Független Magyar Hírszolgálat, 1990. március-1991. február (14. évfolyam, 1-12. szám)

1990-04-15 / 2. szám

- 7-"Mennyire függünk: a Szovjetuniótól?" izgalmas cimmel olvashatjuk a Vállal­kozók Országos Szövetsége közleményét a Magyar Nemzetben. A VOSz elfogadja a kereskedelmi miniszter azon döntését, ,mely szérint mindaddig nem kerül­het sor szovjet exportszállításokra, amig nem biztosított, hogy azok ellen­értékét a szovjet fél ki is fizeti. Azt viszont nem fogadja el,hogy a ma­gyar kormány kezében nincs olyan eszköz, amellyel rábírhatná a szovjet fe­let az általa megrendelt és átvett árúk ellenértékének megtérítésére. "A szovjet kormány - így szól a VOSz nyilatkozata - nem vállalhatja azt a vá­dat, hogy gazdasági pozíciójával visszaélve úgy próbálja késleltetni vagy visszafordítani a magyarországi demokratikus folyamatokat, hogy a magyar gazdaságnak a szovjet gazdaságtól való függésével összeroppantja a magyar gazdaságot; a ma még elviselhető munkanélküliséget tömeges munkanélküliség­gé gerjeszti és a politikai folyamatokhoz ma még hátteret biztosító gazda­ságot a társadalmi elégedetlenséget kiváltó szintre süllyeszti. A magyar kormánynak kötelessége felhívni a szovjet kormány figyelmét a felelősségre, amely őt,a közeljövőben terheli."' - Elgondolkoztató sorok, amelyek némileg megvilágítják a magyar gazdaság sanyarú helyzetének okait. Ugyanakkor nem sok bíztatást nyújtanak a jövőre. Ismerve a Szovjetunió tartozásait kereskedelmi partnereinek - elsősorban a KGST országoknak (köztük Magyarországnak), amelyeket az erősebb partner jo­gán használt ki és "feledkezett meg" a szállított árúk kifizetéséről - meg­lepő olvasmány az a jelentés, amit legutóbb adtak ki Moszkvában, azokról az országokról, amelyek adósai a Szovjetuniónak. A listában Kuba messze vezet, 15 milliárd rubel tartozással, de előkelő helyen áll Vietnam 9 milliárddal és Lengyelország 4 milliárd rubellel. A kimutatás szerint Magyarország 622 millió rubellel tartozik a Szovjetuniónak! (Kérdés, hogy az évtizedek alatt Záhonynál kigördült és soha ki nem fizetett magyar árúk értéke hány millió dollárra rúg?...) A jelentés egyébként összesen 61 adós-országot tüntet fel, amelyek közül 12 un. szocialista ország, 49 pedig a harmadik világhoz sorol­ható. Az első csoport összesített tartozása 43 milliárd rubel, az utóbbié 42 milliárd. (Ebben a csoportban India vezet 8 milliárd rubel tartozással.) A listát közlő Izvesztyija megjegyzése! Moszkva adakozó kedve korántsem ön­zetlenségből eredt, inkább "ideológiai, katonai és politikai melléfogások nyomán alakult ki ez a csillagászati összeg", majd hozzáteszi, hogy a kubai, sziriai, angolai és nicaraguai tartozásokban szerepelnek a fegyverszállítá­sok is. Donald Kurseh, az USA budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője Sze­geden felavatta az első százszázalékos amerikai tőkével, közel egymillió dollárral alakult magyarországi üzemet. A gyár vámszabadterületen működik és csomagolóanyagokat állít elő. Az amerikai diplomata beszédében hang­súlyozta: az új üzem néhány száz négyzetmétren szimbolizálja az újjászüle­tő Magyarországot is. Az ünnepély® megnyitón rész tvett Beck Tamás magyar kereskedelmi miniszter, aki köszönetét mondott a gyár létesítésében ér­demeket szerzett Bánkuty Gézának, a New England Machinery Ltd. tulajdono­sának. 3ánkuty amerikai üzletember létére vállalta a kockázatokat és való­ban modellértékű kezdeményezésével példaként állhat mások előtt. Bánkuty Géza az Amerikai-Magyar Gazdasági Tanács társelnöke, valamint aktív tagja a magyar gazdasági /kibontakozás támogatására alakult Blue Ribbon Committee­­nek. Egyébként az új gyár automatizált gépsorait magyar mérnökök működte­tik, akik többhónapos képzést nyertek az amerikai anyavállalatnál és angol nyelvtudást is szereztek. Bánkuty Géza elmondta az újságíróknak, hogy az itt képződött profitot nem viszi ki az országból, hanem további magyar­­országi vállalkozásokba fekteti. A Név/ England Ltd. Szegeden gyártott ter­mékeit - műanyag palackrendező, palacktöltő és kupakzáró gépeket - Európá­ban ^kívánja értékesíteni s egyben el akarja látni a magyar piacot is. A tájékoztató során elhangzott, hogy az amerikai gyárban dolgozó magyar mun­kások keresete annyi, mintha a főállás mellett még két-három mellékállás­ban is dolgoznának. A tisztes megélhetést_biztosító bérekkel a gyártulaj­donos azt kívánja elérni, hogy a 8 órás műszakon túl senki se szoruljon rá arra, hogy túlmunkára kelljen vesztegetnie az erejét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom