Független Magyar Hírszolgálat, 1989. március-1990. február (13. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-15 / 1. szám
Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Falls Church, Virginia 22042 1989. március 15. Megjelenik minden hó 15-én XIII. évfolyam 1, sz. Magyarországi sajtószemle január - február Egy idézettel kezdem a NÉPSZABADSÁG 1988.^december 1?.-i számának egyik cikkéből. Címe« "A sebeket orvosolni kell".' S íme a kiemelt részs^'Erős indulatokat váltott ki írásunk, amely ’Ártatlan-e ^arkas Vladimir?’ címmel jelent meg. Igen sok levelet kaptunk. Ezek szinte mindegyike mélyen elítélte azt a törekvést, amely szalonképessé kívánja tenni a korszak súlyos bűnöktől terhelt embereit. Más levelek pedig azt a beállítást kifogásolják, amely az ellenforradalom utáni korszakot úgy kívánja feltüntetni, mintha a Rákosi-Gerő-klikk időszakában tömegesen alkalmazott megtorlások, törvénytelen és igazságtalan^ meghurcolások következményeinek felszámolására, hasonló jelenségek megismétlődésének kizárására semmi sem történt volna.............. Történelmünk e fájdalmas korszakából még mindig maradtak égő sebek. Annak ellenére, hogy az 1956-os ellenforradalom leverése után az MSZMP teljes határozottsággal szakított a személyi kultusszal, felszámolta annak alapjait és az állami szervek sok ezer ember jogi rehabilitálásáról, kártérítéséről gondoskodtak, hogy legalább formailag elégtételt kapjanak mindazok, akiknek ártatlanul börtönben, munkatáborban, internálásban töltött éveire teljes elégtételt soha nem lehet adni." Figyelemreméltó sorok, melyeknek külön jelentőseget ad, hogy a nem valamelyik ellenzéki szamizdatban, hanem a párt hivatalos lapjában jelentek meg. Efelől egyébként azért sem lehet kétségünk, mert 1956-ról, mint ellenforradalomról szól. (Itt meg kell jegyeznünk: a cikk három hónappal ezelőtt íródott, s azóta a pártban is jelentkeztek törekvések - a történészbizottság jelentése, Pozsgay rádiónyilatkozata, Németh Miklós beszéde,_stb. -, amelyek Ötvenhat átértékelését,rehabilitálását célozzák s ha^ez máig még nem is vált párthatározattá,a jég megtört és a folyamatot megállítani, vagy visszafordítani már nem lehet.) Jól mutatja a közhangulatot, hogy a szerkesztőséghez érkezett levelek írói felháborodásukat fejezték a szerecsenmosdatás miatt, ami bizonyos körökben ma otthon folyikj a magyar társadalom tudni akarja, milyen bűnöket követtek el a farkasvladimirok, meg társaik és felelősségrevonást kíván.A vétkesek felelősségrevonását és az áldozatok rehabilitálását. Ami viszont a Népszabadságnak azt az állítását illeti, hogy az "ellenforradalom" utáni korszakban történtek lépések a "megtorlások és meghurcolások következményeinek felszámolására", azt meg kell kérdőjelezni. Elsősorban azért,mert nemcsak Rákosiék idején történtek törvénytelenségek, hanem 1956 után, a Kádár-rendszer kezdeti éveiben is, amikor a bosszú jegyében szabadságharcosok tízezreit zárták börtönbe és százakat akasztottak föl. De az sem igaz, hogy mindazok kárpótlására szándékot mutattak volna, akik a régebbi múltban igazságtalanul szenvedtek. Lehet, hogy néhány ezer ember rehabilitálásáról gondoskodtak, de - az 1962-es párthatározat értelmében - csak kommunista párttagok ügyeivel foglalkoztak. Mintha a nem pártagokkal szemben elkövetett törvénysértések jogosak lettek volna... , Itt közbe kell iktatnom egy levelet a Népszabadsághoz érkezettek közül, írója dr.Zimányi Tibor, volt recski internált, a Recski Szövetség egyik vezetője. "Farkas Vladimir sajátos nyelven beszél - olvassuk a levélben. - Amikor most végre kiderült, hogy 11 rendbeli hamis vád és kétrendbeli halált okozó testi sértés miatt 12 évre ítélték, mégis ártatlannak tekinti magát. Arra gondolok: engem hány évre ítéltek volna ezzel a bizonyított anyaggal? Hog^ élve mpe. az biztos! Megítélésem szerint egy csipetnyit vettek elő tény
