Független Magyar Hírszolgálat, 1990. március-1991. február (14. évfolyam, 1-12. szám)
1990-06-15 / 4. szám
bol, tiltott el szakmájuk gyakorlásától és fosztott meg a megélhetésüktől. Azokkal szemben hivatkozik perfid módon a demokráciára, akik azt merészelik firtatni, hogy később még hogyan taposták, alázták porig a megbélyegzette*ket, szabad prédául vetve okét az ávónak - ahelyett, hogy védelmükre keltek volna. Most próbálják pótolni a mulasztottakat,úgy,hogy a tényleges bűnösök számára keresnek mentokörülményeket?... Nem a tisztogatások (igazolások) követelése idézi a letűnt idők rossz szellemét, hanem éppen a MUOSZ mostani magatartása, amely a ködösítést célozza. Azt, hogy a magyar ujságírótársadalom szégyenei, azok a bértollnokok, akik eddig ,a diktatúra dicsőségét hirdették, a tolerancia jegyében ezentúl is bántatlanul kalózkodhassanak a sajtóban, akár lapot is alapíthassanak. A tolerancia nem jelentheti azt, hogy továbbra is publikálási lehetőséget adnak azoknak, akik gyávaságból, opportunizmusból vagy éppen meggyőződésből kollaboráltak.A MUOSZ se vallott mindig ilyen toleráns elveket: 1945-ben kiütötte a tollat minden jobboldalinak minősitett újságíró kezéből és a lapok közelébe se engedte őket. Ugyanígy járt el azokkal szemben, akik a forradalom idején "kompromittálták" magukat. Csak a baloldaliaknak jár tolerancia? Azokért teljes mellel kiáll a MUOSZ? Mert a nyilatkozatnak még nincs vége! A koronát az utolsó mondat teszi rá a mesterműre 1 "A Magyar Újságírók Országos Szövetsége az újságírók megítélésében csak a szakmai és etikai szempontokat látja kizárólagosnak és mindenekfölöttinek: a magyar sajtó akkor tölti be történelmi hivatását, ha a nemzet érdekeit szolgálja és híven tükrözi a valóságot" - fejeződik be a hangzatos szöveg. Etikai szempontok, történelmi hivatás, a nemzet érdekei, a valóság tükrözése... Az ember csak ámul! Az a testület hivatkozik ezekre, amelyik az elmúlt évtizedek alatt számtalanszor megcsúfolta, elárulta valamennyit: a nemzet érdekeit éppúgy mint a sajtó történelmi hivatását. És a sajtóetika? Ugyan kérem! Épp ügy nem törődtek vele,mint az igazsággal. Csak a pártérdek számított. Pont a MUOSZ ne tudná ezt?... Hogy a MUOSZ az, újságírók megítélésében kizárólag a szakmai és etikai mércét alkalmazza? Épp akkor nem játszott szerepet e két szempont az újságírók elbírálásánál, amikor a legkritikusabb idők járták. A MUOSZ negyvenegynéhány éven át egyesegyedül politikai szempontok szerint mérlegelte az újságírók alkalmasságát. Talán sehol se volt annyira rigorózus a káderezés, mint éppen a sajtóban. A politikai megbízhatóság mindennél nagyobb súllyal esett a latba: a kommunisták tudták, milyen fontos számukra a közvélemény manipulálása és csak olyanokat engedtek szerkesztőségi íróasztalok mellé, akiket százszázalékig a maguk embereinek éreztek.(Ez volt a kontraszelekció korszaka: meg is látszott az újságok színvonalán...) A MUOSZ az állami cenzúra meghosszabbított karjaként működött és csak azt engedte publikálni, aki feladta élvéig és lefeküdt a rendszernek. A nyilatkozat elején azellen tiltakozik az Ujságírószövetség, hogy bárkit "politikai meggyőződése miatt" hátrány érjen. Meggyőződés? Nos ilyen is akadt, de nagyon kevés. A többség - most derül ki - megalkuvásból parírozott, azaz szolgált egy olyan politikai vonalat,amiben nem hitt. Hát lehet ezekben bízni? Igenis politikai szempontok szerint is kell szelektálni,mert az új rendszer nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy elvtelen köpönyegforgatókra bízza a tájékoztatás kényes feladatát. Ez még nem boszorkányüldözés, hanem jogos önvédelem és igazságszolgáltatás.Ami pedig a MUOSZ tiltakozását illeti, ahhoz joga van: de kérdem én,mint érdekvédelmi szervezet miért nem akkor érezte kötelességének felemelni szavát, amikor a párt régi, érdemes újságírók tucatjait dobatta ki az utcára, megfosztva őket kenyerüktől, egzisztenciájuktól. Akkor miért nem tiltakoztak a MUOSZ urai?.«. ' Igen, az igazságszolgáltatás, ä meghurcoltaknak való elégtételadás! Ez ugye a kérdés másik oldala: a MUOSZ ne csak azzal törődjék, hogy most ne érjen senkit^méltánytalanság,hanem foglalkozzék azzal is,hogyan lehetne kárpótlást nyújtani azoknak, akik a kommunizmus boszorkányüldözéseitől szenvedtek. A MUOSZ még ősszel közreadott egy rövidke névsort azokról az újságírókról, akiket (jórészüket haláluk után) visszavettek a Szövetségbe és rehabilitáltak, s ezzel - közvetve - elismerte felelősségét a törvénysértésekért. Ez azonban kevés! Többet várunk: legalább erkölcsi elégtételt azoknak, akiket a múltban sajtótevékenységük miatt hátrány ért.De ezzel az ügy még nincs lezárva
