Független Magyar Hírszolgálat, 1991. március-1992. február (15. évfolyam, 1-12. szám)
1991-08-15 / 6. szám
- s— Mint emlékezetes, még ez év márciusában tartották a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságban a kommunista rendszer felszámolása utáni első szabad népszámlálást, melytől sokat vártak a nemzetiségek, így a magyarok is. Az eddigi népszámlálások alkalmával ugyanis a politikai nyomás miatt sokan nem merték megvallani hová tartozásukatmost viszont a valóságnak inkább megfelelő adatokra lehetett számítani. így magyar körökben volt olyan vélemény, hogy akár nyolcszázezer magyart is kimutathat ez a népszámlálás. A Szlovákiára vonatkozó adatokat most tette közzé a Szlovák Statisztikai Hivatal és azokból kiderül, hogy az országban 5 millió 269 ezer ember él (27b ezerrel több, mint 10 évvel ezelőtt) s azok közül 4- millió 512 ezer a szlovák. Magyar nemzetiségűnek vallotta magát 566,74-1 ember, ami 1980-hoz viszonyítva 7»251 fő emelkedést jelent. (A Cseh- és Morvaországban élő magyarok száma valamivel több, mint 20 ezer fő.) A népszámlálás ezenkívül bO ezer cigányt, 5 ezer németet és 59 ezer ukrán-rutént talált Szlovákiában. A MAGYAR NEMZET szines riportot közöl a gödöllői "tó-világról", ahol pár évvel ezelőtt egy halgazdaság 5^ hektáros területét parcellázta az állam. A 16 kisebb-nagyobb tavat magába foglaló gyönyörű vidéken a párt- és állami vezetők 20-30 forintos négyzetméterenkénti áron potom pénzért vehettek házhelyeket és azokon kacsalábon forgó villákat építettek maguknak. A riporter leírja, milyen a Grósz-villa, amelyben az utolsóelőtti kommunista miniszterelnök tengeti nyugdíjas életét. (Az utolsó - Németh Miklós - Londonban egy nemzetközi bank vezérigazgatója...) Megtudjuk, hogy a Grósz-villához külön út vezet, ami azonban idegenek számára le van zárva. A tulajdonosok csatornákkal köttették össze a tavakat és horgászás közben csónakkal közlekedtek, ha éppen kedvük támadt egy ultipartira. Az újságíró beszélt a horgászegyesület épületének őrével, aki elmondta, hogy jártak ide ki pecázni egyszerű emberek isi BM-esek, HM-esek, meg még ÁVO-sok is. És valószinüleg ugyanazok járnak ki még ma is, zavartalanul élvezve múltban szerzett kiváltságaikat... Most jelentek meg otthon John Montgomery volt budapesti amerikai követ viszszaemlekezései Magyarországon töltött éveire "A kelletlen csatlós" címmel. Ebből közöl részleteket a MAGYAR NEMZET, többek közt legutóbb arról, hogy 194-4- márciusáig Magyarország egymillió zsidó számára volt biztos menedékhely és hogy Hitler haragját a magyarok ellen nagyrészt a zsidóknak nyújtott védelem provokálta ki. Montgomery leírja, hogy az első magyar zsidótörvény valósággal kihívás volt Hitlerrel szemben. Az amerikai követ a törvény kihirdetése után beszélt Weiss Fülöppel, a Kereskedelmi Bank elnökével, aki azt mondta neki:"Eddig azt hittem zsidó vagyok, de most úgy tűnik, hogy keresztény." A törvény ugyanis úgy rendelkezett, hogy akik egy bizonyos időpont előtt kérésztelkeitek ki, nem tekinthetők zsidóknak. Es ez szöges ellentétben állt Hitler nürnbergi törvényeivel, amelyek a keresztényekből is zsidókat csináltak, ha felmenőik között akadt zsidó. Montgomery megállapítja könyvében, hogy egész Közép-Európában a magyarok bántak legkorrektebbül a zsidókkal. A Magyar Távirati Iroda július 23-i híre szerint Göncz Árpád köztársasági elnök Tollas Tibornak, a müncheni Nemzetőr főszerkesztőjének - a nagyvilágban élő magyarság összetartása és az óhazával fenntartott kapcsolatai erősítése érdekében kifejtett tevékenységéért - a Magyar Köztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét adományozta. Az' elismerést a köztársasági elnök felkérésére dr.Horváth Balázs tárcanélküli miniszter adta át az Országházban. Jelen volt dr.Alexander Arnot, Németország budapesti nagykövete, valamint a hazai politikai élet több vezető személyisége. - Tollas Tibor kitüntetésével olyan ember részesült hazai hivatalos elismerésben,aki mind irodalmi, mind közéleti működésében a nemzeti emigráció soha meg nem alkuvó álláspontját képviselte 1956-tól mind a mai napig. Tollas Tibor munkásságának megbecsülése az egész nemzeti emigráció erőfeszítéseinek megbecsülését is jelenti, ami már régen esedékes volt. A nyugati magyarság sajtójának minden munkása örömmel regisztrálja a megtiszteltetést,amelyben részesült Tollas Tibor és jókívánságait fejezi ki a kitüntetettnek.