Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1909-05-23 / 10. szám
/ ^Í ^mt*+~*** M ^B ^B ^B B ^^B ■ SBrvDB II B ^B ^^^B _. ^B^B ^B B ^u H ÜB ■■ BB ■BhB BI^^B B B BB HB wO^ B V^B ^B \ Szatmár, 1909. I. évfolyam, 10. szám. Vasárnap, május 23. ELŐFIZETÉSI An : Egy hóra ..... I kor. Negyedévre .... 3 kor. Bzerkesztöeég éa kiadóliivatal s SZATMÁR, DEÁK-TÉR 2. SZ. 9 választói jog. Szatmár, május 22. A választói jog kérdése politikailag kiszáWiffiSrH^n erőforrásokat nyit meg a függetlenségi pártnak és vele együtt a jövü kapuit a nemzetnek. Nemcsak a demokratikus haladás szempontjából mondjuk ezt, de gazdasági szempontból is. ts mi, akik e helyen a gazdasági élet szempontjából, szü- kebb értelemben pedig a vállalkozáséból nézzük a kérdéseket, megkíséreljük a válság által előtérbe tolt választói jognak ebből a szempontból való hatásait mérlegelni. Nem lehet szemet hunyni az előtt a kétségtelen tény előtt, hogy úgy az iparfejlesztés, mint a vállalkozás szempontjából, a fejlődésnek nemcsak útjába állott, de több-kevesebb sikerrel meg is akadályozta azt az osztályküzdelem, amely az utóbbi években nyílt harcokban tört ki nálunk. Főleg a munkásosztály szervezkedése folytán nyilvánultak meg bizonyos követelmények, amelyekkel szemben azonban a sajátságos pártviszonyok, a koalíció természete nem engedett meg kellő számvetést. Ez a körülmény vezetett aztán oda, hogy minden szociálpolitikai elmaradottságra, minden hiányra és minden bajra egyesegyedül a választói jog reformjában keresték a gyógyszert. Ebből a felfogásból, amelynek helyességét merőben elvitatni nem lehet, sőt nagyon sok tekintetben el kell ismernünk helyességét, ismét oda vezettek, hogy az ipar és a vállalkozás ellen indított összes mozgalmak az alatt a jelszó alatt indíttattak, hogy a küzdelem a választói jogért folyik. Tudjuk, hogy három-négy év óta minden sztrájkmozgalom lényegileg politikai sztrájk volt vagy legalább is minden sztrájknak, amelynek jogosultságát sehogy sem lehetett igazolni, a választói joggal próbáltak megmagyarázni és indokolni. Mi' sem természetesebb, minthogy ilyen körülmények között a sztrájkok vezérei úgyszólván felelősségen kívül cselekedtek. Nem volt senki, aki számon kérhette volna tőlük vezérkedésüket, szándékaikat és elhatározásukat és sehol semmiféle fórum előtt nem kellett beszámolniok arról, hogy a munkásságot miért állították harcba. A munkásság előtt elég volt annyit mondaniok minden esetben, hogy a sztrájkot a választói jogért kezdték, hogy aztán csakugyan a választói jogért folyt e harc vagy másért, azt a munkásság nem kereste, másnak pedig a vezérekfelelősséggel nem tartoztak. Egészen másként alakul a helyzet abban a pillanatban, amikor az általános választói jog törvénybe iktatásával a munkáspárt vezérei a parlamentbe jutnak vagy ha elesik az unos-untalan hangoztatott csatakiáltás, hogy a legalsóbb néposztálzok igényei előtt a parlament kapui be vannak zárva. A választói jog reformja azt a nagy elégtételt mindenképen meg fogja adni a kívül tülekedő tömegeknek, hogy a parlamentben is kifejezést adhatnak igényeiknek, de evvel együtt aztán a felelősség is érvénybe lép számukra. Más szóval: a választói jog törvénybe iktatása megszünteti a munkásvezérek felelősségtelen állapotát, mert a parlament az a hely, ahol minden pártnak be kell számolnia minden cselekedetéért. Ha a sztrájkok kérdésére áll ez általában, különösen fontos a választói jog törvénybe iktatása abból a másik szempontból is, hogy a legvadabb elméletekés legelkeseredettebb irányzatok is megszelídülnek, leszere- lődnek vagy helyesebben szólva, a gyakorlati igényeknek megfelelőbb alakot öltenek abban a pillanatban, amikor a parlamentárizmus medrébe jutnak. Ebben a mederben kiválik mindenből az, ami salak és végül fennmarad az, ami érték. Ezért látjuk Európaszerte, hogy a legerősebb elméleti forradalmárok és legedzettebb nemzetköziek, mint alakultak át a gyakorlati alkotás komoly munkásaivá. A választói jog törvénybe iktatása igy elsősorban megszüntetné azt a bizonytalanságot, amely ma iparunk és vállalkozásunk terén munkaadó és munkás közt van, másfelől egy táborba szólítaná mindazokat, akik az ország dolgozó elemeit teszik. Egészséges parlamentarizmust hozna létre, olyant, melynek ereje, gyökere, támasza a legszélesebb néprétegekben van s amelyek az alkotmány, az ő alkotmányuk megvédésére minden percben, ez eddigi erőknél százszor nagyobbal rendelkezésre állanak. A régi mesterség. Irta: Sas Ede. Vannak még önzetlen, nagy szerelmek a világon, amilyenekről nem zengenek a költők, akik nem tartják elég poétikus tárgynak a pincér szerelmét az ő gazdasszonya iránt. De végre is bekövetkezett, aminek a történelem logikája szerint be kellett következnie s akkoron Gyuszi a szabad levegőben merészen csattogtatni kezdte a vállalkozó kedve szárnyait. Kiröppent a budai zugocskából egy fényes, hatalmas balparti szállóba, amelyet kibérelt a legmodernebb kor igényei szerint rendezett be — mint azt még a külföldi vasúti várótermekben elhelyezett reklámjai is olyan ékesen hirdették. S mint a költő ott a tengerparton oly találóan mondotta: más ember még légvárat sem épit annyit, mint ahány cifra óriási bérpalotát épített s vásárolt a főváros legforgalmasabb pontjain. A legpómpásabb palotában az egykori lótó-futó borfiu lakott; a lépcsőház falait aranyos márványlapok borították s puha szőnyeg virág-ösvénye vezetett az emelet légszeszfütéses termeibe. A lótó-futó borfiu bizony most már naphosszat karosszékben üldögélt s lassankint belehizott abba a tekintélyes karosszékbe. Lassankint a szó szoros értelmében fuldokolni kezdett a saját zsírjában s az egyetem összes nyilvános és magántanárainak dolgot adott, hogy a különbnél különb bajaiból kigyógyitsák. — Tanár ur, a májam fáj. — Tanár ur, hangyák mászkálnak a lábamban. — Kedves professzor ur, ez az orvosság nekem nem használ. írjon kérem másikat. — Betegebben jöttem haza a fürdőből, mint ahogy oda mentem. Segítsen rajtam, az Istenért! A nyilvános és magántanár urak rájöttek, hogy a legtöbb betegség a* örefg ur pihent képzeletének lidércjátéka s'Ha sze- ény ember: talán ki is gyógyítják égy jó- ora adag gorombasággal. De mivel gazdag ember volt: óvakodtak ilyenformán ki- gyógyitani s csak Írták neki a szivárvány minden színeiben játszó orvosságokat s küldözgették a szélrózsa minden irányába, ahol az öreg ur kiállotta a legkülönbözőbb gyógymódokat, amely gyógymódok csak egyben hasonlítottak egymáshoz teljesen : hogy méregdrágák voltak mind . . . Természetesnek fogjuk találni, hogy Hajnács György ur abból a fürdőből sem jött haza gyógyultabban s jókedvűen, ahol szerencsénk volt vele találkozhatni. Végtelen elkeseredésében még talán leugrik a palotája harmadik emeletéről, ha ekkor nem akad olyan szórakozásra, amely az ő eltes- pedt életkedvét is felvillanyozta. Ezt a szórakozást egy összetöpörödött, vézna, csillogó szemű emberke ajánlotta neki. Minden költőket s szónokokat megszégyenítő tüzes és színes ékesszólással festette le előtte az aranyhegyeket, amelyeket a börzén — mint mondotta — egy kézforgatás alatt. nyerni lehet. A csillogó szemű, fürge gyik-ember fel tudta kelteni hősünk érdeklődését, sőt állandóan le is tudta kötni, mert minduntalan valami meglepetéssel szolgált neki. Be kell Azonban vallanunk, hogy e meglepetések többször voltak kellemetlenek, mint kellemesek, úgy, hogy Hajnács ur egyszer csak azon vette észre magát, hogy házai roskadoznak az adósságok terhe alatt — talán bizony össze is rogynának, ha nem volnának oly szilárdul megépítve. — Hja, a szerencse olyan, mint a makacs automata. Dobálni kell a torkába a Lapunk mai száma 8 oldal.
