Függetlenség, 1954 (41. évfolyam, 1-51. szám)

1954-06-03 / 22. szám

YEAR 41. ÉVFOLYAM — NO. 22. SZÁM. TRENTON, N. J.. 1954. JUNIUS 3. Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI Ten Cents per Copy—$2.00 per Year Közel száz ember pusztult el egy amerikai hadihajón tör­tént robbanás következtében Az amerikai haditengeré­szet béke időkbeni második legsúlyosabb katasztrófája a múlt héten történt. A 41 ezer tonnás Benington hadihajón, mely egyike a legújabb és leg­modernebb repülőgép anya­hajóinknak (aircraft car­rier), robbanás történt, mely­ben s az azt követő tűzben 99 ember életét veszítette és több mint 200-an megsérültek. A robbanás okát nem tudták mindjárt megállapítani, de megindított vizsgálat folya­mán arra a következtetésre jutottak, hogy a jet repülőgé pékét megindító szerkezetben használt hydraulikus folya­dékból keletkező igen robba­nékony gázok valószínűleg belekerültek a szellőztető ve­zetékbe és azok a hajó belse­jében felrobbantak. A robbanás a nyílt tengeren történt Newport (R. I.) vá­rostól délre mintegy 75 mér­­földnyire, amint a Benning­ton nyugodtan haladt a Quen­­sot Point-i kikötőből útban Norfolk, Va.-ba. A három percnyi időközökben támadt robbanás után a nagy erőfe­szítés dacára is majdnem négy óráig tartott, mig a ha­jón támadt tüzet sikerült el­oltani. A mentési munkálatok azonnal megindultak és a sze­mélyzet hősies magatartásá­nak köszönhető, hogy a meg­sérültek közül sokat sikerült kimenteni az irtózatos füst­ből és tüzből. A hősies men­tők között volt egy Phoenix­­ville-i (Pa.) magyar fiú is, a 19 éves Tóth Ferenc, ki csak három nappal a katasztrófa előtt került a Benningtonra repülő villanyszerelői beosz­tással. Bár közel 100 ember veszí­tette el az életét a Benning­­ton-on történt robbanás kö­vetkeztében, ennél súlyosabb csapás az amerikai haditenge­részetet békében 1952 április 26-én érte, mikor véletlenség­­ből a Hobson aknarakó hajót a Wasp aircraft carrier, va­gyis ugyanolyan hadihajó, mint a Bennington, az Azori szigetekből 700 mérföldnyire nyugatra valósággal ketté­szelte. A Hobson 4 percen be­lül elsülyedt 175 főnyi sze­mélyzetével együtt és a Wasp­­nek valamint a közelben lévő más hadihajóknak, mik a földközi tengeren tartandó gyakorlatokra mentek, csak 61 embert sikerült megmen­teni. A második világháború a­­latt, eltekintve az ellenség ál­tal okozott veszteségeket, a véletlen baleset két nagyobb katasztrófát is idézett elő: Az Ingraham destroyer 1942 au­gusztusában a canadai par­toktól nem messze összeütkö­zött a nagy ködben egy másik hajóval és 25 másodperc alatt elsülyedt magával rántva a hullámsirba 218 embert. 1944 jan. 3-án a Turner destroyer a new yorki kikötőben felrob­bant. Ebben a balesetben 138 ember pusztult el. A természet kilengéseit a tengeren drágán fizeti meg az ember A véletlenen kívül, mit legtöbbször az emberi gyarló­ság idéz elő, a természet is sok emberi életnek a pusztulását okozta a tengeren a második világháború tartama alatt. 1945 januárjában a tájfun­ban 3 amerikai destroyer, Hull, Monaghan és Spence el­sülyedt. Több mint 400 ame­rikai tengerész fulladt be eb­ben a rettenetes viharban a Pacific, vagy ahogyan magya­rul mondani szokták, a Csen­des Óceánba. De az Atlantic Óceán sem tekinthető valami csendesnek, mert 1944 szep­temberében dúló hurricane­­ban öt kisebb hadihajó sülyedt el és velük együtt összesen 344 amerikai tengerész is el­pusztult. A tengeralatti hajókat, a submarine-okat, természete­sen sokkal könnyebben érhet baleset, mint más hajót. Mi­vel azokon csak kis főnyi sze­mélyzet van, egy katasztrófa kevesebb emberi életet köve­tel. 1915-től 1943-ig 15 sub­marine pusztult el véletlen baleset következtében 246 sze­méllyel együtt. Hogy mennyi ember pusztult el a tenger­alattjárókon a háború alatt, arról nincs nyilvános statisz­tikai adat. A legfurcsább azonban hogy hajókatasztrófa, igaz hogy csak közvetve, olyan embereknek is okozott halált és sérüléseket, kik szárazföl­dön voltak. 1944 julius havá­ban a San Francisco-i öbölben muníciót szállító két hajó fel­robbant és úgy annak sze­mélyzetéből, mint a parton dolgozó munkásokból és ott tartózkodó egyénekből 322-en haltak meg és több mint 1500- an szenvedtek sérüléseket. Ha azonban azt hisszük, hogy a modern élet rohanása közbeni könnyelműség az okozója a legtöbb balesetnek, akkor rá kell mutatnunk arra a hajó­­katasztrófára, mely még 1865 április 27-én történt. A Civil War befejezése után az északi Union hadseregből ejtett ha­difoglyokat Memphisből a Sultana nevű hajón vitték le a Mississippi folyón a kicse­rélési pont felé. Útközben a hajó kazánja felrobbant és 1450 északi katona az életét veszítette. Ethiopia királya látogatóba jött nz Egyesült Államokba Ha uralkodók egyik ország­ból a másikba látogatóba mennek, a “magas vendége­ket” illő tisztelettel szokták fogadni. E héten ilyen magas vendég érkezett az Egyesült Államokba Haile Selassie, Ethiopia királya személyében. A “magas” szót ez alkalom­mal igazán nem lehet fizikai értelemben venni, mert Haile Selassie minden erénye dacá­ra is magasnak egyáltalában nem tekinthető. Ugyanis a ki­rály mindössze 5 láb 4 incsre nőtt meg, s azok a jelzők, a­­mikkel illetik, hogy a Judah törzs Oroszlánja, vagy Iste­nek Kiválasztottja, e máskü­lönben bátor kis embernek nem a külső megjelenésre vo­natkoznak. A második világháború ki­törése előtt Mussolini túlnyo­mó hadseregével szemben E- thiopia királya oly nagymér­vű személyes bátorságról tett (Folyt, a 3-ik oldalon) AZ IGAZSÁG A MI FEGYVERÜNK! Irta: Edward W. Barrett, volt külügyminiszteri államtitkár és a “Truth Is Our Weapon” szerzője Akinek a külügyminisztérium vezetésében szerepe van, ta­pasztalhatja, hogy a közvéle­ménynek sokkal több beleszólá­sa van a külügyi politikai ese­mények kialakulásában, mint bármikor azelőtt. A polgárság véleménye irányítja a kormá­nyok külügyi politikáját a leg­több országban. Van európai állam, ahol a kormány nem meri megtenni azt a döntő lépést, amelyet életbevá­gónak tart, mert fél a népe köz­hangulatától. Egy ázsiai or­szágban a vezetők nagyszabású programmot szeretnének meg­valósítani, de nem merik, mert attól tartanak, hogy meggyanú­sítják őket azzal, hogy “Ameri­ka gyűlölt gyarmatosító politi­kájának” eszközei. Egy másik kormány nyilvánosan megrój ja az amerikait, de magánúton köz­li velünk, hogy nem tehetett másként, mert meg kellett mu­tatnia a parlamentnek, hogy nem engedik, hogy “Amerika parancsolgasson nekik.” Még a csatlós országokban is megtör­ténik, hogy drasztikus rendele­teket visszaszivnak, mert a nép elégedetlenkedik.” A közvélemény tiszteletben tartásának térhódítása termé­szetes folyamat. Amerika első diplomáciai jegyzékváltását Jef­ferson Tamás saját kezeirásával bonyolította le. Az egyedül meg­fogalmazott levelet hajóra tet­ték s az amerikai követ, mond­juk Párizsban, hetek múlva vette kézhez. Felöltötte legdi­­szebb ruháját és a francia kül­ügyminiszternek nyújtotta át személyesen a levelet. Ha az ügy sürgős volt, Jefferson már hat hét alatt meg is kapta a választ. Az amerikai nép nem sokat tu­dott az egész ügyről és még nem régen is “a kötelességtudó pol­gár” úgy gondolkozott a kül­­ügyekről, hogy azokat legoko­sabb a hivatásos diplomaták gondjaira bízni. Micsoda változás állott be azóta! Az a tudat, hogy egyet­len meggondolatlan diplomáciai lépés a mai civilizáció elpusztí­tását eredményezheti, a polgár­ság kötelességévé tette, hogy a külügyi politikába beleszóljon. De nemcsak kötelesség ez, ha­nem a leghatalmasabb jog is, mi felett rendelkezünk. Ha a nem­zet törekvései nem egy másik elnyomását célozzák, hanem az igazságot és az emberiség előre­haladását szolgálják, a világ közvéleménye a legerősebb szö­vetség lesz, amely támogatni fogja. A diktátorok, sajnos, már ré­gen ismerik a tömegek vélemé­nyének fontosságát. Stalin már nagyon régen nemzetközi pro­paganda szervezetet épített fel és az oroszok egy milliárd dol­lárnál is nagyobb összeget kői tenek e célra évenkint. A mi munkánk könnyebb volna és ke­vesebb pénzbe kerülne. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy a tényeket erőszakosan elferdít­sük és hazugságokat koholjunk. Ha az emberiséget a puszta igazsággal megismertetjük, ha nemescélu elveinket a gyakor­latban is megvalósítjuk és ha mindezt meggyőző módon tud­juk előadni, megnyertük ügyün­ket! Bemard Baruch mondta egy­szer, hogy Amerika csak úgy tudja megnyerni a békét is, ha nemcsak háborúra, hanem béké­re is “vállalkozik.” Meg kell ta­nulnunk, hogy használjuk fel az igazság fegyvereit a leghatéko­nyabban. A békére való vállalkozás munkáját nem bizhatjuk egye­dül a kormányra. Az igazságnak a fegyvereit, -.melyek felett mi rendelkezünk, magunknak kell használatba vennünk. Akik külföldre levelet szoktak írni, résztvesznek a külföld vélemé­nyének kialakításában. Rokonainkhoz és barátaink­hoz írott híradásunkat a világ minden helyén megbízhatóbbak­nak fogják tekinteni, mint a hi­vatalos propaganda legékeseb­ben szóló érveit. Az atombomba és léglökéses repülőgépek korában minden­kinek a kötelessége külügyi poli­tikával foglalkozni és ha min­denki megteszi a kötelességét, meg fogjuk nyerni az eszmék harcát és kivívjuk a tartós bé­két. Szenzációs siker Kállay Miklós könyve “Egy független szabolcsi földesur, kinek ősei Árpád óta annyira összenőttek a magyar néppel, hogy a Habsburgok által felajánlott grófi méltóságot is volt merszük visszautasítani: egy ilyen karakán magyar em­ber szólal meg 558 oldalon első ízben angol nyelven. Amit mond az lenyűgöző, tiszteletet gerjesz­tő és egyben megdöbbentő; ha ugyanis az angol-szász nagyha­talmak felelős vezetőinek tudo­mása lett volna arról a hősies önfeláldozásról, amit a kicsiny, de hősies Magyarország a né­met megszállás alatt tanúsított, sokkal komolyabb erőfeszítése­ket kellett volna tenniök, hogy a kommunista kolosszus a Kár­pátokon megtorpanjon ...” — igy ir a New-house napilapok egyik könyvismertetője Kállay Miklós volt magyar miniszter­nők most megjelent könyvéről. Már az a tény, hogy az 1942- 44-es kritikus évek első felelős magyar közhivatalnokának em­lékiratait a Columbia University Press adta ki, sőt Professor Car­lyle Aylmer Macartney, a Duna­­völgy kérdéseinek legalaposabb oxfordi ismerője irta hozzá az előszót, rendkívül fontosságot nyújtanak Kállay vaskos köteté­nek. Ma már valamennyi amerikai könyvesbolt és főiskolai, vala­mint közkönyvtár birtokában van a “Hungarian Premier” is­mertetésének és úgy a szerző, mint a kiadó már ezzel is szolgál­ta a magyar ügyet. A könyvet különben elnevezhetnénk az u­­jabbkori magyar történelem “Hungarian Primer”-jének (kö­telező iskolai olvasókönyvének) is, hiszen az óhaza feltámasztá­sához szolgáltatja az erkölcsi a­­lapkövek és a józan indokok e­­gész sorát. A könyv bolti ára $6. A MAGYAR GONDOLAT amerikaiak közötti népszerű­sítését is lankadatlanul szolgálja az Amerikai Magyar Szövetség, melyet 47 éven át önzetlen áldo­zatkészséggel tartanak fenn ré­­giamerikás véreink. Csatlakoz­zunk minél többen a Szövetség­hez! Uj cime: 614 Mills Bldg., NW, Washington 6, D. C. Rész­letes felvilágosítást bárkinek készséggel küldünk. A NAPHOZ Irta: KISS JÓZSEF ó tűzz le forrón az én szép hazámra, Legizzóbb lángod, te nap! ide vesdd, Hogy kétszer érjen a rónák kalásza, S kétszer piruljon a szőlőgerezd. Delelő fényed, nyugvásod harmatja A mi ezüstünk, a mi aranyunk — S ha a föld egyszer tejét le nem adja, Mi oly Ínséges szegények vagyunk. Tápláló anyja más népnek a tenger, Sós habja drága, apadatlan kincs, Mi kulcslyukon át nézzük sóvár szemmel, De a kárunknak hozzá köze nincs. Hatalmas rajban járnak a hajók kinn: Visszatérőben ide egy se tart — Az óceánok nagy végtelenségin, Ki is ösmerné a szegény magyart? Hol évmilliók ős vetése hült le : Gyémánt mezőkön ásónk nem kutat. Másé a Dél — rejtelmesen terülve, S művészetével a gőgös Nyugat.N Lomhán gomolyg a gyárkéményünk füstje, Versenyre brittel, frankkal nem kelünk — A hármas hegy — « négy folyam ezüstje — Oly szűk világ, de nekünk mindenünk! És mienk vagy, te örök nap az égen! Oly éltetőn nem sütsz te sehova, És lángod lüktet a férfi szivében S fényedtől édes a nő mosolya. Nem vág olyan rendet, mint nálunk, senki Rendet a réten, rendet a csatán, És könnyű vérrel úgy gondot temetni, Sirva vigadni sem tud senki tán! Kelet pusztáin már téged imádtunk És pogány sorban neked áldozánk, A termő róna napsütötte álmunk: E föld élt bennünk sejtelem gyanánt. Sokszor lehunytál véres alkoyiyatban, Sokszor kerestünk: nem voltál sehol. Mint a szerelmes, ki búvik, felbukkan, S párjával végül mégis egybeforr­i Ó, tűzz le forrón az én szép hazámra, Legizzóbb lángod, te nap! ide vesdd. Hogy kétszer érjen a rónák kalásza, S kétszer piruljon a szőlőgerezd! Forrald merész, nagy tettekre a vérünk, Ha lankad a, hit s csügged a remény — És aranyozd be a mi szegénységünk, Te arany nap, az égbolt tetején! HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL AZ ELSŐ-OSZTÁLYOSO­KON KEZDIK . . . (FEP) A Köznevelés cimü bolsevista pedagógiai folyóirat “A nevelés elmélete és gyakorla­ta” cimü rovatában nagyon ta­nulságos tanulmányt közöl ar­ról, hogyan kell szovjetmódra kialakítani az elsődosztályos ta­nulók erkölcsi fogalmait. A ta­nulmány néhány elsőosztályos gyermek dolgozatait méltatja, íme néhány részlet a “kitűnő” dolgozatokból: “A szovjet ember őszinte em­ber. Egyes külföldiek viszont nem mondanak igazat.” “A szovjet ember figyelmes ember, gyöngéd ember. A tőkés országokban azonban akadnak olyanok, akik a háborút akar­ják, hogy embereket gyilkolja­nak és ezzel még több pénzt sze­rezhessenek.” “A mieinknek igazat kell mondani, a papának* meg kell mondani az igazat, az ellenség­nek azonban nem szabad meg­mondanunk az igazat, hallgat­nunk kell, sőt hazudnunk is.” “A mieinkkel, a szovjetembe­rekkel szemben figyelmesnek, jóindulatúnak kell lenni. Az el­lenséggel szemben azonban más­kép kell viselkedni. A kisfiú gyengéd, figyelmes volt hugocs­­kájával szemben, de azt is jól tette, hogy a németek közé grá­nátot dobott.” íme, a gyengéd és figyelmes bombavetők erkölcse. “MINDEN ORSZÁG TÁ­MASZA, TALPKÖVE A TISZTA ERKÖLCS” Ezt mondja Berzsenyi a “Ma­gyarokhoz” cimü ódája nyomán Fehér Klára, aki eddig a bolse­visták egyik legaljasabb denun­­ciánsa volt. Főképpen azzal tet­te hírhedtté a nevét, hogy apácá­nak öltözve csalt ki a rendszer elleni nyilatkozatokat naiv fia­tal lányoktól. Fehér Klára a Szabad Ifjúságban, a DISZ na­pilapjában vallomást tesz a tisz­tult házassági erkölcs mellett, de természetesen az alapvető o­­kot, az erkölcsi törvények meg­tagadását és a nemi erkölcs szándékos szándékos lezülleszté­­sét, nem említi a sülyedés okai közt. Szerinte két oka van a há­zasságok romlásának: az egyik “a burzsoa gondolkodás marad­ványa,” a másik ok pedig az, “hogy a fiataloknak alig van szabad idejük . . . lélektelenül in­tézik a fiatalok ügyét ... van­nak fiatal házaspárok, akik so­hasem találkozhatnak, mert a férjet délelőtt, a feleséget pedig délutáni műszakba osztották be. Igen gyakori eset az is, hogy két különböző helyen dolgozó férj és feleség sehogyan sem tudja sza­badságát egyszerre megkapni és ha megkapta is, nagyon kétsé­ges, hogy ugyanabba az üdülőbe utalják be őket . . . Leplezze le a DISZ a lélektelen bürokráciát, az embertelenséget, lépjen fel a felesleges hóvégi hajrák, fekete túlórák ellen. Az elmúlt években itt is súlyos' túlkapások történ­tek . . . Faliújságon csúfolták ki azokat, akik szívesebben jártak kettesben moziba, mint az egész üzemmel, kimodnták, hogy ‘nem kollektiv ember’, aki nem akar résztvenni a vasárnapi közös ki­rándulásban. A Semmelweiss ut­cában van egy kötöttáruszövet­kezet, ahol úgy szerveztek hajó­­kirándulást, hogy aki nem vette meg a hajójegyet, az büntetés­ből pincét takarított. Miniszteri beismerés az öt­éves terv kudarcáról Kossá István nehézipari mi­niszterhelyettes, (a rendszer e­­gyik gyűlöletes figurája) cikket irt “Gépiparunk eredményei és feladatai” címmel s ebben e so­kat jelentő beismeréseket tette: “Egészségtelenül elhatároz­tuk a nehézipar fejlesztését. Nem vettük észre, hogy felemelt ötéves tervünknek nincsen meg a reális alapja . . . Egymásután építettük a nagy kohókat, pedig a tervezett kohászati termelés­hez sem elegendő hazai vasér­cünk, sem jól kokszolható sze­nünk nincs ... A nehéz ipart a mezőgazdasági termelés rová­sára is fejlesztettük s amig ipa­runk, elsősorban nehéziparunk óriási ütemben fejlődött, mező­­gazdaságunk termelése valahol a háború előtti színvonal körül stagnált, sőt egyes termékekben még attól is elmaradt ... Nem tartottuk meg a tervtörvénynek azt a rendelkezését sem, hogy to­vább kell emelni népünk élet­­színvonalát . . . Halotti csend a kommunista beszédek után . . . A kommunista vezetők egy­másközti ellentétéből ismét hú­zott egy kis hasznot népünk. A Szovjetunióban Beria kivégzése óta sem ültek el a vetélkedési harcok s ma még nem lehet tud­ni, hogy Malenkov meddig bír­ja tartani a .hatalmat. így a Szovjetunióban egyelőre a ha­lottakat éltetik és kerülik az é­­lők tomboló ünneplését. (Elvég­re nem célszerű ma lelkesedni a holnap halottjáért.) A magyar kommunisták igy maguk sem tudván, hogy melyikük van a he­lyes vonalon, villámgyorsan kö­vették a szovjet receptet és el­rendelték a harcot a személyi kultusz ellen. A magyarnak sem kellett több. Kapva kapott rajta s jöhet-mehet a kommunista ve­zető, beszélhet órákig, gyikos csendben hallgatják . . . Amikor egyes kommunista párttitkárok biztatták a hallgatóságot, hogy tapsoljanak, kurtán felelték: “Nem üzünk személyi kultuszt.” A kommunista párt hamarosan azon vette észre magát, hogy minden kommunista gyűlés egy temetéssel egyenlő, olyan siri csend veszi körül a szónokokat. Erre a Szabad Nép ellenkező kampányt kezdett és az április 24.-Í számában ismét bátorítja a gyűlések hallgatóságát, hogy ne vigyék túlzásba a csendet és nem helyes, hogy “a pártértekez­leteken a személyi kultusz vád­jától tartva nem mernek tapsol­ni.” A hallgatók zöme egyelőre tartja magát a korábbi rendel­kezésekhez és szenvtelenül hall­gatja a megzavarodott kommu­nista vezetőket. BÜDÖS A BUDAPESTI TEJ A TEJÉRT utján Budapesten forgalomba hozott kannatej el­len az utóbbi hónapokban igen sok panasz merült fel, hogy a tej büdös, élvezhetetlen. A fővá­rosi tisztiorvosi hivatal vizsgá­lata most megállapította, hogy a vasúti tej tankokat három hónap óta nem tisztították meg az elő­írásoknak megfelelően, a tejfel­­dolgozó telepekről mosatlanul küldték vissza azokat, vagy leg­feljebb hideg vízzel öblítették, mert a szénkorlátozások miatt nem állt rendelkezésre elegendő forróviz és gőz. VÁSÁROLJON azokban az üz­letekben, amelyek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra lesz! Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton

Next

/
Oldalképek
Tartalom