Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-15 / 5-6. szám
Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Falls Church, Virginia 22042 1988. július 15. Megjelenik minden hó 15-én XII. évf. 5.-6. szám Magyarországi sajtószemle május - június - július. Elfelejtett évforduló Ha az ifjabb korosztály vagy akár a negyvenes középgeneráció tagjainak föltesszük a kérdést: mióta van hazánkban kommunista uralom, legtöbbjüktől bizonytalan válaszokat kapunk. 19^5 óta - véli az egyik, mig 1956-ra gond~a másik s a két véglet közt még találgatnak néhány dátumot. Akiket megkérdezdem, azok közül csak egy mondta az 19^8-at s az övé volt a helyes válasz. Igen, kereken negyven esztendővel ezelőtt ragadta magához a teljes hatalmat Magyarországon a kommunista párt és ezt az időpontot fogadják el az egész világon: a nyugati történészek 19^8-tól számítják az önálló magyar államiság megszűnését és a kommunisták büszkén nevezik ezt az évet a Fordulat Évének, amikor "legyőzték a reakciót" s egyedüli uralkodó pártjává váltak az országnak. A napot is egészen pontosan meg lehet határozni, amelyen megpecsételődött hazánk sorsa és amelytől számíthatjuk a totális kommunista diktatúrát. Néhány héttel ezelőtt mentünk el a szomorú évforduló mellett, amire emlékeztetni kötelességünk. 19^8. június 12-én mondta ki az egyesülést a két munkáspárt. Pontosabban: ezen a napon fejezték be művüket a beolvasztáson már évek óta dolgozó munkásáruló szélsőbaloldali szociáldemokraták. A hat évtizedes múltra visszatekintő Magyar Szociáldemokrata Párt megszűnt létezni! Az előzmények fölelevenítésére forgassuk vissza az idő kerekét még néhány hónappal. Már lezajlott 19^7« augusztus 31-én az újabbkori magyar történelem utolsó többpártrendszerű parlamenti választása, amelyből különböző csalásokkal és megfélemlítéssel sikerült ugyan Rákosiéknak a relatíve legerősebb pártként kikerülniük, de ez számukra felért egy vereséggel: 19^5 óta a magyar nép másodszor is megmutatta, hogy nem kér a kommunistákból, mert a szociáldemokratákra, a kisgazdapártra és a hat ellenzéki polgári pártra adott szavazatok száma messze meghaladta a kommunista szavazatokét. Rákosiék ekkor már rég elhatározták, hogy ha nem megy törvényes eszközökkel, akkor erőszakkal veszik át a hatalmat. (Ahogy ez azokban az években Sztálin utasítására menetrendszerűen minden csatlósországban meg is történt, de a legkeményebb dió Magyarország volt: ugyanis egyedül ebben a szovjetmegszállta országban szavazta le a nép két egymást követő választáson is a kommunistákat és az Oderától keletre hazánkban volt legkevesebb híve a marxi-lenini pártnak.) A teljes kommunista uralom útjában álló erők fölszámolása - szovjet segédlettel - már 19^7 elején megkezdődött, amikor a Magyar Közösségi összeesküvési perrel Rákosiéknak sikerült megtörniök a többségi Kisgazdapárt gerincét. Nagy Ferenc, Varga Béla és több más vezető polgári politikus emigrációba kényszerült és noha már a Dinnyés-kormány hivatalbalépésétől kezdve nem beszélhetünk Magyarországon törvényességről, a kommunista párturalom elől még nem hárult el minden akadály. A Kisgazdapárt megcsonkításával párhuzamosan Rákosiék meghúzták a lélekharangot 19^7 legerősebb ellenzéki pártja, a Szabadságpárt fölött is és lehetetlenné tették, hogy a párt indulhasson az őszi választáson. Ugyanakkor megindult a támadás a Szociáldemokrata Párt ellen,^ hogy^- a Kisgazdapárt esetében bevált szalámitaktika módszerével - innét is leválasszák azokat^a politikusokat, akik ragaszkodtak a párt önállóságához es nem akartak behódolni
