Függetlenség, 1950 (37. évfolyam, 10-52. szám)

1950-03-24 / 12. szám

AMERICAN IN SPIRIT MAGYAR IN LANGUAGE Hungarian News of Trenton Consolidated with: ‘REFORMED CHURCH INFORMER” YEAR 37. ÉVFOLYAM — NO. 12. SZÁM. TRENTON, N. J., 1950. MÁRCIUS 24. Five Cents per Copy—$2.00 per Year Józan nyugodtság helyett hisztérikus kitörésekkel csak ártunk magunknak Mennél tárgyilagosabban próbálja manapság valaki a világ eseményeit analizálni, annál erősebben érlelődik meg benne az a gondolat, hogy a világ folyásának mai elvadult stádiumában az emberiség lé­tét befolyásoló problémákat nem lehet már tárgyilagosan vizsgáltatni. A két részre sza­kadt világban az emberek in­kább az indulatokra, mint a józan észre hallgatva formál­ják meg véleményüket. Az emberek inkább az indulatok­ra, mint a józan észre hallgat­va formálják meg vélemé­nyüket. Az emberiség szem­pontjából ez egy igen nagy szerencsétlenség, mert nagy nyugodtságra lenne most szükség, hogy az indulatokat féken tarthassuk. Az emberi társadalom, mint egy materiálisán elképzelhető fogalom, tulaj donképen nem egyéb, mint egy állandó erje­dési állapotban lévő folyamat, melyben bizonyos célokat szol­gáló erők folytonos harcban állanak egymással. Ha bizo­nyos geográfiai területen az addig féken tartott erők felül­kerekednek, azon a területen, a társadalmi berendezésben változás áll be. A változás o­­kát bizonyos körülmények fennforgásában lehet találni és nem tekinthető általános szabálynak, hogy mivel a föld­gömb bizonyos részén válto­zás történt, azért más része­ken is szükségszerűen válto­zásnak kell beállnia. Vagyis mert • Oroszországban és az orosz hadsereg árnyékában meghúzódó kommunista ki­sebbségi erők képesek voltak a hatalmat magukhoz ragad­ni az Oroszországgal* szomszé­dos államokban is, beleértve a balkezes politikát folytató na­cionalista Kinát is, azért nincs szükség arra, hogy az Egyesült Államokban elve­szítsük a józan nyugodtsá­gunkat és hisztérikus kitörés­sel kiáltsuk a világba, hogy k ü 1 ü gyminisztériumunkban valósággal hemzsegnek a kommunisták. A mai világban már nincs szilje ség sái%ányölö lovagokra Joseph McCarthy, Wiscon­sin állam republikánus szená­tora csapott fel legújabban a sárkányölő lovag rég idejét múlt szerepére és addig kia­bálta, hogy megcáfolhatatlan bizonyítékai vannak, hogy a State Departmentben lega­lább 57 kommunista párt tag­sági kártyával rendelkező megbízhatatlan elem tölt be fontos állást, hogy a Kon­gresszus végül is kénytelen volt vizsgálatot indítani. Az első “gyanúsított” Dorothy Kenyon, jelenleg magán ügy­védi gyakorlatot folytató idő­sebb nő volt, ki egy időben New Yorkban biró is volt, majd a Nemzetek Szövetségé­nek amerikai osztályában vi­selt elég magas pozíciót. Miss Kenyon ellen a kongresszusi bizottság semmi térhető ada­tot nem talált igazoltnak és a Wisconsin! szenátor ur már meg sem jelent a kongresszusi bizottságnak azon az ülésén, melyen Miss Kenyont minden gyanún felül álló személynek nyilvánítottak. Miss Kenyon régi előkélő amerikai család­ból számazik és egyik őse fon­tos szerepet töltött be már a Revolutionary War-ban is és pedig — mint ő mondotta, — a jó oldalon. Ez a harcos elődi vér kitört belőle amikor minő­­sithetetlen hazugnak nevezte a szenátor urat, ki hivatalával járó jog alapján büntetlenül emelhet bárki ellen vádat, ha azt az ország biztonsága ér­dekében teszi. Ne ingassuk meg a bizalmát azoknak, kik a vasfüggöny mögött élve tölünk várnak segítséget Szenátor McCarthy alapos takarítást akar az amerikai külképviseletben rendezni és nem kisebb személyt, mint Philip Jessupot is, ki az E- gyesült Államokat az United Nations-ben képviselte és a­­kit jelenleg mint az országnak utazó nagykövetét Acheson külügyminiszter után a leg­fontosabb diplomatánknak kell tartani, kommunista ba­rátsággal gyanúsította meg. Ha szenátor McCarthynak igaza lenne, s már Philip Jes­sup sem volna megbízható, akkor igen szomorúan nézne ki ez az ország. Azért, mert akadtak árulók magasabb ál­lásokban lévő személyek kö­zött, különösen abban az idők­ben, amikor még aránylag e­­lég sokan hittek az orosz szö­vetség őszinteségében, nem kell mindjárt annyira kongat­ni a vészharangot, mint azt McCarthy szenátor teszi. Az nem vitás, hogy a kommuniz­mus a szabad demokrácia el­vein álló rendszerekre nagy veszedelmet jelent és ellene mindenkinek védekeznie kell, aki szabad ember gyanánt a­­karja éltét leélni. De gyanúsí­tás megfelelő alapos bizonyí­ték nélkül hatásos védekezés­nek még akkor sem tekinthe­tő, ha ezt egy törvényhozó is teszi. Sőt ellenkezőleg; men­nél magasabb helyről jön az az ilyen balkezes lépés, annál nagyobb károkat okozhat ez a demokrácia ügyének. Ugyanis a vasfüggöny mö­götti országokban 10 és 10 milliókra rugó szerencsétlen emberek néznek reménykedve az Egyesült Államok felé, mert csakis ettől az országtól remélhetnek segítséget, mely őket a kommunista uralomtól felszabadíthatja. Mit várhat­nak tőlünk, ha egyik szenáto­runk állítása szerint a mi leg­fontosabb hivatalunkéin, a* külügyminisztériumban hem­zsegnek a kommunisták? Ter­mészetes, hogy megrendül a bizalmuk bennünk és feltétle­nül gyengíteni fogja bennük az ellenállás lehetőségét. A kremlim nagyurak pedig ha­miskásan fognak a bajuszuk alatt mosolyogni, mert még csak nem is kell nekik hirdet­ni, hogy mennyire terjed a kommunizmus; kitünően el­végzi ezt helyettük egy befo­lyásos “burzsuj” — Szenátor McCarthy. Kémkedés és árulás oly régi, mint maga az emberiség története Kémek cs árulók annyira hozzátartoznak az országok egymásközti viszonyának nor­mális berendezéséhez, hogy még a legbarátságosabb vi­szonyban lévő államok is ál­landóan kutatnak egymás tit­­(Folyt, a 3-ik oldalón) County Committeeman jelölt BAKSÁN MIHÁLY 1592 Chestnut Ave. lakó máso­dik generációs tehetséges ma­gyar fiatal ember a General Morris gyár acélkezelője pá­lyázik a Counti Committeeman állásra. Előválasztás április hó 18-án lesz a 11th Ward 9th Dis­trict kerületben. Szavazó helyi­ség a Szent Steneslos iskola a Home Ave. és Smith St. sarkon. Kérünk minden magyar szár­mazású honfitársunkat, hogy ne sajnálja a fáradságot, ha­nem menjen el április 18-án a fent említett szavazó helyiség­be és adja le szavazatát Baksán Mihályra. Nyugodtan merjük ajánlani e derék fiatal embert, mert ő bőven rendelkezik mind­azon adottságokkal, melyek szükségesek ennek az állásnak betöltéséhez. Szorgalmas, be­csületes jó munkás. Már ifjú iskolás korától kezdve szívesen foglalkozik minden olyan ügy­­gyei, mellyel szolgálatára, se­­gtiségére lehet embertársainak. Ő nem csak tanácsokkal szo­kott szolgálni a hozzá fordu­lóknak. hanem személyesen el­jár minden egyes ügyben és a mint a tények bizonyítják, ezek a tevékenykedései minden esetben eredménnyel is járnak. A szombathelyi püspök köszöneté az orgonáért Láthatatlan fény A kormány szakemberei ki­dolgoztak egy katonai jelzőké­szüléket, amely láthatatlan fény alapján működik. Jobb mint a rádión való érintkezés, amelyet az ellenség kihallgathat. Különö­sen hajók vagy repülőgépek egymásközötti érintkezésében hasznos az uj találmány. Kedves Vasi Testvérek! örömmel közlöm, hogy újabb két levél érkezett Szombathely­ről, melyekben maga a püspök ur számol be az ajándék orgo­na felszenteléséről és fejezi ki köszönetét az ajándékozóknak, íme a levelek szószerinti máso­lata : I A SZOMBATHELYI PÜSPÖKTŐL 731/1950 Főtisztelendő Plébános Ur! Február 2-án, Gyertyaszen­telő Boldogasszony ünnepén ritkán látott nagy tömegben jöttek össze Szombathely kato­likusai az újjáépített székes­­egyházba, hogy Főtisztelendő Plébános Ur buzgósága és az Újvilágban élő vasmegyei ma­gyar testvérek adományából kapott uj villanyorgonának a felszentelésén résztvegyenek. A szentelés előtt az oltártól beszédet intéztem a hívekhez. Emlékeztettem őket arra, hogy amikor Amerika és Cherbourg között letették a tengeralatti kábelt, az első szó, mely az Új­világból hangzott el a kábelen át: Dicsőség a magasságban Istennek. Ez fez uj orgona is az Újvilágban élő magyar testvé­reinknek ezt az üzenetét hozta el számunkra. Mi nem tudjuk mással meghálálni, mint buzgó imádsággal. Kérjük az Ur Jé­zust, hogy áldja meg Plébános Urat és minden vasmegyei ma­gyar testvért, akik buzgóságuk­­kal és adományaikkal lehetővé tették, hogy az újjáépített szé­kesegyházban méltó orgonával dicsérhessék a jó Istent. Az orgona kitünően bevál­totta minden reményünket. A harangjáték híveink lelkét kü­lön is gyönyörködteti. A szentelés ünnepén a kiváló orgonamüvész, Gergely Ferenc annyi szépséget hozott-ki az or­gonából, hogy a hívek a hideg idő ellenére >sem akarták a templomod él hagy ni. Nagyon* hálásan köszönöm Főtisztelendő Plébános • Urnák minden buzgóságát és áldoza­tát ,amellyel megszerezte szü­lőföldje székesegyházának ezt az értékes ajándékot. Fogadja érte őszinte hálám és elismeré­sem kifejezését. A csatolt sorokat szívesked­jék az orgonát ajándékozó vas­megyei magyaroknak tudomá­sára hozni. Imáiba ajánlottan főpásztori áldásommal vagyok Krisztusban jóakaró atyja: KOVÁCS SÁNDOR, ' szombathelyi püspök. Szombathely, 1950. március 5- én, nagyböjt második vasár­napján. Főtisztelendő Kiss Gyula urnák Plébános, Trenton, U. S. A. II. A SZOMBATHELYI PÜSPÖKTŐL Kedves Vasmegyei Testvérek! Az újjáépült szombathelyi székesegyházban február 2-án megszólalt a Wurlitzer orgona, amelyet az Újvilágban élő vas­megyeiek ajándékoztak ősi földjüknek és szombathelyi székesegyházuknak. Az első szó, amely a szente­lés meghatott perceiben el­hagyta ajkunkat.: Dicsőség a magasságban Istennek. Meghatott lélekkel énekel­tünk dicséretet az Urnák, hogy az Újvilágba elszármazott vas­megyei magyar Testvéreink szivében nem hunyt ki a szere­tet az óhazaiak iránt és vallás­különbség nélkül, magyar szi­vük egységében összeforrva jöttek segítségére a szombathe­lyi székesegyháznak. Az elsői, köszönetét itt mond­tam el az Ur oltára előtt. Itt könyörögtem, hogy a jó Isten kegyelme áldja meg minden adományozót. De velem együtt imádkozott ezért a sokezer hivő az Újvilágban élő vasmegyei testvérekért, hogy a jó Isten fizesse meg minden áldozatu­kat, áldja meg békével, boldog­sággal mindnyájukat. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ Kedves Szerkesztő ur, mostanában a napjaim és sokszor az estéim is azzal telnek el, hogy a “wholesale”-ben építkezés előtt álló házak tervezetét készí­tem azonkívül, hogy a magas kormányunknak azt a szándékát vég­rehajtsam, hogy a csákányra régen megérett öreg, dülledező házaktól megtisztítsuk a mi máskülönben kedves és virulni óhajtó városunkat.. . Amellett 258 család otthoni kényelméről is gondos­kodnom kell. Ezekhez azután tessék hozzáadni, hogy 12 éve kisza­kadtam a mindig zajló magyar életből. így aztán meg lehet érteni, hogy az ilyen magamfajta öregember nehezen fekszik neki a ma­gyar írásnak, akire a trentoni magyarok úgyis csak mint egy fakó fényképre emlékeznek, aki álmokban és reményekben multimillio­mosán, de dollárokban annál szegényebben, harminchat év előtt a Függetlenséget napvilágra hozta... A volt gyermekem mostani, nem is tudom hányadik gazdája most arra kér, hogy mutassam őt be a trentoni magyaroknak, akik még megvannak és akik bizonyára örülnek velem együtt annak, hogy a Függelenség még él s ha egy kicsit kopottabban, ha egy kicsit tompított hangon is, mégis minden igyekezetével azon van, hogy a? trentoni magyar életet úgy regisztrálja, hogy ezzel az egyre pusztuló fajtánk értékét és megbecsülését becsülettel szolgálja. A “másik gyermekem,” a perth amboyi Híradó közel tizenkét éve Diénes László szerkesztő ur tulajdonában van. így ez az egy pont az, amely számomra megkönnyíti az uj szerkesztő bemutatá­sát, aki — eltekintve világnézeti harcaitól (minden lap azt hiszi, hogy ő az igazi és egyedüli doktora a világ ezer bajának a meggyó­­gyitására) — minden porcikájában magyar ember, vérbeli újság­író, aki páratlan szorgalommal és munkakészséggel szolgálja a magyar ügyet. Aztán itt van még valami, ami a toliamra kérezkedik: Diénes László három nagyszerűen sikerült drága gyermek papája, akinek lehetetlent nem ismerő ambíciója az, hogy minden egyes Diénes­­fióka egy-egy lapot kapjon örökségül. .. Ahogy én ismerem Diénes László fiatalságtól duzzadó akaratát, nemsokára egy negyedik lapra is szüksége lesz, már a családi béke kedvéért is . .. Trentoni régi harcos magyar barátaimat arra kérem — akiket e helyről is szeretettel üdvözlök — hogy honorálják a Függetlenség uj tulajdonosának azt a szerény kérelmét, amelyben előleges bizal­mukat kéri! Perth Amboy, N. J., 1950. Sándorpk napján. ZÁMBORY SÁNDOR * * A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE:' Hálás köszönettel vettük a Függetlenség alapítójának kedves sorait, aki közel 40 évi ujságiráskodás után abban a megkülönböz­tetett kitüntetésben részesült, hogy először a Perth Amboy Housing Authority commissioner je lett, majd az Authority végre­hajtó igazgatója. Mint ilyen, a kormány által finanszírozott más­­félmillió dolláros házak után most a két és fél millió dollárba kerülő uj 250 ház építkezését igazgatja olyan eredménnyel, hogy a kor­mány a perth amboyi úgynevezett “slum clearence” végrehajtását is reá bízta, amire hat millió dollár lett előirányozva. Még csak annyit, hogy Zámbory Sándor ebben a magas és mindenki által nagyrabecsült tisztségben is olyan magyar ma is, mint aki mindig volt! Végezetül pedig még azt jegyzi meg a szerkesztő, hogy a ne­gyedik lap megvételével — éppen a családi béke érdekében — várni kell . . . Hírek a vasfüggöny mögül (Azok az újságok, melyek a magyarországi kommunista kormány hivatalos propaganda irodájától kapott híreket közük, egy békés, boldog, fejlődő, épülő Magyarországot igyekeznek az olvasó lelki szemei elé festeni. A “külföld tájékoztatására” a Magyarok Világszövetsége neve alatt a vörös kormány fizetett propaganda-emberei egy elég sűrűn ideérkező kőnyomatost adnak ki s a mai óhazai magyar életet rózsásnak, reményteljesnek beállítani igyekvő itteni magyarnyelvű kom­munista és társutas lapok első oldaltól az utolsóig ezzel vannak telegyurva . . . Hogy mennyire hamis az a kép, amit szülőhazánkról s a magyar nép helyzetéről festenek, mutatják az alábbi s a jövőben e rovatcim alatt közölt hírek — amiket Természetesen, nem a mai magyar kormány jut­tatott el hozzánk ... — Szerk.) OROSZ HADIKÉSZÜLÉS MAGYARORSZÁGON A Rajk-pör befejezése óta mind nagyobb a megdöbbenés Magyarországban, amit az orosz csapatok megjelenése előidézett. Folytatódnak a hadi készülődé­sek és beavatott kommunista körök szerint “tavaszra készen kell lenni.” Már nagy meglepetést okoz­tak a november 15 és 20 között elrendelt behívások, amikor mozgósították az 1924—1927-es korosztályok azon tagjait, akik még eddig nem kaptak behívót, valamint behívták az 1928-as korosztályt. Napokon át tele vol­tak a vonatok zöld ládákkal, ke­serű arckifejzéssel bevonuló u­­joncok ezreivel. Miután Moszkva és a Buda­pesti kommunisták i^jyaránt gyanakodnak, hogy a mágyar kdtonák kommunista megbízha­tósága kissé gyenge lábon áll, a bevonuló újoncoknál a téli hóna­pokban a fősulyt a politikai ne­velésre helyezik. Délelőtt három órán keresztül, majd a teljes dél­utánon át zúgják a fűikbe a kommunista propaganda szóla­mait és igyekeznek velük megér­tetni, hogy a dicsőséges Szovjet­unió a béke legfőbb támasza és ha háborút indít, azt kizárólag békevágyból teszi. A hadikészülődésekkel kapcso­latban megerősítették a MÁV Andrássy-uti főépületében tar­tózkodó orosz katonai bizottsá­­% got, amelynek vezetője egy Su­­rigin nevű szovjet őrnagy, köz­vetlenül adja ki parancsait Beb­­rics közlekedésügyi miniszter­nek. A Budapesti melletti mátyás­földi, budaörsi és ferihegyi re­­pülőtrek mellé rohammunkával építik Rákospalota mellett a leg­újabb repülőteret, amely első­sorban szovjet vadászgépek sza­bidra készül. Egymás után hadiüzemmé nyilvánítják a gyárakat, ame­lyek igy az AVO, illetve a kato­napolitikai rendőrség közvetlen ellenőrzése alá kerülnek. A buda­pesti Soroksár-uti Lampart­­gyár és annak székesfesérvári fióküzeme, kizárólag fegyver- és lőszergyártásra áll át. A szovjet csapatokat Szeged környékén meghagyták közvet­lenül a jugoszláv határ mentén, a többi határrészről visszavon­ták a csapatokat, legnagyobb ré­szük a Dunántúlon és a Duna- Tisza között van beszállásolva. A legnagyobb nyugtalanságot országszerte az az intézkedés keltette, hogy valamennyi álla­mi közhivatal, gyár és üzem po­litikai osztálya parancsot ka­pott: terjessze fel a honvédelmi minisztériumba azoknak az al­kalmazottaknak névj egyzéket, akiket polgári foglalkozásban meg kell hagyni. Természetesen a, felmentés legfontosabb kelléke a pólitikai megbízhatóság, a SZEMÉLYI HÍREK A MAGYAR Otthon női cso­portja felkéri minden egyes tagját és barátait, hogy a kö­vetkező hétfőn, márc. 27-én es­te 6 órára jöjjenek el a Magyar Otthonba. Ezen az estén fogják megbszélni egy nagyszabású májusi bál előkészületeit. A rendező bizottság már nagy vonalakban előkészítette a bál kereteit, most már a keret kitöl­tése következik, mely munká­hoz mindenkit szeretettel meg­hívunk. Minden tervet és elgon­dolást szívesen és köszönettel fogadunk el, mert azt szeret­nénk, hogy a májusi bál olyan legyen, hogy az minden tekin­tetben a bálok királynője címét jogosan megérdemelhesse. Már előre is elárulhatunk annyit, hogy ezen a bálon lesz megvá­lasztva május királynője, a leg­híresebb zenekar fogja szolgál­tatni a zenét, a magyar házi­asszonyok kitűnőségei fognak sütni, főzni. Feltétlen jöjjenek el hétfőn estei megbeszélésünkre. 1 KEDDEN d. e. kitértük utol­só földi útjára Tereskey János­­né honfitársnőnket. Koschek 981 S. Broad St. temetkezési kápolnájában volt felravata­lozva. Temetése a Szt. István Magyar Róm. Kath. Egyház szertartása szerint ment végbe. Megboldogult holttestét az egy házközség temetőjében helyez­tük örök nyugalomra. szakmai nélkülözhetetlenséget nem kell figyelembe venni. Az általános mozgósításhoz való ilyen előkészületet a szov­jet békekongresszusainak min­den lármájánál és a békefrázi­sok szajkózásánál többet mond a magyar közönség számára. MIZSÁK ISTVÁN honfitár­sunk a múlt szombaton hosz­­szas szenvedés után a Memorial Hospitalban hunyta le örök álomra szemeit. Temetése ked­den d. u. a Függ. Ref. Egyház szertartása szerint ment végbe. E. Rogers 923 S. Clinton Ave. temetkezési kápolnájában volt felrávatalozva. SZERDÁN d. u. temették el Kish József 117 Dye St.-i hon­fitársunkat. Temetése a Függ. Ref. Egyház szertartása szerint ment végbe. E. Rogers 923 S. Clinton Ave. temetkezési ká­polnájában volt felravataloz- Va. SZOMBATON d. u. temették el Barkeszi Miklósnét. Temeté­se a Függ. Ref. Egyház szer­tartása szerint ment végbe. J. Ingelsby 432 Hamilton Ave.-i temetkezési kápolnájában volt felravatalozva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom