Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1909-05-27 / 13. szám

1909. május 27. FÜGGETLEN ÚJSÁG 3. asszony egész délelőtt az ablakokkal bíbe­lődött. Minden áron ablakot akart tiszto­gatni. Egyszerre aztán az egyik ablakot hir­telen kinyitotta, ahonnan hirtelen leugrott a vármegyeház udvarára. A fogházőrök mire észrevették az asszony vakmerő halálugrá­sát, már Zsursz Floárénak hült helye volt. Csodálatos módon az ugrás után feltápász- kodott és elszaladt. A börtönőrök szuronyosan rohantak ki az utcára, hogy a menekülő asszony elébe kerüljenek. Dán Krecsunné ezalatt a vármegyeház kapuján át a Fő-utca felé futott. A börtönőrök már alig birták szem­mel beérni. A Fő-utcán keresztül az Uri- utcába menekült s itt a Cseresnyés-féle ház kapujában eltűnt. A börtönőrök és a köréjük csoportosult járókelők behatoltak az udvarba, de nem találtak sehol. Börtön­őrök, rendőrök és az összekeverődött em­berek találgatták, hogy hova rejtőzhetett a rab asszony. Végre az egyik rendőr a Cse­resnyés-ház kertjében az Orsolya-zárda ,elé eső kőfalon friss nyvmokat vett észre. Ez aztán nyomra vezetett. Átugráltak az Orsolya-zárda kertjébe és egy félórai ke­resés után a kert egyik bokrában rejtőz­ködve megtalálták a szökevényt. Az asz- szony kétségbeesett erőfeszítéssel, őrjöngve akart szabadulni üldözői kezéből. Végre sikerült ártalmatlanná tenni s az összegyűlt járókelők izgalmas csoportja között bevitték a fogházba, ahol a szökevény asszonyt szigorított egyes zárkába csukták. Életmentő őrmester. Halálküzdelem a hullámsirban. Egy bátor ember hőstette. Szinte csodaszámba menő hős­tettet vitt véghez Berger Adolf, a polgári és katonai uszoda derék ve­zetője. A bátor ember már a harma­dik életet menti meg, amióta híven és kötelésségtudóan teljesiti kötelességét. Valóságos sötét fátum leskelő- dött eddig még minden nyáron a Szamos örvénnyel teli vizéből. Min­den évben megkívánta a maga ál­dozatait. Tegnag is könnyen tragikus ki­menetelű lehetett volna egy könnyel­mű ember vakmerősége miatt. Ügy esett meg a dolog, hogy tegnap este nagy zuhanást hallott Berger Adolf az uszoda felöl. Gyakorlott fülei mindjárt meghallották, hogy valaki belezuhant a vizbe. A lelkiösmeretes ember úgy, ahogy volt — tüstént utána ugrott a vizbefulónak, aki nem volt más, mint Szlávik József vaskereskedő segéd. Az ifjú igen veszélyes helyzetben volt. Bergernek valóságos életre — halálra menő harcot kellett vívnia vele, amig maga is félholt állapotban — kimentette a vakmerő ifjút, akiről szemtanuk állítják, hogy saját könnyel­műsége miatt került bajba. Mikor figyelmeztették a veszedelmes helyre, azt monta nagy hetykén, hogy tud ő úszni. Berger Adolf a bátor életmentő, hősiességéért nagyon is megszenve­dett. Kicsiny hijja, hogy minden ereje és bátorsága dacára maga is be nem fűlt a {habokba. A fuldokló^ kü­lönben véresre harapta egész alsó testét és karjait. Berger Adolf, a derék úszómester dicséretet érdemel mindenképen bátor cselekedetéért. Nemcsak, hogy három ember életét mentette már meg, ha­nem azért is mert lelkiismeretes felü­gyelete távoltartja Szatmártól az oly hosszú ideig kisértő vizbefulás rémét. Bizonyos, hogy a derék ember hősi­ességét illetékes helyen is észre fog­ják venni. Schwimmer Rőza Haverda Mariskáról Gyermekkori visszaemlékezések. Haverda Mariskáról a következő érde­kes dolgokat beszélte el Bédy Schwimmer Róza, az „Aradi Közlöny“ tudósítójának: — Nagyon jól ismerem Haverda Ma­riskát, — mondotta — mert amikor az én szüleim még Szabadkán laktak, velük szom­szédok voltunk. Mariska velem egy osztályba járt az iskolában és igy alkalmam volt őt közelebbről megismerni. Szép, megnyerő külsejű leány volt, bár a skrofula sokat le­vont szépségéből. A szüleivel folyton ellen­ségeskedett. Az édesatyja darabos, kis mű­veltségű fiskális volt, aki külömböző mel- léküzelmekkel nagy vagyont szerzett. Ma­riskát nem akarta úri leányhoz méltó ruhá­zatban járatni, ami számtalan összezördü­lésnek volt az előidézője: — Járj te is úgy, aihint az én testvé­reim jártak, egyszerű olcsó ruhában, — mondotta akárhányszor. * Ez nagyon elkeserítette a dúsgazdag leányt, akinek már fiatalságában udvarolt egy snájdig kis hadnagy. Az, akiről a la­pok is megemlékeztek. Tetszeni akart neki. Ez a katonatiszt naponként órákat töltött el Mariska ablakánál, akinek a hadnagy volt első szerelme. Sok ábrándos történe­tet beszélt el Marika nekem szerelméről és jövendő boldogságáról. Azt gondolta, hogy valamikor felesége lesz a daliás katonának. A szülei nem ellenezték, hogy a hadnagy naponként eljárjon Mariskához, csak akkor léptek fel tiltakozólag, amikor a tiszt, mint kérő jelentkezett házuknál: — Nem adom a vagyonomat egy köny- nyelmü katonatiszt kezére, — mondotta Haverda Boldizsár, aki ettől fogva meg­kérte a hadnagyot, hogy házát kerülje el. Itt kezdődik Haverda Mariska viharos múltja. Ettől kezdve csaknem betege lett szerelmének és nap-nap után felujult a vi­szály közte és a szülei között. Ideges tü­relmetlen volt a legcsekélyebb ok miatt. Az anyjával is, — aki egyszerű bunyevác asz- szony volt, — sok kellemetlensége támadt. A szülei azt gondolták,[hogy leginkább segítene leányuk búskomorságán, — ha hamarosan férjhez adnák, de úgy ahogy ők kiszámították, valami jó állású gazdag emberhez. Az volt a véleményük, hogy eb­ben az esetben Mariska is hamarosan el­fogja felejteni az első szerelmét, a kis had­nagyot. Úgy tudom, hogy csalatkoztak a számitásukan, mert Haverda Mariska szere­lem nélkül ment férjhez és azt hiszem, hogy ez a hisztériás nő, akire tébolyda, vagy akasztófa vár, még most is szivében őrzi első, igaz szerelme emlékét. Későbbi dolgairól keveset tudok, mert elköltöztünk Szabadkáról a fővárosba. Pes­ten találkoztam ugyan vele néhányszor, de nem beszélgettünk többé egymásai. Talán fájt volna neki a régi emlékek felújítása. .. 9 szamoslippai tömegmérgezés. jUrotn halott ntgy haldotytf. A tragédia részletei. (Saját tudósítónktól.) A szamos­lippai borzalmas tragédia hatása alatt még most is forr és buzog a közvé­lemény. Hogyne, mikor égbekiáltó gondatlansággal, azt lehet mondani, lelketlenséggel mérgeztek meg egy egész tömeg embert, akik közül na­gyon kevés fog életben maradni. Már idáig is hárman haltak meg, négyen azonban élet és halál között lebegnek, megmentésökre nagyon ke­vés már a remény. Román Sándor, Ratyus Demeter és Papp János már iszonyú kínok között kilehelték leiköket. Hátra van még a többi. Mindez a legnagyobb borzalommal tölti el Szamoslippa köz­ség lakóit, akik közül mindenki valami rokonát vagy ösmerősét gyászolja. A nyomozást különben a legna­gyobb eréllyel folytatták az ügyben. A szatmári kir. ügyészség azonnal elrendelte a vizsgálatot is, valamint az ezzel kapcsolatos boncolást. A helyszíni szemle és a vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlen emberek vétkes gondatlanságnak lettek az áldozatai. A boncolás eredményéről azon­ban még mindeddig semmit sem lehet tudni. Blum József nagybérlő ellen is folyik a vizsgálat, aki mint tulajdonos és gazda, elsősorban is felelős a bor­zasztó katasztrófáért. Hogy hogyan került a méreg a munkásoknak kommencióba adott pá­linkába, az még mindeddig titok. Vala­mint azt sem lehetett még megálla­pítani, hogy milyen méreggel történt a mérgezés. A boncolás azonban egé­szen pozitív tényként fogja ezt a kér­dést felállítani. ft legszebb Wea és porcellán készletek, menyasszonyi kelengyék, háztartási és konyhaberen­dezési cikkek, modern képkeretek a legolcsóbban szerezhetők be Győri Károly IfigtyrislitMsftti. SZAIMh, IcIX'Kt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom