Független Magyar Hírszolgálat, 1990. március-1991. február (14. évfolyam, 1-12. szám)

1990-05-15 / 3. szám

- -Az április közepén zárult pozsonyi "csúcstalálkozón" - olvassuk a Magyar Távirati Iroda jelentését - a résztvevők nem Írtak alá semmiféle megálla­podást és megoldást se találtak a középeurópai térség legsúlyosabb problé­máira. A találkozót mégsem szabad kudarcnak minősíteni, mert a kötetlen esz­mecsere során sok kérdés fölmerült, amelyek tisztázásához közelebb kerültek. Magyar szempontból legfontosabb az osztrák és az olasz külügyminiszter elő­adása volt, elsősorban azért, mert mindketten a nyugati álláspontot képvi­selték Közép- és Keleteurópa gazdasági regenerálásával kapcsolatosan. Poli­tikai vonatkozásban mindkét külügyminiszter érintette a magyar kisebbségek helyzetét és sérelmeit, alátámasztva ezzel a magyar küldöttség érvelését. (A csúcstalálkozón kivül is tartottak megbeszélést a magyar és a szlovák küldöttek, amelyen a 690,000 szlovákiai magyar és a 110,000 magyarországi szlovák egyenlő jogainak biztosítása volt a téma.) A pozsonyi konferencia résztvevői - Olaszország, Ausztria, Jugoszlávia, valamint Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia - a záróülésen megállapodtak abban, hogy az eszmecseréket folytatni fogják. Ausztriából érkezett hír szerint több Traiskirchen körüli falu lakossága út­akadályokat emelt, felkészülve a várható nagy menekülthullámra. Elterjedt ugyanis, hogy a menekülttáborba újabb romániai menekültek érkeznek, akiket a túlzsúfolt tábor már nem tud fogadni, ezért más falvakban - nevezetesen Eaisersteinbruch üres laktanyájában - fogják őket elhelyezni. A környék la­kosságánál: rossz tapasztalatai vannak a táborból ki-kiruccanó és gyakorta randalírozó menekültekkel kapcsolatban, ezért tiltakoznak, meg lehet érte­ni, hogy a falusiak féltik nyugalmukat, de a romániai menekültek^- akik kö­zött nyilván sok magyar is van - nem jókedvükből hagyták el szülőföldjüket és vállalták a menekültsorsot. Magyarországról, Csehszlovákiából és Lengyel­­országból ma már nem érkezne]: menekültek Traiskirchenbe - hála az idők vál­tozásának ezekben az országokban -, de annál többen jönne': Romániából. Az osztrák komány,amely mindeddig példás magatartást tanúsítottmenekült­­ügyben és mindig a genfi konvenció szerint járt el, remélhetőleg most is meg fogja találni a módot, hogy polgárai megelégedésére gondoskodjék a ha­tárai között menedéket kereső hontalanolcról. A nemzetközi kék S7alag Bizottság gazdasági programot dolgozot ki, amelyet a magyar vezetők figyelmébe ajánlanak az átalakulás idejére. A bizottságot magyar és külföldi magánszemélyek alapították, azzal a céllal, hogy tanul­mányozza a gazdasági fejlődés lehetőségeit és javaslatokat tegyen. Magyar-Szovjet Baráti Társaság emlékhely kialakítását kezdene: ye£ te a Szovjetunióban a sztálinizmus és a II. világháború magyar^áldozatainak em­lékére. A megfelelő hely -kiválasztására bizottságot alakítottak, mely még e hónapban elutazik a Szovjetunióba. Ötven év után mondták ki végre a teljes igazságot a katyni tömeggyilkosság ügyében és a szovjet kormány hivatalosan is beismerte, hogy a 15 ezer len­gyel tiszt likvidálásáért a sztálini KGB felelős. A Kreml nyilatkozatot bo­csátott ki, melyben a katyni tragédiát a sztálinizmus egyik legsúlyosabb igonosztettének bélyegezte s ezzel elégtételt szolgáltatott a meggyilkoltak­nak. Varsóban emlékművet állítottak fel latyn emlékére, melynek felavatásán megjelentek a szovjet kormány képviselői és Jaruzelski elnök is. Csehszlovákiában választási koaliciót kötött az Együttélés-mozgalom és a Szlovákiai Magyar Kérészténydemokraták Szövetsége. Az Együttélést ez év elején Duray Miklós hozta létre Pozsonyban a Csehszlovákiai Magyar Jogvédő Iroda folytatásaként. Új vonás benne hogy a magyaron kívül más nemzetisé­gek érdekeit is képviseli-. Egyik alelnöke Stanislav/ Gav/lik, a csehszlovákiai lengyel kisebbség megbízottja. A koalíció a közelgő választáson 2-300 ezer szavazatra számít, amivel már számottévő politikai erőt jelenthetne. Délkoreai bankok kO millió dolláros hosszú lejáratú szindikált hitelt adtak a Magyar Nemzeti Banknak. Ez a második délkoreai kölcsön, amit Magyarország kapott» az első kölcsönügylet 1988-ban jött létre és 125 millióról szólt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom