Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1909-05-16 / 5. szám
ELŐFIZETÉSI ÁR i Helytoen : ■Vidéken : Egy höra I kor. Egy hóra .... I kor« 50 fill. Negyedévre .........................<3 „ Negyedévre . . . 4 „ 50 „ Sz erkesztőség és lcindóhivatal: SZATMÁR, DEÁK-TÉR 2. sz., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, valamint a hirdetések küldendők. Függőben. Szatmár, május 15. Akik előszeretettel pózolnak a mindentudó jólértesültség hivalkodó szerepében, vagy naiv lélekkel felülnek az ugratásnak, avagy épen ugratni akarnak, azok a jó urak ma már bölcsen tudták nem csak azt, hogy ki jön, mint dezignált miniszterelnök és kikkel jön, hanem azt is, hogy milyen munkaprogramot, miféle kedvezményeket, vagy milyen marsrutát hoz a tarsolyában? Ellenben maguk a legilletékesebb faktorok — tudniillik a képzeletben miniszterelnök és kijelölt minisztertársai, valamint maga a király nem tudnak ezekről a nagyfontosságu dolgokról semmit. Mert a száraz igazság az, hogy a király a szó szoros értelmében döntés nélküi távozott el Budapestről; döntés alatt nem csupán az elhatálozás publikálását, hanem magát az elhatározást értvén. Igenis a magyar államférfiak legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint, elmondották aézetei- ket és előterjesztették javaslataikat s megjelölték azokat a legszűkebb kereteket, amelyek között a válság sikeres megoldása — minden érdeket és a különböző viszonylatokat méltányosan figyelembe véve — remélhető lenne. A király azonbán nem tudta még magát elhatározni a javaslatok elfogadására s további megfontolástól és talán további tárgyalásoktól tette függővé a döntést. Tehát még a tárgyi kérdések sincsenek tisztázva; s Így egyáltalában nem kerülhetett szőnyegre a személyi kérdés. Az eddigi tárgyalások folyamán azonban néhány megnyugtató momentum szembeszökően kidomborodott. Az egyik az, hogy úgy a pártok vezetőit, mint magát az uralkodót a legnemesebb jó- szándék s a legbékésebb intenciók vezetik. A másik az, hogy más, mint alkotmányos megoldás el sem képzelhető. A harmadik az, hogy a király jó hangulattal távozott tölünk, ami ékesen szóló tanujele annak, hogy az ellentétes álláspontok között áthidálatjan Ür nem mutatkozik. A negyedik megnyugtató és örvendetes momentum pedig — amelyre a függetlenségi pártállásból a legnagyobb súlyt kell fektetni — az, hogy a függetfenségi párt vezetőinek magatartása fényesen és diadalmasan megcáfolta azt a rosszhiszemű gyanúsítást, mintha ez a párt hatalmi érdekből idézte volna elő a válságot és a hatalomért kész volna elveit és politikai reputációját áldozatul dobni. Hiszen, ha a függetlenségi pártot és annak köztiszteletben álló vezéreit ilyen immorális és önző kalmárszellem vezette volna, akkor ma már nem volna válság, hanem meg lenne az uj és állandó kormány, akár tisztán a függetlenségi párt soraiból is; mert a politikában nincs szentimentálíz- mus és nincs személyes animó- zitás, tehát a bécsi intéző körök nem azt nézik, hogy milyen politikai múltú férfiak vállalkoznak a miniszterségre, hanem azt, hogy mire vállalkoznak, vagy miről hajlandók lemondani. Válság éppen azért van, mert a függetlenségi párt nemcsak nem hajlandó mindenáron átvenni a kormányzást, hanem olyan javaslatokkal állott elő és vezérei olyan szilárdan állanak e javaslatok mellett, hogy olyan áron az uralkodó nem tudta magát elhatározni a válság megszüntetésére. Sőt tartozunk az igazságnak azzal az elismeréssel, hogy a koalícióhoz tartozó többi pártok vezetői sem mentek el az engedményesség azon határáig, hogy javaslataik oda fent, további megfontolás nélkül akceptábilisnek találtattak volna. Tisztán állhat tehát a nemzet előtt, hogy vezéreink a hatalomért sem az ország értékes jogait és életbevágó érdeikeit, sem a saját politikai reputációjukat föláldozni nem fogják.' Sőt ilyet bizonyára a király sem követel tőlük, mert az ő bölcsesége tisztában van azzal, hogy az olyan államférfiak, akik erkölcsi nimbuszukat és hitelüket elvesztik, sem a nemzetnek, sem a trónnak hasznos és sikeres szolgálatokat nem tehetnek. Következtetésképpen illúziók nélkül ugyan, de egyszersmind csüggedetlenül várhatjuk a további fejleményeket, különösen rns/’iggetlenségiek, akiknek Kossuth Ferenc személyében olyan vezért adott a Gondviselés, akinek ismeretes jelszava az, hogy: „a hazáért kockáztatni kell mindent, de a hazát kockáztatni semmiért sem szabad." Abban tehát nyugodtak lehetünk, hogy amit ő nem kénytelen holnapra halasztani, azt kiviszi ma; amit pedig ma ki nem vihet, azt föl nem adja, mert neki is dogmája az a tétel, hogy: „amit az erőszak elvesz tőlünk, azt idő és körülmények visszaadhatják, de amiről önként lemondunk, az örökre elveszett.“ WeHtrle lesz miniszterelnök. IMár megbízást is kapott. (Fővárosi tudósítónk telefon- jelentése.) Szenzációs politikai hirt hozott ma a bécsi tolefon. ufelsége Wekerle Sándort bizta meg formálisau a kibontakozás végrehajtásával, illetve ő reá ruházta a megalakítandó kabinetelnöki tisztet. Wekerle el is fogadta már őfelsége megbízását. Előkelő bécsi politikai körökben remélik, hogy sikerülni fog vállalkozása. Budapesten azonban már sokkal pessimistábbak és a reménynek ezek gyenge szálát fűzik az annyira óhajtott kibontakozáshoz. Wekerle megbízatásához képest már érintkezésbe lépett azokkal, akiknek sorából óhajtja megalakítani a kabinetet. Megerősítik a híradást. Fővárosi tudósítónk jelenti: Beavatott helyről vett értesüléseink alapján most már egészen bizonyosnak mondható, hogy a válság, legalább első stádiumában véget ért. Wekerle pozitív megbízást kapott, aminek alapján munkáját meg is tette. A jövendő kormány tagjairól még a legellenőrizhetlenebb hírek keringenek. Tény azonban az, hogy Wekerle már a magyar politikusok legtöbbjének folyta-: tott tárgyalásokat, hogy milyen eredménnyel, azt még egyelőre nem lehet tudni, valamint azt sem, hogy milyen gazdasági és nemzeti engedményekkel folytatta ezeket a tárgyalásokat. A közel jövőt általában sok helyütt nagyon sötétnek Ítélik meg. Császárlátogatás A német császári pár Bécsben. (Fővárosi tudósítónk jelentése,) Vilmos császár gyakori vendége Ferenc József királynak és Bécs városának, de oly káprázatos fényű és meleg fogadásban még sohasem részesült, mint ma, amiko Auguszta Viktória császárnéval bevonult a császár- városba. A bécsi nép tízezrekre menő tömegeinek lelkesedése oly impozáns módon nyilatkozott meg, amire eddig idegen fejedelem látogatásán ál nem volt példa. Mintha, minden egyes ember ki’akarta volna fejezni háláját és köszönetét a szövetséges birodalom hatalmas uralkodójának, hogy az alig múlt nehéz napúkban hűséggel állta a szövetséget és megóvta a monarchia népét a háború borzalmaitól. És Vilmos császár bizonyára átérezte a bécsi nép szeretőiének megnyilatkozását, a melyhez .ezúttal fentartás nélkül Magyarország népe is oly melegséggel csatlakozik. A fogadás fényes külsőségeiről alább következő részletes tudósításunk számol be, de nem hagyhatjuk említés nélkül hogy a mai nap Lapunk mai szimk 10 oldali
