Függetlenség, 1952 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1952-01-18 / 3. szám

Vizsgáljatok meg mindeneket s a jót tartsátok meg! SZENT PÁL Hungarian News of Trenton Haza csak ott van, ahol jog is van! PETŐFI YEAR 39. ÉVFOLYAM — NO. 3. SZÁM. TRENTON, N. J., 1952. JANUÁR 18. Ten Cen ts per Copy—$2.00 per Year Your 1951 earnings count: toward old-age and survi­vors insurance for you and your family. (Tax must' be paid with your 19,51. income-tax return . by March 15, 1952.) GET MORE INFORMATION FROM YOUR LOCAL Social Security Office FEDERAL SECURITY AGENCY, Social Security Administration ÓÁSI-8 A régi, barátságos viszony AZ AMSz disz-bankettja a kommunista fogságból kiszabadult repülők tiszteletére A londoni “Times” Chur­chill brit miniszterelnök ame­rikai látogatásának eredmé­nyeit értékelő cikkében meg­­állapitja, hogy Anglia és az Egyesült Államok között is­mét helyreállott a régi jóvi­szony. Ez a barátságos viszony ma az egész nyugati világnak lét­érdeke. Az orosz-bolsevista fenyegetéssel szemben föltét­lenül szükséges a közös front, — a közös eszmények védelme érdekében egyes másodrendű elválasztó kérdéseket nagyvo­nalúsággal f e 1 f ü ggeszteni kész, a közös ügy érdekében fenntartások nélkül együtt­működni hajlandó arcvonal létesülése. A megbeszélések eddig nyil­vánosságra került anyagából ebből a szempontból ismétcsak Németország bevonásának, kérdését kell pozitiven érté­kelnünk. Végső eredményben az Atlanti Szövetség vala­mennyi tagj ának érettnek kell mutatkoznia ahhoz, hogy felemelkedjék érzelmi szem­pontjainak magát-vakitó fel­legéből, és tisztán lássa: Né­­métország nélkül nincsen Eu­rópa, — s hamár 1945-ben nem folytatódott a háború va­lóságos befejezéséig, most már az uj erőviszonyokhoz al­kalmazva kell a rendezést folytatni. (Churchillnek az Egyesült Államok törvényhozása előtt tártott beszédével következő számunkban foglalkozunk.) * Eisenhower és a demokraták Az egyik lap (már Lodge szenátor ismeretes bejelentése után,) felvetette azt a lehető­séget, hogy Eisenhower tá­bornokot a Demokrata Párt is fogja jelölni. Az elképzelés elméletben egyáltalában nem tűnik képtelenségnek. A bal­oldal meglehetős örömmel üd­vözölte Eisenhower jelöltsé­gét, s bizonyos, hogy a demo­kraták, ha már mindenképpen át kellene adniok a vezetést a republikánusoknak, a legszí­vesebben Eisenhowert látnák az elnöki székben. Ez a nyilt demokratapárti szim pátia persze bizonyosan Eisenho­wer legnyomósabb-szavu el­len-kortesének fog bizonyulni, s a republikánus párton belül algihanem Taft szenátor mal­mára hajtja a vizet. * A szentszéki követség ügye Mark W. Clark tábornok, akit Truman elnök a vatikáni nagyköveti tisztségre szemelt ki, a szentszéki követség kér­désében keletkezett vitákra hivatkozva, lemondott a szá­mára kijelölt megbízatásról. A Fehér Házban közölték, hogy Clark tábornok vissza­lépése nem változtatott az el­nök szándékán: Truman to­vábbra is szükségesnek tartja az Egyesült Államok és a Va­tikán között való diplomáciai kapdsolat létesítését. E szán­dékolt kapcsolatnak különö­sen értékelendő időszerűséget ad az a tény, hogy az Egye­sült Államok, mint a mai világ vezető nagyhatalma kíván a rendes diplomáciai viszony létesülése által szorosabb ösz­­szeköttetésbe kerülni a világ vezető erkölcsi hatalmával, egy jövendő emberibb világ együttes kimunkálása érdeké­ben. * Európai rövid hirek Bulgária képviselője beje­lentette a UN előtt, hogy me­gint elfogtak kémeket, akiket “amerikai repülőgépek ejtet­tek le ejtőernyőn Bulgáriába” és ezeknél rádióleadókat, tér­képéket s hamisított igazolvá­nyokat találtak. * A prágai bíróság előtt is­mét nyolc ember áll “kémke­déssel” vádolva. “Beismer­ték,” hogy egy “amerikai kémszeryezet” számára ada­tokat szereztek Csehszlovákia gazdasági- és biztonsági tit­kairól. * A belga kormány lemon­dott. A keresztény-szocialista (katolikus jellegű) párthoz (Folyt, a 2-ik oldalon) A kommunisták karmaiból ki­szabadult amerikai repülők tisz­teletére az Amerikai Magyar Szövetség nevében és képvisele­tében a philadelphiai magyarság ünnepi bankettet rendez. A ban­kett 1952 január 27-én, vasár­nap este 6 órai kezdettel lesz a philadelphiai Hotel Benjamin Franklin-ban (7th Street at Chestnut Street). A bankett előkészítését Mol­nár Béla philadelphiai lakos ve­zetésével egy helyi Bankett Bi­zottság végzi. Mr. Molnár az A- merikai Magyar Szövetség “Váltság Bizottság”-ának az or­szágos elnökeként szerepelt múlt év december 26 óta, amikor a “váltságdíj” gyűjtését az ame­rikai magyarság önkéntes vál­lalkozói megkezdték egy ember­ként, országszerte. A “váltság összeget” ($120,- 000) külügyminisztériumunk az állami kincstárból fizette ki a magyarországi kommunista kor­mánynak s igy már másnap (dec. 27-én) a gyűjtést megállí­tottuk. Miami, St. Louis, Chica­go, Cleveland, Bridgeport, New York, Richmond, Philadelphia, stb. gyűjtési mozgalmainak ve­zetőit és napilapjainkat erről a­­zonnal értesítettük s kértük, hogy a felvett és Ígért adomá­nyokat szíveskedjenek az ada­kozóknak visszafizetni. Értesítésünk után az ország minden részéből kérték Szövet­ségünk központját, hogy a gyűj­tést ne hagyjuk abba, hanem kérjük meg a magyar egyháza­kat és testületeket országszerte, hogy december 30-án tartsanak mindenütt, tiltakozásul a ma­gyarországi zsaroló kommunista rezsim szégyenteljes rablása el­len, egy “áldozat vasárnapot.” Ezen a vasárnapon minden ma­gyar templomban külön adako­zásra hívják fel a lelkipásztorok a híveiket. A begyült pénzt a Szövetség központjába kértük azért, hogy abból a kommunis­ták karmaiból kimenekült piló­tákat megajándékozzuk. Kéré­sünkre többen készséggel felel­tek, de sokan kifogásolták azt, hogy közadományt kérjünk a pilóták személyes céljaira. Mivel a négy pilóta közül há­rom európai szolgálati helyén maradt s csak Swift kapitány került vissza Amerikába, úgy határóztunk, hogy személyén ke­resztül, egy bankett keretében, üdvözöljük mind a négyüket s a bankettel az egész kommunista zsarolási ügyet lezárjuk, a hoz­zánk juttatott adományok össze­gét pedig mindenkinek hiányta­lanul visszajuttatjuk. A philadelphiai bankettre Swift kapitányon kívül a fele­ségét s felettes parancsnokait s más kiváló amerikai közéleti vezetőt is meghívunk, akik már előre megígérték, hogy ott lesz­nek. Azon kívül, hogy Swifth ka­pitánynak s repülő társainak az amerikai magyarság jókivána­­tait tolmácsoljuk s a “váltság­díj” kampányt tisztesen befe­jezzük, a bankett egyik legfon­tosabb célja az, hogy az ott megjelenő hivatalos amerikai vezetők, a világsajtó és rádió képviseletek előtt nyíltan és fél­reérthetetlenül kifejezésre jut­tassák azt, hogy a zsaroló kom­munista budapesti kormány és Magyarország szenvedő, becsü­letes, kifosztott népe nem azo­nos. Mi, az Amerikai Magyar Szövetség, Magyarország felsza­badításának a biztos reményé­ben, származásunk szenvedő né­pének kívánunk megértő bará­tokat szerezni ezen a banketten keresztül is. Csak 200 terítéket rendeltünk a Hotel Benjamin Franklin-tól január 27-re. Már 50 helyet hi­vatalos, amerikai vendégeink töltenek be. Rajtuk és a phila­delphiai magyar testvéreinken kívül ezen a banketten közel és távolból mindenkinek ott kell lennie, aki velünk együtt tisztes­séget kíván adni a becsületes magyar érzésnek. Kérjük a ma­gyar központok hivatalos kép­viselőit, hogy előre jelentsék be részvételi igényüket (szemé­lyenként $5.00 a teríték), mert csakis névre szóló helyeket tart­hatunk fel. Értesítést kérünk ja­nuár 25. előtt i a Szövetség cí­mére : 1624 Eye St., N. W., Wa­shington 6, D. C. Philadelphiát három okból választottuk e I tisztes bankett színhelyéül. Először azért, mert a város az Amerikai Szabadság és Függetlenség történelmi böl-A koreai kommunisták által nyilvánosságra hozott hadifo­goly-névsor szenzációja az a tény volt, hogy a halottnak hitt William F. Dean tábornok, had­osztályparancsnok életben van egy kommunista fogolytábor­ban. Most nyilvánosságra került — kommunista forrásból — Dean tábornok elfogatásának története. Egy Wilfred Burchett nevű ausztráliai újságíró, aki a a párisi kommunista lap, a Ce Soir munkatársa, beszélgetést folytatott a tábornokkal a fo­golytáborban. A cikkben, amely­ben ezt a beszélgetést leírta, a­­ránylag kevés volt a kommunis­ta propaganda, és a mi újságíró­ink meg vannak győződve arról, hogy Burchett cikke nagyjából igaz. Ennek a cikknek alapján a következőkben lehet leírni Dean tábornok fogságba jutásának történetét. A tábornok az egyik frontsza­kasz parancsnoka volt. A törté­net 1950 júliusában kezdődik, a­­mikor az ő hadosztálya vissza­vonulóban volt. Julius 20-án Taeju mellett egy amerikai tankoszlop úgynevezett road block-ba egy megerősített állás­ba ütközött, amelyet a vonala­ink mögé surranó kommunisták állítottak fel csapdának. Az amerikai hadoszlop átvág­ta magát az akadályon és kivo­nult Taejuból, amely lángokban állt. Az 51 éves tábornok a har­cokban könnyebb sebesülést szenvedett, de sebe rosszabbod­ni kezdett, mert a visszavonulási harcokban nem kapott elég orvo­si segítséget. Ennek ellenére megtartotta a parancsnokságot, katonáit arra biztatta, hogy semmi körülmények között ne adják meg magukat és személye­sen segített a sebesülteket kihor­dani a tüzvonalból. A visszavonulásban az ameri­kai csapat lassan felmorzsoló­dott. Kisebb osztagokra bomlott és igy igyekezett visszajutni az amerikai vonalakba. Dean tá­bornok is magára maradt és a hegyekben keresett menedéket. Egy hónapig bujkált a hegyek között. Hat alkalommal volt be­kerítve, de mindig kivágta ma­gát és sikerült uj menedékhelyre csője, — itt a legméltóbb a Ma­gyar Szabadságért egy uj, szent fogadalmat tenni. — Másodszor azért, mert Molnár Béla, a “Váltság Bizottság” elnöke, itt lakik. Ez a kiváló és nagyon sze­rény magyar ember 11 éves gyermekkora Sta él Amerikában s ma is a legjobb magyarok e­­gyike, amikor volt hazája ügyé­nek segíthet. Benne és a hozzá hasonló jó amerikai magyarok­ban tiszteli meg Szövetségünk az “önzetlen” amerikai magyar­ságot. — Harmadszor pedig a­­zért, mert Ujházy Lajosné nő­testvérünk szintén philadel­phiai, aki a centennáriumi év “vérszerződés”-ének országszer­te örömmel fogadott gondolatát elindította ebben a minden ma­gyar számára legszebb évben, — a Kossuth Jubileum évében. A viszontlátásra Philadelphi­ában, vasárnap, január 27-én es­te 6 órakor, a Hotel Benjamin Franklin-ban. eljutnia. Bujkálása közben 20 napig egyfolytában nem jutott eledelhez és 60 fontot fogyott. "Gyakran ()rakig"észmeíétlen' voft a gyengeségtől, de megadásra sohasem gondolt. Pisztolya, a­­melyben 12 töltény volt, végig az övén függött. — El voltam szánva — mond­ta a tábornok Burchetnek, — hogy 11 ellenséget megölök vele és a tizenkettedik golyóval vég­zek magammal. Nem akartam fogságba kerülni. De a tábornoknak sohasem si­került terveit végrehajtani. Chi­nan községben, szándéka és aka­rata ellenére fogságba került. A tábornok ekkor már nem is tudott járni, hanem négykézláb mászott előre. Láza volt és az éh­ségtől, vízhiánytól, kimerültség­től, sebfájdalomtól állandóan az eszméletlenséggel k ü z k ödött. Ekkor egy Chinan nevű kis falu közelében két embert látott, akik barátságosan integettek feléje. Mikor közelébe értek, látta, hogy észak-koreai katonák. Pisztolyt húzott, de a kimerültségtől lassú volt és a két katona lefegyverez­te. Dean tábornok tudta, hogy ez lsez a vég. Az előző napokban koreai gyerekek többször látták őt bujkálni. Egyszer — fogság­ba esése előtti napon — egy gyümölcsösbe lopózott be és no­ha a barack éretlen volt, teleette magát belőle. Röviddel később lázat és vérhast is kapott tőle. A gyerekek jelentették szüleik­nek az esetet, akik viszont fi­gyelmeztették a kommunista járőröket. A katonákat, akik le­fegyverezték őt, két “barátsá­gos” koreai küldte a helyszínre. Ezek előző napon arról biztosí­tották, hogy el fogják rejteni, ha a kommunista járőrök tovább mennek. Közben meggondolták magukat vagy attól féltek, hogy bajba kerülnek, és elárulták a tábornokot. Burchett újságíró azt állítja, hogy Dean tábornok jelenleg jó egészségben van. Mikor fogság­ba került, válla el volt törve és egyebek közt maláriában is szenvedett. Betegségéből és se­béből azonban már felgygógyult. Jelenleg egyedül él egy barak-BALOGH E. ISTVÁN az AMSz. titkára. Hogyan esett fogságba Dean tábornok? 20 napig nem evett és 60 fontot fogyott — “Barátságos” Koreaiak árulták el Ottó főherceg előadása Európa helyze­téről és a Duna völgye kilátásairól Habsburg Ottó főherceg janu­ár 11-én Párisban a “La Fede­ration” nevű szervezet előtt tar­tott előadást, amelynek különös súlyt nemcsak az előadó szemé­lye ad, hanem az a tény, hogy a főherceg olyan, Magyarország létkérdéseit érintő problémák­nak adott bátran hangot, ame­lyeknek felvetésétől a “hivata­los” magyar emigrációs poli­tikusok a nyilvánosság előtt mindig tartózkodtak. A főherceg először is a világ­háborúkat követő szerencsétlen békeszerződések eredményeit boncolta, kifejtve, hogy e szer­ződések Ausztria-Magyarország balkánizálódásához vezettek. A yaltai szerződés eredménye­képpen a kettévágott Európa ar­ra kénvszeritette Amerikát, hogy a megmaradt Európa ér­dekében hatalmas anyagi áldo­zatokat hozzon, amelyeket e­­gyébként megtakaríthatott vol­na. Ottó főherceg rámutatott an­nak szükségességére, hogy Eu­rópa a keleti imperializmus el­leni védekezésképen egyesítse erőit egy föderációban. Ezzel kapcsolatban teljes nyíltsággal beszélt arról, hogy ez a föderáció csak úgy lehet életképes, ha fi­gyelembe veszi a történelmi fej­lődés adottságait s természetes módon kínálkozó regionális fö­derációkat alakit, nem pedig tul­. sp.k. államcsoport szerkezeteket ál­lítanak föl. Ezeknek össze nem illő volta ugyanis csak gyengí­tené belülről e federációkat. A főherceg, azokat a termé­szetes federáció egységeket, a­­melyek Közép- és Keleteurópa számára kínálkoznak, három csoportban jelölte meg. Az e­­gyik a Duna-völgye térsége, vagyis a Kárpátoktól, a Szudéta­­hegyektől s az osztrák Alpoktól határolt terület. A másik Len­gyelországot és a balti államokat foglalja egységbe, mig a harma­dikat a Balkán félsziget jelenti. A federációkat alkotó egyes államok határkérdéseiről is ma­napság szokatlan nyíltsággal szólt Ottó. Minden nemzetiség számára teljes nyelvi és iskolá­zási jogot követelt, majd igy folytatta: — Ha ezek az elvek érvénye­sülnek és Európa gazdasági egysége a gyakorlatban megva­lósul, a határok kérdése sokat vészit jélentőségéből. De azt mégis meg kell oldani. Mondjuk ki nyíltan, hogy az 1919-ben létrehozott rendszer nem volt igazságos és revizionista moz­galmaknak volt melegágya, a­­melyekről igazságtalan volna egyszerűen azt állítani, hogy e­­zek csakis feudális, reakciós, vagy fasiszta elemeknek voltak akciói. De ugyancsak lehetetlen volna a status quo ante állapotá­ra visszatérni. Nem szabad ab­ból kiindulnunk, hogy ez vagy amaz a terület egy bizonyos idő­pontban kinek tulajdonában volt, de oly elvekből, amelyek al­kalmasak a jövőbeli általános rendezés biztosítására. — Egy terület hovatartozan­­dóságának esetében a legitimi­tás első előfeltétele az ott élő ér­dekelt népességnek akarat-ki­­nyilvánitása kell legyen. Kelet Európa különleges helyzetére a­­zonban tekintettel kell lenni, hol egy pusztító vihar egész nép­csoportokat sodort el hazájuk­ból, tehát a méltányosság alap­ján nemcsak azokat kell majd érdekelt népeknek tekintenünk, akik a felszabadulás pillanatá­ban a kérdéses területek lakói lesznek, hanem mindazokat is, a­­kik régebben ott éltek, de poli­tikai vagy faji okokból vagy pe­dig a biztos elhurcolástól való félelemből menekültek el. Beszédének egyéb részeiben Ottó főherceg világos és ener­gikus politikát követelt a Szov­jet ellen, mert — mondotta — “bizonyos, hogy Oroszország jó­szántából sohasem fogja elhagy­ni azokat az országokat, amelyek fölött ma hatalmát bitorolja.” Európa jelenlegi helyzete tarthatatlan. Vagy visszanyeri Jiiirópe „természetes., határait.. vagy megmaradt" nyugati részét elnyeli Szovjet-Ázsia . . . Ottó főherceg beszéde világ­szerte nagy érdkelődésre tarthat számot. Tabakovics Ödön g. kath. esperes elhunyt Az amerikai magyar görög katholikus lelkészi kar egyik ki­magasló tagja, Főt. Tabakovich Ödön esperes, a clevelandi Szt. János Magyar Gör. Kath. Egy­ház lelkipásztora január 5-én váratlanul elhunyt. Főt. Tabakovich Ödön az első" világháború befejezése után 1921-ben érkezett Amerikába Velete Ugocsa megyéből, ahol az ottani görög katholikus egy­ház lelkésze volt. Amerikai működésére min­denki büszkeséggel tekintett, s halála súlyos veszteséget jelent mindenki számára, aki a tiszta lelket becsülhi tudja. A temetést fényes papi segéd­lettel Nmlt. Ivancsó Dániel g. k. püspök végezte. ban, a többi amerikai hadifo­gollyal nem érintkezhet. A beszélgetés alkalmával a tá­bornok családja iránt érdeklő­dött, amelyről az újságíró nem tudott felvilágosítást adni. Ag­gódott baj társai miatt, különö­sen Arthur Clarke alezredes, hadsegéde felől érdeklődött és nem tudta, hogy fogságba ke­rült vagy egyáltalán életben van-e. (Clarke alezredes élet­ben van, visszaverekedte ma^át az amerikai vonalakhoz.) Buixhett szerint a tábornok ma már visszanyerte testsúlyát, de azt mondja, hogy vöröses ha­ja erősen megőszült. Legna­gyobb hiányát annak érzi, hogy nincs összeköttetése a külvilág­gal és arról sem tud, hogy mi ma a katonai helyzet Koreában. Barth szembefor­dult Bereczkyvel Feltűnést keltett a párisi rá­dió magyar adásának legutóbbi “Protestáns Krónikája.” Első­nek leplezte le ugyanis a párisi rádió Bereczky magyarországi népidemokrata református püs­pököt, aki gondosan titkolta Barth Károly hires svájci pro­testáns teológusnak hozzá inté­zett levelét; e levélben Barth közli, hogy kénytelen á jövőben Bereczkitől támogatását meg­vonni. A levél szövegét sikerült Magyarországból kicsempészni, s ebből olvasta Bereczky püspök fejére a rádió bemondója az igazságot. (H.) . *■' WmunAi íte ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom