Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-09-15 / 7. szám

1- s"Évtizedekig élt az a rendszer, amelyben a hatalmi piramis csúcsán a mindent tudó, mindent értő lángeszű vezér állott. Kijelentései parancsnak számítottak. Sztálin után ennek a rendszernek csak a legrutabb vonásait sikerült felszámolni." - Nem egy emigráns újságból, valamilyen antibolsevista sajtótermékből valók ezek a sorok, hanem a Moszkvában megjelenő Trud-ból, a szovjet szakszervezetek hivatalos lapjából. Eljutottunk hát oda, hogy ma már a szovjet elvtársak is látják a Sztálin-korszak "rútságát" és olyan kritikával illetik a "lángeszű vezért", amiért 15-2o évvel ezelőtt még hosszú börtön vagy Szibéria járt volna. Sajnos - ahogy a Trud írja - a sztálini rendszernek eddi^ csak a "legrútabb" vonásait számolták fel és a múlt sötét árnyai máig is kísértenek. A legelső tennivaló lenne a régi bűnök orvoslására, hogy mindenkinek elégtételt adjanak, aki a sztálini korszaktól, azokban az években szenvedett. De erről egyelőre senki sem beszél.

"Zöld Sándor orvos,a magyar kommunista mozgalom kiemelkedő személyisége születésének 75« évfordulója alkalmából koszorúzás! ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában." A hír csak ennyi, nem több, A gyanútlan olvasó nem sejti, milyen tragédia rejlik e pár sor mögött. Dr.Zöld Sándor egész családjával együtt'öngyilkos lett, amikor megtudta, hogy Rajk László letartóztatása után rá is sor fog kerülni és Rákosi az ő likvidálására is parancsot adott. De miért nem lehet ezt megírni a hírben, hogy a mai generációk tudják, milyen szörnyűségek történhettek a Sztálin-Rákosi nevekkel jelzett rémkorszakban?^Miért kell még most,a glasznoszty idején is ködösíteni, elhallgatni a múltat? És lám, Zöld Sándort rehabilitálták, mint a Rákosi-terror egyik áldozatát. Igaz, ő már nem él. És kommunista volt. Aki túlélte a Sztálin-Rákosi éveket és sohasem volt kommunista, az várhat az elégtételre,a rehabilitációra, akár ítéletnapig is.

Olvasói levél a Magyar Nemzetből: "Egy héttel ezelőtt a Lenin körút 36. szám alatti Cipőboltban vettem egy 575 forintos gyerekszandált. Ötnapi viselés után a szandál anyaga szétporladt, használhatatlanná vált. Kérésemre, hogy adják vissza a pénzt, vagy cseréljék ki, a boltvezető KERMI vizsgálatot ajánlott." 575 forint - átszámítva - alig több tíz dollárnál, de Miagyar ország on sokan két-három napig ,dolgoznak ezért a pénzért. Nem kis összeg, főleg nem egy gyerekszandálért. És a károsult édesanya azt a választ kapja, hogy a minőségvizsgálóval ellenőriztesse az árút! Mintha ebben az esetben lehetne "minőségről" beszélni és nem lenne jogos a reklamáció... Szocialista kereskedelem!

Az ötven évvel ezelőtt megrendezett Eucharisztikus Világkongresszusról szól hosszú cikk a %gyar Nemzetben. A félszázéves évforduló alkalmából a cikkiró feleleveníti a kongresszus részleteit, beszélgetést folytatván Gergely Jenővel, akinek a közeljövőben jelenik meg könyve erről az eseményről. Megállapítja a cikk, hogy az Eucharisztikus Kongresszus a magyar katolicizmus e századi történetének legnagyobb szabású ünnepségsorozata volt. 1938-ban Szent István-évet is ült a katolikus egyház s ehhez kapcsolódtak a kongresszus ünnepségei. Gergely Jenő megjegyzi: "A kongresszusi ideológia célja az "újpogányság", az ateizmus elleni demonstráció volt. A katolikus egyház a világ legnagyobb rákfenéjének a vallástalan életfelfogást tartotta, amely a gyűlölet rendszerét szüli. A szervezők és nem utolsósorban a Szentszék egyértelművé tették kétfrontos szándékukat: állásfoglalást mind a kommunizmus, mind a nácizmus ellenében,aminek programját XI. Pius pápa 1937-ben két enciklikában is megfogalmazta. Megtorlásul Hitler nem engedte elutazni a kongresszusra a német (és osztrák) katolikus zarándokokat." A könyv - mint a cikk utal rá - leírja a rendkívül látványos eseményeket, a félmilliós szabadtéri miséket, a dunai hajós körmeneteket, gyertyás-fáklyás felvonulásokat, szentségimádó férfiak tömeges fölesketését, a hatalmas tömegeket megmozgató, profi módon szervezett, modern népünnepségeket. A siker minden tekintetben teljes volt: az eucharisztikus kongresszus ötmillió pengős kiadással szemben 5»7 milliós bevétellel zárult. "A hazai katolikus egyháznak igencsak nőtt a tekintélye - olvassuk - és a Magyarországon járt zarándokok jó hírünket vitték szét a világba: a neobarokk utolsó felcsillanása lenyűgözte a kongresszus vendégeit."- Az a korosztály, amely részese lehetett az eucharisztikus kongresszus nagyélményének, egy életre szóló emléket őriz szívében. Gondoljunk erre idén, amikor első szent királyunk halálának 950» évfordulója van.