Függetlenség, 1950 (37. évfolyam, 10-52. szám)

1950-04-14 / 15. szám

AMERICAN IN SPIRIT MAGYAR IN LANGUAGE Consolidated with: “REFORMED CHURCH INFORMER” YEAR 37. ÉVFOLYAM — NO. 15. SZÁM. COUNTY COMMITTEEMAN JELÖLT BAKSÁN MIHÁLY Április hó 18-a — kedd — az a nap, amikor a llth Ward 9th District kerület szavazó polgárai felkeresik a Home Ave. és Smith St. sarkán lévő Saint Stanislaus isko­lát, hogy az ott elhelyezett szavazat-gyűjtő urnában elhe­lyezzék a County Committeemanra leadandó szavazatu­kat. A Demokrata Párt részéről a jelöltek között első he­lyen van ajánlva Baksán Mihály magyar származású kivá­ló tehetségű második generációs fiatalember. Kérjük pol­gártársainkat, pártolják őt és szavazzanak Baksán Mihály­­ra, kit városink polgármesteri titkára, aki Baksán Mihály­nak választói vezetője, Walter Red O’Day is őszintén ajánl a County Committeeman állásra való megválasz­tásra. Akinek nem tetszik az ame­rikai állampolgárság Sok mindenféle csodabogár van az emberek között. A kü­lönféle emberi csodabogár vállfajok egyik legújabb pél­dánya, kinek neve a napokban bekerült a világsajtóba, az a­­merikai George S. Wheeler, ki feleségével és négy gyermeké­vel 3 évvel ezelőtt ment Prá­gába, hol egyetemi tanár lett. Felesége 1949-ben a new yor­­ki Religious News Servicé­nek volt egy rövid ideig euró­pai tudósítója, de mivel ri­portjai nem voltak kielégítők, az alaszkai születésű Mrs. Wheeler újságírói karrierje amerikai viszonylatban egye­lőre véget ért. Mr. Wheeler a háború alatt a War Depart­ment egyik gazdasági szakér­tője volt, majd a háború után Németország amerikai zóná­jába került és vezetője lett a követendő irányelveket kidol­gozó munkaügyi hivatalnak. Ebben a hivatásában állandó­an összeütközésbe került az amerikai megszálló katonai hatóságokkal, miknek vezetői, — Mr. Wheeler állítása sze­rint — “. . . sohasem akarták gyökerestől kiirtani a gesta­­pó maradványait és a náci rendszert Németországban.” Szükségtelen annak megvi­tatásába bocsátkozni, hogy Mr. Wheeler fenti állítása mennyiben felel meg a való­ságnak, azonban az kétségte­lennek látszik, hogy úgy ő, mint a felesége meg nem ér­tett nagyságoknak képzelték magukat. A legédesebb ellen­szere a meg nem értésből, vagy lekicsinylésből származó csalódottságnak a — bosszú. Viszont ez az ember legrosz­­szabb tanácsadója is. A Wheeler házaspár úgy látszik a bosszú szavára hallgatott, amikor a Czechoslovak kor­mányhoz fordult, hogy politi­kai menedéket kérjen hazájá­val — az Egyesült Államokkal szemben, mely — ismét az ő állítása szerint, “Uj életre a­­karja kelteni Németország­ban a gestapó és náci rend­szert.” Senki jobban nem gyűlöl­heti a náci rendszert, mint egy olya namerikai magyar, aki józanul és tárgyilagosan Ítélve a világ eseményeit arra a következtetésre jutott, hogy szerencsétlen szülőhazájának szomorú sorsa és otthon élő testvéreinek kálváriája soha­sem következett volna be, ha nem a náci uralomnak rém­korszaka, — s éppen azért mi az elsők között fennénk, akik a legélesebben tiltakoznának a nácizmus felevenitésének még a gondolata ellen is. A- zonban semmiképen sem tud­juk elhinni, hog yaz Egyesült Államok politikai célkitűzése­iben ez az eshetőség is benne lehessen. Ennek következté­ben meg vagyunk győződve, hogy nem a nácizmus felé­­lesztésétőli félelem, hanem minden valószínűség szerint a meghiúsult egyéni ambíciók késztették a Wheeler házas­párt arra, hogy Csehszlová­kiában az első amerikai poli­tikai menekültek legyenek. A csehek — egyelőre legalább, — megbecsülik őket, mert nagyszerű propaganda eszkö­zül használhatók fle. Azonban ez a megbecsülés csak addig tart majd, amig Wheelerék nem feledkeznek meg arról, hogy orosz csatlós államban élnek és nem az Egyesült Ál­lamokban, s nem adnak majd esetleges nem tetszésüknek oly nyíltan és félelem nélkül kifejezést, mint azt az Egye­sült Államokban tehették. Er­re pedig alighanem hamaro­san alkalmuk lesz, mert ha ők a náci és gestapó rendszer el­leni tiltakozásuku miatt cse­rélték el az amerikai szülőha­zájukat az orosz befolfyás a­­latt álló Csehszlovákiával, ak­kor a náci és gestapó uralom minden rossz kinövését, — az egyéni szabadság semmibeve­vését és a rendőrállam min­denható fensőbbségét, — mindjárt a helyszínen és köz­vetlen tapasztalatok alapján tanulmányozhat j ák. Világpolgárnak nincs hazája sehol a világon A Wheeler esettől eltekint­ve, itt-ott olvashatunk na­gyobb műveltségű emberek­ről, tudósokról, müvészekrről, kik radikálisabb eszméket hangoztatva, szembe kerülnek a dolgok fejlődésének logikus folyamatával. Ennek magya­rázata az, hogy ezek az úgy­nevezett intellektuális embe­rek csak az elméletnek élnek és a gyakorlati élethez szük­séges józanabb ítélőképesség­gel nem rendelkeznek. A fia­taloknál az ideálizmus rová­sára lehet írni, ha az emberi­ség sorsának javítását radi­kális eszközökkel, vagy fan­tasztikus elképzelésekkel pró­bálják előmozdítani. Ez utób­bira érdekes példa Garry Da­vis, egy volt amerikai katona esete. Ez a jó családból jövő fiatalember az országhatárok és állampolgárságok meg­szüntetésével gondolta meg­valósítani az emberiség bol­dogulását. Garry felcsapott világpolgárnak és Párizsban eldobta az amerikai útlevelét. Az életének nem akadt köve­tője, mert eltekintve a honta­lan menekültektől, mindenki polgára akar lenni annak az országnak, amelyben szüle­tett Garry Davis két évig hánykolódott Franciaország­ban, s a nagy publicitás dacá­ra is, amit a világpolgársági elmélete kapott, — követőre nem talált. Rövidesen kényte­len volt belátni, hogy mint vi­lágpolgár, sehol a világon pol­gár nem lehet.. így szépen ha­za kérezkedett, s Uncle Sam megbocsátott eltévelyedett u­­nokaöccsének; az amerikai születésű Garry Davisnek. Haza engedte a volt világpol­gárt, — de csak mint beván­dorlót a francia kvótán. Öt év múlva ismét amerikai polgár lehet, s ezt a kivételes privilé­giumot, az ex-világpolgár ezu­tán bizonyára jobban meg fogja becsülni. Uncle Sam-mel sem lehet a végtelenségig packázni . ...Ha vannak is az Egyesült Államokban olyan dolgok, a­­mik rászolgálnak az igazságos és kíméletlen kritikára, azo­kat ellensúlyozza az a tény, hogy ebben az országban min­­(Folyt. a 4-ik oldalon) Kik és mikor jogo­sultak a társadalmi biztosítási nyug­díjra Tudja-e, hogyan számítják ki a járandóságát az aggkori és az elhunytak utáni biztosítási tör­vény alapján? Tudja-e, kik kap­nak nyugdijat, vagy elhunyt utáni segélyt? Ezek azok a kérdések, melyek­re a feleleteket a Social Security iroda közli a következőkben: A járandóságot elsősorban a munkás átlagos havi keresete a­­lapján számítják. Javára szá­mítják az összes bér fejében ka­pott fizetéseket, melyet mint al­kalmazott kapott a munkaadó­tól, egészen évi 3,000 dollárig. A Social Security Administra­tion minden alkalmazásban lé­vő munkásról, annak neve és társadalmi biztosítási száma alatt, nyilvántartást vezet. A- mikor a munkás vagy annak családja igényt jelent be nyug­díjra, az az összeg, amit a tár­sadalmi biztosítási hivatalban keresetéről nyilvántartanak, ha­tározza meg a járandóságának összegét. Nyugdijat kaphat: a biztosí­tott bérmunkás, amikor 65 éves vagy annál idősebb és nem dol­gozik; felesége, amikor 65 éves lesz és eltartásra szoruló gyer­mekei, ha 18 éven alul vannak. Havi segélyt kapnak az el­hunyt után: gyermekek 18 éven alul; özvegyasszonyok gyerme­kekkel, akik az asszony gond­jaira vannak utalva s a gyerme­kek 18 éven alul vannak; ez esetben nem számit, hogy az öz­vegyasszony hány éves; özvegy­asszonyok ha 65 évesek vagy a­­zon felüli életkoruak, tekintet nélkül arra, hogy vannak-e gyer­mekeik, akik az ő gondozása a­­alatt vannak; az elhunyt idős szülei — ha a munkás sem öz­vegyet, sem gyermeket nem ha­gyott hátra, akik igényt tá­maszthatnának havi nyugdíjra vagy segélyre a munkás keresete alapján és ha a munkás volt szü­leinek főtámoagtója az elhunyta idején. Az öregkori nyugdíj-jogosult­ság legelső és legfontosabb fel­tétele az, hogy a kérvényező­nek legkevesebb 20 negyedévi munka utáni befizetése legyen és ez az illetőnek a S.S. hivatal­ban nyilvántartatott kártyájára be legyen vezetve. A negyedé­vek csakis jan.-feb.-már., vagy ápr.-máj.-jun. stb. lehetnek. Például már.-ápr.-május nem számit egy negyed évnek.) Gazdag gyémánt lelet . Az afrikai aranyparton gaz­dag gyémántbányára bukkan­tak. Szemtanuk szerint sohasem látott gazdagságú leletről van szó. Oly mennyiségű és minősé­gű gyémántokat hoztak ki a bá­nyából, hogy egyelőre nem me­rik a piacra vetni, nehogy a megingott gyémántárakat to­vábbra is lenyomják vele. Egyre népszerűbb a mü-vaj A földmivelésügyi minisztéri­um szerint jelentős mértékben megnőtt az országban a marga­rin fogyasztás. Hamarosan több növényi zsírt fognak enni az a­­merikaiak, mint vajat, igy szól a jóslat. Az “oleo” olcsó, tiszta és tápláló. A bostoni The Christian Sci­ence Monitor az elmúlt héten cikksorozatban foglalkozott a jelenlegi magyarországi álla­potokkal. A cikkeket egy ma­gyar menekült irta, ki a napok­ban szökött keresztül a szigo­rúan őrzött osztrák határon és akinek a nevét nem közli az újság, nehogy a cikkíró Ma­gyarországon maradt hozzá­tartozói bajba kerüljenek. Le­írja az újság azt a szinte hihe­tetlen terrort, mely abban a szerencsétlen országban ural­kodik s amelytől nemcsak azok remegnek, akik a mostani re­zsim ellenségei, hanem maguk a kommunisták is, akik Rajk László példáján okulva attól félnek, hogy ma vagy holnap reájuk kerül a sor. Rajknak a sorsa egyébként nem érdekelt Magyarországon senkit. A re-Ha lefekszem, vagy felkelek, ha virrasztók, vagy ébredek, ha örülök, vagy szenvedek, Uram előtted térdelek. Ha iiz a hétköznapi gond, vagy világkin rám szárnyat bont és látom magam törten, szürkén, a sorstestvérem szemetükrén s arcukon közös kin remeg, Uram előtted térdelek, mert téged hirdet minden porszem-, mely hamvadó szivekből nő és Téged hirdet mozdukit-lan az év milliós sziklakő cs minden, mi a. földön örök, vagy megújuló, mi a teremtés szent lázában megszületett, mint örök jó s minden atomban látnak Téged, kik Benned bízva, hittel hisznek és sebzett szivükben Téged visznek. Te, aki Téged szóval hirdet s minden tettével megtagad. zsim ellenségei a zsarnoki rendőrhatalom megtestesítőjé­nek tekintették, aki ártatlan emberek ezreit tette tönkre — a kommunisták pedig árulónak tartották. A gazdasági helyzet a cikk szerint napról-napra rosszabb lesz, minden propaganda elle­nére, senki sem dolgozik. A munkásság nem dolgozik, mert nem látja értelmét a munkájá­nak, a parasztság kétségbe van esve s nem dolgozik, mert úgy­is elvesznek tőle mindent. A minisztériumokat hét lakattal őrzik. Csak külön engedéllyel lehet a hivatalos épületekbe belépni s az épület elhagyása­kor az engedélyt le kell adni; azonfelül fel kell a cédulán tüntetni, hogy a látogató meny­nyi időt töltött az épületben és kivel beszélt. Kinek kezében cél és eszköz a bűn, melyre ráírtad-. Ember nem szabad! Ne lopj! Ne ölj! Ne koholj hamis vádat! Ne hőskodj gyáván a védtelen felett! Ne kívánd azt, miért felebarátod küzködve verejtékezett!” Ki térdig gázol minden jogban s álszent erkölcsöt emleget s ravasz álarc alatt megbújva hirdet hazug becsületet, sötét hidegvérrel agyai ki kegyetlen, véres terveket, kinél a dzsungel szörnyű vadja nem vérszomjasabb, kegyetle­nebb, ki minden szépet, jót és tisztát, minden isteni törvényt megta­gad, annak Uram, mondd, hogy “Elég volt!” Annak Uram, mutasd már meg magad! Uram! Előtted térdelek . . , GÁCS TERI Uram előtted térdelek Hírek a vasfüggöny mögül... MENEKÜLŐK TÖMEGES GYILKOLÁSA A MA­GYAR-ROMÁN HATÁRON Romániából érkezet menekü­lők elbeszélése alapján az 1946 és 1947. évek folyamán mintegy 100,000 román állam polgárnak sikerült nyugati országba me­nekülnie. A romániai kivándorló-mene­külés 1947 novemerében szakadt meg, amikor Pauker Anna lett a román külügyminiszté!\ akinek első hivatalos ténykedése arra irányult, — hogy lezárja a hatá­rokat. A határőrök létszámát megkettőzték és kiadták a pa­rancsot, hogy akit határátlépé­sen érnek, azt agyonlövik. A ha­tárőr, aki élve vagy halva egy “szökevényt” produkált, egy hó­napi szabadságot és 5000 lei ju­talmat kapott. Az áldozat érté­keiből is részesedést húzott. A szatmárnémetii, aradi és nagyváradi lapok 1948 tavaszán mindennap hoztak hireket, ame­lyek szökevények legyilkolásá­­ról, agyonlövéséről szóltak. Az agyonlőttek tetemeit több napon át közszemlére tették ki a határ­menti községekben, nevük fel­tüntetésével. A Magyarország és Románia közötti határsávban kiirtották a magas növényzetet, őrtornyokat állítottak fel és a két határ kö­zött földcsíkot létesitettek, ame­lyet rendszeresen gereblyéztek, úgy hogy a lábnyomok alapján még magyar területen is folytat­ni lehetett a szökevények kere­sését. ÓHAZAI LEVÉL­­RÉSZLET . . . Érdekes levelet kapott egy magyar testvérünk a Tiszántú­lon élő rokonától. A levélből — természetesen a nevek elhagyá­sával — a következő részleteket közölhetjük: “Kedves Jánoskám, levelét megkaptuk, mint mindig, nagy örömmel olvastuk. Az Ígért ké­peslapokat még nem tudom kül­deni, mert a mi falunkban nem kaphatók, a városba meg nem tudunk bejutni, mert úgy le va­gyunk kötve, hogy sokszor még lélegzethez alig jutunk. Megpró­bálom leírni, hogy fogalma le­gyen a helyzetünkről. Hétfőn szabad művelődési gyűlés; kedden, mint a falu bá­bája, politikai előadó vagyok az egészségügyőri tanfolyamon ; szerdán szeminárium; csütörtö­kön pártmunkás értekezlet; pénteken népnevelő szeminári­um; szombaton párt szeminári­um; végül vasárnap, hogy enné meg a fene, szabadsághorcos gyűlés. Elképzelheti a helyzetün­ket; ez mind arra jó, hogy ne ér­jünk rá gondolkozni.” VÉGKIMERÜLÉSIG HAJ­SZOLJÁK A MAGYAR MUNKÁSOKAT A magyar tervhivatal jelen­ti, hogy a szovjetrendszerü Stakhanov féle termelés “nagy eredményeket” hozott. Egyes munkáscsoportok 200 - 2000 százalékkal többet termeltek a rendes mennyiségnél. Ezt úgy éarik el az orosz “szakértők,” hogy mindenféle jutalmakat tűznek ki a stakhanovisták számára. Ina szakadtáig dolgo­zik a munkás, hogy ilyen ered­ményt érhessen el. Közelebbről nézve ezeket az eredményeket, az az igazság, hogy a végkime­rülésig hajszolt munkásnak csakúgy felkopik az álla, mint annak, aki minden erőltetés nélkül folytatja a munkáját. Egy “kitüntetett” stakhano­­vista Bécsbe, rokonaihoz Írott levelét ismerteti a New York Times. — Hat hét alatt 172 százalé­kot értem el — Írja a munkás — majd felvittem 237 száza­lékra a termelést. 400 forintot kaptam ezért az állati robotért, amely úgy kimerített, hogy utána ágynak dőltem. Rabtele­peken sem hajszolják igy az embert, mint ma a magyar gyá­rakban. A sztrájkért börtön jár. De börtönbe vetik a “lassú” mun­kást is, aki nem tud eleget ten­ni az úgynevezett “normának” a hivatalosan megállapított ter­melési átlagnak. Hungarian News of Trenton TRENTON, N. J., 1950. ÁPRILIS 14. Five Cents per Copy—$2.00 per Year Egyre nő a terror Magyarországon Fehérvérűség az utókövetkezménye az atómsugár­­zásnak Az atomerő bizottság jelenti, rogy hosszas kutatások és vizs­gálatok eredményekénen megál­­apitották: az atombombatáma­­lás túlélői, akik nem sebesültek neg, csupán atomsugár érte ő­­cet, normális életet folytathat­lak. Kivéve egyes eseteket, ami­­cor az atomsugárzás áldozatai mhérvérüséget és trachomát captak. Hiroshima és Nagasaki élet­ien maradt lakóit, akik égési sebesüléseket szenvedtek, éve­ién át tanulmányozták az ame­rikai orvosok. Lehetségesnek tartják, hogy a sugárzást szenvedő egyének le­származottai nem lesznek nor­mális testüek. Állatokkal folyta­tott kísérletek során bebizo­nyult, hogy az atomsugárzásnak fitett állatok utódai torz testüek roltak. Némelyiknek a feje volt szokatlanul nagy, másoknak a lábuk dagadt meg, vagy a sze­mük, szőrük színe változott. Szovjet támadás Acheson ellen A szovjet sajtó a szokott mo­dorában válaszolt Acheson kül­ügyminiszter minapi beszédére, amelyben lefektette a szovjettel való békés együttműködés felté­teleit. Moszkvai lapok a “hazug, fascista-gondolkodásu, háborús uszító” és hasonló jelzőkkel ille­tik a külügyminisztert. A vezető cikket Anatoly Surov színműíró irta. A cikk szerint Acheson kí­sérlete arra szolgál, hogy “az a­­merikai közvéleményt, amely háború ellenes, meggyőzze békés szándékairól.” Nyugati diplomaták szerint a szovjet sajtó szokatlanul epés hangja azt bizonyítja, hogy Acheson beszéde célba talált, különösen a csatlós országokban. Acheson hét feltételt állított fel a szovjettel való együttműködés­re. Egyebek között követte, hogy a szovjet vonja vissza csapatait a csatlós országokból vagy azok környékéről, engedje meg a hí­rek szabad körforgását és ne torzítsa el azokat az eseménye­ket, amelyek a nyugati demo­kráciák területén zajlanak le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom