elsőosztályos gyermek dolgozatait méltatja, íme néhány részlet a “kitűnő” dolgozatokból: “A szovjet ember őszinte ember. Egyes külföldiek viszont nem mondanak igazat.” “A szovjet ember figyelmes ember, gyöngéd ember. A tőkés országokban azonban akadnak olyanok, akik a háborút akarják, hogy embereket gyilkoljanak és ezzel még több pénzt szerezhessenek.” “A mieinknek igazat kell mondani, a papának* meg kell mondani az igazat, az ellenségnek azonban nem szabad megmondanunk az igazat, hallgatnunk kell, sőt hazudnunk is.” “A mieinkkel, a szovjetemberekkel szemben figyelmesnek, jóindulatúnak kell lenni. Az ellenséggel szemben azonban máskép kell viselkedni. A kisfiú gyengéd, figyelmes volt hugocskájával szemben, de azt is jól tette, hogy a németek közé gránátot dobott.” íme, a gyengéd és figyelmes bombavetők erkölcse. “MINDEN ORSZÁG TÁMASZA, TALPKÖVE A TISZTA ERKÖLCS” Ezt mondja Berzsenyi a “Magyarokhoz” cimü ódája nyomán Fehér Klára, aki eddig a bolsevisták egyik legaljasabb denunciánsa volt. Főképpen azzal tette hírhedtté a nevét, hogy apácának öltözve csalt ki a rendszer elleni nyilatkozatokat naiv fiatal lányoktól. Fehér Klára a Szabad Ifjúságban, a DISZ napilapjában vallomást tesz a tisztult házassági erkölcs mellett, de természetesen az alapvető okot, az erkölcsi törvények megtagadását és a nemi erkölcs szándékos szándékos lezüllesztését, nem említi a sülyedés okai közt. Szerinte két oka van a házasságok romlásának: az egyik “a burzsoa gondolkodás maradványa,” a másik ok pedig az, “hogy a fiataloknak alig van szabad idejük . . . lélektelenül intézik a fiatalok ügyét ... vannak fiatal házaspárok, akik sohasem találkozhatnak, mert a férjet délelőtt, a feleséget pedig délutáni műszakba osztották be. Igen gyakori eset az is, hogy két különböző helyen dolgozó férj és feleség sehogyan sem tudja szabadságát egyszerre megkapni és ha megkapta is, nagyon kétséges, hogy ugyanabba az üdülőbe utalják be őket . . . Leplezze le a DISZ a lélektelen bürokráciát, az embertelenséget, lépjen fel a felesleges hóvégi hajrák, fekete túlórák ellen. Az elmúlt években itt is súlyos' túlkapások történtek . . . Faliújságon csúfolták ki azokat, akik szívesebben jártak kettesben moziba, mint az egész üzemmel, kimodnták, hogy ‘nem kollektiv ember’, aki nem akar résztvenni a vasárnapi közös kirándulásban. A Semmelweiss utcában van egy kötöttáruszövetkezet, ahol úgy szerveztek hajókirándulást, hogy aki nem vette meg a hajójegyet, az büntetésből pincét takarított. Miniszteri beismerés az ötéves terv kudarcáról Kossá István nehézipari miniszterhelyettes, (a rendszer egyik gyűlöletes figurája) cikket irt “Gépiparunk eredményei és feladatai” címmel s ebben e sokat jelentő beismeréseket tette: “Egészségtelenül elhatároztuk a nehézipar fejlesztését. Nem vettük észre, hogy felemelt ötéves tervünknek nincsen meg a reális alapja . . . Egymásután építettük a nagy kohókat, pedig a tervezett kohászati termeléshez sem elegendő hazai vasércünk, sem jól kokszolható szenünk nincs ... A nehéz ipart a mezőgazdasági termelés rovására is fejlesztettük s amig iparunk, elsősorban nehéziparunk óriási ütemben fejlődött, mezőgazdaságunk termelése valahol a háború előtti színvonal körül stagnált, sőt egyes termékekben még attól is elmaradt ... Nem tartottuk meg a tervtörvénynek azt a rendelkezését sem, hogy tovább kell emelni népünk életszínvonalát . . . Halotti csend a kommunista beszédek után . . . A kommunista vezetők egymásközti ellentétéből ismét húzott egy kis hasznot népünk. A Szovjetunióban Beria kivégzése óta sem ültek el a vetélkedési harcok s ma még nem lehet tudni, hogy Malenkov meddig bírja tartani a .hatalmat. így a Szovjetunióban egyelőre a halottakat éltetik és kerülik az élők tomboló ünneplését. (Elvégre nem célszerű ma lelkesedni a holnap halottjáért.) A magyar kommunisták igy maguk sem tudván, hogy melyikük van a helyes vonalon, villámgyorsan követték a szovjet receptet és elrendelték a harcot a személyi kultusz ellen. A magyarnak sem kellett több. Kapva kapott rajta s jöhet-mehet a kommunista vezető, beszélhet órákig, gyikos csendben hallgatják . . . Amikor egyes kommunista párttitkárok biztatták a hallgatóságot, hogy tapsoljanak, kurtán felelték: “Nem üzünk személyi kultuszt.” A kommunista párt hamarosan azon vette észre magát, hogy minden kommunista gyűlés egy temetéssel egyenlő, olyan siri csend veszi körül a szónokokat. Erre a Szabad Nép ellenkező kampányt kezdett és az április 24.-Í számában ismét bátorítja a gyűlések hallgatóságát, hogy ne vigyék túlzásba a csendet és nem helyes, hogy “a pártértekezleteken a személyi kultusz vádjától tartva nem mernek tapsolni.” A hallgatók zöme egyelőre tartja magát a korábbi rendelkezésekhez és szenvtelenül hallgatja a megzavarodott kommunista vezetőket. BÜDÖS A BUDAPESTI TEJ A TEJÉRT utján Budapesten forgalomba hozott kannatej ellen az utóbbi hónapokban igen sok panasz merült fel, hogy a tej büdös, élvezhetetlen. A fővárosi tisztiorvosi hivatal vizsgálata most megállapította, hogy a vasúti tej tankokat három hónap óta nem tisztították meg az előírásoknak megfelelően, a tejfeldolgozó telepekről mosatlanul küldték vissza azokat, vagy legfeljebb hideg vízzel öblítették, mert a szénkorlátozások miatt nem állt rendelkezésre elegendő forróviz és gőz. VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra lesz! Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton