Függetlenség, 1950 (37. évfolyam, 10-52. szám)

1950-07-28 / 30. szám

AMERICAN IN SPIRIT MAGYAR IN LANGUAGE Consolidated with: “REFORMED CHURCH INFORMER” Fényesen sikerült a “Magyar Nap” Az ünnepélyen megjelent Főtisztelendő Kish A. Gyula, római katolikus plébános és Nagytiszteletü Béky Zoltán református esperes Levelek Amerikából 9. JULIUS NEGYEDIKÉ UTÁN Rövid 36 év alatt már a har­madik világháború réme fenyeget Mióta e rovatot Írjuk, a leg­nagyobb részt a nemzetközi helyzet eseményeinek vizsgál­­gatására fordítottuk. A múlt év decemberében szinte szük­ségesnek tartottuk mentege­tőzni az egyoldalúnak látszó hírszolgáltatás miatt. Akkor megjegyeztük, hogy senki sem lehet közömbös a világ e­­seményekkel szemben, mert az egyén sorsának kialakulá­sa világ sorsának folyásától függ. Nem kellett semmi kü­lönösebb látnoki tehetséggel rendelkezünk, mikor azt ir­tuk, hogy mig az első világhá­ború végétől a második kez­detéig alig múlt el 20 év, a második világháború végétől a harmadikig aligha kell eny­­nyi ideig is várni. Ma már minden anya, ki­nek katona köteles korban lé­vő fia van, a nemrég férjhez ment fiatal asszony, kinek u­­rát katonának vihetik be, minden testvér, kinek fiú testvére sorozás alá kerül, — ma már reszketve figyeli, hogy mi történik a nagy vi­lágban? A négy héttel ezelőtt kitört koreai háború követ­keztében ma a világ egy nagy széna boglyához hasonlít, melynek aljába gonosz kezek égő gyuufát dobtak. Ott pis­lákol most a tűz a béke vágy harmatától még nedves szé­nában és agy kérdés, hogy el lehet-e a tüzet irtani még idejében, mielőtt az égés? boglya lángba berulna? Bizony nagy kérdés ez, a­­mire szinte reszketve keres­sük a választ. Azonban sem­miképen sem kedvező ez. Az az évek óta folyó feszültség, mit más néven “hideg hábo­rúnak” nevezünk, elvitázha­­tatlanul biztos előjele egy “rendes” háború bekövetke­zésének. A “rendes” szót nem olyan értelemben használjuk, mintha rendes dolog lenne a háború. Távolról sem az, kü­lönösen ha tekintetbe vesz­­szük, hogy az úgynevezett modern hadviselésben a pol­gári lakosság éppen olyan nagy veszélynek van kitéve, mint a sorkatonaság. Különö­sen ha majd atom bombák do­básához is hozzá kezdenek, akkor a bomba hatásának kö­rébe került minden élő lény­nek egyformán csekély a le­hetősége az életben maradás­ra. így tehát az 1914-ben el­kezdődött első világháború óta eltelt 36 év alatt immár elérkeztünk a harmadik leg­­szörnyübb világháború kez­detéhez. Mert — sajnos — a­­kárhogy is szeretnénk kima­gyarázni, hogy a koreai há­ború csak egy büntető expedí­ció, mit a Nemzetek Szövetsé­ge rendelt el, nehéz ámítani magunkat hiú reményekkel, — mert a széna boglya tövé­ben égő tüzet nincs aki el­oltsa. Gyenge kísérletek a béke megóvása érdekében A múlt héten ugyan két kí­sérlet is történt ebben az irányban, azonban egyik sem járt eredménnyel. Az egyik kísérletet Indiának minisz­terelnöke, Pandit Nehru tet­te, ki nemcsak országának, hanem egész Ázsiának legki­magaslóbb államférfija. Neh­ru felajánlotta az Egyesült Államok kormányának és Stalinnak, hogy a koreai há­ború megszüntetése érdeké­ben készséggel vállalja a két ország között a közvetítő sze­repét. Stalin szívesen fogadta Nehru ajánlatát, de a tárgya­lások előfeltételéül azt kíván­ta, hogy a Nemzetek Szövet­sége vegye tagjai sorába a kí­nai nemzeti kormány képvi­selői helyett a kínai kommu­nista kormány kiküldötteit. Az Egyesült Államok kormá­nya megköszönte Nehru jóa­­karatu közbenjárását, de nem hajlandó tárgyalni a koreai háború megszüntetése érde­kében senkivel sem mindad­dig, mig az észak-koíeaia kommunista hadsereg vissza nem vonul a 38-ik szélességi vonal mögé, mely a határvo­nalat képezi a két részre sza­kadt Korea között. Nehru az elutasítás dacára is megismé­telte a béke közvetítés fela­jánlását, de az Egyesült Álla­mok kormánya nem mutatko­zott hajlandónak az előbbi ál­láspontját megváltoztatni Moszkvában is történt kísér­let a koreai háború azonnali befejezésére. Az angol nagy­követ és Gromiko orosz kül­ügyminiszter tárgyaltak eb­ben az igen kényes kérdésben, de amint várni lehetett, — minden eredmény nélkül. Hiábavaló erőlködés a diktá­toroknak engedményeket adni így tehát a koreai háború tovább folyi kés bár a Nemze­tek Szövetségét képviselő a­­merikai csapatok az első négy hét lefolyása után még min­dig védekezni kénytelenek a jól felszerelt és sokszoros túl­súlyban lévő észak-kóreai kommunista h a d s ereggel szemben, — kormányunk, törvényhozóink és az orszá­gunk közvéleménye egysége­sen arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy: No MORE APEASMENT, even if we have to fight it out. Ez ma­gyarul azt jelenti, hogy nem adunk több engedményt, még akkor sem, ha az oroszokkal is háborúba keverednénk, mert megtanultuk jól Hitler esetében, hogy diktátorokat sohasem lehet kielégíteni, sem pedig őket terveik ke­resztül vitelétől engedmények adásával elétriteni. A diktá­torok étvágya, ha hatalomról van szó, kielégíthetetlen. Mennél több engedményt a­­dunk nekik, annál nagyobb lesz az étvágyuk. Nem volt tehát más egye­(Folyt. a 4-ik oldalon) Impozáns, nagy tömeg jelent meg a “Magyar Napon, melyet a magyar Otthon Igazgatósága és Nő-Osztálya rendezett a Fair Groundon az elmúlt vasárnap. A hatalmas felvonulás tulaj­donképpen válasz volt arra a kérdésre, hogy: Szükség van-e Magyar Otthonra? A trentoni magyarság válaszot, kivonult a Magyar Napra, hogy áldozat­­készségével anyagilag segítse a Magyar Otthont. Az elszámolás e sorok Írásakor még nincs ké­szen, de az egyes bizottságok el­nökei biztosra veszik, hogy a ha­talmas erkölcsi sikert az anyagi eredmény is követni fogja. Délután négy órakor, amikor a tömeg a legnagyobb volt, lé­pett fel az amerikai magyarság gyönyörű hangú népszerű éne­kesnője T. Kondor Mariska, aki egyik szép magyar nótát a má­sik után énekelte. Szinte elen­gedni sem akarták, mert min­den énekszámát óriási, marasz­taló tapsvihar jutalmazta. A bár, a konyha, a játék és könnyű italok sztendjein mo­solygó, jókedvű asszonyok és szolgálatkész férfiak igyekeztek minden kérést, kívánságot telje­síteni. Hogy ez mennyire átke­rült azt misem bizonyítja job­ban, mint az, hogy este tíz óra-' kor még több mint száz vendég vigadott, mulatott volna, ha a kitűnő ételek, italok el nem fogytak volna. A rendezésnek lelke volt a két főrendező: Mayer János bizott­sági elnök és társelnöke Rad­­vány Ferenc. A konyhán Radvány Ferenc­­né és Papp Miklósné vezetésé­vel Mayer Jánosné, Tamás Dá­­nielné, Fityere Jánosné, Kos­­tyu Pálné, Freund Istvánná, Mrs. Theresa Novák és Krem­­per Ignácné minden dicséretet kiérdemlő munkát végeztek. Bingót, játék kerekeket, sor­solásokat Kalapos Istvánná ve­zetésével Gibbs Robertné, Unte­­ner Gyuláné, Cherné, Nagyné és Szenczyné bonyolították le min­denki megelégedésére. A sorso­lási fődijat, az egy gallonos “blackberry” likőrt 538-as szá­mú jeggyel Katona József né nyerte meg. Fagylalt és könnyű italok sztendjén Érni Mary vezetése mellett Andrews Mátyásné 'és Zelinszky Mary végeztek kitűnő munkát. Ital és étel jegyek árusítását a Nő-osztály agilis alelnöknője, Logan Edwardné irányította. King Mary, Glokowsky Alice, Boroczné, Angebrandtné, Né­Vaj-bőség... Jó hir az amerikai háziasszo­nyok részére, hogy a kormány fontolgat egy tervet, amelynek során 80 millió font vajat szán­dékszik kiárusítani 20-40 centes áron. A vaj jelenlegi ára 67-73 cent. A farmsegély program vá­sárlásaiból kifolyólag a kor­mánynak 185 millió font vaja van raktáron. Vajat nem szoktak 18 hónap­nál hosszabb ideig raktározni. A fentebb említett mennyiség közel ennyi idő óta fekszik a raktárakban és félő, hogy meg­romlik. A kormány átlagban 60 centet fizetett a vajért. A terv azért is vált időszerűvé, mert attól tartanak, hogy a vaj fo­gyasztás emelkedni fog és fel­veri a vaj árát. meth János, Freund István, Ne­mes Károly és Kremper József segítségével. A bárnál olyan példás és gyors kiszolgálás volt, aminőt csak a legjobban felszerelt mu­latókban várhatnánk el. Papp Miklós volt az irányitó, a bizott­ságának tagjai pedig: Freund József, Vágott István, Mészáros Lajos, Mészáros István, Monsue János, Tóth János, Pálinkás Mihály, Spisák József, Fityere János, Kaffman Gyula, Szán­­tay Mihály és Demkó Lajos vol­tak, akik felváltás nélkül dol­gozták végig áz egész napot. Meg kell említenünk még a “felmentő” bizottság tagjait, a­­kik mindenütt ott voltak, ahol gyors, cselekvő munkaerőre volt szükség. Lukács Ede, Untener Gyula, Gibbs Robert és Andrews Mátyás. A Magyar Otthon Igazgatósá­ga hálásan köszöni a megjelen­tek szives pártfogását és kéri Trenton és köjrnyéke magyarsá­gának továbbf jóakaratu támo­gatását a jövendőre is. Radvány Ferenc az Igazgató­ság elnöke lapunk utján Mayer János főrendezőnek és a bizott­ság minden e$yes tagjának há­lás köszönetét; mond a Magyar Otthon Részvénytársaság nevé­ben. HÍREINK FEDOR SÁNDOR, 130 Gene­­seee St.-en lakó köztiszteletben álló magyar testvérünk súlyos műtéten ment keresztül a tren­toni Szent Francis kórházban. A kórházat kedden d. u. hagyta el. Szeretettéi közt, családi ott­honában várja egészségének tel­jes helyre állását. Kezelő orvosa dr. Fedor János. HÉTFŐN d. u. temették el Head Arthur, 817 So. Clinton Av.-n lakó fiatal testvérünket. Rogers Emil temetkezési kápol­nájában volt felravatalozva. Te­metése a Lutheránus egyház szertartása szerint ment végbe. Húsz évig élt aludtejen Dánia fővárosában, Kopen­­hágában 105 éves korában halt meg Werner Hilsöe nevű ag­gastyán, aki húsz esztendőn ke­resztül semmi más táplálékot nem vett magához, mint alud­­tejet. A matuzsálemi kort ennek ellenére a legfrissebb egészség­ben érte meg. Nyolcvan éves ko­ra óta egyetlen esetben sem volt beteg s halála előtt néhány nap­pal még egy nagy virágkertészet alkalmazásában állott. Halálát is véletlen baleset okozta, vízme­dencébe esett és megfulladt. Hozzátartozói e 1 m o n dták, hogy az aggastyán naponta egy köcsög aludttejet evett és húsz év óta semmi más ételhez nem nyúlt. Hilsöe Werner különc életével sokat foglalkoztak orvosi körök­ben is s még az egyoldalú táplál­kozás legnagyobb ellenségei is kénytelenek megállapítani, hogy az ember hosszú éveken át ak­kor is friss erőben maradhat, ha majdnem semmi mást nem e­­szik, mint.aludttejet. “RÁKÓCZI NAP” AUGUSZTUS 6-án A Rákóczi Segélyző Egyesület new jerseyi és környékbeli osz­tályai az idén is megrendezik a hagyamányos, hires-nevezetes, nagy “Rákóczi Napot,” amely ezúttal a New Brunswick és Me­­tuchen közötti 27-es Lincoln Highwayn levő Linwood Grove­­ba nlesz augusztus 6-án, vasár­nap, egész nap. A nagysikerűnek ígérkező szabadtéri mulatságon közeli és távoli vidékekről autóbuszon, magánautókon tömegesen ké­szülnek a jó magyarok. Bridge­­portról a központi tisztikar ré­széről ott lesz Kocsis Albert kp. elnök, Vasas József kp. titkár, Kostyán József alelnök és az ot­tani női osztály tagjai külön au­tóbusszal jönnek. Philadelphiá­ból és más távolabbi osztályok­tól szintén bérelt autóbusszal érkeznek, a környékbeli váro­sokból pedig legyen autóbuszjá­rat szállítja a helyszínre a ven­dégeket. Belépti dij 75 cent lesz, adóval együtt. A Kára Testvérek hires rá­dió-zenekara, valamint Chonka Pista, Lesko Jolán és más ked­velt művészek szórakoztatják a közönséget. Meghívást kaptak New Brunswick városatyái, köztük Horváth Lukács com­missioner, valamint Takács Jó­zsef rendőrmagisztrátus, Ra­dies Tamás postamester, politi­kusok, jelöltek és mások, akik beígérték jövetelüket. Szónokla­tok, programszámok, sport-ver­seny (a 19-ik osztály labdázó csapata fog játszani egy ven­dégcsapattal) tánc, evés-ivás, dalolgatás és sok más szórako­zás várja a vendégeket. Az idei Rákóczi Nap rendezé­sében 19 osztály vesz részt, és pedig: 12-ik oszt. Newark, 16. Perth Amboy, 18. és 20. Tren­ton, 19. New Brunswick, 24. Elizabeth, 25. Woodbridge, 26. Bernardsville, 29. Jersey City, 32. Flemington, 33 Maurer, 34. So. River, 41. Carteret, 51. Pas­saic, 76. Philadelphia, 100. Cliffside-Edgewater, 107. Bap­­tistown, 128. Kearny és az uj 156. New Brunswick-i női osz­tály. A Rendező Bizottság elnö­ke Zelenák Sándor (Trenton) alelnökei a részvevő osztályok elnökei, jegyzője Juhász Ger­gely (Carteret), pénztárnoka Moldoványi Sándor (Passaic), tagjai: Körmöndy József, Sütő János, Nagy Béla és Farkas Já­nos (Kearny) szervező. INGYENES AUTÓBUSZ .... JÁRATOK: New Brunswickról a Somer­set és Division St. sarkától, d. u. 1 órától, south Riverről a Wil­liam St.-i iskolától, fél 2-től. Perth Amboyból az Amboy Ave. és Lawrence St.-től d. u. 2 órától. Megáll a következő pon­toknál: Amboy és Hall Ave. sa­rok, Smith és Prospect St. sa­rok, Smith és Kirkland Pl. sa­rok, valamint a Keasbey Height­­son, a Fords Corneron és a Brunswick Avenue és Ford Ave. sarkán. A Newark felől jövő 134-es bus a Linwood Grove előtt áll meg. Eltekintve attól, hogy a múlt­ban is voltak igen jól sikerült Rákóczi Napok, minden jel arra mutat, hogy ez az idei minden eddigit felülmúló sikerű lesz! A Rendező Bizottság mindent el­követ, hogy a vendégek jól érez­zék magukat; finom, magyar asszonyok által a helyszínen ké­szült ételek, nagyszerű hűsítő italok várják a magyarságot. Ne csináljon senki más progra-Mit jelent julius negyediké? Elsősorban is ünnepet. Talán látogatásokat a rokonoknál; ko­csikázást a környéken; kirándu­lást; uzsonnázást a szabadban a fák alatt. Mindezekről érdemes írni külföldre küldött leveleink­ben, mert jellemző képet nyúj­tanak az amerikai életről. Olyan mindennapi dolgok leírása, punt az autóutazás, vagy az uzsonna összecsomagolása, alkalmasak arra, hogy rácáfoljanak a ró­lunk terjesztett hamis híreszte­lésekre. Lehet, hogy fényképeket is vettünk fel házunkról, a gyer­mekekről és unokákról, talán az amerikai zászlóról is, amelyet a padlás ablakába tűztünk. Küld­jünk e képekből odaátra! Henry Wallace visszatért Henry A. Wallace, az Egye­sült Államok volt alelnöke, — aki legutóbb a kommunisták ál­tal erősen “támogatott” Prog­ressiv Párt elnökjelölt je volt és csúfosan lemaradt — most “visszafordult” arról az útról, amely határozottan MoSzkva­­felé vezetett és amelyen egy ide­ig az amerikai vörösekkel ban­dukolt... Wallace kijelentette, hogy- a­­mikor most Amerika háborút folytat a vörösekkel és amikor ezt a háborút az Egyesült Nem­­ízetek nevében és “védnöksége a­­latt” vívjuk, ő Amerikával és az Egyesült Nemzetekkel tart. “A Szovjetnek módjában lett volna megakadályozni ezt a háborút, de nem tette...” — mondotta a kiábrándult Wallace, aki ezzel egyidejűleg bizonyára megszűnt a Progresszív Párt vezére lenni, mert maga a párt továbbra is a Szovjettel halad... Gerinces, férfias, valóban a­­merikaihoz illő magatartás ez, amire viszont csak olyan ember képes, akinél a “haza mindenek előtt” elv a szívben gyökerezik... Haza csalogatják a magyarokat A magyar kommunista kor­mány utasitotta külföldi követ­ségeit, hogy a már régebben kül­földre távozott és valamely kül­földi államban letelepedett ma­gyarok körében folytassanak propagandát az uj népi-demo­kratikus Magyarország meláto­­gatására. Az ismert amnesztia­­rendelettel a háború alatt és u­­tán eltávozottakat akarják ha­zacsalogatni, a látogatási akció­val a két világháború közötti időben külföldre vándoroltakhoz intéznek felszólítást. Útlevelet ajánlanak és hathónapos látoga­tó vízumot. Egyelőre minden nyugateurópai ország követsége 50:50 ilyen látogató vizűm kia­dására kapott felhatalmazást. A kiszemelt személyek udvarias le­velet kaptak, amelyben a követ­ség “a hazug, ellenséges propa­ganda megcáfolása és az igazság bizonyítása” céljából invitálja haza a külföldön már komoly megélhetéssel rendelkező régi kivándoroltakat. Egyelőre nem tudni, hogy a budapesti kor­mánynak milyen ravasz fogása húzódik meg az akció mögött. mot magának vasárnap, augusz­tus 6-án, hanem családostól le­gyen ott a Rákóczi Napon Julius negyediké azonban többet jelent, mint ezek az apró családi örömök. Talán a mé­lyebb jelentőségéről is Írhat­nánk, természetesen úgy, ahogy magunk is érezzük. Mi ezt irtuk Magyarország­ra: “Miközben az autót vezet­tem hazáfelé, azt kérdeztük egy­mástól: Mi a célja a julius ne­­gyediki ünnepségnek? Julius ne­gyediké annak az eseménynek az évfordulója, hogy az Egye­sült Államok kikiáltotta függet­lenségét és az ünneplés célja az, hogy emlékeztessen mindenkit arra, hogy milyen nagy kincs ez a szabadság. Megkérdeztem te­hát mindenkit a kocsiban, mit jelent neki ez a szó: szabadság? Mariska, a kis lányom igy vé­lekedett: “A szabadság azt je­lenti, hogy odamenetünk, ahova nekünk tetszik.” János, a fiam szerint: “Sza­badság az, hogy kimondhatom, amiben hiszek, tisztelethetem az Istent, ahogy akarom, javítha­tok a sorsomon tehetségemhez képest.” A férjem szerint: “Szabadság azt jelenti, hogy olyan munkát vállalhatok, amelyhez kedvem van, akkor szüntethetem be, a­­mikor jól esik. Szervezetekhez csatlakozhatom, amelyek a mun­kások érdekeit képviselik.” Énnekem, mint anyának, a szabadságban az a legfőbb ér­ték, hogy este nyugodtan hajt­hatom álomra a fejem, mert kedveseim védve vannak attól, hogy letartóztassák, bebörtönöz­zék, vagy száműzzék őket, mert igazságos törvény védelmez ben­nünket, amelyek kötelezők nem­csak az egyszerű polgárra, ha­nem az állami tisztviselőkre, sőt magára az államra is. * * * A szabadság fogalma tényleg magába foglalja mind a fentie­ket, de ha külföldre levelet írunk, főleg arról emlékezzünk meg, amit az első Julius Negye­diké jelentett Amerikának: a függetlenséget, önálló államisá­got. Annyi ország hever ma erő­szakosan tejerszkedő hóditó lá­bai előtt és a nemzetközi politika legapróbb kérdéseiben sem nyil­váníthatják ki szabad akaratu­kat. (Magyarországra, Cseh­szlovákiára, Romániára, Len­gyelországra, Bulgáriára, Ukrá­niára és a balti országokra gon­dolunk.) Az Egyesült Államok, ame­lyek 1776-ban kikiáltották füg­getlenségüket, történelmük fo­lyamán mindig pártolták azt, hogy más népek is megtalálják a szabadságukhoz vezető utat. Ha külföldre Írunk, emlékezzünk megerről a tényről is. Mondjuk meg, hogy mi büszkék vagyunk a mi julius negyedikénkre és kí­vánjuk, hogy a földgömb min­den népe kivívja a felszabadulás gyönyörűségét. (A fenti cikk annak a soro­zatnak egy része, amelyet a Common Council for Ameri can Unity szerkeszt abból a célból, hogy amerikai polgá­rok segítsenek az igazságot terjeszteni az amerikai viszo­nyokról, szerte a világon. ír­junk e lap szerkesztőjének, vagy a Common Council-nak, 20 West 40 Street, New York 18, N. Y., ha megjegyzésünk vagy javaslatunk volna ho­gyan tehetjük meg a magán­vagy üzleti levelet az “Igazsá­gért Való Harc” hatásos esz­közévé.) Hungarian News of Trenton TRENTON, N. J., 1950. JULIUS 28. Five Cents per Copy—$2.00 per Year YEAR 37. ÉVFOLYAM — NO. 30. SZÁM.

Next

/
Oldalképek
Tartalom