Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1909-05-27 / 13. szám

1909. május 27. 5. * (Rablógyikosság a vasúton.) Var­sóból jelentik: Egy Hoppe Julia nevű asz- szonynak visszatérőben volt Berlinből, ahol egy pénzintézetben 23.000 rubel készpénzt vett föl. Gnievó állomás tájékán hirtelen el­tűnt a voatról az asszony. A kalapja és a csomagja a vasúti szakaszban maradt. Mi­után a rendőri vizsgálatnak nem volt ered­ménye, a férj, aki tekintélyes varsói keres­kedő, a Charkow kormányzóságban levő Sumyba utazott, ahol feleségének rokonai vannak, de az asszonyt ott sem találta. Mire a férj hazaérkezett, Vasulkov állomás közelében megkerült a nő hullája. Az asz- szonyt ismeretlen tettes a vasúton meggyil­kolta és kirabolta, azután a holttestet leha- jitotta a vonatról. * (Egy iró jubileuma.) Debrecenből jelentik: hogy Könyves Tóth Kálmán deb­receni református pap most üli meg félszá­zados irói jubilenmát. Az aggastyán, a ki .a legjobb szónokok közül való, félszázadon keresztül az értékes szépirodalmi és nép­szerű filozofáló munkák sorozatával gazda­gította a magyar irodalmat. Egész sereg becses idegen munkát is átültetett magyar nyelvre, a többi közt Smiles angol írónak a jelleméről és a takarékosságról szóló ös- mert müveit. Tisztelői nyilvánosan meg -akarták ünnepelni Könyves Tóth Kálmán írói jubileumát, de a hetvenhárom éves ősz pap, a ki visszavonultságban éli napjait, kitért minden ünneplés elül. Valódi solingeni zseb- és toll- kések, a legfinomabb szőlőoltókések és szőlőoltógumik Ragályinál, Deák­tér 8., Gillyén-ház. Angol úti plédek, bőröndök, berendezett neseserek, casetta, koffe­rek, minden nagyságú úti kosarak és más utaaási cikkek Ragályinál, Deák­tér 8. sz., Gillyén-ház. Slassinger-féle angol tennis különlegességek, rackettek, hálók lab­dák, rackett javítások és teljes huro- zások, valamint más ügyes sport és nyári játékok, hinták, függő-ágyak érkeztek Ragályi spártüzletébe Deák­tér 8. Gillyén-ház. MáróHiolnapra. * Nincs többé hazugság. Az éjszaka rendkívül bolond álmom volt. Mint modern iró, kötelességemnek ér­zem ezt az ostobaságot azon frissiben föl­találni kedves olvasóimnak. A múltkoriban olvastam valami fizikai folyóiratban, hogy két svájci fizikus olyan készüléken töri a fejét, amely rögtön el­árulja, ha valaki hazudott. A nevében már ;meg is állapodtak az uj találmánynak: pszichométernek fogják keresztelni, ha ki­találják. Nem tudom, mire ment azóta a két fejtörő svájcer. Azt hiszem, a fejük csak •cserepekben létezik már, de azért még nem haladtak tovább a pszichométer nevénél. Ellenben én az éjszaka álmomban rájöttem a hazugságjelzőre. Hogy miképen szerkesztettem meg, azt •természetesen nem árulhatom el. A szak­szerű fejtegetések különben se tartoznak ide. Méltóztassék beérni azzal a nemzeti •dicsőséggel, hogy csekély személyemben magyar ember fedezte föl a pszichométert. A föltalálói dicsőség mámorában eszembe se jutott találmányom világra szóló jelentősége. Zsebembe tettem a FÜGGETLEN ÚJSÁG pszichométert és szinte önkívületiben ro­hantam le az utcára. A pszichométer azonban abban a perc- hen működni kezdett, ahogy az első isme­rős arcot megláttam s én szörnyűségesen kijózanodtam. Láttam, hogy az emberek szivében úgy nyüzsögnek a hazugságok, mint viperafiókok a fészkükben. Gondolkozóba estem. Szabad-e nekem ezt a diabolikus masinát a magam gyönyö­rűségére tartogatnom ? Arra a meggyőző­désre jutottam, hogy nem, különösen mikor olyan kegyetlen kinos ez a gyönyörűség. Elhatároztam, hogy gépemet fölajánlom a hazának. Fölkocogtam a királyhoz. Álmában könnyen mén az embernek az ilyen bolond­ság. Őfelsége éppen a vezérlő és vezérlett politikusokat- készült fogadni, mikor eléje álltam és bemutattam neki a gépemet. Őfelsége rendkívül kegyesen fogadott. Az egész audiencia alatt háttal állt felém. — Na ja, — mondta legkegyelmeseb­ben — minek volna nekem ez a gép? Én e nélkül is egész tisztán látom, mi lakik az én politikusaimban. Lefelé jövet találkoztam az audenciára ballagó politikusokkal. Hazafiui önzetlen­séggel ajánlottam föl nekik a király által visszautasított pszichométert. Minek az nekünk? — mosolyogtak ravaszul — mi anélkül js belelátunk a föl- séges ur legmagasabb szivébe. Én is beleláttam a^éba is, az övékébe is, de köteles diszkrécióval elhallgatom, hogy a pszichométer mit jelzett. Én jobban ösmerem az udvari szokásokat Justh Gyu­lánál. Fölballagtam a gépemmel a Kúriára s kifejtettem óriási jelentőségét az igazság­szolgáltatás terén. Ónnan kilöktek. Azzal az indokolással, hogy akkor semmi szükség nem lenne a törvényszékekre. A pszicho­méter helyettesítene minden vizsgálóbírót. No jó. Ha nem keljeit a találmányom az államnak, majd eladom valami gyáros­nak. Milliókat szerzek vele s akkor beállók szociálistának, mint dekadens milliomos. Fölmentem a szabadalmi hivatalba s egy haragos urnák elmondtam, ki vagyok, mi vagyok, mire kérek patentét. A haragos ur orcája egyszerre kiderült. Rögtön helyet parancsoltatott velem s egy percnyi türel­met kért. Aztán átment a másik szobába szivarért. — Ez az én emberem! — gondoltam nagy megelégedéssel s neki szögeztem a pszychométert. Hát az én emberemnek az a gondolat bujkált az agyában, hogy telefonál a Lipót- mezőre és oda hurcoltat közverzélyes őrü­let ürügye alatt. Rohantam le az utcára, de ott már százezrek orditozása fogadott. Százezrek vérben forgó szeme meredt rám, (százezrek karja nyúlt átánam: ' — Ez az, az az! Üssétek le! Fojtsá­tok a vizbe! El akarja tőlünk venni a ha­zugságot ! Halálos félelem szállt meg, olyan, mint a Sherlock Holmes üldözött gonosztevőit s igazán úgy éreztem magam, mint egy go­nosztevő, vagy mint egy messiás. Futtám­ban rávillantottam a pszychométert az üvöl­töző tömegre és borzadva láttam hogy nem lakik benne hazugság. Őszintén fel van há­borodva s a legőszintébb dühvei fog szét­szaggatni, a miért megakarom fosztani a hazugságtól. Belevetettem magamat a Dunába, le­úsztam Titelig, onnan föl a Tiszán Szege­dig. Ezért voltam olyan csuronviz, mikor fölébredtem. A pszichométer elmaradt tőlem vala­hol a vizek fenekén. Nem ajánlom senkinek se, hogy megkeresse, mert bizony pórul jár vele. Nem mindenki olyan szerencsefia, mint én, a ki csak álomban kisérleteztem a ha­zugságfogóval. Müncheni Paulaner fekete sört minden nap frissencsapol Már­kus Sándor a Gr. Károlyi kertben. Laptulajdonos: Szabó József. Felelős szerkesztő: Stopbeczi Voiíh György. Társszerkesztő: Vajda Jenő. Májusban ha bútort óhajt vásárolni, a sa­ját érdekében tekintse meg a Kramer-féle butorraktárt a színházzal szemben, hol min­denféle faragott modern stil sze­rint készített fa, vas és kárpitozott bútorok a leg- jutányosabban kaphatók. Ilj! Cipész üzlet Dj! Tisztelettel értesítjük a nagyér­demű közönséget, hogy 15 évig a Kazinczy-utcában létezett hírneves Klein Ignác-féle cipész-üzletünket Deák-tér 2-ik szám alá, a városháza mellé helyeztük át. Rak­táron tartunk és megrendelés után készítünk a leg­elegánsabb kivi­telben laHK. 5<b«V- rattx, box és min­denféle színes ci­pőket angol, francia és amerikai fazon szerint. Vízmentes gyalogló és lovagló csizmákat a legolcsóbb árban. Különösen b. figyelmükbe ajánl­juk nagy javitó műhelyünket, a hol minden gyorsan és pontosan lesz el­készítve. Hivatkozással tehát régi jó hír­nevünkre, kérjük a nagyérdemű közön­ség további b. pártfogását s vagyunk teljes tisztelettel Klein X. és Társa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom