Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1909-05-29 / 15. szám
FÜGGETLENUJSÁG Sz&tmár, 1009. I. évfolyam, 15. szám. Szombat, májas 29 ELŐFIZETÉSI AR i Egy hóra . .... I kor. Negyedévre Szerkesztőség ée kictdóhivcLtal: • 3 kor. SZATMÁR, DEÁK-TÉR 2. SZ. Timeo Danaos.J Szatmár, május 28. Azt mondják, Bécsben a függetlenségi párttal akarják megoldani a válságot, melyet a bankkérdés idézett fel. A vérmes remény még rózsásabb színre is festi a helyzetet. Egy bécsi forrás ugyanis tudni véli, hogy a függetlenségi pártnak más irányban is engedményeket tesznek és igy ellenfelei részéről nem érheti vád azért, hogy programmjából semmit sem valósíthat meg. Azt mondják, hogy jönnek katonai reformok is és jönni fognak mind azok az áldások, amelyeket csak Bécs adhat és amelyeket a paritás elvénél fogva követelhet a nemzet. Az embert nagy és mély megih- letődés fogja el! Mi történhetett, hogy Bécsberr-egyszerre nagy lelküek lettek ? Hát csakugyan csoda történt ? Hát csakugyan megszálta a lelkiismeret a bécsi urakat, akik eddig mást se tettek, mint kiszipolyoztak, kihasználtak, megalázták a hódított tartománynak tekintették az országot. Most pedig minden kihallgatott miniszter és nem miniszter azt mondtta, hogy ő felsége kegyesen fogadta, de a magyar bank felállításához nem járulhat hozzá. A nemzet pedig ezután le is mondott minden reményről. Az elszántak arra készültek, hogy a nemzet és uralkodó ismét szembe kerülnek parlament feloszlatások, uj választások, uj választások, darabantok stb., de a nemzet is megkísérti éreztetni elégedetlenségét és elkeseredését. Ám hirtelen nagyot fordult a helyzet. Kedvező hírek, jó hírek, rózsás hirek szállanak Bécs városából, ahol rajta vannak, hogy a válság a lehető legjobban oldassék meg, még pedig a nemzet jogos óhaja szerint, — még pedig a függetlenségi párt kormányra jutása által, mert Bécsben is belátták már, hogy Magyarországon tartós bekét és állandó jó viszonyt csakis a tiszta függetlenségi elvek alapján álló kormány teremthet. Ez is hitetlenül hangzik. Hiszen csak napokkal előbb is az összes 67-es darabont világ; a volt a szabadelvű korszak minden politikai alakja és mindenféle sajtó orgánuma, az osztráknak és osztrákpártnak, fenhangon hirdette, hogy az uralkodó semmi szin alatt nem megy bele abba, hogy egy függetlenségi kormány alakuljon. Tény ugyan, hogy a parlamentben a függetlenségi párt van többségben; tény az is, hogy ő felsége a legalkotmányosabb uralkodó, de azért mégse egyezik bele,, hogy a függetlenségi párt kormányozzon függetlenségi elvek alapján. Ezf pedig mindenki természetesnek tartotta, mivel tndjuk, hogy nálunk az alkotmányt nemcsak az alkotmányos kíraly, hanem az abszolusztikus császári hatalom is szokta kezelni. És most mégis megtörténik a hihetetlen híradás, amely a függetlenségi párt dédelgetéséről mond hihetetlenül szépen hangzó politikai költeményt. Mert mégis csak-' ’űdy lesz az, hogy valamely hőforrás nagyon eltúlozta magát. A bécsi nagylelkűség teljesen ismeretlen Magyarországon. Bécs soha se engedett és soha sem is fog engedni oly mértékben, a mint a híresztelések szólnak. Vagy ha igen, akkor sem csoda történt, ha nem valami baj lehet a Ballplatzon. Ebbe a speciálisan ravasz és fondorlatos osztrák politikai szövevénybe még nehéz belátni és nehéz kitalálni az okát. Találgatni azonban találgatják eléggé. A magyar politikai világ a külpolitikai helyzet bonyodalma körül tapogatód- zik. Azt mondják, hogy sok felől vész tornyosul a monarchia határai felé és pedig oly intenzív formában mutatkoznak a neheztelések a balkán-politika miatt, a mi egyáltalán nem érthető félre. Anglia ismét felvette a nagy intrikus szerepét és a hatalmaknál a megtorlást készíti elő azért, hogy a német-szövetségesnek borsot törjön az orra alá. Ennélfogva baj van és békét kell kötni a magyarokkal. A lo- vagias magyarokkal . . .! De hogy ez volna-e az osztrák politikai fordulat oka, — ha ugyan meg van ez a fordulat, nehéz megmondani. Soha sem lehet tudni, hogy nem újabb becsapás készül-e? Az osztrák, ha ad valamit, egészen bizonyos, hogy annak szörnyű nagy ára van. Nem szokott ajándékozni. Vagy ha igen, félve kell fogadnunk, mert föltétlenül kelepcébe csal. Timeo Danaos . . .! Különben is azt hisszük, hogy a hir, a mely Bécsből jő, még korán okozott örömöt. Még ugyan a leg- benfentesebb politikus sem tudhatja a bizonyosat. Mindenesetre nagy opportunizmus és politikai naivitás szükséges ahoz, hogy valaki a bécsi körök Ígéretében bízzék. Mert ha igér is az osztrák, de soha sem ad, — vagy peoig ha ad, abban nincs köszönet. A bécsi hírben nen látjuk még a helyzet jobbrafordulását. Ellenben újabb okunk van azt gondolni, hogy osztrák merénylet készül az ország ellen. Corvin. A tekintetes diákstatisztika. Állítólag demokraták vagyunk. A de- mokrataság pedig állítólag abban állna, hogy minden ember egyenlő, legföllebb, hogy egyik ember többet tud vagy többet dolgozik, mint a másik. De nálunk, az állítólagos demokrata világban, a több tudásu vagy a nagyobb dologképesség által vagyont szerzett ember, a leggyakoribb esetekben rangkórságba esik és várja Bécsből a pitykeesőt. Az emberek szeretettel osztályozzák magukat ténsurakra, tekintetes urakra, nagyságos urakra, méltóságos urakra és kegyelmes urakra. Ordító bizantinizmus ez, amely sokszor a nevetségiességig fajul. Ismered az uj földesurat, aki egy-két év előtt még javában uzsoráskodott, de minthogy az igy szerzett pénzen földbirtokokat vett, rögtön nagyságos urnák tituláltatja magát s felmond a cselédjének, ha véletlenül csak Grünbaum urnák szólítja meg. Az ilyenek vetik aztán rá magukat minden kitüntetésre, ami csak megkaparitható s ha véletlenül a Ferenc József-rend legkisebb keresztjét, a lovagkeresztet megszerzi, azontúl a lovagi címet is felteszi a vezetékneve elé. Mert igy mindjárt kerekebb a világ. A paraszti mondásnak ugyan az a nézete efelől, hogy: pálca a kézébe, niksz a zsebébe. A régi magyarság igaz ugyan, hogy nemességet ismert, de más egyébb rangok mind később származtak be hozzánk, mint a nyugat kulturájáuak kinövései. Körülbelül ma is úgy állunk, hogy a nyugati kultúrának nem az értékesebb részei, hanem a kinövései jutnak hozzánk előbb. Ami kitüntető rendünk van, mind osztrák és a hozzávaló levelek Bécsből vannak keltezve. A Szent István-rend volna talán magyar-rend, de az sem az: még az alapszabályai is idegen nyelven vannak szerkesztve. De hát hasra kell esni minden ideLapunk mai száma 8 oldal.
