Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1909-05-14 / 3. szám

2. FÜGGETLEN ÚJSÁG 1909. május 14. Az uj választósoh küszöbén! Kincs fúzió! :3ustli álláspontja. Elutazott a király, a felsé­ges ur, hogy fogadja hűséges szövetségesét, Vilmos császárt Bécsben. A nagy császárt, aki oly korrektül viselkedett a Mon­archiával szemben. A király elutazásával a vál­ság stagnál. A politikában bi­zonyos kimerültség érezhető a sok meddő kibontakozási kísér­let után. Kombináció természe­tes van elég — még most is. Beavatott helyen a megol­dásnak háromféle módját emle­getik : Tiszta függetlenségi kabinet kinevezése, ami azonban most már teljesen kizártnak tekint­hető ; a második a fázié megvaló­sítása Wekerle-Andrássy-Kossuth programmjával; a harmadik eshetőség — amely csupán az előbbinek meg­hiúsultával tolulhat előtérbe — a tiszta 67-es kormány megalakí­tása. Ebben a 67-es minisztérium­ban azonban Andrássy Gyula gróf nem venne részt, mert ő nem akar a függetlenségi párttal szembehelyezkedni s igy egy más kiváló 67-es államférfinak kel­lene vállalkozni, aki kész volna ősszel az uj választások veze­tésére is. De kétségtelen, hogy a ko­rona a legszívesebben venné a fúziót. Bécsben a király utódjá­val, Ferenc Ferdinánd főherceg­gel tanácskozza meg a politikai hadparancsot. Budapesten Kos­suth Ferenc kezében van az irá­nyítás. A Burgnak engednie kell, s akkor a konfliktust talán bé­késen el lehet simítani. A leg­felső döntés május végére vagy júniusra várható, néhány hétre van tehát szabva a megfontolás, a mérlegelés ideje. Tegnap a függetlenségi párt exponált bank kurucai, arra a hírre, hogy Kossuth hajlandó a fúzióra s a bankkérdés ideiglenes kikapcsolására, nyomban tanács­kozásra ültek össze. Délben Justh Gyulánál, délután Batthyány Ti­vadar grófnál értekeztek s meg­állapodtak a további taktikájukra nézve. A konferenciák eredmé­nyét hívei megbízásából ma dél­előtt közölte a Házelnök Kossuth Ferenccel, a függetlenségi párt gyengélkedő elnökével. Az ulti­mátum körülbelül igy hangzik: A parlamentárizmus és az alkotmányosság egyenes köve­telménye, hogy a meglévő több­ség, a függetlenségi párt vegye át egyedül a hatalmat. A függet­lenségi pártnak, akár kormányra jut, akár nem, ki kell tartania aktuálissá vált egyik programm- pontja, az önálló bank mellett, mivel különben a választók jog­gal ábrándulnának ki belőle. Nem képzelhető, hogy bank-exlexbe kergessék a monarchiát s Ma­gyarországra abszolitizmust hoz­zanak. Tehát csak egy megoldás van: az önálló bank megadása egy tiszta függetlenségi kabinet­nek. A 48-as párt nem hajlandó sem leszerelni, sem a maga há­tán másokat a hatalomhoz segí­teni. vajúdásba kezdett tehát a szerencsét­len török föld, hogy borzalmakat szüljön. Természetes, hogy ez sokáig nem tarhat igy. A nagyhatalmak valószínű, hogy röviden beléfognak szólani a törők­országi dolgok szokásába. Albániában ijesztően terjed a forradalmi mozgalom. Üszkiibbe jelentékeny tüzérség indult. A radikális ifju-törökök egyre lármá- sabban követelik Abdul Hamid halálát, hogy egyszeriben véget vessenek a reakció garázdálkodásainak. Sapid pasa nagy csapat élén indult Albániába, hogy leverje a forradalmat. Ifju-törököktől származó hir sze­rint a reakcionárius üzelmekkel vádolt előkelők, hódoló-táviratot intéztek Mo­hamed szultánhoz. Dedeagacsból harmincezer kato­nát küldenek Merzinába, hogy had­járatot indítsanak a kisázsiai reakcio- náriusok és különösen a kurdok ellen, akik borzasztó visszaélést követnek el Kossuth Ferenc kétségtelenül nem adott végleges választ erre a jelentésre, hanem bizonyára higgadtságra intette a bank-ku- rucokat. A miniszter valószínűleg utalt arra, hogy súlyt vet And­rássy további támogatására s hogy vezértársaival együttesen a leg­önfeláldozóbban dolgozik egy, az ország érdekeit kielégítő megol­dási módon. Ma délben Apponyi Albert gróf is meglátogatta Kossuthot s több mint egy óra hosszat tár­gyalt vele. Megint Vét* fog folyni Törökországban. A forradalom folytatása. Ismét véres harcok előtt áll Törökország. 'Abdul Hamid nagyon ravasz legény. Állandóan érintkezik a külvilággal, illetőleg tantikus véreivel, akik nem rettennek vissza véres bel- háboruba vinni Törökországot. A trónfosztott Abdul Hantidnak számos reakciós hive hatalma alatt tart még egyes műveletlen néptöme­geket, amelyeknek segítségével készül most uj forradalom a győztes ellen- forradalom leverésére. A veszedelem rendkívül komoly voltát leginkább az jellemzi, hogy az ifju-török kormány mind a két tartományba nagyszámú sereget küldött. A reakció föltámadá­sával egyidejűleg újjáéled az a kíván­ság is, hogy Abdul Hamidot ki kell végezni, mert mindaddig nem lesz nyugalom, mig a reakciónak ez á bálványa életben marad. Nem való­színű, hogy V. Mohamed erre az utolsó lépésre szánja el magát, ismét a szeriátás fogalmával s nagy vesze­delemmel fenyegetik a békés lakos­ságot. A kurdokat állítólag az oroszok támogatják. A kormány alaposan akar végezni ezekkel a veszedelmes ele­mekkel s azért küld Kis-Ázsiába ak­kora haderőt, hogy ezeket az elemeket teljesen kiirtsa. A kormány ötven hajót bérelt, amelyek a második és harmadik hadtest csapatait szakadatlanul szál­lítják Merzinába. Az expedícióhoz szükséges pénzt a kormány a Yildiz- kioszkban talált kincsekből vette. VfcKerlc, Audríssy, Zichy. (Fővárosi tudósítónk telefon- jelentése.) Wekerle, Andrássy és Zichy ma reggel a császárláto­gatásra utaztak. Vilmos német király ugyanis Becsbe érkezik, ahol őfelsége már fogadni fogja. A két uralkodónak ez a leg­újabb találkozása — nem csupán udvariassági tény. Köztudomású, hogy milyen óriási szolgálatokat tett, Vilmos a nagy németség nagy császárja Monarchiánknak. Mikor már ingott az európai államegyen- suly, hatalmas keze ismét vissza­billentette a mérleget. A császár magatartása szo­rosabbá tette még a viszonyt a két uralkodó között. Ennek a kifolyása a legutóbbi közlekedés is. A császárlátogatáson a ma­gyar politikusok részéről: We­kerle, Andrássy és Zichy lesznek jelen. Mily érdekes összetalálko­zás! A loyalis és royalis hatvan­hetes vezérek, együtt mind a császárlátogatáson. Hej 1 Wekerle, Andrássy, Zichy . . . Szenzációs fordulat a Szaladni millióssá} ügyiben. A nagy rejtély. {Fővárosi tudósítónk telefon jelen­tése.) Hetek óta állandó izgalomban tartja már a közvéleményt a szabad­kai szenzációs gyilkosság rejtélyes bűnügye. Á bűnügyek vérrel Írott krónikái között is csak ritkán akadunk olyan bűntényre, mely csak meg is közelít­hetné ezt a minden izében szenzáció­san érdekes, borzalmas gyilkosságot. Mennél inkább halad a nyomo­zás, annál nagyobb lesz az a kérdőjel, amely ijjesztően mered a bűnügyekben legjártasabb agyvelő elé is. A szabadkai nagy rejtély ügyét még érdekesebbé, de homályosabbá teszi az a szenzációs leleplezés, amely uj fordulatot ad az egész ügynek. De koránt sem az ügy titokzatosságának a felderítésére. A nyomozás ugyanis valóban megkapó eredményre jutott a meghalt Haverda Mária hagyatékának a meg- vizsgáltakor. A dúsgazdag özvegyasszonyt jó­formán minden vagyonából kifosztva gyilkolták meg. A nagy mennyiségű készpénze, értékpapírjai, záloglevelei, a töménytelen sok ékszer és drágaság mind eltűnt. Ez a fölfedezés kétségtelenné te­szi, hogy az özvegyasszony rablógyil­kosságnak lett az áldozata. Az ügy homályos volta még inkább fokozódik, amennyiben most már nem valószínű, hogy a hagyatékért gyilkolták volna meg az öregasszonyt. Az egész ha­gyaték mindössze 48 fillérre rúg — mert ennyit találtak a pénzszekrényben. A mélyen titikzatos bűnügyben most már természetesen még nagyobb erély- lyel folytatják a nyomozást. — (Sovány Dezső bün- pere.) A szatmári kir. ügyész­ség már megszerkesztette Sovány Dezső mátészalkai járásbiró ellen a vádirat szövegét. E szerint a kir. ügyészség Sovány Dezsőt erős felindulásban elkövetett sú­lyos testi sértéssel vádolja. A vádirat humánus volta, az ügyész­ség mély kritikáját dicséri. Magyar politiißsols a császár­látogatáson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom