Függetlenség, 1954 (41. évfolyam, 1-51. szám)

1954-02-18 / 7. szám

Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI YEAR 41. ÉVFOLYAM NO. 7. SZÁM. TRENTON, N. J.. 1954. FEBRUÁR 18. Ten Cen ts per Copy—$2.00 per Year MINDSZENTY-HÉT AMERIKASZERTE Eisenhower Elnök a rab Prímásról Magyarország hercegprímása bebörtönöztetésének ötödik év­fordulóján Eisenhower elnök az alábbi levelet intézte Frederic Lawrence Vorbeck new yorki tanárhoz, a Mindszenty-barát amerikaiak egyesületének elnö­kéhez : “A kommunisták által üldö­zött magyar papok és lelkészek sorsáról nem feledkezett meg az Egyesült Államok. Szomorú helyzetüket Magyarország népe is éppenugy szivén viseli, akár­csak az geész civilizált világ. Mi, akik szabad földön élünk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy most van öt éve annak, hogy Mindszenty bibornokot perbefogták és bebörtönözték. Amerika népe jól tudja, hogy mennyire hamis vádak alapján marasztalták el. Elitélését vala­mennyien a lelkiismeret sza­badsága elleni merényletnek tartjuk ma is, amivel Magyar­­ország szellemi és erkölcsi létét igyekeznek tönkretenni.” Magyar ima a szenátusban Február 8-ikán, Mindszenty bíboros elítélésének évforduló­ján Richard M. Nixon, az Egye­sült Államok alelnöke, a Szená­tus ülését bevezető angolnyelvü ima elmondására kérte fel Var­ga Béla pápai kamarást, az utol­só szabadon választott magyar parlament menekült elnökét. Ez alkalomból a diplomaták részére fenntartott karzatot megtöltötte a Washingtonban megtelepedett magyarok vallási és pártkülönb­ségre való tekintet nélkül megje­lent impozáns küldöttsége; de sokan jelentek meg menekült közéleti férfiak közül New York­ból is. Hibátlan angol kiejtéssel el­mondott imájában Msgr. Varga a rab hercegprímás önfeláldozá­sát és a magyar nép máririumát idézte, könyörögve azért, hogy az Egyesült Államok az emberi jogok mentsvára maradjon és mielőbb hozzásegíthesse az el­nyomott középeurópai népeket a felszabaduláshoz. Niüon alelnök, Rev. F. B. Harris, a Felsőház hi­vatalos lelkésze és a megjelent szenátorok állva hallgatták vé­gig a Magyarország felszabadu­lásáért elmondott imádságot. Mint a török iga lerázása óta a harangok szava, ugyancsak déli 12 órakor hangzott el az ameri­kai Szenátusban első Ízben ma­gyar ember ajkáról a felszaba­dulásért könyörgő fohász. Bentley képviselő hatalmas beszéde Magyarországért Congressman Alvin M. Bent­ley, Michigan-i képviselő, aki 1947 elejétől 1949 nyaráig mint a budapesit amerikai követség tanácsosa élt Magyarországon, több mint félórás beszédet tar­tott a kongresszus alsóházban. A rendkívül népszerű amerikai A Függetlenség szerkesztője és képviselője Kovács B. Mihály CÍME: 200 Genesee St. Trenton, N. J. Telefon 6-0159 Hivatalos órák hétfőtől péntekig 5 órától 6-ig. Előfizetések, hirdetések és helyi ügyek intézése itt. törvényhozó saját tapasztalatai­ból idézett, amidőn Magyaror­szág sorsát ecsetelve Mindszenty hercegprímás elítélésének ötö­dik évfordulóján. A kongresszus diplomáciai karzatát ez alka­lommal is az amerikai magyar egyházak, egyletek képviselői és a menekült magyar politikusok csoportja töltötte meg. Bentley képviselő személyes tapasztala­tai alapján ismertette a Kon­gresszussal a Mindszenty-per részleteit. Miként súgta meg ne­ki egy budapesti orvos ismerő­se, hogy a hercegprímást a “mescal cactus” nevű mexicói bozót töviséből kivont scopola­mine méreggel oltották be, hogy “vallomásra” bírják. Miként loptak a tárgyalóterembe “pár­tatlan amerikai újságírók” gya­nánt bevált kommunista propa­gandistákat, mint pl. Peter Fürst; továbbá Wilfred Bur­chett, aki azóta történetesen Észak-Koreából küldözgeti vi­lággá Amerika-ellenes rágal­mait. Ezzel szemben megtagadták úgy az Egyesült Államok követ­ségének, mint az amerikai hír­szolgálati irodáknak, hogy ki­küldötteik jelen lehessenek a Mindszenty-per tárgyalásán. A hercegprímást viszont fizikai­lag annyira megtörték, hogy mindössze “beismerte” a vádat; sőt annyira alaposan betaníthat­ták szomorú szerepére, hogy e­­lőbb felelt az elnöklő nazi-kom­­munista biró kérdéseire, mint a hogyan azok elhangzottak . . . Alvin M. Bentley hangoztatta, hogy ő maga más vallásu ugyan, de kalapot emel mindazok előtt, akik saját életük kockáztatásá­val helytállnak elveikért a legel­­rettentöbb kínzások dacára. Ez a hősiesség az, amiért Ameriká­ban és az egész földkerekségen hallatlan tekintélye van a ma­gyar bíborosnak, aki előre látva a következményeket, nem hajolt meg a kommunisták terrorja előtt. “A Mindszenty mellett kitartó magyarországi tömegek ereje egyre nő a Vasfüggöny mögött. Ez az eszme a legerősebb fegy­verünk s ez ad reménységet ar­ra, hogy nemsokára ismét sza­badság és függetlenség lesz a Duna-Tisza táján. Ezért a szent ügyért áldozta fel magát a ma­gyar főpap, kinek vértanusága eszerint mégsem volt hiába” —­­fejezte be nagyhatású beszédét közép-Michigan daliás kongresz­­szusi tagja. Mi sem jellemzőbb Congress­man Bentley beszédének fontos­ságára, mint hogy nyolc képvi­selő szólalt egymásután hozzá, mindkét párt részéről. Rendkí­vül meleg, magyarbarát beszé­det tartott Frances Bolton, Cle­veland képviselőnőj e, továbbá Peter Frelinghuysen, New Jer­sey képviselője, Jacob Javíts, New York, Kenneth B. Keating, Rochester, (N. Y.), Charles J. Kersten, Wisconsin képviselője, valamennyien republikánusok; továbbá Ray J. Madden, Indiana állam képviselője és Louis C. Rabaut, Michigan képviselője, demokraták és Antoni N. Sed­­lak, Connecticut republikánus Congressman-je. — (Amerikai Magyar Szövetség.) VÁSÁROLJON azokban az üz­letekben, amelyek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra lesz! FT. DR. VINCZE KÁROLY FŐESPERES KOPORSÓJÁNÁL Részletek Béky Zoltán esperes búcsúszavaiból Végső akaratod volt, drága barátom, hogy koporsódnál az utolsó szó az enyém legyen. “Erősítsd meg a szivedet,” mon­dottad “és ne sírj, hogy mások se sírjanak.” S most, ahogy itt állok, csaknem megszakadó sziv­­vle ravatalod mellett, kérdem tőletek, tépett szivü, porig suly­­tott gyászoló sereg: lehet-é meg­indulás nélkül, a könnyek hulló árja nélkül búcsúzni e koporsó drága lakójától, Vincze Károly­­tól? Hiszen ő mindenünk volt hiékünk. Benne mindent, ami né­­künk drága és értékes volt el­vesztettünk. Úgy érezzük, hogy ennél rettentőbb csapás, na­gyobb veszteség nem érhetett minket, egyházunkat és egész a­­merikai magyar közéletünket. Hiszen ő nemcsak a tied volt ösz­­szetört szivü özvegye és leánya, hanem mindnyájunké. Nemcsak' a perth amboyi egyházé, hanem az egész Független Egyház, nem tcsak az amboyi magyarságé, ha­nem az egész amerikai magyar­ságé. Messze templomok harangjai zugnak. Gyászos kongásuk siró szavuk ide hallatszik a perth amboyi temetőbe. Messze száz­ezrek, szétszórt árva magyarok vannak itt léelkben a perth am­boyi temetőben és szórják be a kegyelet, a részvét, a hála és megbecsülés drága virágaival ezt a koporsót, az amerikai ma­gyar élet eme legkiválóbb egyé­niségének, legnagyobb halottjá­nak Dr. Vincze Károlynak a ko­porsóját. Úgy érzem Vincze Károlynál nagyobb magyar,, hívőbb pap, a theologiai tudományoknak szak­értőbb művelője, a Krisztus ü­­gyének lánglelkübb harcosa, faj­tánknak árva magyar népünk­nek égőbb szerelmese — kevés járt még az uj haza földjén. Úgy érzem nála többet kevesen tettek, alkottak, nála maradan­dóbban kevesen írták be nevü­ket az amerikai magyarság tör­ténetébe. ' Mennyit harcolt, égett, küz­dött, irt, agitált egy tisztább, szebb, nemesebb, magyar éle­tért, egy szélsőséges eszméktől mentes magyar életnek a kiala­kításáért, fajtájának a feleme­léséért. Mennyit harcolt, égett, emésztődött és küzdött a mi drága örökségünkért, az ősök drága hitének a hitvallásos ma­gyar református egyháznak a megmentéséért. S hogy ma itt van egy darab szabad föld, ahol él az ősök hite és áll az elnémí­tott és halálra ítélt lelki édes­anya mása, ahonnan védhetjiik az ősök hitét és világgá kiálthat­juk a magyar fájdalmat . . . eb­ben iVncze Károlynak elévülhe­tetlen érdeme van. Ebben a szent harcban égett el hitéért, egyházáért, népéért, mint Dózsa György a legszen­tebb ügynek a tüzes trónján . . . A nemes, a nagy harcot meg­harcoltad . . .Az ügy győzött. . . de a vezér sebzett szívvel holtan fekszik a nagy csata után . . . Te tudtad Károly, hogy a győ­zelemre halálon keresztül, vezet az ut ... De vállaltad, mert az ügynek lángoló szerelmese vol­tál... Pihenj /csendesen... Nem volt hiába való a harc, a munka, a küzdés... Alkotásaid élnek... a Független Egyház áll . . . Az :sök hite él . . .'az ősi zsoltár zeng koporsód felett... szétomló testedet - két haza összekevert földje takarja be . . . Mi a te küzdő társaid nem búcsúzhatunk tőled méltóbban, minthogy koporsódnál szent fo­gadást teszünk, hogy eszméid­hez hűek leszűrik, alkotásaidat megőrizzük ás megtartjuk, az ügyet, melynek Te martyrja let­tél meg nem tagadjuk, a zászlót, amelyet te" oly fennen lobogtat­tál, megvédj ük és nem engedjük a porba hullni soha ... Ez a mi vriágunk a Te koporsódra . . . Te elmégy p itt hagysz min­ket... Elmaradjak a régi tájak... a régi arcok, j'hitvesed, leányod, szolgatársaid.Téged annyira szerető gyülekezeted... Uj világ nyílik meg előtted... Az Örök Hazának, a Mennynek a kapu­ja... Uj arcok *'Qsznek körül . . . “Az Isten Angyalaidnak dicső­séges serege, akikről annyit Ír­ták. . . Dicsőitsd velők a Nagy Istent, mint itt lent cseleked­­ted . . . Isten veled. , Sztálin is el akarta vészé jteni Reriát... Nincs az a film, vagy detek­tív regény, amely izgalmasabb lenne, mint a beszámoló, amit külföldi diplomaták adtak, haza­térve Moszkvából. Beria, a szovjet titkosrendőr­ség kivégzett főnöke, már 1938- ban majdnem golyót kapott a fe­jébe, vetélytársa, Yagoda, az ak­kori főnök jóvoltából. De egy másik besúgó idejében értesí­tette Beriát, hogy mi készül elle­ne. Beria ekkor vidéki “kör­úton” volt (értve ezalatt, hogy Sztálin parancsára likvidálta a vidéki vörös vezéreket). Repülő­gépen sietett Moszkvába és fele­lősségre vonta cinkosát, Sztá­lint, aki tagadta, hogy likvidál­ni akarta volna. Behívták Yago­­dát. Beria egy függöny mögött elbújva hallgatta, amint Yagoda elismerte Sztálinnak, hogy Be­riát a ki végzendők listájára tet­te. Szatlin erre Yagodát végez­tette ki és helyére Beriát ültette. 15 évvel élt tovább Beria. De a-MI ÚJSÁG...? Hétfő, Február 22: WASHINGTON DAY A magyar rádión a WTNJ-n köszöntötték egymást A magyar rádió mjnt minden évben seregszemlét tart hallga­tói felett, e célból kéri minden egyes hallgatóját, tudassa egy két centes levelezőlapon nevét és címét és azt, hogy hányán hall­gatják a családból adásunkat. Címünk Michael B. de Kovács, 200 Genesee St., Trenton, N. J. OROSZ JÁNOS családjában örvendetes esemény köszöntött be, Orosz Jánosné Tindik Anna egy egészséges kis fiúnak adott életet. A keresztelésben György nevet nyerte a köztiszteletben álló Orosz György nagyapa után. ABRAHAM LINCOLN elnö­köt ünnepelte a magyar rádió, megemlékezve, hogy a nagy el­nök felismerve a magyarság igazi értékeit, környezetébe fon­tos beosztásokban magyar emig­ránsokat vett fel. A nagy elnö­köt nagy emberek vették körül és nagy tetteikkel a magyarság becsületét örökítették. Zágonyi Asboth, Percei Fornet és a töb­biek el nem avulható érdemet szereztek a magyarságnak. A MAGYAR RÁDIÓN WTNJ állomáson köszöntötték egy­mást : Zimmerman Ferencné asz­­szonyt leánya és veje születése napján. Bolyszko Gézánét születésnap­ján férje, szülei Czigány Lajos és felesége, Szigetvári Mihály, Bolyszko Annuska sógornője. Kovalszki Mihályné asszonyt házassági évfordulója alkalmá­ból édesanyja Palkovits János­né. Hatezer éves kötél A Christian Science Monitor c. ismert bostoni újság Írja, hogy egy Herbert nevű délafri­kai ember birtokában olyan kö­tél van, amelyet még az egyipto­mi gúlák építésénél használtak. A második világháború alatt Herbert a délafrikai hadsereg­ben szolgált. Egy alkalommal az egyiptomi sivatagban Herbert katonái egy régi kőbánya kiásá­sához láttak, amit lőszerraktár­nak akartak felhasználni. Ekkor a felszínre került egy hatalmas gránit-tömb, amely köré papi­rusz-kötél volt erősítve. A kato­nák megragadták a hatezer éves kötelet és azzal emelték ki a több tonnányi gránit-tömböt. A kötél nem szakadt el. A papi­rusz-kötél később múzeumba ke­rült, de egy részét az egyiptomi hatóságok Herbertnek ajándé­kozták. “Fenség” vagy “Elnök Ur”? . . . Washington György, akit e “nemzet atyjának” hívunk, nemcsak a katona és államférfi igazi példaképe volt, hanem bölcsen előrelátó feje egy uj országnak, egy uj nemzetnek . . . Ezer és egy kérdésben kellett abhan az időben időálló határozatokat és intéz­kedéseket tenni, amiknek áldásait ma mi oly természetesen létezők­nek veszünk . . . Hogy az ország fejét “Fennség”-nek szólitsák-e, vagy egyszerűen csak “Elnök Urnák” . . . ? Hogy a kongresszushoz szóló üzenetét személyesen mondja-e el ... ? Hogy, mint a legfőbb hadvezér, csapatai élén szállj on-e síkra a csatatereken . . . ? Ilyen s hasonló kérdések is felmerültek akkor s hogy mindezekben oly időállóan, oly bölcsen tudott határozni, csak emeli szemünkben az ő nagyságát, amely előtt kegyelettel adózunk s tisztelettel, hálával ermdolnnk rá mnst is sziiletésnímián mi késik, az nem múlik. Most már ő is oda került, ahol Yagoda és Sztálin nyilván a régi elvtár­si szeretettel várják . . . A magyarországi kommunista uralom már 1946-ban is mindent elkövetett, hogy a kivégzett ma­gyar mártírok holttestét senki se találja meg s az ellenálló ma­gyar nép igy ne csinálhasson le­gendát azok emlékéből, akik mártiromságig ellenállottak a bolsevizmusnak. 1950 elején, mi­kor a hírhedt 298-as parcella megtelt a kivégzettek sírjaival. Dulin Jenő államtitkár, egyben a “Kegyelmi Tanács” (?!) el­nöke, úgy nyilatkozott, hogy “törvényesen eltiélt bűnözőket” végeztek ki és ezek száma mind­össze 250 volt. Valójában leg­alább 30 ezer “fasiszta” pusz­tult el az óriási mészárlásban. A kommunisták és társutasa­ik a “háborús főbünösök” holt­testét egyszerűen bevetették a temető árkába s ma már aligha akad aki tudná, hogy hol por­ladnak csontjaik. A kisebb hábo­rús bűnösöket a 298-ik parcellá­ba temették . Ugyanakkor azon­ban hamarosan gondoskodtak arról is, — hogy a bűnjeleket el­tüntessék . . . így papir-zuzdába szállították a “háborús bűnös” és a “népellenes” perekről fel­vett jegyzőkönyveket, Ítéleteket. Arról maguk se tudtak, hogy ü­Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, 1300 Ke. Directed by: Michael B. de Kovács 200 Genesee St., Trenton, N. J. Phone 6:0159 gyes kezek a másolatokat ki­csempészték és ezek most jó he­lyen, eldugva várják az időt, a­­mikor az úgynevezett bírákat és azok felbujtóit felelősségre von­hatja a törvényes magyar bíró­ság. A holtak és mártírok szelleme ellen azonban továbbra is folyik a bolsevista irtó-hadjárat. Buda­pesten elterjedt hírek szerint 1954 elején a kivégzettek par­celláit le fogják zárni, aztán a sírokat — csendben— egyenlő­vé teszik a földdel... A kiürítés korai lenne s nem lehetne simán, egyik napról a másikra végre­hajtani. Tervek szerint uthen­­gerlő gépekkel fogják simára és felismerhetetlenre taposni a 298-ik számú parcellát, amley­­ben a bolsevizmus első számú “közellenségei” nyugosznak. Nagy kérdés, hogy ez az akció mily eredményekkel fog járni. A kivégzettek hozzátartozói u­­gyanis eleve számítottak a bol­sevista trükkre. Voltak olyanok, akik a katonai térképekbe “betá­jolták” a 298-as parcella helyét és a hetedik határban elrejtették a térképet. Akadtak olyanok is, akik ismetrető tárgyakat, csalá­di ereklyéket ástak el a sírok­ban. A kommunista rendszer hi­ába próbálkozik a múlt eltünte­tésével. A halottak élnek és a ha­lottak — visszajárnak! {Amerikai Magyarság) HÁTRÁLÉK0S “előfizetőinket” szeretettel kérjük, szíveskedjenek tarto­zásaikat kiegyenlíteni, hogy lapunk zavartalan megjelené­se ezzel is biztosítva legyen! A magyarországi kommunisták igyekez­nek eltüntetni a kivégzett áldozatok hirhelyeit...

Next

/
Oldalképek
Tartalom