Független Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1909-05-12 / 1. szám
Egy hóra Negyedévre ELŐFIZETÉSI ÄR : Szerkesztőség ón kiadóhivatal: Celytoen : I kor. ® » Vidéken.: Egy hóra .... I kor. 50 fill. Negyedévre . . .. 4 „ 50 „ szatmAr, DEÁK-TÉR 2. SZ., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, valamint a hirdetések küldendők. Piros májusnak pirkadó hajnalán bonjuk ki a zászlót, az igazság, a függetlenség — a szabadság, egyenlőség és testvériség fennen lobogtatott, dicső zászlaját. Piros májuskor, bimbó fakadáskor, virág illatos, verőfényes, rónán, Északkelet szinmagyar empóriumában a históriai hagyományoktól megszentelt Szatmár földén.. Üde^ tavaszi szellő lobogtatja meg a zászlónk, büszkén tekintünk reá. Hiszen ráirtunk mindent, ami szép és nemes. Szivünk lelkünk minden érzésével és akaratával, teljes erőnkből rajta leszünk, hogy testet öltsön az Ige. Hogy Magyarország kulturális fejlődéséhez mi is hozzájáruljunk, amikor semmi fáradságot nem kiméivé dolgozunk a közért. Dolgozunk elszántsággal, komolyan, szivünk-lelkünk vérét áldozva fel a Köz oltárán. Hiszen, oly nagyon kell az áldozat! Sok, nagyon sok munka, vér és veríték árán lehet csak megszerezni azt, amit édes mindnyájan olyannyira sóvárgunk és amihez a mi harcunk is tőle telhetőleg hozzájárul: Magyarország függetlenségét és boldogságát. Mindenkinek ezt a szent, nagy és nemes célt kell szolgálnia, úgy, ahogy ezt legjobban tudnia adta a magyarok Istene. Ki ész- szel, ki kézzei. A munka, a véres verejték mindig megtenni a maga gyümölcsét. A munka verejtékkel áztatott földéből nyílik ki a boldogság rózsafája, amelynek virágai ^titán annyira epedünk. Dolgozni fogunk tehát teijes erőnkből,^nemes, ideális hévvel :» • nemes, ideális célokért. A zászló becsületéért. ,*A* zászlóért, amelyet annyira szeretünk. Dolgozni fogunk fáradságot nem ismerő kitartással a közért. Egyéni érdek, hitvány anyagi előnyök távol állanak tőlünk.,Testünk-lelkünk minden erejével azon leszünk, hogy munkáljuk a város, a megye sőt egész Északkelet érdekeit; hogy igy mi is hozzájáruljunk egy-két kődarabbal annak a pompás épületnek a nehéz munkájához, amit a független és boldog Magyar- országnak fognak nevezni. * * * A vidéki újságírás fejlődése még nem régi Magyarországon. Büszkén mondhatjuk, hogy rohamosan fejlődik. Régi óhaj és kívánság az, hogy decentralizálni kell a szinte túltengő budapesti kulurát, amely minden dicsősége mellett is ólomsullyal nehezedik a vidék különálló kultúrájára. Részben fejleszti, de meg is akasztja sarátos fejlődését. Pedig jogosultsága van a vidéki városok kui- tur központokká való fejlődésének is, ami korántsem gyöngítené meg a főváros kulturerősségét. Magyarország legtöbb vidéki városában sokáig nem tudtak megbarátkozni a vidéki újságírással. Meg aztán mi tűrés-tagadás — kezdetleges volt a fejlődésének első stádiumában a csemete. Valóságos legendák keringettek a vidéki újságírásról és e tréfás előítéletnek még most is megtalálhatjuk a nyomait. Az idő múlt. Mivé fejlődött azóta a magyar vidéki újságírás! Az aradi, szegedi, nagyváradi, debreczeni újságok bátran versenyre kelhetnek ma már a fővárosi lapokkal — különösen egy általános műveltségű, fejlett Ízlésű olvasó közönség előtt. A vidéki újságírás fejlődése természetesen szoros összeköttetésben van a vidéki újságíró gárdával. Mert a sajtó szentélyébe nem szabad méltatlanoknak betolakodni. A hivatottaknak is csak sarulevetve, emelkedett, magasztos érzésekkel; a hétköznapi fáradalmakat, bajokat, indulatokat teljesen levetve. Az újságíró nem a magáé, hanem a közé. Jól meg kell ezt fontolnia nindenk nek, aki a tollhoz nyúl. Mert a toll erős és nagy fegyver. Súlyosabb a legnehezebb acél pallosnál, éppen oly sokat árthat, mint a n :Tnyií használhat, építhet a közérdek szolgálatában. Vérbe és epébe, avagy szere- tetbe mártani a tollat: nagy különbség! A mi hitünk, a mi meggyőződéseink a Szeretet vallása, amelyet csak egy elv kormányozhat: az Igazság* A köz szolgálatában állunk. Személy, pártérdek távol áll tőlürjk. Ezek lenyűgözik az igazságot, az eszmét. Mi csak a közönség szeretetét akarjuk megnyerni, a közönség támogatását. Es a közönséget nem is lehet megcsalni:, a legigazságosabb bíró mindenkor. Hiszünk és bizva-bizunk a közönségben, hiszen mindenkinek érdeke a közérdek: Hiszen mindenki óhajtja a közállapotok javulását, mert ebben benne van az ő egyéni boldogulása is. A közönség ami a legtöbb bírónk, gazdánk és pártfogónk. Nem kérünk, nem is fogadunk el más senkitől semmit. A szere- tetet ki fogjuk érdemelni, a becsülést megfogjuk szerezni. Várusunk fejlődése, a közállapotok javítása a cél és ettől *j nem téríthet el semmi hatalom. Független, szókimondó újság leszünk. A bérenezsoldot megvetjük. Inkább éhesek, de szabadok. tM'^rammunk: a politikailag független és gazdaságilag hatalma*, boldog Magyarországért való törhetetlen küzdelem. Amilyen igazságosak és pártatlanok leszünk az országos politikában, épen olya‘n elvekkel indulunk a városi és vármegyei politika fejlesztésének. Ha párt, személy vagy bármiféle hatalom befolyást gyakorolhat a szabad véleménymondásra: hbl lesz akkor az igazság? És hol találja meg a közönség az igaz'ságot, ha már az újságban, a közérdekért küzdő sajtóban sem találja meg?!! Mi bízunk a közönségben, hogy elveink megvalósítását lehetővé fogja tenni. Mindnyájunk egyforma érdeke ez. ♦ * * * Piros májusnak pirkadó hajnalán bontjuk ki a zászlónk. It, az erdőkoszoruzta rónán, a Szamos gyönyörű vidékén. Virágillat madárda!, bimbópattanás mindenütt. Rózsás színekben látjuk a jövőt* szelíd szellő lobogtatja meg zászlónk selymét, a magyar alföld szivének édes susogását hozza magával. Hiszen, mi is onnan, nyugat felöl jöttünk a délibábos rónákról ,az alföld szivéből: az öreg Debreczen mohos falai közül. Szépnek, biztatónak látjuk a jövőt mi .,nyugatiak“ itt „keleten“. De a munkától nem félünk. Most még enyhe szellő lobogtatja a zászlónk és mi dagadó kebellel, büszke önérzeettel vesz- szük körül. De jöhet rossz idő: A zivatar, a veszély próbálja ki a bátrat, a dejéket. Közeleghet vadul támadó szélvihar, pusztító orkán, jöhet félelmetes vészterhes zivatar, meg is tépheti zászlónk selymét — *de mi kitartunk mellette. Végső leheletünkig a becsületért, a zászló becsületéért. A szászlóért. Jöhet vész, jöhet vihar, mi nem csüggedünk. Megszaggathatja zászlóinkat, de be nem piszkolhatja, mert a szenny nem tagadhat fehér selyméhez. És mi még foszlányaiban is becsülni fogjuk. Ereklyeként rejtjük szivünk felé, a tépett bár, de drága kincseket. Jövel tehát munka! Békében avagy harcban egyaránt kitartunk melletted, akaratunk nem csökken, buzgalmunk nem lankad, a vihar csak edzi a munkához szokottat. A nagy küzdelmek, a nagy harcok lángözönében tisztul meg a szin arany. A salak eléghit, megsemmisülhet — nem kár érte, de a nemes ércnek élete örök! Storbeczi Voiih György. Lapunk mai száma 12 oldal.
