Független Magyar Hírszolgálat, 1993. március-1994. február (17. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-15 / 9. szám
1 3 Sajnálatos, hogy a legutóbb Zimányi Tibor és köre által rendezett emigráns-hazai konferencián (és a Magyarok Világszövetsége ezt követő zalakarosi sajtótalálkozóján) nagyon kevés nyugati magyar vett részt, pedig csak egymás megismerése és kétoldalú párbeszéd révén juthatunk konszenzusra. Távolmaradásunknak több oka volt, de ezek közt elsőként említeném a kölcsönös bizalmatlanságot. Ezt kell eloszlatnunk s efelé nagy lépést jelentett Zimányi Tibor cikke. S a folytatás nem maradhat el... Október 23-án a Rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájánál emlékeztek az állami vezetők az 1956- os forradalom és szabadságharc hőseire és helyezték el koszorúikat a sírokra. A kormány nevében Szabó Iván pénzügyminiszter mondott ünnepi beszédet, amiben nemcsak a 37. évfordulóra emlékezett, hanem a köztársaság kikiáltásának negyedik évfordulójára is. Az országban még többfelé voltak ünnepi megemlékezések, melyeknek résztvevői méltóságteljes légkörben emlékeztek az 1956-os eseményekre. - Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az otthoni hivatalos állami ünnepség rendezőinek idén sem jutott eszükbe, hogy meghívjanak legalább egy szabadságharcos küldöttséget annak a nemzeti emigrációnak a képviseletében, amelyik harmincvalahány éven át a hallgatásra ítélt és behódolásra kényszerített hazaiak helyett is évről-évre méltóképp ünnepelte Ötvenhatot, a lehető minden módon emlékeztetve a világot is a történelmi évfordulókra. Elhangzanak olykor kenetteljes szavak hazai hivatalos körökben, hogy az országnak szüksége van az emigrációra és minden külföldi magyarra, de amikor jó napja lenne a közös megemlékezésnek, megfeledkeznek az emigránsokról. A washingtoni Magyar Nagykövetség kulturális programjának keretében október 28-án jólsikerült irodalmi est élményével lett gazdagabb az amerikai főváros magyar közönsége. A budai Várban lévő Korona Pódium négy művésze ejtette útba amerikai turnéja során Washingtont és "Egy este Pesten" címmel mutatták be programjukat. Az előadásból kiemelkedett Vukán György zeneszerző és zongoraművész produkciója s a közönség nagy tapssal jutalmazta a rendkívüli technikát eláruló játékot. Megnyerőén szép jelenség volt Dévai Nagy Kamilla, aki saját gitárkíséretével adott eló magyar népdalokat és megzenésített verseket. Mikes Lilla elóadóművésznő rutinosan konferált és magánszámaival is sikert aratott. Végül meg kell még említeni Gál Pétert, a színház főrendezőjét, aki két színészparódiával nevettette meg a nézőket. Mindent összevéve kellemes este volt, hacsak azt nem rójjuk fel az előadás hibájául, hogy az egyes műsorszámok nagyon elhúzódtak és összességükben nem nyújtották azt a pesti hangulatot, amit a programm, illetve a konferanszié ígérete alapján a közönség várt. Ezzel együtt a társaság egy szép este emlékével oszlott szét, amiért köszönet jár mindenkinek, aki közreműködött az előadás létrejöttében, a követségieknek éppúgy, mint művészeknek. A magyarországi sajtóviszonyokra és közerkölcsökre vet szomorú fényt az a hazai képes hetilap, amivel nemrég örvendeztetett meg egy otthonjárt ismerősöm: elhozta számomra a Reform című, magát "független demokratikus hírmagazin" alcímmel kínáló színes sajtótermék szeptember 8-i számát. A hatodik évfolyamában járó népszerű kiadvány három színben nyomott szentkoronás magyar címert visel a fedőlapján és az ötven oldalon mindenfélét talál az olvasó: népszerű tudományt, színházi pletyát, rendőri riportot, nyugati tudósítást, sportrovatot, de még egyebeket is. Természetesen hirdetéseket, reklámokat, hiszen ezek hozzák a pénzt. És a pénznek tudvalévőleg nincs szaga, amit az is bizonyít, hogy főleg olyan hirdetések tarkítják az oldalakat, amelyeknek jóizlésű és minden korosztály számára készülő lapban aligha lehet helye. Megszámoltam: ebben a számban nem kevesebb, mint kilenc nagyméretű hirdetésen kínálnak hiányos öltözékű (inkább pucér) hölgyek "telefon-szexet" 18 éven felülieknek "kéjéhes magyar csajok" címszó alatt, "totális élvezetet" ígérve annak, aki feltárcsázza a megadott telefonszámot. Ügyes üzletemberek meglepő gyorsan átplántálták magyar földre ezt az ostoba és perverz amerikai találmányt, de kis különbség van a kettő között: Amerikában a nagyközönség számára készülő tisztességes újság ilyen hirdetést nem közöl. A telefonszexet itt kizárólag az efféle érdeklődésű felnőtt közönség igényeit szolgáló szexmagazínok reklámozzák, ám ezeket a kiadványokat más nem is veszi kézbe. S aki megvásárolja, tudja mit kap a pénzéért. De ha valaki egy címerrel ékes "demokratikus hírmagazint" kinyit, vajon kíváncsi-e ilyesmire?... Mint a Magyar Távirati Iroda közölte, Göncz Árpád köztársasági elnök 1993. október 14-én kelt levelében értesítette Szabad Györgyöt, hogy az Alkotmánybíróság az 53/1993. sz. határozatával az "1956. októberi forradalom és szabaságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról" szóló, az Orszggyűlés által 1993. február 16-án elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény 1. és 2. paragrafusával kapcsolatos alkotmányossági aggályokat alaposnak találta. Ezért az elnök alkotmányos kötelezettségének eleget téve a törvényt visszaküldte az Országgyűlésnek. - Tipikus Göncz fogalmazás: nem azt emeli ki levelében, hogy a 3. paragrafust jóváhagyta az Alkotmánybíróság és szabad utat engedett az igazségtételnek, hanem azt, hogy mit nem fogadott el.
