Függetlenség, 1950 (37. évfolyam, 10-52. szám)

1950-09-29 / 39. szám

YEAR 37. ÉVFOLYAM — NO. 39. SZÁM. TRENTON, N. J., 1950. SZEPTEMBER 29. Five Cents per Copy—$2.00 per Year Hungarian News of Trenton Consolidated with: “REFORMED CHURCH INFORMER” AMERICAN IN SPIRIT MAGYAR IN LANGUAGE A koreai harctéren a helyzet a mi részünkre egyre javul Már több mint 10 nap telt el azóta, hogy az amerikai csapatko partra szálltak In­chun kikötőjében, mely Dél- Kórea volt fővárosától, Seoul­­tól nyugatra 15 mérföld tá­volságra van. Seoul azonban a múlt vasárnap még mindig nem volt teljesen a mi csapa­taink kezében, mert a fanati­zált észak-kóreai kommunista osztagok katonái esztelenül áldozzák fel életüket a rájuk nézve reménytelennek látszó küzdelemben. Seoul központi részében minden egyes házat külön ostrom alá kell fogni és a benne lévő koreaiakat meg­semmisíteni, ami nemcsak időbe de a mi részünkről is meglehetős sok áldozatba ke­rül. Ezt az öngyilkosságszerü harcmodort a koreaiak a ja­pánoktól tanulták, mert az év­tizedekig tartó Japán uralom alatt a koreai fiatalság a ja­­pá nhadseregben volt kényte­len katonai szolgálatot teljesí­teni. A mi hadvezetőségünk nem erőszakolja Seoul gyors elfog­lalását, mert egy pár nap kü­lönbség nem érné meg az érte hozott felesleges áldozatot. Seoul (mit időközben csapa­taink elfoglaltak) különben csakegy epizódja a harctéri helyzet változásának, minek következtében a hónapokig győzedelmeskedő észak-kóreai hadsereget a teljes megsem­misülés veszélye fenyegeti. Az észak-kóreaiaknak az ameri­kai csapatok partra szállása óta két fronton kell harcolni. Seoult megkerülve, az ameri­kai és dél-kóreai csapatok igyekeznek az északi frontot a koreai félsziget egész széles­ségére kiterjeszteni és ezzel a déli fronton harcoló kommu­nista csapatokat elvágni É- szak-Kóreától. Vagyis a mint­egy 100,000 főnyi kommunis­ta hadsereg egy olyan harapó­fogóba került, amelyből saját erejéből többé nem lesz képes kiszabadulni. Ha tehát a ko­reai kommunista hadsereg külső segítséget nem kap, ak­kor a koreai háború kimenete­le ezután már nem lehet két­séges. Még mindig probléma a 200,000 főnyi kinai kom­munista hadsereg a koreai határon Most ha visszagondolunk az amerikai sajtóban néhány hét előtt sokat emlegetett, de mindezideig meg nem cáfolt hírre, hogy a koreai és mand­­zsuriai határon mintegy 200,- 000 főnyi kinai kommunista hadsereg vonult fel teljes har­ci készenlétben és valószínű­leg arra várva, hogy a koreai kommunista hadseregnek se­gítséget nyújtsanak, ha an­nak arra szüksége lenne, — akkor önkéntelenül is előtérbe tolul ez a két kérdés: :valóban ott áll ez a 200,000 főnyi ki­nai kommunista hadsereg a koreai és mandzsuriai hatá­ron ? És ha — igen, akkor mi­ért nem megy a koreai kom­munista hadsereg segítségére, mikor kétségtelen, hogy en­nek arra ige nnagy szüksége lenne? Mi a múlt héten azt irtuk, hogy az elkövetkezendő 2-3 hét megmutatja, hogy vájjon rövidesen befejeződik-e a ko­reai háború, vagy pedig bekö­vetkezik az emberiség törté­netének egyik legborzalma­sabb fejezete, amire a harma­dik világháború néven fognak visszatekinteni azok, akik sze­rencsésen túl élik majd ezt a kétségtelenül sok tömeg-tra­gédiával átitatott korszakot. Egy hét már eltelt abból a kri­tikusnak tartott 2-3 hétből és a koreai harctéren nagyrészt minden úgy megy, ahogy a mi hadvezetőségünk azt kitervez­te. Az észak és déli frontokon harcoló csapataink közötti tá­volság egy ponton már 25 mérföldre csökkent. A csap­dába került koreai kommunis­ta hedsereg körül a hurok egyre jobban feszül. A közel jövőt illetőleg opti­mizmusra nyújt reményt az oroszok tétovázó maga­tartása Aki a világesemények fo­lyását figyeli, az önkéntelenül is azon töpreng, hogy vájjon akar-e az orosz háborúba ke­veredni velünk — amerikai­akkal és egyúttal természete­sen a szabad nemzetek összes­ségével vagy pedi gabbahagy­­ja-e az eddig neki igen jól si­került és úgyszólván semmi áldozatba nem került imperia­lista hóditó politikát, aminek következtében több kelet- és közép-európai ország került az önálló nemzeti létet eltapo­só orosz csizma alá ? Mivel pe­dig ma minden szülő, feleség, testvér vagy rokon, kinek ka­tonaköteles korban lévő hoz­zátartozója van, e kérdés fe­lett töpreng, a választ erre mindenki a saját egyéni érzé­se és elképzelése szerint for­málhatja meg. A legtöbben a­­zonban azon a véleményen vannak, hogy ha az orosz tény leg elérkezettnek látná az időt arra, hogy leszámoljon a “ka­pitalista” világrenddel, akkor nem adna alkalmat az Egye­sült Államoknak, hogy erőfor­rásaihoz mérten felfegyverez­ze magát, hanem minden ha­bozás nélkül kiadná az állító­lag 200 diviziónyi készenlét­ben álló hadseregének a pa­rancsot a még eddig többé-ke­­vésbé szabad demokráciában élő nyugat-európai országok elfoglalására. Az orosznak ez a tétovázó magatartása arra enged kö­vetkeztetni, hogy a megnöve­kedett emberanyag és területi túlsúlya dacára is nem érzi magát elég erősnek a reá néz­ve esetleg végzetes kimenetelű lépésnek a megtételére. El­tekintve va több száz milliónyi kínainak bekebelezésétől, az orosz az érdekkörébe került országok népeit — képletesen véve — csak lenyelte, de meg nem emésztette. Háború ese­tén az orosznak a front mö­gött több ellensége lenne, mint barátja, mert az össze­sen 100 milliót kitevő lengyel, cseh, magyar, román és bol­gár nemzetnek nagy többsége megragadná az alkalmat a fel­­szabadulásra. A világ népei ma már tudják, hogy az orosz rendszertől megszabadulni — valójában megszabadulást je­lent. (Folyt, a 3-ik oldalról) “VÉGSŐ ELKESEREDÉSÜNKBEN”... fi. napokban az alábbi levél érkezett a perth amboyi Függet­len Református Egyház paró­kiájára : Kedves Főesperes Ur! Végső elkeseredésünkben fordulok le­velemmel Főesperes Úrhoz. Le­gyen szabad kétségbeejtő hely­zetünket az alábbiakban vázol­ni, egyben kérnem, ne tessék pa­nasznak vagy férfiatlan gyenge­ségnek venni soraimat. Komárom vármegyéből kény­szerültünk menekülni. Apánk református lelkész volt. A múlt év szeptemberében politikai pri­békek a szószékről hurcolták el. Ma Oroszországban van. Minde­nünktől megfosztva, a parókiá­ról kidobva, az utcára kerültünk. Én a múlt év augusztus 7-ikén, öcsém 12-ikén tértünk haza orosz fogságból, testileg s idegi­leg összetörve. Öcsém félkarral és tüdőlövéssel. Ez utóbbit már az orosz fogság idején, lágerben kapta. Hazaérkezésünk után egy hónappal menekülnünk kellett. Mindketten a volt magyar had­sereg tisztjei voltunk. Csehszlo­vákián át, minden nélkül, némi kis pénzzel zsebünkben. Anyánk- és hugocskánkkal együtt gya­log. Németországban elsősorban sehol be nem fogadtak, majd egy havi ide-tova vándorlás után, teljesen kimerülve és kiéhezve, az amerikai katonai hatóság közbenjárásával kaptunk barak­­szobát egy lágerben. Öcsémmel, aki igen súlyos be­teg volt már, január elején, ru­hátlanul, Franciaországba szök­tünk feketén. Itt én hamarosan kaptam munkát egy gazdaság­ban mint fejő, havi ötezer frank­kal, ami itt kétpár bakkancs ára. öcsém félkarja és egészsége mi­att dolgozni nem tudott s igy be­­tegsegélyzést sem kapott. Én éj­jelt nappallá téve dolgoztam. Rengeteg munkám mellé még privát munkát, favágást és va­gonrakást vállaltam. Keresetem egy része gyógyszerre és az or­vosnak ment, másik részén a­­nyámékat hozattam át ide a lá­­geri nyomorúságból. Anyám egy francia családnál takarított és mosott, hugocskám két kis gyermeket dajkált a kosztért és pár használt ruhada­rabért, minden fizetés nélkül. Ö~ csém meghűlt és állapota mindig súlyosabb lett. Én ami emberileg elkövethető volt mindent meg­tettem, de segítség nem volt szá­mára. E hó (augusztus) 9-ikén kimondhatatlan szenvedés után meghalt szegény. Anyámon s húgomon kívül egy egyetlen itt élő magyar asszony és én kisér­tük utolsó útjára szegényt egy római katholikus káplánnal. Protestáns lelkész ezen a részen senki sincs. A “civilizált Fran­ciaországban” senki nem segít. Ily nagyfokú részvétlenséget s könyörtelen közömbösséget se­hol még nem láttam. Anyám annyira összetört, hogy nem tud dolgozni. Napokig sirógörcsökbe nfekszik és a tel­jes idegösszeroppanástól tartok nála. Munkahelyét és húgomét is felmondták. Anyagilag öcsém temetése minden fillérem elvitt és még 3500 frankkal a koporsó­ra tartozom. Ezt a város adta úgy, hogy következő fizetésem­ből gazdám köteles befizetni. Or­vosnak fizetni nem bírok. A- nyám gyógyszer és orvos nélkül van s hugocskám sírva koldulja össze a szó legszorosabb értelmé­ben azt a pár falaott, amivel éle­tüket tengetik. Tegnap lakás­adónk felszólított, hogy ameny­­nyiben 10 nap alatt nem tudom amult havi lakbért, 1500 fran­kot, fizetni, el kell a lakást hagy­nunk. Itt a tél, ruha és minden nélkül, ismét az utcára. A “Francia Vöröskereszt” se­gélykérő levelemet válasz,nélkül hagyta, öcsém még élt, amikor apánk egyik Jó barátjához, az Amerikában él4 Dr. E. T-hoz s földinkhez, Dr. S. D-höz fordul­tunk kéréssel. Egy sor nem sok, annyi választ sem kaptunk leve­lünkre. Mások ugyanígy nem vá­laszoltak. Mindent megpróbál­tam, de eredménytelenül. Öcsém 26 éves volt s utolsó szavai a­­nyámhoz ezek votlak: “Anyám, nekem mennem kell, de ne sirj. Én segíteni nektek úgysem tu­dok, csak teher voltam számo­tokra. Ha nem bírjátok tovább, jöjjetek utánamüNem érdemes élni. Ezen a földön minden em­beri érzés kihalt.”) Én idegileg e­­léggé megviselt, de erős 29 éves ember vagyok, de anyám lassú pusztulását látva; s tehetetlenül vergődve, kezdem én is remé­nyem veszteni. Kedves Főesperes Ur! Ha módjában áll s esetleg gyüleke­zetében vagy ismerősei között van valaki, aki n<mi pénzzel se­gíteni tudna, nagyon kérem, ne hagyják anyánkat elpusztulni s mentsenek meg aUutcára kerü­léstől a végső kétségbeeséstől. Nem akarok rablógyilkos, vagy öngyilkos lenni. Nekem még kö­telességeim vannak. Szerencsét­len családunkért kell még dol­goznom. NyomorLi « megalázta­tásba sodort hazámért, Isten ü­­gyéért, bezárt templomaink aj­tajának megnyitásáért kell még harcolnom. Apám szenvedéséért, hazasegitéséért. Ha meg kell halnom, hazámért akarok meg­halni, nem igy... Utolsó pár frankommal még pár levelet Írok, hátha valami segítséget kapunk, vagy megér­tő szívre találunk. Kérésünk megismételve és szives elnézését kérve elkeseredett levelemért, Isten kegyelmét s gazdag áldá­sát kérve Önre és szeretteire, bú­csúzom magyar köszöntéssel, 1950 augusztus 26, T. Z. volt re­pülő hadnagy.” Ez a levél egy törött tükörda­rab, mely mégis élesen mutatja azt a tragédiát, mely származá­sunk népe, hitünk cselédei ezrei­nek jutott osztályrészül. Egy emberibb élethez, a mainál tisz­tább és nemesebb erkölcsiséghez szokott család vergődése ez a felszínen maradásért, a vég­pusztulás elhárításáért. Őszinte­ségében 'aligha lehet kételkedni. Éppen ezért nem elégedtünk meg annyival, hogy a folyton dráguló megélhetés miatt folyton apadó tehetségünkből tiz dollárnyi sze­mélyes adományt vivő repülő­postás levéllel válaszoltunk, ha­nem e levél közöltetésével szivük megmutatására és a testvéries segítés gyakorlására másoknak is alkalmat kívánunk nyújtani. Minden adomány, mely erre a célra bejön, egyházam pénztá­rán fog keresztülmenni és e pénztár «ellenőrzésére jogosultak tudtával lesz a levélírónak to­vábbítva. DR. VINCZE'KÁROLY AMIKOR s z ü 1 őh a zánkba írunk, gondoljunk arra, hogy le­velünk Amerika hírnöke! Most vasárapn lesz a Lorántffy Zuzsánna Nőegylet szüreti mulatsága és batyu bálja Bohonyi hires zenekara szolgáltatja a zenét Fájdalommentes szülés kockázatai Dr. R. F. Becker, orvos a penn­sylvaniai State Collegeban kísér­letekkel igazolta, hogy a fájda­lommentes szülés kockázatokkal járhat a gyermekre. Bebizonyí­totta, hogy az oxigén hiánya ká­rosan hat a csecsemő idegrend­szerére és későbbi életében ideg­zavarokat okozhat. Köztudott dolog, hogy a fájdalommentes szülésnél használt kábítószerek oxigént vonnak el az anyától. New Jersey State Fair okt. 1-ig Odahaza, az óhazában “nagy­vásárnak,” vagy országos vásár­nak mondták az ilyesmit, — itt úgy hívják, hogy “State Fair.” A New Jersey állami State Fair az idén szeptember 24-től október 1-ig lesz Trentonban, a fair groundon. Államunk far­merei, valamint az amerikai ke­reskedelmi és ipari élet legkitű­nőbb termékeit állítják ki e hét­napos vásári deje alatt és amint Mr. Marshall, a kiállító bizott­ság elnöke és a State Fair rende­zője jelenti, az ország leghíre­sebb látványosságai szerepelnek a programon. A vásár közönsége nemcsak a kiállított termékeket és állatokat szemlélheti meg, de élvezetes programokat is végig élvezhet. A vsár ideje alatt államunk politikai életének sok kiválósága is megjelenik a helyszínen, te­kintettel a közelgő választá­sokra. Farmereink úgy termékek­ben, mint tenyészállatokban a legelsőbbrendü “példányokat” állítják ki — közöttük szép számmal magyar farmerek is — és díjszabással, nyeremé­nyekkel jutalmazzák a legjobba­kat. Általában az egész vásár, a­­mely iránt az idén is rendkívül nagy az érdeklődés, New Jersey ellam életében évről-évre fontos eseményszámba menő nevezetes­ségé, amelynek megtekintését minden olvasónknak őszintén a­­jánljuk. Halálozás MAJOROS GYÖRGY, 719 S. Clinton Ave.-i honfitársunk csa­ládi otthonában szeptember 26- án örök álomra hunyta le sze­meit. Inglesby János 432 Ha­milton Av.-i temetkezési intézet kápolnájában van felravataloz­va. Temetése szeptember 28-án, pénteken d. u. 1 órakor a Füg­getlen Magyar Református Egy­ház szertartása szerint fog vég­bemenni. Ingelshy János temetkezési vállalkozó tiszteleté­re október hó 8-án este 6 órai kezdettel a trentoni Magyar Otthon dísztermében jó barátai és tisztelői ünnepi vacsorát ren­deznek. A vacsora folyamán be­folyt tiszta jövedelem, teljes e­­gészében a Magyar Otthon j avá­­ra lesz fordítva. 5 millió zarándok Több mint ötmillió zarándok haladt át a Szentév alatt a Szent Péter Bazilika kapuján. Kará­csonyig további három milliót 1 várnak Rómába. A Lorántffy Zsuzsánna Nő­egylet most vasárnap október 1- én este tartja meg nagyszabású szüreti mulatságát és batyu bál­ját az iskola dísztermében. Az előkészületek nagyban folynak a kitűnőnek Ígérkező szüreti mu­latságra. A diszterem szőllővel lesz tele aggatva, amelyre a csősz fiuk és csőszlányok fognak vigyázni. A biró készen fog álla­­ni a büntetéssel. A batyukból finom sült és rán­tott csirkék, snicli, fasirozott, rántot borjú, sok afélék fognak előkerülni. Lesz kitűnő süte­mény, torta félék. Szóval minden jel megvan arra, hogy mindenki kellemesen fogja magát érezni. A zenét Bohonyi György hires zenekara fogja szolgáltatni. A rendező bizottság tagjai: Nt. Béky Zoltánná, diszelnök­­nő, Biacskó Jánosné, elnöknő, Tóth József né alelnöknő, Rad­­ványi Ferencné pénztárnoknő, B. Nagy Istvánné ellenőr, Ko­vács Istvánná, Lénárth Ferenc­né, Koscsó Pálné, Kish Jánosné, rendezők. Biró: Ács Ferenc. Csősz fiuk és csősz lányok: Vé­reb Ferenc és neje, Tamás Fe­renc és neje, Túri István és neje, Beke Antal és neje, Kövér Fe­renc és neje, Túri András és ne­je,'Szabó István és neje, Szabó József és neje, Keresztessy Francis és neje, Vágott István és neje, Ács Vince és neje. Ko­vács István és neje, Kedves Jó­zsef és neje, Nagy Albert és ne­je. Pavelka István és neje, Nyugat-Európa védelme Acheson külügyminiszter ki­jelentette, hogy támogatja a nyugati német haderő felállítá­sának tervét. A demokratikus német hadsereg nyugati Euró­pát védelmezné a kommunisták ellen. A német fegyverkezést a szovjet kényszertiette a nyugati hatalmakra, miután százhúsz­ezer nácit tartanak fegyverben a keleti zónában, ahol az oroszok ágyúval, légirajjal látták el a kommunista hadsereget. Ne­hogy a koreai eset ismétlődjék, szükségessé vált a nyugati né­metek felfegyverzése. Az angol kormány ugyancsak a terv meg­valósítása mellett foglalt állást. Henry Cabot Lodge Jr. repub­likánus szenátor azt kívánja, hogy húsz amerikai divíziót is küldjenek Európába a nyugati szövetségesek védelmére. A magyar történelem egyik leggyászosabb napja, az október hatodika, amikor az 1848-as sza­badsághősöket, a 13 vitéz tábor-' nokot Aradon kivégezték. Azóta minden szabadság szerető ma­gyar, bármelyik részére vetette is a sors a világnak, kegyelettel emlékezik erről a napról és azok­ról a vértanukról, akik a sza­badságért a bitófákon haltak meg. Ha volt valaha okunk erről a napról emlékezni, úgy ma van, mert a magyar történelem azóta tele van hősökkel, mártyrokkal és vértanukkal, akik a szabadsá­gért haltak meg. A trentoni ma­gyarság ezekben a történelmi időkben közösen akar megemlé­kezni a vértanukról. Éppen ezért október 15-én, vasárnap d.u. egy Dunes Elemér és neje, Nagy Sándor és neje, Soltész András és neje, Soltész Ernő és neje, Nemes Margit, Tóth S. János és nje. Timkó György és neje, Fi­­tyere János és neje, Csanyi Frank és neje, Krammer Mar­garet. A rendező bizottság ez utón is meghívja Trenton és környék­beli magyarságát a Lorántffy Zsuzsánna Nőegylet szüreti és batyu báljára. Most vasárnap, október 1-én este a ref. iskola dísztermében. Mit láttak Moszk­vában? A magyar paraszt delegáció, melyet a kormány küldött Orosz­országba, hogy személyesen győ­ződjenek meg róla, milyen “pa­radicsomi életet élnek a szovjet kolhoz parasztok,” párhetes kör­út után visszaérkezett Magyar­­országba. A magyar földműve­sek, akiknek Potemkin-kolhozo­­kat mutogattak az oroszok, pa­rancsszóra áradoznak moszkvai tapasztalataikról. R á k o s i é k most propaganda célokra hasz­nálják fel a parasztok szájába rágott “nyilatkozatokat.” Orvosok sorozása Truman elnök aláírta a tör­vényjavaslatot, amely felhatal­mazza őt orvosok, fogorvosok és “rokonfoglalkozásuak” katonai besorozására 50-ik életévükig bezárólag. A hadseregnek 5600 orvosra és 300 fogorvosra van szüksége. Elsősorban olyanokat' fognak besorozni, akik a háború alatt és után a kormány költsé­gén kapták kiképzésüket. Azok, akik erre a célra önként jelent­keznek, havi 100 dollárral több fizetést fogna kapni, mint aki­ket besoroznak. “Rettegjenek” A legújabb kommunista silla­­busok, melyek csak a legmegbíz­hatóbb vezetőkhöz jutnak el, ar­ra nézve adnak utasítást, hogy a párttitkároknak éreztetni kell a tagsággal a párthatalom végre­hajtó szerveinek kezét. A szöveg hangsúlyozza: “a megelégedett­ség hiba lenne, az önelégültség bűn, egy kis izgalom nem árt és az emberek csak rettegjenek.” közös ünnepélyt rendez 3 órakor a Magyar Otthonban. Az ünne­pélyt előkészítő bizottság első gyűlését kedden este tartotta meg. A gyűlésen részt vettek Ft. Kish Gyula plébános az Egyhá­zak és Egyletek Bizottságának az elnöke, Nt. Béky Zoltán espe­res lelkész, Radványi Ferenc, a Magyar Otthon igazgatóságá­nak az elnöke, Nt. Koncz Ferenc lelkész és Rév. Gazsi István a magyar baptista egyház lelké­sze. Az előkészítő bizottság ní­vós műsort dolgozott ki, kiváló szónokokkal, szavalat ének, dal, heg;edü és zongora számokkal. A Trenton és környékbeli ma­gyarság figyelmét előre is fel­hívjuk a zoktóber hatidiki közös gyászünnepségre. Közösen ünnepli meg Trenton magyar­sága az október hatodikát

Next

/
Oldalképek
Tartalom