Független Magyar Hírszolgálat, 1993. március-1994. február (17. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-15 / 10. szám
8 Tar Pál nagykövet beszéde: Tar Pál nagykövet beszédet mondott a washingtoni magyar nagykövetségen 1993. október 22-én este, az 56-os forradalom 37. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségen. A visszaemlékezés olyan megkapóan szép volt, hogy az alábbiakban felelevenítjük néhány részletét: Jó estét kívánok, üdvözlöm Önöket, Amerikai és magyar barátaink, Hölgyeim és Uraim, Szabadságharcos társaink, Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt a magyar nagykövetségen Washingtonban már harmadszor üdvözölhetem Önöket abból az alkalomból, hogy az 1956-os forradalomról megemlékezzünk. Két évvel ezelőtt halottainkra emlékeztünk, az elesettekre, a forradalom hőseire. Sokan, akik akkor elhagyták Magyarországot ide az Egyesült Államokba vagy más nyugati országba Jöttek, hogy harcoljanak Magyarország szabadságáért az elkövetkező 40 évben. Múlt évben, ugyanezen a napon a forradalom eszméi felé fordultunk. Azok felé az eszmék felé, amelyek 4 évvel ezelőtt győzelemre segítettek bennünket. A szabadság, a nemzeti függetlenség, a demokrácia észméi, olyan értékek, amelyek közösek amerikaiak és magyarok számára egyaránt.Ugyancsak közösek az olyan értékek, mint az emberi jogok, az emberi méltóság. Akkor úgy határoztunk, hogy nem fogunk odafigy elni azokra sem a jobb és sem a bal oldalon, akik azt szeretnék, hogy ezektől az értékektől 1956 eszméitől eltérjünk. Tisztában vagyunk vele, hogy ha a jelenlegi világhelyzetben meg akarjuk valósítani a magyar forradalom minden célját, eszméjét, akkor meg kell őriznünk ezeket az értékeket, meg kell őriznünk 1956 eszméit. Ebben az évben egy új kérdéskörről szeretnék néhány szót szólni: olyan valamiről, ami a forradalom során nagyon nyilvánvalóvá vált. Ez az a tény, hogy Magyarország a nyugat része. És hisszük is, hogy a nyugat védelmében harcoltunk, megállítottuk a keletről Jövő agressziót. És hiszünk abban, hogy része vagyunk a nyugati civilizációnak és értékeink is közösek. Annak a dicsőséges forradalomnak a végén, azok között a körülmények között ismét a nyugat felé fordultunk segítségért. Most szeretném, ha velem együtt meghallgatnák az utolsó szabad magyar rádióadók adását, amelyek akkor üzenetüket a nyugatnak sugározták: "Azonnali fegyveres segítséget kérünk Magyarországnak! Ezt a kérésünket kérjük továbbítani Eisenhower elnökhöz, kérjük továbbítani Kéthly Annának: Sürgős beavatkozást kérünk.! Vége." És végül 50 perc múlva a magyar nép szabadságvágyának agóniája. 1956. november 7-én, csütörtökön délután 2 óra 53 perckor: "Rákóczi adó, Magyarország. A szovjet tankok és légierők támadják Dunapentelét! A szovjet tankok és légierőit támadják Dunapentelét! A harc változatlan hevességgel továbbra is folyik! A harc változatlan hevességgel továbbra is folyik! Adásunkat bizonytalan időre megszakítjuk. Adásunkat bizonytalan időre megszakítjuk. Rákóczi adó, Magyarország. Rákóczi adó, Magyarország. A harc változatlanul továbbra is folyik. Adásunkat bizonytalan időre megszakítjuk. Itt Rákóczi adó, Magyarország. “ Ezek voltak a szabad magyar rádió utolsó hangjai. Természetesen most már tudjuk, hogy amit kértek valószínűleg teljesíthetetlen volt, a nyugat nem akart konfrontálódni a Szovjetunióval, nem akarta megkockáztatni a harmadik világháború kitörésének lehetőségét. Ma a helyzet teljesen más, Magyarország szabad és független, mégis ismét a nyugat felé fordulunk. Ma hallhatjuk a szabad magyar nép hangját. Amit hallunk az, hogy Magyarország a nyugat része. Magyarország a nyugati civilizáció egy darabja. Számos nyugati szervezet tagjai kívánunk lenni, Így az Atlanti Szövetségé, a Közös Piacé. Tudjuk, nem mindig egyszerű bennünket megérteni. Úgy gondolom a mai napon ismét üzenetet küldtünk a nyugat felé. Lodonnak, Párizsnak, Bonnak és Washingtonnak. Reméljük a nyugat meghallgat bennünket. Felajánljuk barátságunkat, földünket, zenei kultúránkat, dalainkat - kéijük, ne utasítsák vissza, fogadjanak el bennünket. Nagyon szépen köszönöm.
